Magyar Narancs: A meteorológiai törvénytervezetet eredetileg az OMSZ hiányzó törvényi szabályozásával és a nemzetközi szervezetek ajánlásával magyarázták, de Illés Zoltán szakállamtitkár a minap már arról beszélt, hogy az állam milliárdokat költ a meteorológiai adatok összegyűjtéséért, s hogyha magáncégek időjárási információkat közölnek, akkor azokat az állami monopóliumtól kell megvenniük.
Nagy Gergely: A magam részéről szűkíteném és kettébontanám a kérdéskört. Először is káoszról nincs szó. Általában azzal szoktak érvelni a meteorológiai törvény szükségessége mellett (a Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve Illés Zoltán államtitkár képviseli ezt az álláspontot – B. Z.), hogy a WMO (a meteorológiai világszervezet) ajánlása szerint minden államban lennie kell egy hiteles hangnak, amely meteorológiai vészhelyzet esetén a hivatalos riasztások kiadását szabályozza. Ne legyen több, esetleg egymásnak ellentmondó információ, ami egyszerre kering a lakosság körében, megzavarva és megtévesztve az embereket. Ez fajta a hivatalos kommunikáció egy nagyon erős csúsztatást tartalmaz: a WMO ajánlása nem azt mondja ki, hogy magánszolgáltatók ne bocsáthassanak ki előrejelzéseket, amelyek akár zivatarokra vagy heves széllökésekre vonatkozó információkat is tartalmaznak.
A WMO szövegezésében kifejezetten, hangsúlyosan megjelenik, hogy a hivatalos riasztási rendszer legyen egységesítve, s ennek legyen egyetlenegy szószólója, ami valóban legyen állami monopólium. Csakhogy a hivatalos riasztás kibocsátása definíció szerint egy joghatással járó cselekmény, ami a katasztrófavédelmi, rendőrségi, tűzoltósági és egyéb hivatalos szervek azonnali reakcióját vonja maga után. A WMO nem amiatt aggódik, hogy több különböző előrejelzés létezik, hanem azért, hogy ne okozzon káoszt a katasztrófa- és rendvédelmi szervek reakcióiban ha több különböző forrásra hallgatnak. A törvénytervezet szükségességének indoklásában két fogalmat mosnak össze, és ez jut el a közvéleményhez is. Egyetértünk azzal, hogy azok a riasztások, melyek a hivatalos szervek mozgósítását rendelik el, legyenek állami kézben, és maradjanak függetlenek a magánszolgáltatóktól. Azzal viszont egyáltalán nem értünk egyet, hogy ezt hangoztatva gyakorlatilag megöljék a magán meteorológiai előrejelzések lehetőségét. Nonszensz azt előírni, hogy egy meteorológus jelezhet előre szép, napsütéses időt, de nem mondhat olyat, hogy zivatarok lehetségesek.
Szente-Varga Bálint és Nagy Gergely
Fotó: Németh Dániel
MN: Az OMSZ kizárólagos hatáskörben nyújthatna meteorológiai szolgáltatásokat 1000 főt meghaladó szabadtéri rendezvényeknek, biztosítóknak (jármű-, illetve vagyon- és balesetbiztosítási ügyekben), ezenfelül a közmű- és energiaszolgáltatók, valamint általában mindenféle egészben vagy részben állami tulajdonú szerv és gazdálkodói egység részére.
Szente-Varga Bálint: Mondhatjuk azt is, hogy a tervezet szerint az OMSZ monopolfeladatai teljes átfedésben állnak a mi szolgáltatási palettánkkal – s ez aligha véletlen. Az a probléma, hogy az OMSZ költségvetésének csak a harminc százalékát állja az állam. Éppen ezért keresnek olyan eszközöket, hogy miként lehetne a szolgálat működését megfinanszírozni. Azzal a feltételezéssel élnek, hogy ha ellehetetlenítik a magánszolgáltatókat, s monopolizálják a piacot, illetve hatósági árakat szabnak meg, be tudják hajtani a hiányzó pénzt. Kérdés persze, hogy például mindaz, ami március 15-én történt, nem elegendő bizonyíték-e arra, hogy ilyen esetben milyen fontos tájékoztatási munkát vállal magára a magánmeteorológia. Azokat az információkat gyűjti, melyek egy hivatalos szolgálaton nem tudnak átmenni, hiszen az OMSZ-nek nincs arra rendszere, hogy egy állampolgár be tudjon küldeni és közzé tudjon tenni közérdekű híreket, fotó-, videó-dokumentációt – amely a közhasznú tájékoztatást szolgálná. Az hiszem, a mostani vészhelyzet kezelésének, elhárításának alkalmával kiemelten fontos és pozitív szerepet játszottak a magánszolgáltatók.
A teljes interjút lásd a Magyar Narancs április 11-én megjelenő számában.
