Magyar Narancs: „Azon az Akadémiának kell elgondolkodnia, hogy a kutatóintézet-hálózatát a jelenlegi formában akarja-e működtetni. Én mint miniszter ebbe nem szólnék bele.” Ezt júliusban nyilatkozta a Magyar Hírlapnak. Hogyan egyeztethető össze ezzel az a prezentáció, amelyet szeptember 10-én mutatott Lovász László MTA-elnöknek?
Palkovics László: Az MTA szabadon rendelkezik a vagyonával, dönt arról, hogy a köztestületi tagoknak milyen életjáradékot ad, hogy miként irányítja az intézeteit. Az államnak ebbe nincs beleszólása. Én sem szólok bele, bár akadémikusként lehet véleményem, ugyanúgy, mint Lovász Lászlónak vagy bármely más köztestületi tagnak. Miniszterként ahhoz van közöm, hogy a magyar kutatásfinanszírozás intézményi struktúrája nem nagyon változott a 40-es évek óta, vagy hogy az unió innovációs eredménytábláján hosszú ideje nem tudunk előrelépni a 22. hely környékéről. Az egyetemeken idén januártól elkezdtük a kutatásfinanszírozás átalakítását, az Akadémián és az állami kutatóintézetekben még nem indult el a folyamat.
MN: Épp most mondta, hogy az Akadémia esetében az államnak ebbe nem lehet beleszólása.
PL: Abba van beleszólása az államnak, hogy Magyarországon hogyan alakul a kutatási és innovációs tevékenység, mert rajtunk kérik számon a közpénzek elköltését. Mindenkinek megvan a saját feladata, de a teljes rendszerért, és annak hatékonyságáért és társadalmi hasznosságáért az állam felelős.
MN: Az anyagban, amit Lovász Lászlónak mutatott, nem volt szó arról, hogy akadémiai kutatóintézeteket egyetemekhez csatolnának vagy megszüntetnének?
PL: Arról van szó benne, hogy a magyar kutatási ökoszisztémának milyen lehetőségei vannak a működése optimalizálására. Az egyik lehetőség, hogy ha egy MTA-kutatóintézet párhuzamos tevékenységet folytat egy állami intézettel, akkor meg kell fontolni, hogy a jövőben fenntartsuk-e mindkettőt. Egy 30 oldalas anyagból egy oldalt emelt ki az MTA, amiből akár a kutatóintézetek megszűnését is ki lehet olvasni – bár az anyag nem erről szól. Opciókat soroltunk fel, semmi olyasmi nem szerepel az anyagban, hogy az intézetek egyharmadát elvennénk, vagy megszüntetnénk a Közgazdaság-tudományi Intézetet. Lehetséges megoldásokat vázoltunk, amelyekről tovább folynak a tárgyalások.
MN: Az a híradások szerint is csak szóban hangzott el.
PL: Nem emlékszem, hogy szóban mi hangzott el. Ebben az anyagban konkrét intézet megszüntetése nem szerepel, az én magánvéleményem pedig ugyanolyan súllyal esik latba, mint Lovász Lászlóé.
MN: Visszalépett a minisztérium az anyagban foglaltaktól?
PL: Nem volt mitől visszakozni, a minisztérium egy centit nem lépett hátra. Ugyanazt az elvet képviseljük nyár eleje óta, és emellett kitartunk. A kutatás-fejlesztés és innováció finanszírozásánál figyelemmel kell lennünk annak társadalmi hasznosságára, a hatékonyságra és az ország versenyképességére.
Részmegállapodás egyébként történt: az MTA jelenleg aktív kiválósági pályázatainak támogatása az Akadémia keretében, akadémiai támogatással zavartalanul folytatódik. Az ehhez szükséges költségvetési keretet az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) biztosítja az Akadémia számára. Részben már meg is születtek a támogatási döntések, és a rendszer működését is jónak tartjuk. Erről korábban sem volt vita.
MN: Mi lesz azzal a 20,1 milliárd forinttal, ami kifejezetten az MTA kutatóintézeteinek a költségvetése?
PL: Ezt érinti a kutatóintézeti értékelés és az új struktúra meghatározása. Ha ebben megállapodtunk, a szükséges forrásokat a kormány biztosítani fogja. Egy biztos, nem lehet fenntartani olyan rendszert, amelybe öntjük a pénzt, és az eredmények ennek ellenére nem jönnek. Közösen ki kell jelölnünk a területeket, aztán pedig közösen értékelnünk a munkánkat.
MN: Már jövőre az új rendszer szerint osztanák a pénzeket?
PL: Amilyen gyorsan csak lehet, átállnánk az új rendszerre, hogy ne legyen bizonytalanság. Az Akadémiának is érdeke, hogy a lehető leggyorsabban lezárjuk a vitát, hogy mindenki lássa, jövőre milyen feltételek szerint fog dolgozni.
