Interjú

„Lesz egy új csatorna, amelyik közszolgálatinak hívja magát”

Polyák Gábor, az ellenzék médiapolitikai kabinetvezetője

Belpol

Milyen közmédiát képzel el az ellenzék, mihez kezdenének az MTI-vel, a KESMA-val vagy a Médiatanáccsal? Mit lehet tenni akkor, ha a médiatörvény megváltoztatásához kétharmados parlamenti többség kell?

Magyar Narancs: Az ellenzék médiapolitikai programjának nullpontja, hogy vissza kell állítani a sajtószabadságot, és kiegyensúlyozottá kell tenni a tájékoztatást. A médiatörvény viszont kétharmados törvény, ha ez az arány nem lesz meg az ellenzéknek, min tud változtatni?

Polyák Gábor: Az a kényelmes helyzet, ha megvan a kétharmad és lehet álmodni, de a média az a terület, ahol egyébként is lehet változtatni. Persze, lesznek dolgok, amelyek fájdalmasan változatlanok maradnak, mint a közmédia alapstruktúrája. De önmagában azzal, hogy nem a Fidesz kormányoz, és a politikusok és a hatóságok vezetői nem úgy kezelik az újságírót, mint ellenséget, már sokat nyerünk. A program első része arról szól, hogyan lehet az információt elérhetőbbé tenni. Ez sokszor nem is a szabályozáson múlik, hanem a politikai kultúra változásán: nem futok el az újság­író elől, az adatigénylésnél nem várom meg a határidőt, hanem amint tudom, kiadom az adatot. Van egy újságíró generáció, amely úgy nőtt fel, hogy már nem vár választ a kormányoldaltól. És van egy olyan politikus generáció is, amely ebben a légkörben szocializálódott. Ezen a tapasztalaton változtatni kell.

MN: A média rendkívül polarizált Magyarországon, amivel kormányváltás esetén kezdeni kell valamit. Nem lesz igazságosabb a rendszer, ha majd az nem jut információhoz, aki most tud.

PG: Egyetértek. Ez olyan dolog, ami kormányváltáskor kényelmetlen lesz a kormányzó politikusoknak. Nem lehet differenciálni, választ kell adni az Origo kérdésére is, akkor is, ha az alapattitűdjük nem fog változni az ott dolgozóknak. Könnyen lehet, hogy a fideszesített média beteljesíti a házőrző (watchdog) szerepét és kritikus lesz a kormányzó hatalommal, de nem azért, mert kijön belőlük az oknyomozó újság­író, hanem mert továbbra is lojálisak a Fideszhez, küldetést teljesítenek, és ezzel a Fidesz érdekeit szolgálják. Ez a lojalitási lánc mindaddig fennmarad, amíg a Fidesznek van arra esélye, hogy belátható időn belül visszatérjen a hatalomba. Az ellenzéki politikusok pedig tartanak ettől az alapvetően ártó szándékú újságírástól és a propagandistáktól. Erre van egy javaslatunk: én jogászként nem tudom megmondani, hogy ki újságíró és ki nem, de azt mondhatjuk, hogy azt, aki a szakmai etikai szabályokat komolyan veszi, újságírónak kell tekinteni. Minden szerkesztőség csatlakozhat egy etikai kódexhez, és ezzel igényt tarthat arra, hogy választ kapjon a politikusoktól, hatóságoktól, és ha ez nem történik meg, kikényszerítheti az adatszolgáltatást a bíróságon. Ha az Origo vagy a Pesti Srácok megalkotnak egy etikai kódexet – amelybe azért nem lehet akármit beleírni –, komolyan veszik azt, ha etikai vétséget követnek el, a saját etikai bizottságuk eljár az ügyben, akkor máris tettünk egy komoly lépést afelé, hogy az ártó szándékú újságírás lassan kiszoruljon. Az etikai kódexet önszabályozó szervezetek hoznák létre, s az utóbbiakat a médiaombudsman – nem feltétlenül ilyen néven, de a funkcióját tekintve ombudsmannak nevezhető tisztségviselő – tartja majd nyilván. Ha valaki csatlakozik egy ilyenhez, azt újságírónak kell tekinteni.

MN: Jelenleg is létrejöhetnek önszabályozó szervezetek, ha szerződést kötnek a Médiatanáccsal. Ilyen testületekre gondolnak vagy teljesen újakat hoznának létre?

PG: Akik ma a Médiatanáccsal szerződésben állnak, azok más jellegű szervezetek, és azoknak a működésébe nem is lehet kétharmad nélkül beleavatkozni. Azokat iparági szervezetek működtetik, mint a Lapkiadók Egyesülete vagy a Magyar Elektronikus Média­szolgáltatók Egyesülete, és nem klasszikus újságírói önszabályozó testületek, mint amilyen a Főszerkesztők Fóruma is, amely azonban nem áll szerződésben a Médiatanáccsal. Egyébként az olyan lapok, mint a Magyar Hírlap vagy a Magyar Nemzet, ezekben a társszabályozási megoldásokban sem vesznek részt. Mi azt mondjuk, valahová be kell majd lépni. Mondjuk egy olyan szervezetbe, mint a Magyar Újságírók Közössége, ahová a magát konzervatívnak gondoló szerkesztőségek bekapcsolódhatnak. És emellett létre kell hozni újakat is.

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.