Interjú

„Lesz egy új csatorna, amelyik közszolgálatinak hívja magát”

Polyák Gábor, az ellenzék médiapolitikai kabinetvezetője

Belpol

Milyen közmédiát képzel el az ellenzék, mihez kezdenének az MTI-vel, a KESMA-val vagy a Médiatanáccsal? Mit lehet tenni akkor, ha a médiatörvény megváltoztatásához kétharmados parlamenti többség kell?

Magyar Narancs: Az ellenzék médiapolitikai programjának nullpontja, hogy vissza kell állítani a sajtószabadságot, és kiegyensúlyozottá kell tenni a tájékoztatást. A médiatörvény viszont kétharmados törvény, ha ez az arány nem lesz meg az ellenzéknek, min tud változtatni?

Polyák Gábor: Az a kényelmes helyzet, ha megvan a kétharmad és lehet álmodni, de a média az a terület, ahol egyébként is lehet változtatni. Persze, lesznek dolgok, amelyek fájdalmasan változatlanok maradnak, mint a közmédia alapstruktúrája. De önmagában azzal, hogy nem a Fidesz kormányoz, és a politikusok és a hatóságok vezetői nem úgy kezelik az újságírót, mint ellenséget, már sokat nyerünk. A program első része arról szól, hogyan lehet az információt elérhetőbbé tenni. Ez sokszor nem is a szabályozáson múlik, hanem a politikai kultúra változásán: nem futok el az újság­író elől, az adatigénylésnél nem várom meg a határidőt, hanem amint tudom, kiadom az adatot. Van egy újságíró generáció, amely úgy nőtt fel, hogy már nem vár választ a kormányoldaltól. És van egy olyan politikus generáció is, amely ebben a légkörben szocializálódott. Ezen a tapasztalaton változtatni kell.

MN: A média rendkívül polarizált Magyarországon, amivel kormányváltás esetén kezdeni kell valamit. Nem lesz igazságosabb a rendszer, ha majd az nem jut információhoz, aki most tud.

PG: Egyetértek. Ez olyan dolog, ami kormányváltáskor kényelmetlen lesz a kormányzó politikusoknak. Nem lehet differenciálni, választ kell adni az Origo kérdésére is, akkor is, ha az alapattitűdjük nem fog változni az ott dolgozóknak. Könnyen lehet, hogy a fideszesített média beteljesíti a házőrző (watchdog) szerepét és kritikus lesz a kormányzó hatalommal, de nem azért, mert kijön belőlük az oknyomozó újság­író, hanem mert továbbra is lojálisak a Fideszhez, küldetést teljesítenek, és ezzel a Fidesz érdekeit szolgálják. Ez a lojalitási lánc mindaddig fennmarad, amíg a Fidesznek van arra esélye, hogy belátható időn belül visszatérjen a hatalomba. Az ellenzéki politikusok pedig tartanak ettől az alapvetően ártó szándékú újságírástól és a propagandistáktól. Erre van egy javaslatunk: én jogászként nem tudom megmondani, hogy ki újságíró és ki nem, de azt mondhatjuk, hogy azt, aki a szakmai etikai szabályokat komolyan veszi, újságírónak kell tekinteni. Minden szerkesztőség csatlakozhat egy etikai kódexhez, és ezzel igényt tarthat arra, hogy választ kapjon a politikusoktól, hatóságoktól, és ha ez nem történik meg, kikényszerítheti az adatszolgáltatást a bíróságon. Ha az Origo vagy a Pesti Srácok megalkotnak egy etikai kódexet – amelybe azért nem lehet akármit beleírni –, komolyan veszik azt, ha etikai vétséget követnek el, a saját etikai bizottságuk eljár az ügyben, akkor máris tettünk egy komoly lépést afelé, hogy az ártó szándékú újságírás lassan kiszoruljon. Az etikai kódexet önszabályozó szervezetek hoznák létre, s az utóbbiakat a médiaombudsman – nem feltétlenül ilyen néven, de a funkcióját tekintve ombudsmannak nevezhető tisztségviselő – tartja majd nyilván. Ha valaki csatlakozik egy ilyenhez, azt újságírónak kell tekinteni.

MN: Jelenleg is létrejöhetnek önszabályozó szervezetek, ha szerződést kötnek a Médiatanáccsal. Ilyen testületekre gondolnak vagy teljesen újakat hoznának létre?

PG: Akik ma a Médiatanáccsal szerződésben állnak, azok más jellegű szervezetek, és azoknak a működésébe nem is lehet kétharmad nélkül beleavatkozni. Azokat iparági szervezetek működtetik, mint a Lapkiadók Egyesülete vagy a Magyar Elektronikus Média­szolgáltatók Egyesülete, és nem klasszikus újságírói önszabályozó testületek, mint amilyen a Főszerkesztők Fóruma is, amely azonban nem áll szerződésben a Médiatanáccsal. Egyébként az olyan lapok, mint a Magyar Hírlap vagy a Magyar Nemzet, ezekben a társszabályozási megoldásokban sem vesznek részt. Mi azt mondjuk, valahová be kell majd lépni. Mondjuk egy olyan szervezetbe, mint a Magyar Újságírók Közössége, ahová a magát konzervatívnak gondoló szerkesztőségek bekapcsolódhatnak. És emellett létre kell hozni újakat is.

 
Fotó: Németh Dániel

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk