Magyar Narancs: A nyári akciók ellenére a lakossági ADSL havidíja még mindig nagyon magas. Nemcsak a vásárló-erõt nézve, hanem abszolút számokban is.
Kóka János: A helyzet azért nem olyan rossz. A szolgáltatás 30-40 euró/hó között már elérhetõ. Amikor nyolc évvel ezelõtt elkezdtük itthon az internetet, egy 14.4-es modemmel megvalósuló, telefonvonalas internetszolgáltatás korlátlan hozzáféréssel az árlistánkon 30 ezer forintos áron szerepelt. Tehát egy egységnyi szélességû internet-kapcsolat költsége ezerszerese volt a mainak. Egy mobiltelefon havi használati díjáért (az ügyfelek átlagosan havi tízezret költenek mobilra) pedig már elég komoly minõségi szolgáltatás jár. Az árak nagyságrendjükben elérték azt a nívót, ahonnan lejjebb most már nagyon kevéssé fognak menni.
MN: Ez elég elkeserítõ, hiszen Németországban 4-6 ezer forint közötti havidíjért 1024-3072 kbit/s sávszélességû DSL-csomag kapható. Itthon tízezret kell fizetni a 384 kbit/s-os szolgáltatásért. Tehát amit "olcsón" kínálnak, az is elavult technológia.
KJ: Ami a Matáv funkcionális monopóliumától kitelik, azt már a kis- és nagykereskedelemi konstrukció tekintetében elértük. Innen érdemben akkor tudunk továbblépni, ha végérvényesen és visszahozhatatlanul szétrobbantjuk a monopóliumot, és visszatereljük a távközlés fejlõdését abba az organikus nyomvonalba, ahonnan a hatalmas infrastrukturális beruházások finanszírozása miatt kénytelenek voltunk kibillenteni. A Matáv nagyságrendileg hét egységért adja oda azt a szolgáltatást, amit az internetszolgáltatók nyolcért kínálnak tovább. Hogy lehetne ebbõl innoválni, árat csökkenteni, újféle szolgáltatásokat bevezetni? Egészen másról van szó, ha a Matáv csak a hozzáférést adja, de azt költségalapon, két egységért. A cégek tehetik rá a modemet, õk ruháznak be eszközökbe stb. Ebben az esetben jóval több lehetõségük van gazdálkodni: árat csökkenteni, a szolgáltatásokat növelni. Lássuk be: annak idején az ADSL bevezetése Magyarországon több mint egy évet késett, mert a Matáv a meglehetõsen elavult ISDN-infrastruktúrájából ki akarta venni a még realizálható nyereséget. Mi azt mondjuk: ne a monopólium döntésétõl függjön, hogy mikor jelenjen meg a legújabb nemzetközi technológia, ne a Matáv határozza meg a magyar távközlés fejlesztési ívét. Ma egy ügyfél külön fizet nettó 2,5-3 ezret a telefon alapdíjáért, ugyanennyit a kábeltévéért, 7-8 ezret az ADSL-ért, másik 3-4 ezret elektronikus lakásfelügyeletért. Miért nem szerzõdünk le minderre, hogy a vevõ az egészet megkapja 12 ezerért? És emellett hadd adjunk multimédiát, hangalapú szolgáltatást vagy akár interaktív televíziózási lehetõséget.
MN: Az elektronikus hírközlési törvény év elején életbe lépett módosításai nem éppen azt célozták, hogy a piaci szereplõk az árazásban, illetve a szolgáltatásokban ne legyenek ennyire kiszolgáltatva a Matávnak?
KJ: Az új törvény a hazai szabályozást kívánta összhangba hozni az unióssal. Újra rendezte a távközlési és elektronikus kommunikációs szolgáltatók közötti együttmûködést. Megteremtette a költségalapú árazás kötelezettségét. (Azaz csökkenni kell az összekapcsolási díjnak, melyet az internetes cégek fizetnek a telefonos hálózatukat rendelkezésre bocsátó szolgáltatóknak - B. Zs.) Az egyes piacok elemzésére és azonosítására, a jelentõs piaci szolgáltatók kijelölésére pedig felállt a Nemzeti Hírközlési Hatóság, amely egy sokkal proaktívabb szervezet, mint a hagyományos hatóságként mûködõ Hírközlési Felügyelet volt. De a puding próbája itt is az evés: a törvényt a végrehajtási utasítások és a rendeletek fogják tartalommal megtölteni. Vagyis a siker attól függ, hogy a hatóság milyen hatékonysággal tudja kikényszeríteni ezeket az uniós elveket az érdekeit tûzzel-vassal védõ Matávval szemben. Optimista vagyok, mert az EU-konform törvény Pataki Dániel hírközlési helyettes államtitkár felügyelete alatt készült el, aki az új hatóság elnökeként végrehajthatja mindazt, amit maga is szorgalmazott.
