MaNcs, XIII. évf. 47. szám, (2001.11.22. (2001-11-22)
Bölcs kormányunk számtalan bölcs döntést hoz, és számtalan bölcs dolgot mond, ezeket nem is lehet eléggé melegen üdvözölni; ám a szimmetriakövetelés jegyében (lásd Horváth Iván cikkét a 2000 októberi számában), s hogy (a kormánypárt bölcs publicistáinak kívánsága értelmében) ne mérjünk kettős mércével, határozottan ki kell mondanunk hogy: nem!, nem elég!, aki át mond, mondjon bét is, vonjuk le a végső konzekvenciákat.
Az a lényeg, szögeztem le megerősítésként, lám csak, megint bebizonyosodik: minden dolgok alfája és ómegája az akarat. Mert hát az könnyű megoldás, ugyebár, befeküdni egy kád kellemesen forró vízbe az alkalmi vétellel, az aktatáskás román cigánytól vett solingeni kenyérvágó késsel, s gyors húzómozdulattal elmetélni az ereket. Ha döntöttél, és készen vagy rá, könnyű - legalábbis sokkal könnyebb, mint behelyezni a kispárnát, teszem azt, nemcsak úgy ukmukfukk, átmenetileg, felületesen, mert úgy persze ez is könnyű, hanem hosszú távra szóló módon, véglegesen, tartós érvénnyel megoldván a helyzetet; úgy tehát, hogy ahhoz képest, ami most van, jobb legyen, ezáltal a feltételek a továbbiak kivitelezéséhez, esti tervünk végrehajtásához megteremtődjenek. Könnyű, noha nyilván nem túlzottan irigylésre méltó akkor sem a helyzetünk, amikor a mozdulattal már megvagyunk, de még működik minden dolgok elrontója, az agyunk, s ki kell várni azt az évszázadnyi pillanatot, míg a megváltó ájulat, a boldogító tudatvesztés bekövetkezik. Belátni, hogy vége most már, ténylegesen, visszafordíthatatlanul bevégeztetett, miközben fellélegezni, a legnagyobb bánatunkra, mégsem lehet teljesen, hisz odébb az eredmény, a fájdalom bezavar, késik a várva várt megkönnyebbülés, amikor felfordulhatunk, és a vízbe végre belefulladhatunk. Nézni, ahogy a vér a vizet átszínezi, várni, ameddig a lábunk már nem látható, s becsukhatjuk végre a boltajtót, megfordítva a százas szögön lógó Nyitva feliratot. Amikor még nem vagyunk bent, ott toporgunk a küszöbön, de egy lépésnyire van már csupán új színhelyünk, a paradicsom, ahol Görgei Csucsuval találkozhatunk, s megölelvén-megcsókolván elmondhatjuk neki, végzetesen rosszul helyezkedtél Karsai szögleténél, Csucsukám. Ordítottam, ahogy kifért a torkomon, hogy baj lesz, nem jó helyen tartózkodol, merthogy láttam, úgy áll oda, hogy teljességgel törvénytelen módon külsővel fogja rúgni a szögletet, s ha nem farolsz a kapufáig, képes rá és betekeri. Elaludtál? Elméláztál? Nem láttad, hogy jobblábasként jobbról fut neki? Becsavarja, ordítottam, vigyázz, Csucsu, istenemre, megteszi; tudom, érzem, látom a lábfején, ez az ember érintés nélkül betekeri. Tudtam, láttam, s szidtam a sorsomat, hogy miért kellett nekem ez a megvilágosodás közeli pillanat, amikor látom a közeledő véget, a fenyegető végzetet, a Vasgyár felett gyülekező súlyos viharfelhők tömegét, de már nem segíthetek - miért beszéltem rá sűrű könyörgések árán az öreget, hagyjon félbe csapot-papot, hogy engem Bükkszentkeresztről hazafelé a stadionnál egy kereplővel felvértezve kezdésre kitegyen. Gazoltunk volna szótlanul tovább. Gereblyéztem volna a leveleket. Miért kellett ez nekem?
Sanyi segédmunkás a Sündörgőben szerezte be szerszámait, úgy is mondhatnám, hogy a Sündörgő volt az ő OBI-ja, ahol záróra felé már szinte mindenhez hozzá lehetett jutni kedvezményes áron, többek között így vásárolt Wartburgot, gáztűzhelyt, betonkeverőt és láncfűrészt is. Utóbbiról szól ez az írás, de előbb röviden elmesélem a Wartburg történetét, mert az sem tanulságok nélküli.
