"Egy színésznek legyenek titkai" (Gazsó György színész)

  • 2002. szeptember 12.

Belpol

Magyar Narancs: Azt nyilatkozta, hogy örül a filmszemle díjának, de az ön számára a színpad jelenti az igazi művészetet. Miért fontosabb a színház, mint a film?
Magyar Narancs: Azt nyilatkozta, hogy örül a filmszemle díjának, de az ön számára a színpad jelenti az igazi művészetet. Miért fontosabb a színház, mint a film?

Nem szokványos színészpálya az övé. Gazsó György diplomás erdőmérnökként kezdte, vidéki színészként folytatta, majd a Bárka Színház művésze lett. Shylock, Sade márki, Svejk, Höfgen megformálója a Mephistóból igen széles repertoárt tudhat magáénak, melybe a klasszikus szerepköröktől kezdve a táncszínházon át minden műfaj belefér. A Jászai-díjas színművész legutóbbi sikerét a filmszemlén aratta,ahol a Kísértések és az Ébrenjárók című filmekben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.

Gazsó György: A színház közös rítus. Többórányi kaland, aminek sosem tudjuk, hogy mi lesz a vége - elszáll-e egy angyal fölöttünk, megérintjük-e a csillagokat, vagy csak letudjuk az előadást. A közönség: közvetlen visszajelzés. A film sokkal sterilebb műfaj - túl sok az átállás, túl sokat kell várni, és ez hihetetlenül fárasztó egy színésznek. Most azonban ráéreztem ennek az ízére is a forgatások alatt, jó volt a stáb, a hangulat, mindenki szerette a filmeket. Én pedig ráébredtem, arra, hogy érzem a kamerát, tudom, mennyi az a játék, amennyi éppen elég.

MN: Nincsen túl sok filmes tapasztalat a háta mögött. Gyakorlat hiányában mire támaszkodhat egy színész a forgatások alatt?

GGY: A színházban is arra törekszem, hogy minimálgesztusokkal dolgozzam, ne játsszam túl a szerepeimet, ez főleg a stúdió-előadásoknál követelmény. Szerintem egy igazán jó rendező azt kéri a színészétől, hogy minél személyesebben fogalmazza meg a szerepét, ne alakítson, minél kevesebb színészi eszközt alkalmazzon. Így minden rajta van az arcán, benne van a mozdulataiban. Miklauzic Bence is így gondolkodhatott, szerintem ezért készített rólam olyan sok közelit az Ébrenjárókban.

MN: A filmszemle díját az Ébrenjárókban és a Kísértésekben nyújtott alakításaiért kapta. Két fél szerep tett volna ki egy egészet?

GGY: Nem számítottam a díjra, bár sok volt a pozitív visszajelzés. Úgy gondoltam, nem kaphatok semmit, mert az én szerepem az Ébrenjárókban csupán az egyik a három egyenrangú főszerep közül - valószínűleg segíthette a döntést a Kísértések epizódszerepe is. Nem gondolom, hogy valami kiugró színészi teljesítményt nyújtottam volna. Egyszerűen csak tettem a dolgomat.

MN: Ön szerint akkor milyen egy kiugró színészi teljesítmény?

GGY: Úgy látszik, ilyen. Szeretem, ha egy figura átfolyik rajtam, ha valahol én vagyok. Eljátszom, de mégis én vagyok. Ha valaki végignézi a szerepeimet, mindent megtudhat rólam. A színész egy figura felépítésekor saját magát boncolgatja, a saját élményeiből építi fel a karaktert. Ha megkap egy szerepet, elkezd azon gondolkodni, mi is izgatja a figurában. A színészet az önmegismerés művészete. Ha egy szerep teljesen ellentmond a személyiségemnek, akkor is a kapcsolódási pontokat keresem hozzá.

MN: És ha egyet sem talál?

GGY: Akkor eljátszom. ´szintén hazudok. Peter Weiss darabjában Sade márkit játszottam Gyulán. Véstem, vájtam a szerepet, megszenvedtem vele rendesen. Nyilvános élveboncolás volt. Néha nagyon le kell vetkőznöm ahhoz, hogy hiteles legyek. Ebben a darabban nagyon intim dolgokat kellett elmondanom magamról, nagyon érzékeny pontokon érintett meg a dráma.

MN: Megtudhatom, hogy mik voltak ezek az érzékeny pontok?

GGY: Nem tudhatja meg. Egy színésznek legyenek titkai. Szerettem a darabot, és megszenvedtem érte, de a rengeteg boncolgatás, személyiségvizsgálat után még mindig úgy éreztem, hogy hiányzik belőlem valami. Hiányzott egy döntő lépés, ami az egész karakter felépítését meghatározta volna. A mai napig él bennem néhány színészi alakításom, például ez is - érzem, hogy egy-két szerepemmel adós maradtam. Szívesen nekimennék egy-kettőnek újra. Ha a sors egy kicsit is igazságos velem, leszek én még Sade márki.

MN: Eredetileg erdőmérnök. Miért kötött ki végül a színháznál?

GGY: Az önkifejezés vágya hajtott. Erdőmérnökként nem tudtam volna elmondani azt, amit magamról és a világról gondolok. Nem tudok festeni, hangszeren játszani, de addig mocorgott bennem egy végzetes kukac, amíg előbújt, és a színészi pályára sodort.

MN: Színészként minden szereppel egy újabb valóság birtokába jut. Nem fél attól, hogy ezzel a való világból veszít el valamit?

GGY: Nem biztos, hogy a színházi valóság rosszabb a való világnál. Minden művészet a valóság megismerésének egy formája. És számomra az egyik legszimpatikusabb formája. Nem hiszem azt, hogy lekésem az életről, amikor a színházban egy másik valóságban szerepelek. Ott is az élettel foglalkozom, csak sokkal intenzívebben, sokkal töményebb formában. Persze egészen biztos, hogy a színház kihat a magánéletemre. A Díszelőadás című darabban dr. Hőgyes szerepében három óra alatt végigélek egy teljes emberi életet, egészen a tébolyig. A doktor a vírusok természetét kutatta, és a végén annyira belebonyolódott a témába, hogy az elméje is megfertőződött. Ennek a darabnak a kapcsán, Hőgyes alakján keresztül a világegyetem kérdéseivel szembesültem. Átmosott ez a szerep, nehéz volt visszahiggadnom belőle. Ha benne vagyok egy produkcióban, elveszi az energiáimat. De csak így tudok a színpadon létezni. Gyötörnek a szerepeim.

MN: Ezek önként vállalt gyötrelmek. Van a színészekben egyfajta mazochizmusra való hajlam?

GGY: A jó színészekben igen. A mazochizmusra és az exhibicionizmusra. Egy pszichológus számára egy jó színész igazi kincsesbánya.

Hungler Tímea

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.