Mire jók a szívélyes orosz–magyar kapcsolatok?

Drúzs-ba-rát-ság!

Külpol

A legutóbbi Orbán–Putyin-találkozót követően a miniszterelnök „magyar modellről” beszélt az elmúlt 12 évben kialakított orosz–magyar kapcsolatok értékelése során. Miben állhat a „magyar modell”, és van-e ilyen egyáltalán?

„Van egy magyar modell az Oroszországhoz fűződő kapcsolat tekintetében, ami teljesen eltér a legtöbb európai uniós és NATO-tagállam politikájától. A magyar modell azt mondja, hogy uniós tagok vagyunk, meg NATO-tagok vagyunk, de lehetséges emellett kifejezetten jó és sikeres együttműködést kialakítani az oroszokkal” – fejtegette múlt pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök néhány nappal az után, hogy Moszkvában járt Vlagyimir Putyin orosz elnöknél. Mit jelent a valóságban ez a magyar modell? Hogyan jutottunk idáig, és mit nyer a kormány, illetve Magyarország az orosz kapcsolatok ily erőteljes ápolásával?

Teljesen érthetetlen

Miután mind ellenzékben, mind első, 1998 és 2002 közötti kormányzása idején meglehetősen kritikusan viszonyult Oroszországhoz, Orbán 2009-ben helyezte új alapokra Oroszország-politikáját, amikor meglátogatta Putyint pártja kongresszusának alkalmából az év novemberében. A látogatást követően Orbán a Magyar Televízióban arról beszélt, hogy „az orosz–magyar kapcsolatokat egy 21. századi típusú kapcsolattá kell alakítani, világos, egyszerű, közvetlen, átlátható” legyen. A mai ellenzék szerint már akkor odaígérte Paksot az oroszoknak, amikor úgy fogalmazott, hogy „a fölújítást sem tudjuk megcsinálni az oroszok nélkül, ha újat akarunk építeni sem tudjuk őket kihagyni belőle”. A leendő külügyminiszter, Martonyi János ennél is továbbment, amikor egy 2010-es, még a választások előtti interjú bevezetőjében már az szerepelt, hogy cél a „jó szövetségesi viszony az Egyesült Államokkal, barátság Oroszországgal”.

A Fidesz újbóli kormányra kerülése, 2010 után a sajtóban megfogalmazott célok között még főleg „a kiegyensúlyozott viszony”, a „kölcsönös gazdasági előnyök” szerepeltek, átlátható kapcsolatrendszer kialakítása, valamint a vitás ügyek, köztük a Mol és a Malév orosz tulajdonrészének rendezése (konkrétan a visszavásárlása). A Malév ügyét a cég 2012-es csődjéig nem sikerült rendezni, a problémás orosz Mol-részesedést viszont 2011 májusában IMF-hitelből, 1,88 milliárd euróért vásárolta vissza a kormány. Bár sajtóhírek szerint a 2010/2011-es tárgyalásokon felmerült, hogy a kivásárlásért cserébe az oroszoknak felajánlották a paksi korszerűsítést, valamint orosz metrókocsik vásárlását, Fellegi Tamás akkori fejlesztési miniszter úgy fogalmazott, hogy a részvénycsomagért végül semmi mást nem adtak az oroszoknak, csak a vételárat (elvileg az oroszoktól visszavett részvénypakett kötött ki utóbb az egyetemi alapítványoknál).

A paksi ügylet azonban napirenden maradt, és bár Martonyi János külügyminiszter még 2013 júniusában is nemzetközi tendert ígért a parlament külügyi bizottságában a paksi bővítésre, utóbb kiderült, hogy a kormány már 2013 januárja óta együttműködött az oroszokkal a beruházás ügyében. Erről végül – némileg váratlanul – 2014 januárjában írták alá az államközi megállapodást, természetesen tender nélkül. Mindezt alig néhány hónappal azelőtt, hogy Oroszország annektálta volna a Krímet – az orosz félnek így különösen érdekében állhatott, hogy még az akció előtt magukhoz kössék az EU- és NATO-tag magyarokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.