MN: Ahogy az Elender és az Euroweb fúziója is jelzi, folyik a Matávon kívüli világ konszolidációja. Mi várható ettõl a folyamattól? (Az Elendert 9,5 millió dollárért vette meg márciusban az Euroweb a Wallis Rt.-tõl, Kókától és az alapítótól, Lepp Gyulától - B. Zs.)
KJ: A konszolidáció a piac torzulásainak enyhítése miatt szükséges. Ha nagyon nagy gazdasági erõvel szemben apró fragmenumokból áll fel az alternatívák rendszere, akkor egyik se képez igazi alternatívát. Az Euroweb - a közös céget így fogják hívni - hétmilliárdos, de idõvel akár tízmilliárdos árbevételt is képes elérni. Rajta kívül a Pantel eszközeinek megvásárlásával komoly erõt nyerõ HTTC, a várhatóan az üzleti kommunikáció felé is nyitó Invitel és a távközlési, illetve internetszolgáltatással foglalkozó GTS körül alakulhat ki egy-egy nagyobb koncentráció. Ez a Matávval együtt összesen öt pólus, és még van néhány kisebb póluska. Szerintem ebbõl alakul ki kettõ-három (a Matávon kívül egy-két) alternatív szereplõ, amely a jelenlegi mamutmonopólium gazdasági erejétõl nem két-három, hanem csak fél vagy egy nagyságrendre lesz. A folyamat a méretgazdaságosság szempontjából is szerencsésebb körülményeket teremthet: a talpon maradó cégeknek lesz elég tõkéjük, hogy a szolgáltatásalapú versenyben sokkal szélesebb termékportfóliót kínáljanak, mint jelenleg.
MN: Az Orbán- és a Medgyessy-kormány kommunikációját figyelve számomra úgy tûnt, hogy a szektor imázsa aligha szorul javításra. Mintha már mindenki azt szajkózná, hogy az EU-csatlakozás sikere vagy a versenyképesség szorosan összefügg az információs társadalom fejlõdésével.
KJ: Ha ez így lenne, simán nyerném a 2006-os IVSZ-elnökválasztást. Csakhogy a politika receptív, de még nem eléggé expanzív. A nemzetközi felméréseket tekintve az innovációs és technológiai versenyképességben az utóbbi években nagyon sokat vesztett az ország a korábbi vezetõ helyébõl. Ha csak a velünk együtt csatlakozó országokkal hasonlítjuk össze magunkat, az internet professzionális felhasználásában - az e-kormányzat és az e-kereskedelem területén - az utolsók között vagy jó esetben a középmezõny alján kullogunk. Az év eleji 180 milliárdos megszorító csomag az elsõk között informatikai programokat érintett. Emiatt idén közel húszmilliárd forint értékû állami informatikai megrendelés marad el, ami, figyelembe véve, hogy a magyar IT-piac árbevételének 30-40 százaléka állami megrendelésbõl származik, súlyosan érinti a szektort.
MN: Amely azért a Sulinet Expresszel nem járt rosszul.
KJ: Bárki bármit is mond, a számítógépes eszközök egy részének adóból való leírhatósága nagy áldás volt a magyar háztartások informatizáltságára. A progamot egyébként szintén érintették a megszorítások, még ha a kedvezmény már alanyi jogon is igénybe vehetõ.
MN: Hogyan képzeli az állam expanzív szerepvállalását az információs gazdaság fejlesztésében?
