Mi történt
A gyilkosság napjának egyes mozzanatai nehezen rekonstruálhatók. A tények - kiszűrve az eset körüli szóbeszédet és a közkézen forgó "egyéb" verziókat - a következők.
A kislány este fél hat felé ért haza a körmendi társasházba. Az udvaron még odaszólt ott játszó társainak, hogy felszalad, leteszi a táskáját, és csatlakozik hozzájuk.
A táskát az este kilenc után hazaérkező apa valóban az ajtó mellett találta meg. A lakásban ölték meg a kislányt. A nyomok tanúsága szerint a tettes előbb kétszer megütötte - ekkor tört el a lány csatja: ennek később a mikronyomok szempontjából lett jelentősége - majd pedig a nappaliban leszorította a sarokgarnitúrára, ott egy agyagszoborral tarkón ütötte, és késsel elvágta a torkát.
A lakásban a kislány egyedül volt: vadász édesapja kocsija elakadt az erdőben, édesanyja és bátyja pedig külföldön tartózkodott.
A házba nagyjából a gyilkossággal egy időben érkezett meg az egyik barátjához igyekvő Tánczos Gábor. A tanúvallomásokból nem sikerült megállapítani, hogy pontosan mikor lépett be az épületbe. Innentől a történteknek nincs tanúja, van viszont több vallomás, amelyeket Tánczos gyanúsítottként tett - majd pedig visszavont.
A fiatalember április 2-án az egyik szórakozóhelyen egy ismerősének arról beszélt, hogy a házban járt a gyilkosság idején. Ezt meghallotta egy rendőr, aki arra kérte, menjen be a helyi kapitányságra, és tegyen vallomást. Tánczos így is cselekedett, és közölte, a házból egy gyanúsan viselkedő férfit látott kisietni. Az illetőről személyleírást adott. Ugyanezt a vallomását ismételte meg Szombathelyen, a megyei kapitányságon, ahol 3-án lefoglalták a nadrágját, mivel azon egy vérfolt látszott. E foltról később kiderült, hogy Tánczos saját vére szennyezte be a ruhadarabot egy korábbi baleset során. A tanúként beidézett ifjúból fokozatosan gyanúsított lett. Az egyik napilap írásából kiderül, a fiatalember maga is érezte ezt, ám ennek ellenére a gyilkosság idején viselt ruháiban járt be a rendőrségre. E ruhadarabokat április 7-én hajnalban foglalták le tőle, és szállítottak a kislány öltözékével együtt Budapestre, a mikronyomok vizsgálatára.
Ezek az elemi szálak, maradványok, szemcsék lettek később a perdöntő bizonyítékok.
A vallomások
Tánczos Gábort április 20-án vették őrizetbe, a rendőrök gyanúja, hogy ő követte el a bűncselekményt, ekkorra izmosodott alapossá. Az őrizetből 30 napos előzetes letartóztatás lett. A fiú április 30-án tett részletes, körülbelül húsz oldalra rúgó, írásos vallomást. Ezt azonban a későbbi eljárások során többször megtámadta a védelem, többek között arra hivatkozva, hogy rendőri kényszer alatt született, életszerűtlen, illetve olyan kifejezések, fordulatok vannak benne, amelyek sokkal inkább jellemzőek a hatóságra, mint egy tizenkilenc éves, csak általános iskolát végzett, ám az idegen nyelvek iránt érdeklődő fiatalemberre. Tánczos nagyapja bejelentést tett az ügyészségen, hogy erőszakkal kényszerítették ki a vallomást a fiúból, a nyomozó hivatal meg is indította az eljárást a rendőrtisztek ellen, ám azt, hogy valóban kényszervallatás történt, nem tudta bizonyítani. Egy, a Narancs által megkérdezett és az ügyet jól ismerő szakértő szerint a kényszervallatás valóban nehezen "áll meg", ám ügyvédi praxisából említett néhány olyan esetet, hogy az ártatlanul megvádolt, előzetesben lévő személy inkább bevallotta volna azt is, amit el sem követett, csak végre megszabadulhasson a rendőrség által teremtett, súlyos lelki terhet jelentő szituációból.
