Ellenzéki akciók: Bizalmatlanság

  • György Bence
  • 1997. január 30.

Belpol

Történelmet akart írni a Magyar Demokrata Fórum, az újdonsült demokrácia hetedik esztendejében elsőként nyúlt a kormány idő előtti megbuktatásának törvényes eszközéhez, s vetette fel a bizalmatlansági indítvány benyújtásának ötletét. Hogy az a párt, amelyiknek a parlamenti frakciója tizenkilenc fős, s amelyik 1998-ban vélhetően élethalálharcot vív majd a parlamentbe jutásért, miért vet fel olyan ötletet, aminek a megvalósításához ellenfeleinek támogatása szükséges? Talán a kétségbeesés miatt, hogy a frakció tizenkilenc fős, s 1998-ban vélhetően élethalálharcot vív majd az ötszázalékos küszöb eléréséért.
Történelmet akart írni a Magyar Demokrata Fórum, az újdonsült demokrácia hetedik esztendejében elsőként nyúlt a kormány idő előtti megbuktatásának törvényes eszközéhez, s vetette fel a bizalmatlansági indítvány benyújtásának ötletét. Hogy az a párt, amelyiknek a parlamenti frakciója tizenkilenc fős, s amelyik 1998-ban vélhetően élethalálharcot vív majd a parlamentbe jutásért, miért vet fel olyan ötletet, aminek a megvalósításához ellenfeleinek támogatása szükséges? Talán a kétségbeesés miatt, hogy a frakció tizenkilenc fős, s 1998-ban vélhetően élethalálharcot vív majd az ötszázalékos küszöb eléréséért.

A konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtása nem volt váratlan, az ellenzék ugyanis már csaknem minden törvényes eszközt - vizsgálóbizottság, parlamenti támadások, utcai tüntetések - bevetett, s Horn Gyula még mindig az ország miniszterelnöke. A magyar demokraták most úgy érezték, elérkezett az a pillanat - az a "történelmi helyzet", ahogyan ők szeretnek fogalmazni -, amikor az ellenzék kart karba öltve megrázhatja a bársonyszéket, demonstrálva elszántságot, közös akaratot. Csakhogy az öt parlamenti ellenzéki párt kapcsolata korántsem felhőtlen, mi több, az összeborulásnak egyre kisebb az esélye.

Az ürügy

A múlt hétfőn újabb információk jelentek meg a Szokai-Tocsik-ügy részleteiről, amiket a legfőbb ügyész levele még aznap megerősített. (Ekkor derült ki, hogy Boldvai László és Budai György közbenjárása révén a Tocsik-sikerdíjból jutott pénz az MSZP-hez és az SZDSZ-hez közel álló cégekhez.) Varga István, az MDF vezérkarának tagja ott volt a mentelmi bizottságnak azon az ülésén, amelyen Boldvai MSZP-főpénztárnok mentelmi jogának felfüggesztéséről volt szó, és látta Györgyi Kálmán legfőbb ügyésznek a bizottsághoz írt levelét. Az MDF aznap esti elnökségi ülésén a résztvevők a gyors cselekvésre határozták el magukat. Úgy vélték, a kezdeményezés megadhatja a lendületet nagy tervükhöz, a gyengélkedő KDNP helyére való becsusszanáshoz.

A probléma csak az, hogy a többi ellenzéki párt nem szállt be az MDF játékába; ki egyértelműen, ki burkoltan, ki meghasonulva tartózkodott a nevezéstől. Ez utóbbi természetesen a KDNP, amelynek elnöke az első napon még ujjongott a kezdeményezés hallatán, ám egy Torgyán Józseffel történt rövid megbeszélés után Giczy György visszafogta a tempót, és csupán annyit mondott: előbb mutassák meg az indítvány tervezett szövegét, s a kereszténydemokraták azután döntik el, hogy aláírják-e azt.

