Mire jók a szívélyes orosz–magyar kapcsolatok?

Drúzs-ba-rát-ság!

Külpol

A legutóbbi Orbán–Putyin-találkozót követően a miniszterelnök „magyar modellről” beszélt az elmúlt 12 évben kialakított orosz–magyar kapcsolatok értékelése során. Miben állhat a „magyar modell”, és van-e ilyen egyáltalán?

„Van egy magyar modell az Oroszországhoz fűződő kapcsolat tekintetében, ami teljesen eltér a legtöbb európai uniós és NATO-tagállam politikájától. A magyar modell azt mondja, hogy uniós tagok vagyunk, meg NATO-tagok vagyunk, de lehetséges emellett kifejezetten jó és sikeres együttműködést kialakítani az oroszokkal” – fejtegette múlt pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök néhány nappal az után, hogy Moszkvában járt Vlagyimir Putyin orosz elnöknél. Mit jelent a valóságban ez a magyar modell? Hogyan jutottunk idáig, és mit nyer a kormány, illetve Magyarország az orosz kapcsolatok ily erőteljes ápolásával?

Teljesen érthetetlen

Miután mind ellenzékben, mind első, 1998 és 2002 közötti kormányzása idején meglehetősen kritikusan viszonyult Oroszországhoz, Orbán 2009-ben helyezte új alapokra Oroszország-politikáját, amikor meglátogatta Putyint pártja kongresszusának alkalmából az év novemberében. A látogatást követően Orbán a Magyar Televízióban arról beszélt, hogy „az orosz–magyar kapcsolatokat egy 21. századi típusú kapcsolattá kell alakítani, világos, egyszerű, közvetlen, átlátható” legyen. A mai ellenzék szerint már akkor odaígérte Paksot az oroszoknak, amikor úgy fogalmazott, hogy „a fölújítást sem tudjuk megcsinálni az oroszok nélkül, ha újat akarunk építeni sem tudjuk őket kihagyni belőle”. A leendő külügyminiszter, Martonyi János ennél is továbbment, amikor egy 2010-es, még a választások előtti interjú bevezetőjében már az szerepelt, hogy cél a „jó szövetségesi viszony az Egyesült Államokkal, barátság Oroszországgal”.

A Fidesz újbóli kormányra kerülése, 2010 után a sajtóban megfogalmazott célok között még főleg „a kiegyensúlyozott viszony”, a „kölcsönös gazdasági előnyök” szerepeltek, átlátható kapcsolatrendszer kialakítása, valamint a vitás ügyek, köztük a Mol és a Malév orosz tulajdonrészének rendezése (konkrétan a visszavásárlása). A Malév ügyét a cég 2012-es csődjéig nem sikerült rendezni, a problémás orosz Mol-részesedést viszont 2011 májusában IMF-hitelből, 1,88 milliárd euróért vásárolta vissza a kormány. Bár sajtóhírek szerint a 2010/2011-es tárgyalásokon felmerült, hogy a kivásárlásért cserébe az oroszoknak felajánlották a paksi korszerűsítést, valamint orosz metrókocsik vásárlását, Fellegi Tamás akkori fejlesztési miniszter úgy fogalmazott, hogy a részvénycsomagért végül semmi mást nem adtak az oroszoknak, csak a vételárat (elvileg az oroszoktól visszavett részvénypakett kötött ki utóbb az egyetemi alapítványoknál).

A paksi ügylet azonban napirenden maradt, és bár Martonyi János külügyminiszter még 2013 júniusában is nemzetközi tendert ígért a parlament külügyi bizottságában a paksi bővítésre, utóbb kiderült, hogy a kormány már 2013 januárja óta együttműködött az oroszokkal a beruházás ügyében. Erről végül – némileg váratlanul – 2014 januárjában írták alá az államközi megállapodást, természetesen tender nélkül. Mindezt alig néhány hónappal azelőtt, hogy Oroszország annektálta volna a Krímet – az orosz félnek így különösen érdekében állhatott, hogy még az akció előtt magukhoz kössék az EU- és NATO-tag magyarokat.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Két tüntetés Magyarországon

Internetes tartalomgyártók egy csoportja szervezett tüntetést két héttel ezelőtt pénteken a Hősök terére. A rendezvényen nagyszámú érdeklődő, úgymond tüntető jelent meg, egyes becslések szerint 50 ezren voltak, mások 150 ezresre saccolták a tömeget, nem tudjuk pontosan, a számláló a mai napig pörög, s nem is fogja abbahagyni, míg egy új követőt, feliratkozót is fial. Tény viszont, ami tény, az utóbbi évek legnépesebb tiltakozó megmozdulásáról van szó.

Te(l)jes kanna

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

Olvasó kerestetik

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

„Mintha a saját családjukról szólna”

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Mindent a szemnek

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Valami furcsa kereszt”

Júliustól Csató Kata lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

Európai választások, hazai tétek

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

„Nem elég a János bácsikat lecserélni”

Egy megismételt kutatás szerint a gyermekbántalmazásért kiszabott büntetések összességükben tovább enyhültek, és a felderített esetek száma is több mint a felére csökkent. És többnyire továbbra sem az agresszort emelik ki a családból, sokkal inkább a gyermekeket.

 

Káderhiány

Kemény, az aljasságtól sem mentes lejárató kampányokra számítanak ellenzéki polgármesterek. A Fidesz imázsát sok más ügy mellett a kegyelmi botrány is megtépázta, és az is látszik, hogy számos helyen nem sikerült a kormánypárti csapatoknak újraszer­vezni magukat 2019 után.

Kinek jár a hektár, kinek nem

A helyi földbizottság és a békési agrárkamara nem támogatta egy mintatehenészetet felépítő, helyben lakó belga-magyar agrárvállalkozó lányainak alig kéthektáros földvásárlását. A mezőgazdaságban ismeretlen, nem helyben lakó Hunguest Hotels-vezér viszont gond nélkül vásárolhatott szántóföldet.