„Eleve értelmetlen” – Kálmán László a kormány nyelvstratégiájáról

  • narancs.hu
  • 2014. március 14.

Belpol

Lapunk most megjelent számában az április 1-jén megalakuló Magyar Nyelvstratégiai Intézetről fejtik ki véleményüket olyan jeles nyelvészek, mint Kenesei István, Kiefer Ferenc és Nádasdy Ádám, akik szerint az intézet céljainak egy része nem is értelmezhető. Beszélgetésünket Kálmán László nyelvésszel, egyetemi docenssel külön is közöljük.

magyarnarancs.hu: Milyen hiányt pótol a Magyar Nyelvstratégiai Intézet? Mi az, amit eddig az MTA, az egyetemi tanszékek nem tudtak elvégezni az intézet felsorolt feladatai közül?

Kálmán László: Ez a kérdés feltételezi, hogy a rendeletben felsorolt feladatok valóságosak és értelmesek. A valóság az, hogy nagyon sok van közöttük, amik eleve teljesen értelmetlenek, sőt, némelyik értelmezhetetlen is. Egyébként pedig egy olyan feladatot találtam köztük, ami értelmes is, és nem is nagyon foglalkoznak vele: az iskolai nyelvtantanítás tudományos alapjainak a kidolgozása. Ezzel eddig azért nem foglalkoztak, mert az iskolai oktatás a több évszázaddal korábbi tudományos állapotnak felelt meg, és ezen nem is kívántak változtatni. Gyanítom azonban, hogy a tankönyvkészítés központosításával és államosításával megjelent egy olyan terület, amit monopolizálni lehet, amivel pénzt lehet szerezni, és a hatalom jóindulatában lehet sütkérezni. Bár ne lenne igazam.

false

 

Fotó: Simonyi Balázs

magyarnarancs.hu: Vajon eléldegélne nyelvstratégia nélkül is a magyar?

KL: A nemzetközi tudományos köztudatban nincs olyan, hogy „nyelvstratégia”. A világ csak „nyelvpolitikáról” tud. A nyelvpolitika tevékenységi körébe olyan problémák megoldása tartozik, mint a kisebbségi nyelvhasználat szabadságának biztosítása, a veszélyeztetett nyelvek védelme vagy legalább dokumentálása. És általában: az eltérő nyelveket vagy nyelvváltozatokat használók közösségei között óhatatlanul kialakuló érdekkülönbségek, konfliktusok megoldása, persze békés, jogállami módszerekkel.

magyarnarancs.hu: Jó hatása lesz ön szerint annak, hogy az intézet a közigazgatás és a közmédia részére szakértői állásfoglalásokat alkot?

KL: Azokra, akik ezt fogják csinálni, feltétlenül jó hatással lesz, mert többletbevételhez és pozícióhoz jutnak. És mivel közvetlen miniszterelnöki irányítással, hivatalként teszik ezt, reménykedhetnek a politikai kapcsolataik javulásában, és mindenféle egyéb megbízásokhoz való hozzájutásban is.  Színtiszta haszon. Hogy a társadalomnak hasznos lesz-e, az senkit sem érdekel, nem is véletlen, hogy nem kérdezték meg erről.

magyarnarancs.hu: Ön szerint az intézet hogyan tudja „őrizni a nyelvi gazdagságot”, vagy mit tud tenni a „nyelvi kisebbségvédelemért”? Ilyen feladatokat ró rá a törvény szövege.

KL: Két nagyon különböző dologról van szó. A „nyelvi gazdagság” értelmetlen kifejezés, ha meg az „őrzéséről” beszél valaki, akkor még sokkal értelmetlenebb kifejezést kapunk. A „nyelvi kisebbségvédelem” is furcsa kifejezés, de ezt némi jóindulattal át lehet alakítani értelmessé: Hogyan biztosítsuk a hazánkban élő nyelvi kisebbségek nyelvhasználathoz fűződő jogait? Kellenek-e nemzetiségi felsőoktatási intézmények, milyen szintű oktatásra van szükség az egyes nyelvi kisebbségek esetében, hogy lehet ezek megvalósulását segíteni? Mit kell változtatni a jogi környezeten? Mi a dolga mindebben az állami költségvetésnek? És így tovább. Csak remélni tudom, hogy a szöveg megfogalmazói is ilyesmire gondoltak. Ha egyáltalán valamire.

magyarnarancs.hu: Tán a „magyar nyelvi értékvesztés ellen” sem kell küzdeni?

KL: Fogalmam sincs, mit értenek „magyar nyelvi értékvesztésen”, vagy akár „nyelvi értéken”, ami veszne elfele. Ha valami értékvesztésről tanúskodik, akkor az ennek a rendeletnek a szövege. De az sem kifejezetten nyelvi természetű. A világban nyelvvel kapcsolatos veszteségeken egyedül nyelvek elveszését, kihalását szokták érteni. De mivel az idézett kifejezésben „magyar nyelvi értékvesztés” szerepel, ezt az értelmezést kizárhatjuk. Ha mégsem, és a rendelet aláírója a magyar nyelv kihalását vizionálja, akkor sürgős felvilágosításra és/vagy orvosi segítségre szorul.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.