Ellenzéki akciók: Bizalmatlanság

  • György Bence
  • 1997. január 30.

Belpol

Történelmet akart írni a Magyar Demokrata Fórum, az újdonsült demokrácia hetedik esztendejében elsőként nyúlt a kormány idő előtti megbuktatásának törvényes eszközéhez, s vetette fel a bizalmatlansági indítvány benyújtásának ötletét. Hogy az a párt, amelyiknek a parlamenti frakciója tizenkilenc fős, s amelyik 1998-ban vélhetően élethalálharcot vív majd a parlamentbe jutásért, miért vet fel olyan ötletet, aminek a megvalósításához ellenfeleinek támogatása szükséges? Talán a kétségbeesés miatt, hogy a frakció tizenkilenc fős, s 1998-ban vélhetően élethalálharcot vív majd az ötszázalékos küszöb eléréséért.
Történelmet akart írni a Magyar Demokrata Fórum, az újdonsült demokrácia hetedik esztendejében elsőként nyúlt a kormány idő előtti megbuktatásának törvényes eszközéhez, s vetette fel a bizalmatlansági indítvány benyújtásának ötletét. Hogy az a párt, amelyiknek a parlamenti frakciója tizenkilenc fős, s amelyik 1998-ban vélhetően élethalálharcot vív majd a parlamentbe jutásért, miért vet fel olyan ötletet, aminek a megvalósításához ellenfeleinek támogatása szükséges? Talán a kétségbeesés miatt, hogy a frakció tizenkilenc fős, s 1998-ban vélhetően élethalálharcot vív majd az ötszázalékos küszöb eléréséért.

A konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtása nem volt váratlan, az ellenzék ugyanis már csaknem minden törvényes eszközt - vizsgálóbizottság, parlamenti támadások, utcai tüntetések - bevetett, s Horn Gyula még mindig az ország miniszterelnöke. A magyar demokraták most úgy érezték, elérkezett az a pillanat - az a "történelmi helyzet", ahogyan ők szeretnek fogalmazni -, amikor az ellenzék kart karba öltve megrázhatja a bársonyszéket, demonstrálva elszántságot, közös akaratot. Csakhogy az öt parlamenti ellenzéki párt kapcsolata korántsem felhőtlen, mi több, az összeborulásnak egyre kisebb az esélye.

Az ürügy

A múlt hétfőn újabb információk jelentek meg a Szokai-Tocsik-ügy részleteiről, amiket a legfőbb ügyész levele még aznap megerősített. (Ekkor derült ki, hogy Boldvai László és Budai György közbenjárása révén a Tocsik-sikerdíjból jutott pénz az MSZP-hez és az SZDSZ-hez közel álló cégekhez.) Varga István, az MDF vezérkarának tagja ott volt a mentelmi bizottságnak azon az ülésén, amelyen Boldvai MSZP-főpénztárnok mentelmi jogának felfüggesztéséről volt szó, és látta Györgyi Kálmán legfőbb ügyésznek a bizottsághoz írt levelét. Az MDF aznap esti elnökségi ülésén a résztvevők a gyors cselekvésre határozták el magukat. Úgy vélték, a kezdeményezés megadhatja a lendületet nagy tervükhöz, a gyengélkedő KDNP helyére való becsusszanáshoz.

A probléma csak az, hogy a többi ellenzéki párt nem szállt be az MDF játékába; ki egyértelműen, ki burkoltan, ki meghasonulva tartózkodott a nevezéstől. Ez utóbbi természetesen a KDNP, amelynek elnöke az első napon még ujjongott a kezdeményezés hallatán, ám egy Torgyán Józseffel történt rövid megbeszélés után Giczy György visszafogta a tempót, és csupán annyit mondott: előbb mutassák meg az indítvány tervezett szövegét, s a kereszténydemokraták azután döntik el, hogy aláírják-e azt.