KJ: A felemelkedés lehetõségét az IVSZ, a Magyar Tudományos Akadémia, a kormányzat és a vállalkozói szféra szoros együttmûködésében látjuk. Az államra hármas feladat hárul: a policy making, legyen szó magyar vagy uniós szabályozást érintõ kérdésekrõl. Az infotársadalmi fejlesztési programok futtatása: ilyen a Sulinet, a Sulinet Expressz, a közháló vagy az e-közigazgatás. A harmadik sarokkõ pedig az információs gazdaság fejlesztése. A szektor magától is képes évi 10-13 százalékos növekedési ütemre, amely, ha megfelelõen fejlõdik, akár egy százalékkal is hozzájárulhat a GDP évi növekedéséhez. Ha a kormányzat ezt felismeri, és például több száz milliós exportnövekedést tûz ki célul szoftverexportból, akkor a megfelelõ háttérintézményeket is mellé kell helyezni. Indiában sem magától ment végbe a fejlõdés, ahol 15 év alatt 200 ezerrõl 10 milliárd dollár fölé nõtt a szoftvereszközök volumene. A szoftvereszközök promotálására külön informatikai ügynökséget kellene szervezni. Ösztönözni kell az informatikai célú befektetéseket és az állami források elköltésének hatékonyságát javító informatikai beruházásokat.
MN: Mi olvasható ki ezekbõl a jelenlegi Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT)?
KJ: Az érvényben lévõ nem tartalmaz önálló operatív programként futó informatikai célkitûzéseket. A gazdasági vesenyképesség operatív programja és a humánerõforrás-fejlesztés programja azonban a magyar társfinanszírozással együtt összesen 240 millió eurót biztosít. Fontos, hogy ezeket a pénzeket lehívjuk, de igazán a 2007-2013 közötti NFT a sorsdöntõ, amikor már kétmilliárd euró hatékony felhasználása a tét. Ez irdatlan pénzmennyiség. Alaposan meg kell tervezni, hogy az egészségügyben, az oktatásban, az agráriumban, a környezetvédelemben, az igazságügyi rendszerben stb. egészen pontosan milyen fejleszté-seket szeretnénk véghezvinni, hogyan tesszük közkinccsé az egyes vertikumokban az informatikai csúcstechnológiát. Ennél jelenleg nincs nagyobb kihívás: most dõl el, hogy hosszú távon milyen fejlesztéspolitikát nyer meg magának az információs társadalom. Jó néhány remek minta akad, elég csak a portugálok "Hálót adj, és ne halat!" modelljére utalni. Az agrárszubvenciók egy része helyett a gazdák informatikai eszközöket kaptak, hogy könnyebben piacra vihessék termékeiket.
MN: Eredeti végzettsége orvos. Az Elendert alapító Lepp Gyulával közösen a közelmúltban egészségügy-informatikai céget is gründolt. Kipróbálja magát az egészségügyi reformban körvonalazott, az OEP és az intézmények közé integrálódó ellátásszervezõi piac területén?
KJ: Mivel egy darabig személyesen is megéltem, hogyan mûködik az ágazat, anélkül, hogy vitába bonyolódnánk, hogy alulfinaszíro-zott-e a rendszer vagy sem, egy biztos: jelenleg hihetetlenül alacsony hatékonyságú. Azt szoktam mondani: azért, mert a házad omladozik, még nincs semmi ok arra, hogy rendetlenség és kosz legyen. Az egészségügyi reform nagy lehetõség az informatikai szektor számára. Nem titkolom, érdekel bennünket, hogy ellátás- vagy intézményszervezõként részt vegyünk benne. Mivel ma már a betegellátás alapegységeinek belsõ szervezése sem képzelhetõ el informatikai eszközök és az adatokat továbbítani képes hálózatok nélkül, úgy véljük, a felgyülemlett tapasztalatainkat az egészségügyi szolgáltatások terén is kamatoztathatjuk.
MN: Ön elnöke a Magyar-Indonéz Üzleti Tanácsnak, és tagja annak az üzleti körnek, amely elkísérte a miniszterelnököt amerikai látogatására. A magyar információs ipar újdonsült utazó nagykövetével állunk szemben?
KJ: A hazai informatikai szektor az USA, Európa, Délkelet-Ázsia viszonylatban látja a legnagyobb lehetõségeket, és ez történetesen belesimul a politika gazdaságdiplomáciai elképzeléseibe is. Indonéziát, a világ negyedik legnagyobb országát, melynek tízezer szigetét 230 millióan lakják, döbbenetes alulinformatizáltság jellemzi. Hihetetlen lehetõség ez a magyar szoftverexport számára. Az USA-ban is a magyar termékek piacra juttatásáról tárgyalunk, illetve arról, hogy hogyan lehetne amerikai tõkét bevonni hazai fejlesztésekbe, esetleg miképp lehetne az amerikai tudáscentrumok egy részét Magyarországra csábítani. Mindkét felkérést az IVSZ elnökeként kaptam, és remélem, mindkét irányba jók az esélyeink.
Bogár Zsolt
