"Egy színésznek legyenek titkai" (Gazsó György színész)

  • 2002. szeptember 12.

Belpol

Magyar Narancs: Azt nyilatkozta, hogy örül a filmszemle díjának, de az ön számára a színpad jelenti az igazi művészetet. Miért fontosabb a színház, mint a film?
Magyar Narancs: Azt nyilatkozta, hogy örül a filmszemle díjának, de az ön számára a színpad jelenti az igazi művészetet. Miért fontosabb a színház, mint a film?

Nem szokványos színészpálya az övé. Gazsó György diplomás erdőmérnökként kezdte, vidéki színészként folytatta, majd a Bárka Színház művésze lett. Shylock, Sade márki, Svejk, Höfgen megformálója a Mephistóból igen széles repertoárt tudhat magáénak, melybe a klasszikus szerepköröktől kezdve a táncszínházon át minden műfaj belefér. A Jászai-díjas színművész legutóbbi sikerét a filmszemlén aratta,ahol a Kísértések és az Ébrenjárók című filmekben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.

Gazsó György: A színház közös rítus. Többórányi kaland, aminek sosem tudjuk, hogy mi lesz a vége - elszáll-e egy angyal fölöttünk, megérintjük-e a csillagokat, vagy csak letudjuk az előadást. A közönség: közvetlen visszajelzés. A film sokkal sterilebb műfaj - túl sok az átállás, túl sokat kell várni, és ez hihetetlenül fárasztó egy színésznek. Most azonban ráéreztem ennek az ízére is a forgatások alatt, jó volt a stáb, a hangulat, mindenki szerette a filmeket. Én pedig ráébredtem, arra, hogy érzem a kamerát, tudom, mennyi az a játék, amennyi éppen elég.

MN: Nincsen túl sok filmes tapasztalat a háta mögött. Gyakorlat hiányában mire támaszkodhat egy színész a forgatások alatt?

GGY: A színházban is arra törekszem, hogy minimálgesztusokkal dolgozzam, ne játsszam túl a szerepeimet, ez főleg a stúdió-előadásoknál követelmény. Szerintem egy igazán jó rendező azt kéri a színészétől, hogy minél személyesebben fogalmazza meg a szerepét, ne alakítson, minél kevesebb színészi eszközt alkalmazzon. Így minden rajta van az arcán, benne van a mozdulataiban. Miklauzic Bence is így gondolkodhatott, szerintem ezért készített rólam olyan sok közelit az Ébrenjárókban.

MN: A filmszemle díját az Ébrenjárókban és a Kísértésekben nyújtott alakításaiért kapta. Két fél szerep tett volna ki egy egészet?

GGY: Nem számítottam a díjra, bár sok volt a pozitív visszajelzés. Úgy gondoltam, nem kaphatok semmit, mert az én szerepem az Ébrenjárókban csupán az egyik a három egyenrangú főszerep közül - valószínűleg segíthette a döntést a Kísértések epizódszerepe is. Nem gondolom, hogy valami kiugró színészi teljesítményt nyújtottam volna. Egyszerűen csak tettem a dolgomat.

MN: Ön szerint akkor milyen egy kiugró színészi teljesítmény?

GGY: Úgy látszik, ilyen. Szeretem, ha egy figura átfolyik rajtam, ha valahol én vagyok. Eljátszom, de mégis én vagyok. Ha valaki végignézi a szerepeimet, mindent megtudhat rólam. A színész egy figura felépítésekor saját magát boncolgatja, a saját élményeiből építi fel a karaktert. Ha megkap egy szerepet, elkezd azon gondolkodni, mi is izgatja a figurában. A színészet az önmegismerés művészete. Ha egy szerep teljesen ellentmond a személyiségemnek, akkor is a kapcsolódási pontokat keresem hozzá.

MN: És ha egyet sem talál?

GGY: Akkor eljátszom. ´szintén hazudok. Peter Weiss darabjában Sade márkit játszottam Gyulán. Véstem, vájtam a szerepet, megszenvedtem vele rendesen. Nyilvános élveboncolás volt. Néha nagyon le kell vetkőznöm ahhoz, hogy hiteles legyek. Ebben a darabban nagyon intim dolgokat kellett elmondanom magamról, nagyon érzékeny pontokon érintett meg a dráma.

MN: Megtudhatom, hogy mik voltak ezek az érzékeny pontok?

GGY: Nem tudhatja meg. Egy színésznek legyenek titkai. Szerettem a darabot, és megszenvedtem érte, de a rengeteg boncolgatás, személyiségvizsgálat után még mindig úgy éreztem, hogy hiányzik belőlem valami. Hiányzott egy döntő lépés, ami az egész karakter felépítését meghatározta volna. A mai napig él bennem néhány színészi alakításom, például ez is - érzem, hogy egy-két szerepemmel adós maradtam. Szívesen nekimennék egy-kettőnek újra. Ha a sors egy kicsit is igazságos velem, leszek én még Sade márki.

MN: Eredetileg erdőmérnök. Miért kötött ki végül a színháznál?

GGY: Az önkifejezés vágya hajtott. Erdőmérnökként nem tudtam volna elmondani azt, amit magamról és a világról gondolok. Nem tudok festeni, hangszeren játszani, de addig mocorgott bennem egy végzetes kukac, amíg előbújt, és a színészi pályára sodort.

MN: Színészként minden szereppel egy újabb valóság birtokába jut. Nem fél attól, hogy ezzel a való világból veszít el valamit?

GGY: Nem biztos, hogy a színházi valóság rosszabb a való világnál. Minden művészet a valóság megismerésének egy formája. És számomra az egyik legszimpatikusabb formája. Nem hiszem azt, hogy lekésem az életről, amikor a színházban egy másik valóságban szerepelek. Ott is az élettel foglalkozom, csak sokkal intenzívebben, sokkal töményebb formában. Persze egészen biztos, hogy a színház kihat a magánéletemre. A Díszelőadás című darabban dr. Hőgyes szerepében három óra alatt végigélek egy teljes emberi életet, egészen a tébolyig. A doktor a vírusok természetét kutatta, és a végén annyira belebonyolódott a témába, hogy az elméje is megfertőződött. Ennek a darabnak a kapcsán, Hőgyes alakján keresztül a világegyetem kérdéseivel szembesültem. Átmosott ez a szerep, nehéz volt visszahiggadnom belőle. Ha benne vagyok egy produkcióban, elveszi az energiáimat. De csak így tudok a színpadon létezni. Gyötörnek a szerepeim.

MN: Ezek önként vállalt gyötrelmek. Van a színészekben egyfajta mazochizmusra való hajlam?

GGY: A jó színészekben igen. A mazochizmusra és az exhibicionizmusra. Egy pszichológus számára egy jó színész igazi kincsesbánya.

Hungler Tímea

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.