Öngól

A konstruktív bizalmatlanság azt jelenti, hogy a leváltani kívánt miniszterelnök helyébe meg kell nevezni a javasolt újat is. Azaz: a 28 százalékos ellenzék jól megmondta volna a szoclib többségnek, hogy ki legyen az a - vélhetően - szocialista politikus, aki számukra is megfelelő. Azt persze a fórumosok sem gondolták komolyan (bár ki tudja), hogy az indítványt elfogadja az Országgyűlés, de szimbolikusan - és az ilyet nagyon bírják a nemzeti erők - nagy jelentősége lett volna az akciónak.

Ám a mai ellenzékközi hangulatban nemcsak konszenzusos személyt találni, hanem a jelek szerint konszenzust teremteni is képtelenség. A kisgazdapárt csípőből elutasít minden olyan elképzelést, amelyet nem ők találnak ki, kizárt, hogy bárki mögé beálljanak. Az MDNP soha az életben nem fog ekkora szívességet tenni az MDF-nek, annak a pártnak, amelyik nem engedte be az alkotmány-előkészítő bizottságba egykori tagjait. E két frakció nélkül viszont már matematikailag elhal az indítvány, mivel a többiek nem tudnak összeszedni 78 aláírást a parlamentben. A Fidesz ugyan nem tehette meg, hogy egyetlen komolyan vehető szövetségesét nyilvánosan leszólja, de a háttérben próbálták meg-győzni az MDF-et: álljanak le. A KDNP azért volt fura helyzetben, mert egyrészt a múlt hét végi KDNP-FKgP-megállapodás után kínos lett volna szembehelyezkedniük a kisgazdákkal, ám másrészt a tavalyi választmányi állásfoglalás értelmében minden ellenzéki párt felé nyitottnak kell lenniük.

Egy másik Nagy Ötlet

Ez utóbbi miatt vetette föl Giczy György, a KDNP elnöke az ellenzéki csúcstalálkozó gondolatát. A kisgazda érzelmű tagságnak tett gesztus után (megállapodás Torgyánnal) villantani kellett valamit a Latorcai-féle szárnynak is, amely a már említett választmányi határozat miatt újabb ponton támadhatná a pártvezetést. Giczy kezdeményezése, hasonlóan az MDF-akcióhoz, kudarcba fulladt. Az FKgP nem tűri, hogy a kisgyermekének tekintett (ahogyan Torgyán József nevezi a KDNP-t) szövetséges két irányba táncoljon. Nem hajlandók részt venni a találkozón. Egyúttal azt is megeresztették, hogy voltaképpen ez az egész szövetségesdi nyűg a kisgazdáknak, különben is, korábban mindig ráfaragtak a közösködésre. E nem túl udvarias üzenet, hogy tudniillik ha a kereszténydemokraták közös csónakban kívánnak evezni a kisgazdákkal, akkor ne ugráljanak, vélhetően eléri célját. (Egyébiránt a két újsütetű szövetséges elsősorban a másik szavazótáborát igyekszik lenyúlni - az erőviszonyokat és a politizálás stílusát tekintve ez a dolog csak egyféleképpen alakulhat.)

Az MDNP-t eleve meg sem hívták a találkozóra, s ez befolyásolja a Fidesz hozzáállását is. Noha nem utasították el a csúcstalálkozót, beszóltak a KDNP-nek: vagy a kisgazdák, vagy ők. Egyelőre egyedül a szegény MDF mutat fogékonyságot a kereszténydemokrata gondolatra, talán abban bíznak, hogy a négypárti csúcson, vagy min, az elfuserált bizalmatlansági kezdeményezésükkel kapcsolatban is kiokoskodtak volna közösen valamit.

A két akció mégis megmutatott valamit. Egyrészt egyértelművé tette: az ellenzék kétpólusú, már csak azt kell kitalálni, hogy a tábor milyen formában állna össze. Másrészt megnyugtathatta a kormánypártiakat: a másik oldalról komoly vész továbbra sem fenyegeti őket.

György Bence

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.