Közhely, hogy 2001. szeptember 11. óta nem élhetünk úgy, mint azelőtt. A sokk múlóban van - elfogadtuk, hogy mindez tényleg megtörtént velünk. Immár azt kutatjuk: mi jöhet ezek után? És főként: minek kéne jönnie?
Régi szabály: ha egy párt néhány hónappal a választások előtt a friss közvélemény-kutatásokra kezd el panaszkodni (ez eddig hagyományosan a jobboldal beteges hülyesége volt), akkor közel a vég. Márpedig a szocialisták közvetlenül a Fideszt (a mérsékelten alapos gyanú szerint ő manipulál), közvetve meg a Gallup közvélemény-kutatót (merthogy az ő kutatási eredményeikkel teszik) vádolták meg: merő kampánycélokból fals adatokkal operálnak. A múlt héten publikált eredmény első pillantásra tényleg megdöbbentő: a legnagyobb és a legkisebb kormánypárt érdekszövetsége immáron átlépte volna az 50 százalékos álomhatárt, a szocik meg csak a `94-es eredményt ismételnék, ami akkor mindenre elég volt, ma semmire. Mármost egy darab közvélemény-kutatási eredmény még semmi (négy-öt cég is publikál ilyeneket, akár hetente is), és ott vannak a beépített hibafaktorok is (minden huszadik felmérés balul sikerül).
Mert a mértéktelen táplálkozás még akkor is káros lehet, kivált az utódainkra nézvést, ha a dúsabb töltekezést kiadós asztali áldás előzi meg. Drága hívek, nem kell annyit zabálni - foglalható össze a Magyar Katolikus Püspöki Kar vasárnap kibocsátott körlevelének egyik legfontosabb csapásiránya.
Magyar Narancs: Nyilvánvaló, hogy a terrortámadás kitervelői számoltak a médiával. Minden számításuk beigazolódott?
Akamion Bács-Kiskun megyéből indult. Egy vámszabad területen a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) természetvédelmi őre jelenlétében leplombálták a szállítmányt; ekkor még bizonyosan nem voltak benne a védett madarak tetemei, csak a vadászható állatok húsa. A KNP erről igazolást is adott.
"Ég az arcom, mert az igazságszolgáltatás érezhetően a politika befolyása alá került, a Schlecht-ügy pedig erre jó példa" - így fogalmazott az RTL Klub Híradójának Bárándy Péter ügyvéd november 1-jén. Véleményét egyrészt általános jelenségekkel illusztrálta, másrészt a konkrét esetben azt kifogásolta, hogy a rendőrség csak évekkel Schlecht Csaba cégeladásai után (1998 októberében) kezdte el a nyomozást, és "akkor sem a legnagyobb erővel" - ami szerinte az ilyen jellegű gazdasági bűncselekmények gyanújánál nem jellemző. Elmaradt a bizonyítékok gondos összegyűjtése, túl későn hallgatták meg Schlechtet - vélte Bárándy, és azt is furcsállotta, hogy a Fővárosi Főügyészség bűncselekmény hiányában szüntette meg a nyomozást. "Adócsalásnál arra hivatkozni, hogy az adó megfizetésére köteles személynek vagy a cégnek nincs vagyona, ez merőben újszerű" - nyilatkozta az ügyvéd. Mint mondta, e jogi érveléssel "a védői panaszokban szoktam találkozni, és amelyet az ügyészség és más nyomozó hatóságok nem szoktak elfogadni".
Amúlt héten országos visszhangot váltott ki, hogy a budapesti Garay utcából a rendőrök hátrabilincselt kézzel állítottak elő emberi jogi aktivistákat és szociológusokat, akik egy önkényes lakásfoglaló roma család kilakoltatását próbálták - sikertelenül - megakadályozni. A tiltakozók polgári engedetlenségi akciójukat az intézkedés jogszerűségének kérdésességével, valamint az alapvető emberiességi szempontok mellőzésével indokolták, különös tekintettel a novemberi időpontra és a családok szétszakítására. A Garay utcai család helyzete megoldódni látszik, ám csak a fővárosban sok száz családot fenyeget a kilakoltatás veszélye.
