Demeter Szilárd: „Semmiféle könyvet nem darálunk”
Ettől függetlenül a PIM főigazgatója nem tiltaná el Dúró Dórát attól, hogy kifejezze a véleményét, és szerinte, ha valakinek nem tetszik, amit a képviselő tett, akkor tegyen ellene feljelentést.
Ettől függetlenül a PIM főigazgatója nem tiltaná el Dúró Dórát attól, hogy kifejezze a véleményét, és szerinte, ha valakinek nem tetszik, amit a képviselő tett, akkor tegyen ellene feljelentést.
Több mint kilencven év után ismét megjelent Sally Carson könyve, amelyet egy bajorországi kirándulás inspirált. Az író megjósolta a történelmet, amely túlhaladt rajta – ám a mű most magyarul is olvasható.
Általánossá vált a közbeszédben az „úgynevezett független” sajtó kifejezés, mintha a még működő közéleti lapok és portálok pénzért megvásárolható kamugyárak lennének. Mi az igazság, mekkora pénzekről van szó, és mennyiből működik a sajtó?
Surfin’ Safari, Good Only Knows, Good Vibrations és a többi sláger – remek zenék remek filmjelenetekben. Ezeket felidézve emlékezünk Brian Wilsonra, a zenekar héten elhunyt frontemberére.
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.