„Ekkora szakadék máshol nincs”

Bíró-Nagy András és Szabó Andrea a magyar fiatalokról szóló kutatásról    

Belpol

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?

Magyar Narancs: A kutatás szerint a mai magyar fiatalokat leginkább négy szóval lehet jellemezni, ezek az elégedetlenség, a passzivitás, a konformitás és a polarizáció. Kezdjük az első kettővel: mivel elégedetlenek és miért passzívak?

Szabó Andrea: Egyszerűbb lenne arról beszélni, hogy mivel elégedettek, mert az a kevesebb. Elégedetlenek a hétköznapi életüket meghatározó oktatási rendszerrel, a gyakorlati képzés jellegével, vagy a jövedelmi helyzetükkel. És nem egyszerűen elégedetlenek, hanem a visegrádi országok közül a legelégedetlenebbek.

Bíró-Nagy András: Az elégedetlenség ráadásul a közélettel kapcsolatban is megvan. Abban van némi javulás az elmúlt évekhez képest, hogy mennyire érdeklődnek a fiatalok a politika iránt, de a V4-ek többi országához képest még mindig nagyon alacsony ez az arány. A magyar fiatalok többsége úgy érzi, hogy az érdekeiket senki nem képviseli a politikában. A demokrácia állapota miatt is súlyos elégedetlenség van, és ez mind távol tartja őket attól, hogy elmenjenek szavazni vagy politikai értelemben aktívvá váljanak.

MN: A jövőt tekintve viszont a visegrádi négyek közül a magyar fiatalok a legoptimistábbak. Nincs itt ellentmondás?

Szabó Andrea: Nemcsak erre a kutatásra jellemző, hanem a négyévenkénti nagymintás ifjúságkutatásra is, hogy a fiatalok a múltat és részben a jelent inkább negatívan értékelik, a jövővel kapcsolatban viszont nagyon pozitívak a várakozásaik. És van is alapja ennek a pozitív jövőképnek, hiszen a tíz évvel korábbi állapotokhoz képest valóban jobbak lettek a lehetőségeik a munkaerőpiacon, és sok kormányzati támogatás is ezt a réteget célozza.

Bíró-Nagy András: Érdemes hozzátenni azért azt is, és ez az egyik konklúziója a kutatásunknak, hogy nagyon nagy a különbség a fideszes és az ellenzéki szimpatizáns fiatalok helyzetértékelése között. A legjobb példa erre a kivándorlás: az ellenzéki listát támogató fiatalok körében háromszor akkora a kivándorlási szándék (36 százalék), mint a kormánypártiaknál (12 százalék). Felmerül a kérdés, hogy az optimista jövőképben mekkora szerepet játszik az, hogy a jövőjüket itthon vagy külföldön képzelik el. A polarizáció olyan mértékű, hogy az élet minden területét áthatja, és párhuzamos valóságok alakulnak ki.

Szabó Andrea: Ebből a szempontból a 2022-es választás sorsfordító lehet a fiatalok számára. A szakirodalom szerint egy ilyen elégedetlen helyzetben az ember három dolgot tehet: kivonul, tiltakozik vagy lojálissá válik. A lojalitás a fideszes fiataloknál abszolút megvan, az ellenzékiek viszont nem akarnak lojálissá válni, mert akkor ellentmondásba kerülnek önmagukkal. A tiltakozás kevésbé vonzó választás – a politikai részvétel szempontjából nagy a passzivitás. A fiatalok egyharmada semmilyen politikai akcióban nem vesz részt, a maradék kétharmad is inkább olyanban, amely nem igényel nagy involválódást, nem szívesen mennek ki például az utcára tiltakozni. Marad a kivonulás, vagyis az ország jövője szempontjából a legrosszabb lehetőség: a leg­okosabbak és a legfelkészültebbek elmennek az országból. Más kutatások azt mutatják, hogy ha az egyetem után külföldön lépnek be a munkaerőpiacra a fiatalok, csökken az esély arra, hogy visszajöjjenek.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: Azok közül, akik bizonytalan szavazóknak vallják magukat, 24 százalék ugyancsak kivándorolna. Ez a szám a régió többi országában is ilyen magas?

Bíró-Nagy András: A bizonytalanok közül mind a négy országban többen mennének külföldre, mint a kormánypárti fiatalok közül. Az utóbbiaknak a legjobb, a legmarasztalóbb a környezet. De ilyen nagy különbség, ekkora szakadék a különböző csoportok között máshol nincs. És ez nemcsak a kivándorlásnál van így: ennyire megosztott fiatalságot más visegrádi országban nem látunk.

Szabó Andrea: A fideszes és az ellenzéki fiatal szavazók egyszerűen más világot látnak. Másképp konstruálják a valóságukat, nem ugyanazt érzékelik, nem ugyanazon a nyelven beszélnek. A szocializációs elméletek azt mondják, hogy a politikai szocializáció csúcsán a nyelvi szocializáció áll, ez pedig ebből a kutatásból is gyönyörűen kirajzolódik: a két tábor más-más nyelvet beszél. Ennek hosszú távú következményei vannak, és akármi is történik a 2022-es választáson, ezt az ellentétet nem lehet egyik napról a másikra lebontani. Ez nagyon hosszú folyamat lesz.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.