MN: Mennyi ideje van az Akadémiának az intézményhálózat átvilágítására?
PL: Amennyit szeretne. Világítsák át, értékeljék és tegyenek javaslatot. Abban is megállapodtunk Lovász elnök úrral, hogy létrehozunk egy kétszer hétfős, paritásos testületet, a Kutatóintézeti Tudományos Tanácsot (KTT), ahol majd meghozzák az átvilágítás után szükséges döntéseket. Ide a tagok felét az ITM, a másik felét az Akadémia delegálja.
MN: Ha 2019-ben már átállnak az új rendszerre, olyan sok idő azért nincs.
PL: Ha az MTA eddig is következetesen irányította az intézeteit, akkor legalább évente áttekintette a helyzetet. Nem kell mindent elölről kezdeni.
MN: Mi szükség van erre a kétszer hétfős testületre, ha – mint mondta – az Akadémia maga dönthet az intézeteiről, és ma is létezik az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa?
PL: Ezt a tanácsot bővítenénk ki hét taggal, akiket a minisztérium, azaz a magyar kormány delegál. Az MTA közpénzt költ el, ezt valahogyan kontrollálni kell a kormány oldaláról. Ezt a testületet egyébként az MTA javasolta. Az is az Akadémia levelében szerepelt, hogy jöjjön létre egy Nemzeti Tudománypolitikai Tanács (NTT) a teljes kutatásfinanszírozás koordinálására, ezt szintén beépítettük a javaslatba (az általunk megismert dokumentum szerint az NTT tagjait és elnökét a miniszterelnök nevezné ki – T. Sz.). Érhetetlen, hogy mindezek után azt mondják, hogy az Akadémia elnöke egy más célra szolgáló prezentációt kapott meg.
MN: Talán arra számított, hogy írásban kap választ a javaslataira.
PL: Nem küldtek kidolgozott javaslatot, annyit mondtak, hogy jó lenne ilyen testületeket létrehozni. Munkacsoportokon keresztül közösen fogjuk kidolgozni a részleteket. Ez jelenleg zajlik, és ez nem is olyan kérdés, amiről levelezni kellene. A mi irányunkból sem visszalépés, sem az eredeti iránytól való eltérés nem történt. Az Akadémia cikcakkozik, hogy miért, azt – bevallom férfiasan – nem értem. A javaslatunk lényege kezdettől fogva az, hogy rakjunk rendet az egyetemi, az állami és az akadémiai kutatóintézetek között. Most úgy költünk el pénzt, hogy nem igazán tudjuk, mi jön ki belőle. Az egyetemek jelenleg már az intézményfejlesztési tervek alapján kapnak kutatási pénzeket, ott nem szükséges további átvilágítás. Nem is nagyon tiltakoznak az új elképzelések ellen…
MN: Az egyetemek valószínűleg örülnének, ha kiváló MTA-s kutatók kerülnének hozzájuk.
PL: Talán el kellene gondolkodni azon, hogy a magyar kutatási tevékenység kétharmadát adó egyetemek is úgy látják, nem egészen hatékony, amit a másik oldal csinál. Lehet, hogy a felsőoktatási intézményekben jobb helyen lennének ezek az intézetek, de ez majd eldől. A kiváló Állatorvostudományi Egyetemtől 50 méterre van például az MTA Agrárkutatási Központjának állatorvos-tudományi kutatóhelye. Mi értelme annak, hogy külön-külön kutatnak? Pazaroljuk az erőforrásainkat.
MN: Mi van akkor, ha az Állatorvostudományi Egyetem szeretné az intézetet, az MTA viszont tovább működtetné. Kié lesz a végső döntés?
PL: Ha valami két helyen működik, az NTT majd eldönti, hogy mindkét helyen finanszírozza-e. Ha csak egy helyen finanszírozza, akkor a másiknak a fenntartását valahogy meg kell oldani. De én abból indulnék ki, hogy mindkét oldalon komoly emberek ülnek, akik a hatékonyságot tartják szem előtt. Az MTA ügyeibe senki nem szól bele, de adott egy pénzügyi lehetőség, és e mellé kell odatenni a szakmai értékelést. Van, amit tudunk finanszírozni, van, amit nem.
MN: 2019-re eldöntötték, hogy 20,1 milliárd forintot kapnak az akadémiai intézetek, csak az nem biztos, hogy melyik mennyit?
PL: A 20,1 milliárdról sem született még döntés, ez is az intézményi értékeléstől függ. Ez lehet 10 milliárd és lehet 30 is.
MN: Az anyagban is szerepel, hogy a kormány nem tárgyalta. Az MTA vezetése is erre utalt múlt keddi közleményében.
