„Eleve értelmetlen” – Kálmán László a kormány nyelvstratégiájáról

  • narancs.hu
  • 2014. március 14.

Belpol

Lapunk most megjelent számában az április 1-jén megalakuló Magyar Nyelvstratégiai Intézetről fejtik ki véleményüket olyan jeles nyelvészek, mint Kenesei István, Kiefer Ferenc és Nádasdy Ádám, akik szerint az intézet céljainak egy része nem is értelmezhető. Beszélgetésünket Kálmán László nyelvésszel, egyetemi docenssel külön is közöljük.

magyarnarancs.hu: Milyen hiányt pótol a Magyar Nyelvstratégiai Intézet? Mi az, amit eddig az MTA, az egyetemi tanszékek nem tudtak elvégezni az intézet felsorolt feladatai közül?

Kálmán László: Ez a kérdés feltételezi, hogy a rendeletben felsorolt feladatok valóságosak és értelmesek. A valóság az, hogy nagyon sok van közöttük, amik eleve teljesen értelmetlenek, sőt, némelyik értelmezhetetlen is. Egyébként pedig egy olyan feladatot találtam köztük, ami értelmes is, és nem is nagyon foglalkoznak vele: az iskolai nyelvtantanítás tudományos alapjainak a kidolgozása. Ezzel eddig azért nem foglalkoztak, mert az iskolai oktatás a több évszázaddal korábbi tudományos állapotnak felelt meg, és ezen nem is kívántak változtatni. Gyanítom azonban, hogy a tankönyvkészítés központosításával és államosításával megjelent egy olyan terület, amit monopolizálni lehet, amivel pénzt lehet szerezni, és a hatalom jóindulatában lehet sütkérezni. Bár ne lenne igazam.

false

 

Fotó: Simonyi Balázs

magyarnarancs.hu: Vajon eléldegélne nyelvstratégia nélkül is a magyar?

KL: A nemzetközi tudományos köztudatban nincs olyan, hogy „nyelvstratégia”. A világ csak „nyelvpolitikáról” tud. A nyelvpolitika tevékenységi körébe olyan problémák megoldása tartozik, mint a kisebbségi nyelvhasználat szabadságának biztosítása, a veszélyeztetett nyelvek védelme vagy legalább dokumentálása. És általában: az eltérő nyelveket vagy nyelvváltozatokat használók közösségei között óhatatlanul kialakuló érdekkülönbségek, konfliktusok megoldása, persze békés, jogállami módszerekkel.

magyarnarancs.hu: Jó hatása lesz ön szerint annak, hogy az intézet a közigazgatás és a közmédia részére szakértői állásfoglalásokat alkot?

KL: Azokra, akik ezt fogják csinálni, feltétlenül jó hatással lesz, mert többletbevételhez és pozícióhoz jutnak. És mivel közvetlen miniszterelnöki irányítással, hivatalként teszik ezt, reménykedhetnek a politikai kapcsolataik javulásában, és mindenféle egyéb megbízásokhoz való hozzájutásban is.  Színtiszta haszon. Hogy a társadalomnak hasznos lesz-e, az senkit sem érdekel, nem is véletlen, hogy nem kérdezték meg erről.

magyarnarancs.hu: Ön szerint az intézet hogyan tudja „őrizni a nyelvi gazdagságot”, vagy mit tud tenni a „nyelvi kisebbségvédelemért”? Ilyen feladatokat ró rá a törvény szövege.

KL: Két nagyon különböző dologról van szó. A „nyelvi gazdagság” értelmetlen kifejezés, ha meg az „őrzéséről” beszél valaki, akkor még sokkal értelmetlenebb kifejezést kapunk. A „nyelvi kisebbségvédelem” is furcsa kifejezés, de ezt némi jóindulattal át lehet alakítani értelmessé: Hogyan biztosítsuk a hazánkban élő nyelvi kisebbségek nyelvhasználathoz fűződő jogait? Kellenek-e nemzetiségi felsőoktatási intézmények, milyen szintű oktatásra van szükség az egyes nyelvi kisebbségek esetében, hogy lehet ezek megvalósulását segíteni? Mit kell változtatni a jogi környezeten? Mi a dolga mindebben az állami költségvetésnek? És így tovább. Csak remélni tudom, hogy a szöveg megfogalmazói is ilyesmire gondoltak. Ha egyáltalán valamire.

magyarnarancs.hu: Tán a „magyar nyelvi értékvesztés ellen” sem kell küzdeni?

KL: Fogalmam sincs, mit értenek „magyar nyelvi értékvesztésen”, vagy akár „nyelvi értéken”, ami veszne elfele. Ha valami értékvesztésről tanúskodik, akkor az ennek a rendeletnek a szövege. De az sem kifejezetten nyelvi természetű. A világban nyelvvel kapcsolatos veszteségeken egyedül nyelvek elveszését, kihalását szokták érteni. De mivel az idézett kifejezésben „magyar nyelvi értékvesztés” szerepel, ezt az értelmezést kizárhatjuk. Ha mégsem, és a rendelet aláírója a magyar nyelv kihalását vizionálja, akkor sürgős felvilágosításra és/vagy orvosi segítségre szorul.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.