A fiú később még egyszer, immár védőügyvédje jelenlétében tett vallomást, amiben ismét beismerte a gyilkosság elkövetését - ezt a rendőrség rögzítette -, ám a kihallgatás végén ezt a vallomást visszavonta.
Bírósági szakasz
Tánczos Gábort először 1998 decemberében állították bíróság elé. A fiú ekkor ártatlannak vallotta magát. Az ítélet 1999 márciusában született meg: a Vas Megyei Bíróság emberölés bűntettében találta bűnösnek Tánczost, és 14 év börtönbüntetésre ítélte. Tánczos és ügyvédje, dr. Tóth László perorvoslati kérelmet nyújtott be, ennek nyomán 1999 novemberében a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, és a Vas Megyei Bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte, egyben fenntartotta az új ítélet kihirdetéséig Tánczos előzetes letartóztatását.
A legfelsőbb bírósági indoklás szakmai kételyeket fogalmazott meg. Ezek lényege, hogy bőséggel maradtak homályos részletek az ügyben. Nem tisztázódott a motívum, és nem került elő a gyilkosság eszköze, a kés, amiről Tánczos még április 6-án beszélt az őt kihallgató rendőrnek - erről a kvázi- beismerő vallomásról azonban nem készült jegyzőkönyv, csak rendőri feljegyzés. A gyilkosság körülményeinek - a vágás és a szoborral elkövetett ütés - szakértői vizsgálatai nem erősítették meg, hogy valóban úgy játszódott le minden a nappaliban, ahogyan az Tánczos - utóbb visszavont - vallomásaiban áll. A gyilkos eszköz és a motívum hiánya egyébként nem túlságosan lényeges a vád szempontjából: ezek hiányában is utalhatnak közvetett bizonyítékok a vádlott bűnösségére. Jelen esetben a mikronyomok döntöttek: az anyagi maradványokból a szakértők jelentős számú nyomkereszteződést állapítottak meg, amiből a vád számára az következett, hogy Tánczos járt a lakásban, illetve hozzáért a kislány ruházatához. A mérleg másik serpenyőjében azok az adatok állnak, amelyek kizárják a fiatalember bűnösségét: az áldozat körmei alatt bőrfoszlányokat találtak, ezekről az elsőfokú eljárás során megállapították, hogy nem Tánczostól származnak; és ugyanez a helyzet a kislány combján talált hajszállal is.
Nyomkereszteződés
Tánczos édesanyja még a legelső tárgyalás után bejelentette: kész addig küzdeni, amíg be nem bizonyosodik fia ártatlansága. Az ügy újratárgyalása 2000 áprilisában kezdődött, és idén februárban hirdettek ítéletet. A Vas Megyei Bíróság ismét bűnösnek találta Tánczost: 13 év szabadságvesztést mért ki rá, és 3,5 millió forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Tánczos rosszul lett az ítélet kihirdetésekor, a procedúra csak félórás szünet után folytatódhatott. A bíróság gyakorlatilag ugyanúgy rekonstruálta az esetet, ahogy már fentebb rögzítettük: a kislány együtt ért a lépcsőházba a fiatalemberrel, és amikor visszaindult játszani, a lakásajtóban összeszólalkoztak. A gyilkosság után a fiú a nála lévő nejlontáskába csavarta a kést, felment az egy emelettel feljebb lakó barátjához, és vele együtt lement a ház elé. Tánczos ekkor lelépett - a kést a Rábába dobta. A szakértői vizsgálatok szerint a fiatalember ruháján megtalálták a hajcsat, a szobor, a sarokgarnitúra és az ágytakaró nyomait - a kislány vérét viszont nem. Ugyanígy nem mutatható ki az áldozat ruházatán Tánczos DNS-e sem, amit később azzal magyaráztak, hogy ezt a nagy mennyiségű kiömlő vér "tüntette el". A perdöntő bizonyítékot a mikroméretű anyagmaradványok szolgáltatták: a vádlott és az áldozat öltözetén talált, szabad szemmel nem látható szálak, elemek arra utalnak, hogy a két ruha érintkezett egymással - azaz Tánczos dulakodhatott, vagy dulakodott a lánnyal.
