Bence autista. Ezt az idegrendszeri fejlődési rendellenességet – és nem betegséget – a szakma autizmus-spektrumzavarnak definiálja. 2024. május 16-án az egyik óraközi szünetben a kilencedikes gimnazista fiú zaklatott állapotban rátámadt az egyik osztálytársára. Ceruza, majd olló volt a kezében, a teremben tanár nem tartózkodott. Sérülés szerencsére nem történt.
Bence – és ezt a bíróság is kimondta – nem vagy alig kapott speciális segítséget attól az iskolától, amely pedig, amikor a gyereket beíratták oda, vállalta ezt. Az ügy tisztázásába bekapcsolódott az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) is, és lényegében ugyanerre a következtetésre jutott.
„Sokpapíros” gyerekek
„Már nagyon korán észrevettem Bencénél bizonyos jeleket, és amikor hároméves korában megkaptuk a diagnózist, akkor bebizonyosodott, hogy a sejtésem helyes volt, a fiam autista. Innen kezdve tudtam, merre kell menni. Az óvoda nagyszerű volt, rengeteg támogatást és segítséget kaptam. Nagy szerencsém volt, mert a fiam nagyon okos, »csak« a szociális készségekkel maradt le, ugyanakkor a nagyobb csoportlétszám nem zavarja. Az óvoda után egy alapítványi általános iskolába került, ahol életünk eddigi legjobb nyolc évét töltöttük. Itt kisebb csoportlétszámok mellett »sokpapíros« gyerekek jártak egy-egy osztályba, ahol Bence, de mások is megkapták a szükséges fejlesztéseket, és itt arra épült az oktatói és nevelői munka, hogy a pedagógusok mindenben együttműködtek a szülőkkel. Addigra végigjártam több képzést és szakmai kurzust, ennek nyomán be tudtam vinni új módszereket az iskolába, miközben nagyon sokat tanultam az ott oktatóktól. Az autizmusnak ezer arca van. Fontos elmondani, Bence a külső szemlélő számára is láthatóan spektrumos. Beszédének intonációjából hallatszik és a mimikájából is látszik, hogy ő más. Éles eszű, de naiv és kihasználható, kortársi kapcsolatokat nehezen épít ki, a tréfát, a viccet és az ugratást nehezen érti. Ezért kell felkészíteni a környezetét, hogy ő milyen, mert emiatt atrocitások érhetik” – kezdte a történetet Bence édesanyja, Hajni, aki a párjával együtt neveli a fiát. Bence a férfit apjaként fogadja el.
Az általános iskola után következett az ép értelmű, tájékozott, a korához képest nagyon olvasott, de egyszersmind autista SNI-s (sajátos nevelési igényű) Bencének a középiskolai felvételi. Az IQ-ját átlag felettire mérték, amit a munkamemória húz vissza – ez utóbbi azt jelenti, hogy lassan dolgozik. A fiú állapota miatt csak olyan integráló intézmények jöhettek szóba a továbbtanulásnál, ahol foglalkoznak autista SNI-s gyerekekkel. Ezt az intézmények belefoglalják az alapító okiratukba éppúgy, mint a pedagógiai programjukba. A szülők felállítottak egy listát a szóba jöhető iskolákról.
Bence átlagos írásbeli felvételit írt, az újpesti Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Gimnáziumba került. Az angol szóbelije kimagaslóan jó tett. Mivel gyakori tapasztalat, hogy az iskolák, ha valami miatt problémásnak ítélnek egy gyereket, leginkább a szóbelin tudnak „játszani” a pontokkal, ennek a kibújási módszernek az elmaradásából azt a következtetést szűrték le a szülők, hogy a választott iskola valóban érdemben foglalkozik majd Bencével, hiszen a jelek szerint a felvételin nem számított, hogy a fiú autista.
Az édesanya és a nevelőapa a felvételi eljárás elejétől jelezte az intézménynek Bence állapotát, amit orvosi diagnózissal, szakértői véleményekkel támasztottak alá. „Nem árultunk zsákbamacskát, mindig tudta mindenki, hogy mi a helyzet a fiunkkal” – mondta lapunknak Hajni. De a jelentkezéskor az általános iskola is feltüntette, hogy mi Bence BNO-kódja (ez jelzi az az autizmus-spektrumzavart) és azt is, hogy a fiú SNI-s.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