Öngól

A konstruktív bizalmatlanság azt jelenti, hogy a leváltani kívánt miniszterelnök helyébe meg kell nevezni a javasolt újat is. Azaz: a 28 százalékos ellenzék jól megmondta volna a szoclib többségnek, hogy ki legyen az a - vélhetően - szocialista politikus, aki számukra is megfelelő. Azt persze a fórumosok sem gondolták komolyan (bár ki tudja), hogy az indítványt elfogadja az Országgyűlés, de szimbolikusan - és az ilyet nagyon bírják a nemzeti erők - nagy jelentősége lett volna az akciónak.

Ám a mai ellenzékközi hangulatban nemcsak konszenzusos személyt találni, hanem a jelek szerint konszenzust teremteni is képtelenség. A kisgazdapárt csípőből elutasít minden olyan elképzelést, amelyet nem ők találnak ki, kizárt, hogy bárki mögé beálljanak. Az MDNP soha az életben nem fog ekkora szívességet tenni az MDF-nek, annak a pártnak, amelyik nem engedte be az alkotmány-előkészítő bizottságba egykori tagjait. E két frakció nélkül viszont már matematikailag elhal az indítvány, mivel a többiek nem tudnak összeszedni 78 aláírást a parlamentben. A Fidesz ugyan nem tehette meg, hogy egyetlen komolyan vehető szövetségesét nyilvánosan leszólja, de a háttérben próbálták meg-győzni az MDF-et: álljanak le. A KDNP azért volt fura helyzetben, mert egyrészt a múlt hét végi KDNP-FKgP-megállapodás után kínos lett volna szembehelyezkedniük a kisgazdákkal, ám másrészt a tavalyi választmányi állásfoglalás értelmében minden ellenzéki párt felé nyitottnak kell lenniük.

Egy másik Nagy Ötlet

Ez utóbbi miatt vetette föl Giczy György, a KDNP elnöke az ellenzéki csúcstalálkozó gondolatát. A kisgazda érzelmű tagságnak tett gesztus után (megállapodás Torgyánnal) villantani kellett valamit a Latorcai-féle szárnynak is, amely a már említett választmányi határozat miatt újabb ponton támadhatná a pártvezetést. Giczy kezdeményezése, hasonlóan az MDF-akcióhoz, kudarcba fulladt. Az FKgP nem tűri, hogy a kisgyermekének tekintett (ahogyan Torgyán József nevezi a KDNP-t) szövetséges két irányba táncoljon. Nem hajlandók részt venni a találkozón. Egyúttal azt is megeresztették, hogy voltaképpen ez az egész szövetségesdi nyűg a kisgazdáknak, különben is, korábban mindig ráfaragtak a közösködésre. E nem túl udvarias üzenet, hogy tudniillik ha a kereszténydemokraták közös csónakban kívánnak evezni a kisgazdákkal, akkor ne ugráljanak, vélhetően eléri célját. (Egyébiránt a két újsütetű szövetséges elsősorban a másik szavazótáborát igyekszik lenyúlni - az erőviszonyokat és a politizálás stílusát tekintve ez a dolog csak egyféleképpen alakulhat.)

Az MDNP-t eleve meg sem hívták a találkozóra, s ez befolyásolja a Fidesz hozzáállását is. Noha nem utasították el a csúcstalálkozót, beszóltak a KDNP-nek: vagy a kisgazdák, vagy ők. Egyelőre egyedül a szegény MDF mutat fogékonyságot a kereszténydemokrata gondolatra, talán abban bíznak, hogy a négypárti csúcson, vagy min, az elfuserált bizalmatlansági kezdeményezésükkel kapcsolatban is kiokoskodtak volna közösen valamit.

A két akció mégis megmutatott valamit. Egyrészt egyértelművé tette: az ellenzék kétpólusú, már csak azt kell kitalálni, hogy a tábor milyen formában állna össze. Másrészt megnyugtathatta a kormánypártiakat: a másik oldalról komoly vész továbbra sem fenyegeti őket.

György Bence

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.