A védelem arra hivatkozott, hogy a nyomkereszteződés - a ruhadarabok érintkezése - a vizsgálat során következett be, ugyanis a két öltözetet együtt szállították Budapestre, éppen a mikronyomok vizsgálatára. Egyébként a tárgyaláson felmerült, hogy nem megfelelően tárolták a két öltözetet, és így következett be a nyomok kereszteződése, ám ezt a rendőrségi eljárásban részt vevő nyomozók cáfolták. Az ítélet után a fiatalember nagyapja a legfőbb ügyészhez fordult azzal, hogy unokája azért került gyanúba, mert a rendőrök szándékosan összekeverték a ruhákat, hogy ezzel bizonyítékokat gyártsanak a fiú ellen. Az édesanya változatlanul harcolt a fiáért, ami annak fényében lehet érdekes, hogy még a nyomozás során elhangzott: Tánczos bántalmazta édesanyját, illetve az egyik tanú azt vallotta az elsőfokú tárgyaláson, hogy a fiú többször artikulálatlan hangon ordítozott az anyjával. Az ügyben kétszer vették igénybe grafológus szakértő segítségét: az első szakvélemény azt állapította meg, hogy a fiú agresszivitásra hajlamos, míg másodjára bebizonyosodott, az írásbeli beismerő vallomás kényszer hatására született. A vádlottról készült személyiségrajz szerint a fiú alig néhány hónapot járt középiskolába, szülei elváltak, túlérzékeny típus, és önértékelési zavarokkal küszködik. Találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy a vádlott korábban szeretett a figyelem középpontjába kerülni, és ezért sok mindent hajlandó volt vállalni.
A védőügyvéd ismét fellebbezett az ítélet ellen, így került ismét a Legfelsőbb Bíróság elé a három és fél esztendeje húzódó ügy. A védelem egy budapesti ügyvéddel erősödött, dr. Somos Zoltán vállalta Tánczos Gábor képviseletét, de az addigi védő, dr. Tóth László is a fiú mellett maradt. Dr. Somos Zoltán egyik első nyilatkozatában világosan megfogalmazta, hogy szerinte a vád igen gyenge lábakon áll: így cseppet sem meglepő, hogy a sokat emlegetett mikroelem-vizsgálat lett a célpont. A nem megfelelő bűnjelkezelés bizonyításához - ami annyit jelent, hogy a nejlonzsákban együtt szállított ruhák és a szobai szőnyeg elektromos töltése is eredményezhette a nyomok keveredését - új szakértőt is felkértek.
Az ítélet
A fellebbviteli tárgyalás a Legfelsőbb Bíróságon november 6-án, élénk érdeklődés mellett, az elsőfokú ítélet ismertetésével kezdődött. Aztán a védelem terjesztette elő az általa felkért igazságügyi szakértő véleményét. Maga a szakember nem szólalt meg, az erre vonatkozó kérést a bíróság elutasította, az általa készített iratok viszont bekerültek a bizonyítékok közé. (Az egyik internetes újság megtalálta az illetőt, aki közölte, csak az ítélet után áll jogában nyilatkozni, annyit viszont elárult, hogy csupán a mikroelemek vizsgálatát végző Bűnügyi Szakértői Intézet szakvéleményét értékelte.) Szót kapott viszont egy másik szakértő, aki éppen azt cáfolta, hogy az együttes szállítás során "jött létre" a nyomok kereszteződése.
November 13-án immár az ítéletnek kellett volna következnie, ám Tánczos Gábor rosszul lett a védőbeszéd felolvasása közben. Hiába hívtak hozzá orvost, a tárgyalást nem lehetett folytatni, ezért a bíróság egy héttel elhalasztotta a büntetőper tárgyalását. A vádlott gyengeségét természetesen alapvetően kétféleképpen értelmezték: az ártatlanul megvádolt ember reakciójaként, illetve az ítélet elől menekülő bűnös kétségbeeséseként.
Egy hét múlva, kedden a per-beszédek alatt Tánczos megint rosszul lett, elájult. Az LB a pert elnapolta, és az igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján dönt arról, hogy mikorra tűzi ki a végső ítélethirdetést.
Török Tibor
