„Ekkora szakadék máshol nincs”

Bíró-Nagy András és Szabó Andrea a magyar fiatalokról szóló kutatásról    

Belpol

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?

Magyar Narancs: A kutatás szerint a mai magyar fiatalokat leginkább négy szóval lehet jellemezni, ezek az elégedetlenség, a passzivitás, a konformitás és a polarizáció. Kezdjük az első kettővel: mivel elégedetlenek és miért passzívak?

Szabó Andrea: Egyszerűbb lenne arról beszélni, hogy mivel elégedettek, mert az a kevesebb. Elégedetlenek a hétköznapi életüket meghatározó oktatási rendszerrel, a gyakorlati képzés jellegével, vagy a jövedelmi helyzetükkel. És nem egyszerűen elégedetlenek, hanem a visegrádi országok közül a legelégedetlenebbek.

Bíró-Nagy András: Az elégedetlenség ráadásul a közélettel kapcsolatban is megvan. Abban van némi javulás az elmúlt évekhez képest, hogy mennyire érdeklődnek a fiatalok a politika iránt, de a V4-ek többi országához képest még mindig nagyon alacsony ez az arány. A magyar fiatalok többsége úgy érzi, hogy az érdekeiket senki nem képviseli a politikában. A demokrácia állapota miatt is súlyos elégedetlenség van, és ez mind távol tartja őket attól, hogy elmenjenek szavazni vagy politikai értelemben aktívvá váljanak.

MN: A jövőt tekintve viszont a visegrádi négyek közül a magyar fiatalok a legoptimistábbak. Nincs itt ellentmondás?

Szabó Andrea: Nemcsak erre a kutatásra jellemző, hanem a négyévenkénti nagymintás ifjúságkutatásra is, hogy a fiatalok a múltat és részben a jelent inkább negatívan értékelik, a jövővel kapcsolatban viszont nagyon pozitívak a várakozásaik. És van is alapja ennek a pozitív jövőképnek, hiszen a tíz évvel korábbi állapotokhoz képest valóban jobbak lettek a lehetőségeik a munkaerőpiacon, és sok kormányzati támogatás is ezt a réteget célozza.

Bíró-Nagy András: Érdemes hozzátenni azért azt is, és ez az egyik konklúziója a kutatásunknak, hogy nagyon nagy a különbség a fideszes és az ellenzéki szimpatizáns fiatalok helyzetértékelése között. A legjobb példa erre a kivándorlás: az ellenzéki listát támogató fiatalok körében háromszor akkora a kivándorlási szándék (36 százalék), mint a kormánypártiaknál (12 százalék). Felmerül a kérdés, hogy az optimista jövőképben mekkora szerepet játszik az, hogy a jövőjüket itthon vagy külföldön képzelik el. A polarizáció olyan mértékű, hogy az élet minden területét áthatja, és párhuzamos valóságok alakulnak ki.

Szabó Andrea: Ebből a szempontból a 2022-es választás sorsfordító lehet a fiatalok számára. A szakirodalom szerint egy ilyen elégedetlen helyzetben az ember három dolgot tehet: kivonul, tiltakozik vagy lojálissá válik. A lojalitás a fideszes fiataloknál abszolút megvan, az ellenzékiek viszont nem akarnak lojálissá válni, mert akkor ellentmondásba kerülnek önmagukkal. A tiltakozás kevésbé vonzó választás – a politikai részvétel szempontjából nagy a passzivitás. A fiatalok egyharmada semmilyen politikai akcióban nem vesz részt, a maradék kétharmad is inkább olyanban, amely nem igényel nagy involválódást, nem szívesen mennek ki például az utcára tiltakozni. Marad a kivonulás, vagyis az ország jövője szempontjából a legrosszabb lehetőség: a leg­okosabbak és a legfelkészültebbek elmennek az országból. Más kutatások azt mutatják, hogy ha az egyetem után külföldön lépnek be a munkaerőpiacra a fiatalok, csökken az esély arra, hogy visszajöjjenek.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: Azok közül, akik bizonytalan szavazóknak vallják magukat, 24 százalék ugyancsak kivándorolna. Ez a szám a régió többi országában is ilyen magas?

Bíró-Nagy András: A bizonytalanok közül mind a négy országban többen mennének külföldre, mint a kormánypárti fiatalok közül. Az utóbbiaknak a legjobb, a legmarasztalóbb a környezet. De ilyen nagy különbség, ekkora szakadék a különböző csoportok között máshol nincs. És ez nemcsak a kivándorlásnál van így: ennyire megosztott fiatalságot más visegrádi országban nem látunk.

Szabó Andrea: A fideszes és az ellenzéki fiatal szavazók egyszerűen más világot látnak. Másképp konstruálják a valóságukat, nem ugyanazt érzékelik, nem ugyanazon a nyelven beszélnek. A szocializációs elméletek azt mondják, hogy a politikai szocializáció csúcsán a nyelvi szocializáció áll, ez pedig ebből a kutatásból is gyönyörűen kirajzolódik: a két tábor más-más nyelvet beszél. Ennek hosszú távú következményei vannak, és akármi is történik a 2022-es választáson, ezt az ellentétet nem lehet egyik napról a másikra lebontani. Ez nagyon hosszú folyamat lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.