Eleinte úgy tűnt, a kisvárost felzaklató tragédiát, ha nem is könnyen, de megoldja a rendőrség. Száz nyomozó dolgozott az ügyön, amiből - minthogy éppen dühöngött a választási kampány - a maga álszent módján a politika is igyekezett tőkét kovácsolni. Torgyán Szombathelyen korteskedve ekkor rántotta elő cilinderéből a halálbüntetés visszaállítását (lásd: Minden határon túl, MaNcs, 1998. április 9.); de a hatalomnak sem jött jókor egy megoldatlan gyermekgyilkosság. A közvéleményt azóta is erősen megosztja az ügy, és a kétféle megítélést tovább erősíti, hogy az eset tárgyalásának a bíróság most futott neki harmadszor. A történet egyik értelmezése szerint a felderítés és az ítélkezés során történtek a bűnösség kérdésében nem lényeges hibák, míg a másik, szintén közkeletű interpretáció számára a vád gyöngeségei éppenséggel a vádlott bűntelenségét bizonyítják. Kétségtelen, hogy a védelem jól használta ki a vád hibáit: de mi van akkor, ha az eljárási bakik nem mellékesek, hanem - szó szerint - perdöntőek voltak?
Arutinos, lelkiismeretes és gondos autóvezető még soha nem került közlekedési vétség miatt bíróság elé. Egyik éjszaka Ceglédről Békéscsabára tart; ezt az utat tucatszor megtette már. Az út túlnyomó része lakott területen kívül halad. Egyedül van, nem szól a rádiója, nem álmos. Jórészt 70 km/óra sebességgel halad, mint máskor is. Ezúttal azonban hirtelen előtte van "valami" az éjszakai sötétben; gyors fékezés, és koppanás az autón. A vezető hátraszalad, és rémülten látja, hogy egy ember fekszik az úton.
64 éves korában rákbetegségben elhunyt Fröhlich Györgyi, a Pesti Ferences Nővérek és Testvérek Közösségének tagja, a Magyar Narancs egyik leghűségesebb segítője, "külső munkatársa".n AZ UMELEC KÉPEI E hét végéig, november 25-ig látható a MEO Kortárs Művészeti Gyűjteményben (Újpest, József Attila u. 4-6.) az a kiállítás, amely az Umelec című, kéthavonta, cseh és angol kiadásban megjelenő prágai művészeti magazin szervezésében mutatja be az elmúlt évtized cseh fotográfiáját ismert, illetve befutásra érett fiatal művészek alkotásain keresztül.Az ugyanitt működő Blitz Galéria november 29-én rendezi őszi aukcióját, melyet Magyarország eddigi legnagyobb, kortárs műveket is felvonultató árveréseként harangoznak be, hiszen a múlt század elején készült és ma már klasszikusnak számító huszonkét alkotás mellett 158 kortárs mű is kalapács alá kerül.
Alábadozás jelei mellett azonban mutatkoznak még a betegségéi is. Északon Dosztum tábornok csapatai november 23-ig adtak haladékot a Kunduz városába szorult táliboknak. Ha addig megadják magukat, akkor kegyelmet kaphatnak, ha nem, akkor ebben ne is reménykedjenek. A tálibok közül sokan elszántak; mutatja ezt az is, hogy a városban kamaszokat állítottak a falhoz csak azért, mert nevetgéltek, megszegvén ezzel az iszlámnak a komolyságra vonatkozó előírásait. Sajtójelentések szerint azonban vannak tálibok, akik hajlanának a megadásra, ám a soraik között lévő külföldi önkéntesek őket is terrorizálják. A pakisztániakból, arabokból, csecsenekből álló különítmény tagjai tudják, hogy rájuk nem vonatkozna a kegyelem, agyonvernék őket azok, akiken idegenként az iszlám nevében basáskodni akartak.
Ha utálok valamit, akkor az a kapkodós reggeli csomagolás - fogkrém biztos lesz valakinél, úgyis a legfontosabbat hagyom otthon, fölöslegesen cipelek magammal ennyi olvasnivalót, még koronát is kell váltani. Vonattal megyünk, egy háromdecis sör nyolcszázötven, nyakamon marad a forint.
Magyar Narancs: Milyen állapotban volt a Balázs Béla Stúdió (BBS), amikor bekerültél a vezetésébe?
Volt egyszer egy film. Arról szólt, hogy a kényszermunka-táborban öten szökést forralnak, s az elhatározást hamar tett követi. Katonai terepjárók konvoja, csahos kopók falkája és csatárláncba fejlődő élőerő veti magát a nyomukba, tétovázás nélkül. Hegyen, völgyön tart a hajsza. Sorra hullik a maroknyi csenevész szökevény, már csak páran bukdácsolnak bújtatók és besúgók közt, faluról városra. Amikor már mindennek vége lenne, jön egy váratlan, kedvező fordulat.
"Abszolút átlagembernek tartom magam", jelenti ki szerényen a médiasztár új könyve, a Negyvenkilencesek lapjain. Az átlagember régebben Mercedesszel járt, most Volvóval közlekedik, sofőrt, titkárnőt, villájában gondnokot tart, s feleségével a világ legnagyobb luxushajóján múlatja az időt. Egyszerű kisemberként pedig lelkiismeretesen dolgozik saját kiválósága, tökéletessége mítoszán.
