Elhúzódó metróberuházás: Mindenkinek fáj

  • Bugyinszki György
  • 2004. szeptember 2.

Belpol

A 4-es metró ügyében a helyzet a következõ: amíg nem fizetik be a tiltakozó kedvû civilek a rájuk kirótt 1,7 millió forintos fellebbezési díjat, addig nem indulhat meg a 300 milliárdos beruházás. Mindez könnyûszerrel értelmezhetõ az építkezést tendenciózusan akadályozó környezetvédõk utolsó, kétségbeesett bojkottakciójaként, akik szerint viszont az adminisztratív díjhátralék csak egy jókor jött ürügy a kormánynak, amely a költségvetési helyzet miatt addig halogatná az indulást, ameddig lehetséges.

A környezetvédõk változata szerint a Levegõ Munkacsoport, az Erzsébetvárosi Társasházak Közösségeinek és Képviselõinek Érdekvédelmi Egyesülete, valamint a Lakóközösségi Szervezetek Szövetsége egyrészrõl nyilvánvalóan képtelen ennyi pénzt összedobni, másrészt vitatható a fellebbezési díj kiszabásának a jogszerûsége. Lukács András, a Levegõ Munkacsoport elnöke a Narancsnak elmondta: az egyesület jogértelmezése szerint a fellebbezési díj megfizetésérõl szóló miniszteri rendelet csak a gazdál-kodószervezetekre vonatkozik. Ha másként volna, az súlyosan korlátozná a civil szervezetek jogait, amiket egyébként nemzetközi egyezmények is szavatolnak. Ezért a munkacsoport azt kérte a bíróságtól, hogy ha kell, forduljon akár az Alkotmánybírósághoz is, és kérje a gazdasági tárca vonatkozó rendeletének alkotmányossági vizsgálatát. Lukács egyebeket is furcsáll. "A Közlekedési Fõfelügyelet elõször azt mondta nekünk, hogy addig nem tud érdemben foglalkozni a beadványunkkal, amíg be nem fizetjük a fellebbezési díjat. Két levelünk is van tõlük, melyek igazolják, hogy a fellebbezésünk addig nem érvényes, amíg be nem fizetjük a pénzt. Le is tettünk hát a szándékunkról, hisz ennyi pénzünk nem volt. Erre mégis elbírálták az ügyet, és

utólag kirótták

ezt az 1,7 millió forintot." Lukács szerint a Közlekedési Fõfelügyelet egyértelmûen politikai döntést hozott. Erre szerinte az is utal, hogy egy hónapnyi tárgyalás után úgy tûnt, elengedik a fellebbezési díjat, aztán a gazdasági minisztériumra hivatkozva mégis nemet mondtak. "Nyilván leszóltak nekik. Megbízható, kormány közeli forrásoktól ugyanis úgy tudjuk, a kormány most nem akar 4-es metrót építeni, mivel nincs elég pénz, ezért kapva kaptak az alkalmon, hogy ürügyet találjanak a beruházás elhalasztásához" - mondta a környezetvédõ.

Nehéz belátni, hogy a létesítési engedély kiadása ellen fellebbezõ fél adminisztratív díjhátraléka miért befolyásolja az építkezés indulását. Pedig a helyzet sajnos az, hogy a létesítési engedélyrõl szóló határozatnak része az a kitétel is, hogy az eljárási díjat ki kell fizetni. Amíg tehát a civil környezetvédõk nem állják a jogi huzavona cechét (vagyis újabb keresettel élnek az engedély eme részletkérdése ügyében, mint ahogyan az most történt), addig a metróépítés sem indulhat meg. Dacára annak, hogy minden érdemi ellenvetést megvizsgáltak és elbíráltak már az arra illetékes hatóságok. Formálisan tehát a három szervezet a másod-fokon kiadott létesítési engedélyt támadja, de a tartalmi kifogások ügyében nem erõsködnének tovább, amint ezt korábban meg is ígérték. Méltányosságot kérnek viszont a szakminisztertõl és a fõpolgármestertõl; ha a Közlekedési Fõfelügyelet elengedi a bõ másfél milliót, elgördítenék az utolsó akadályt is a fúrófejek beizzítása elõl.

A szabály azonban szabály - ha a fellebbezésnek díja van, akkor azt mindenkinek meg kell fizetni, aki keresettel él. Gulyás László, a DBR Metró Projekt vezetõje lapunknak kifejtette: õk ugyan érintettek az ügyben, de nem közvetlen szereplõi, hiszen a torzsalkodás a civilek és a hivatal között folyik. "Nem kell kommentálnom a helyzetet, és nem is lehetnek igazán érveim, mivel a dolog világos. Nekünk is be kellett fizetnünk egy több mint 3 millió forintos eljárási díjat a fõfelügyeletnek, ez nem illeték ugyanis, hanem a hivatal törvényben meghatározott munka-díja." A Közlekedési Fõfelügyelet illetékesei is számtalanszor kimondták már: nem kivételezhetnek senkivel, csak magánszemélyeknek jár díjmentesség; ezért ha a jogvitában a környezetvédõk alulmaradnak, és mégsem fizetnek, akkor a tartozás végrehajthatóvá válik.

A 4-es metró körüli mizéria végjátékához értünk tehát. Nem kétséges: a metróépítésben érdekeltek egy csöppet örülnek a környezet-védõk megszorongatásának, mivel azok annyi borsot törtek korábban az orruk alá. Az sem kizárt, hogy a döntéshozók egy részének

valóban jól jöhet,

ha a költségvetés számára minél késõbb jelentkezik e nem kis teher. Az is könynyen belátható ugyanakkor, hogy az inkriminált vasúthatósági engedély kiadása ügyében tett fellebbezésnek komoly anyagi vonzata volt, hisz a Közlekedési Fõfelügyeletnek számos vizsgálatot kellett elvégeznie, szakértõk tömegének a bevonásával. Azaz túl kellene lépni végre azon, hogy ez a történet most az ilyen-olyan indíttatástól vezérelt civil akadékoskodásról vagy a nem mindig makulátlan, néha trükközõ, olykor itt-ott mulasztó metrópártiakról szól-e. A dolgok azonban nem erre haladnak. Az elmúlt napokban már a fõvárosi szocialisták is elkezdték kóstolgatni Demszkyt: az õ hozzáállását okolják az újabb, valószínûsíthetõen egyéves csúszásért. Ha a fõfelügyelet elengedi az 1,7 milliót, akkor ennyit már biztosan bukott az ügyön a köz. Ha bevasalja, akkor egy idõre garantáltan elveszi minden civil szervezet kedvét a hatósági döntések elleni fellebbezéstõl - ami ugyancsak nemkívánatos fejlemény, még akkor sem, ha sokan vitatták a környezetvédõk kifogásait. Így vagy úgy, mi mindenképp ráfizetünk; késõbb utazhatunk az új metróval, és minden további hónap újabb 1 milliárd forinttal növeli a beruházás költségeit.

Bugyinszki György

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.