PL: Ez a megjegyzés rajta van az összes minisztériumi előterjesztésen, ami még munkaanyag. A magyar kormány ettől még az ITM-et hatalmazta fel, hogy tudománypolitikai ügyekben tárgyaljon. De hangsúlyozom, a kormány nem is dönthet az MTA kutatóintézeteinek bezárásáról. Ebben egyedül az MTA köztestülete illetékes. A Kutatóintézeti Tudományos Tanács javaslatokat fog tenni, az MTA elnöke ezeket nyilván előterjesztések formájában végrehajtja majd.
MN: És mi van, ha a KTT-ben nem tudnak döntésre jutni az 50-50 százalékos arány miatt?
PL: A pápát is megválasztják valahogy… A tanács döntésképes lesz, a minisztérium nem ügyintézőket fog delegálni, és vélelmezem, hogy az Akadémia is komoly embereket küld.
MN: Ha az MTA fenntartana egy intézetet, de a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács ezzel nem ért egyet, mondhatja, hogy akkor nem finanszírozza?
PL: Abszolút. A teljesítőképességünknek van egy határa, az nem megy, hogy mindent finanszírozunk. Kiválósági rendszert nyilvánvalóan működtetnünk kell, az is triviális, hogy tématerületi kutatási rendszerre szükség van. Azt, hogy akar-e ez az NTT intézeti alaptámogatási rendszert működtetni, majd eldönti. Egyelőre még létre sem jött.
MN: Mit szól ahhoz, hogy egyes akadémiai intézetek munkatársait listázni kezdték a kormánypárti sajtóban?
PL: Az én államtitkár kollégáimat is listázták valamelyik újságban. Annyira én sem szerettem, de az élet ilyen.
MN: Soros-ügynököknek talán nem nevezték őket.
PL: Nevezték őket másnak.
MN: Tehát nem zavarja, hogy ilyen felhangot kapott a kutatásfinanszírozás átalakítása?
PL: Az újságírók azt írnak, amit akarnak. Magának meg lehet mondani, mit írjon? Nem. Egy biztos: nekem ehhez semmi közöm nem volt.
MN: Hogyan folytatódik most az egyeztetés az MTA-val?
PL: Menetrend szerint. Nekünk lesz egy előterjesztésünk az innovációs törvény módosításáról, amit a kormány el fog fogadni. Az MTA feladata is egyértelmű: van egy technikai munkacsoportunk, amely részben értelmezi az eddigi elképzeléseket, részben javaslatokat tesz az új rendszer működtetésére. Nekem mindegy, az Akadémia milyen gyorsan csinálja ezt, de a bizonytalanság a kutatásnak nem jó, és szerintem az egésszel két hónap alatt végezni lehet. Ha megkérdezi az akadémikusokat, ott is erősen megoszlanak a vélemények az intézethálózat finanszírozásával kapcsolatban. Egyvalami fontos: Széchenyi István annak idején sem kutatóintézetekről nem beszélt, sem arról, hogy az Akadémiának aktuálpolitizálnia kellene.
MN: A kutatásfinanszírozás átalakítása őket érinti, még jó, hogy elmondják a véleményüket.
PL: Ez rendben is van, nem erről van szó. Aktuálpolitizálás alatt azt értem, amikor az Akadémia közgyűlése kiad egy közleményt, hogy nem jó a kormány oktatáspolitikája, mert igaz, hogy többet fordítunk oktatásra, mint az uniós átlag, de nem jól költjük a pénzt. Varga Júlia kutató – akivel egyébként személyesen semmi problémám sincs – például leírja, hogy a kormány nem érti a duális képzés lényegét, miközben a kormány oktatáspolitikájának lényege a jól megcsinált duális képzés (az „Érettségi védelmében” című, 2015-ös tanulmány szerint a tervezett oktatási reformok a duális képzés teljes félreértéséről tanúskodnak. A tanulmányt Varga Júlia mellett több társszerző jegyzi. – T. Sz.). Ez politizálás. Ők az MTA alkalmazottai.
MN: Lovász László írja át az intézetekben kiadott tanulmányokat?
PL: Ő az Akadémia elnöke, vállalta, hogy irányítja a szervezetet, ebben a funkciójában sok mindent tehet. Az MTA kutatóintézetei, amelyek több mint 90 százalékban közösségi forrásokat használnak fel, ne politizáljanak. Ez a helyzet rossz az Akadémiának.
MN: Ezzel aligha nyugtatta meg azokat, akik szerint politikailag motivált az átalakítás.
PL: Az Akadémiának nem szabad politizálnia. A kormány politizál, mert egy ilyen szervezet, innen van a legitimációja. Politikai motiváció ettől függetlenül nincs a tervezett reform mögött: aki kiváló, legyen még kiválóbb, a párhuzamosságokat küszöböljük ki.