Voltaképpen az Alföld-bulira mentem Debrecenbe, az irodalmi napokra. De megnéztem a színházi műsort, mint ilyenkor mindig, és egy délutáni Lúdas Matyit ígértek, amelyet Fazekas Mihály művéből alkalmazott színpadra Váradi R. Szabolcs. Én ugyan azt hittem, hogy a Lúdas Matyi elég régen és számos ember által színpadra van már alkalmazva, de ezen a napon nem ez volt az egyetlen tévedésem.
ACompost egyike a finoman lendületes (és német) zenék legendás kiadóinak. Eme kiadványuk, mint címe is mutatja, immár a százas sorszámot viseli - megannyi év és mind a zene jegyiben stb. stb. meg mindegy is, ünnep kedvéért még nem vesz meg az ember egy lemezt, még akkor sem, ha azon percenként csatolják vissza Trianont. Mert a lényeg az a húsz szám, amely most elénk tétetik, s azok zömmel hibátlan darabok, amit, mondjuk, készítőik eddigi munkásságát ismerve, legalábbis elvárhatunk tőlük. A kettő közül (ha már választani kell) talán az első CD az erősebb - rögtön a klasszikus Trüby Trio-szám, a Galicia Zero dB-remixével indít - ez a rafináltan absztrakt latin-funk-izé azután megadja a kezdőlökést, s jöhet a Fauna Flash Wei Chivel, a Kyoto Jazz Massive (a király japcsi zenékről majd később), meg a Les Gammas, azután egy különösen finom item a Salvador Grouptól, de a legütősebb talán mindegyik közül a Syrup álnevű társaság D/A/D című funk őrülete, ami mindenekelőtt elsőrangú tánczene. Az első diszket viszont egy lassú darenbéz és egy enyhén elborult Beanfield után a Worldless People aljasul nyolcvanas retrodarabja zárja, hogy a folytatás átmenet nékül startolhasson némi bossanovával, azután experimentálisabb darabok jönnek, majd mindenek tetejébe az öntet egy afro-funk alapvetés (a Supersempft Wewa című műve, mondjuk ki, emlékmű, ahová koszorúzni járnak majd a rongylábú attasék), a végén egy kis krimidzsessz meg hiphop, s kész az egész. Valami ilyesmire gondolhatott az a nyomorult, aki először merte leírni a nu jazz címkét, és tán nem is tudta, hogy egy müncheni kiadóról beszél, ahonnan árad a jó, és sosem fogy majd ki, akár a sörhab.
Manapság egyre-másra jelennek meg a szakácskönyvek, de az újabb munkák közt oly ritka a szakmailag ihletett, a konyhaművészetet magas hőfokon taglaló kötet, mint a jó pincér vadul sokasodó éttermeinkben. Frank Júlia műve azonban megkerülhetetlen alapkönyv.
Alegendás Photoshop-karikatúra egy turistát ábrázol a néhai Világkereskedelmi Központ tetőteraszán, mögötte a napsütéses New York és az American Airlines közeledő utasszállítója látható, a felvételen digitális dátumpecsét: 09-11-01. A hamisítás nyilvánvaló: egy Boeing 757-es az Airlines.net repülési portálról származó fényképét illeszthették a korábban készült képre, amelyen a digitális dátumpecsét fonttípusa is hibás. Ráadásul az American Airlines a WTC északi tornyát leromboló repülőgépe egy ekkora felbontásban is szélesebb Boeing 767-es volt, a nyitott kilátó azonban a déli tornyon helyezkedett el, oda viszont nem az American, hanem a United Airlines járata csapódott be.
Tekintve, hogy felmérések szerint van, aki csak azokat a betűket olvassa, a szórólapnak lehetne kulturális küldetése, állhatna rajta legalább egy Mária-kép vagy a magyarok legszebb cselekedeteinek ikonográfiája. Hogy mégis csak hirdetést tartalmaz, tehát valamit eladásra kínál, mindent elárul a korról. Ehhez képest érthetetlen, hogy az utas, aki tolakszik a Metró újságért, birokra kel a metrókocsikban a barkácsbolt szalagfűrészeit ismertető reklámanyag utolsó példányaiért, a szórólaposztó mellett elnéz, és ha mégis elvesz tőle egyet, rögtön azt hiszi, hogy a birtokába került példánnyal automatikusan megváltott három üdvözlégyet.
Magyar Narancs: Miért érte meg portált indítanotok a net üzleti mélyrepülésének időszakában?
