n "Ön szerint létesüljön-e cementgyár Bükkösdön?" - ebben a kérdésben tartanak ügydöntõ népszavazást július 11-én a Baranya megyei községben. A kampány jelei a fõutcán sétálva elég szembeszökõk: jó néhány ház lakói kitették az ablakokba a sárga, A4-es formátumú lapot a kétszer áthúzott "cementgyár" felirattal. A falu szinte valamennyi, fontosabb tisztséget betöltõ lakosáról tudható, hogy melyik oldalon áll: többé-kevésbé a polgármester, a képviselõk, a plébános, a doktornõ, a kocsmárosok, de még a buszsofõr és a vadász is exponálta magát cementgyárügyben. Mindez persze nem meglepõ egy 20 százalékos munkanélküliség sújtotta, elmaradott infrastruktúrájú, évi 25 millió forintból gazdálkodó településen, ahol az utóbbi évek egyik legnagyobb ipari beruházása valósulhatna meg.
A cementgyár létesítésérõl, az építõipari multi terveirõl a bükkösdiek
elõször tavaly novemberben,
egy falugyûlésen hallhattak. Igaz, a Strabag píárosai akkor már néhány hónapja gyakori vendégek voltak náluk: visszaemlékezések szerint elõször turistaként, késõbb lakossági felmérések készítõjeként mutatkoztak be. A modern pr-technikákat csak hírbõl ismerõ, de az egyenes beszédet kedvelõ helyi közvéleményben mindez nem tüntette fel túl jó fényben a Strabagot: a vitában a konkrétumok és tények helyett hamarosan a kommunikációé lett a fõszerep. Pedig a beruházásról indulatok nélkül, csak a mellette és az ellene szóló érvek alapján is lehetett volna vitatkozni.
A falu határában húzódó mészkõdomb 1926-ban induló kitermelése jelenleg is két bányában zajlik: a Strabag a távolabbi, a falutól légvonalban mintegy másfél kilométerre fekvõ "Mecsekkõ" tulajdonosa, és a cementgyárat e bánya elõterében, az ún. bányaudvarban szándékozik felépíteni. A bányakapitányság engedélye évi 150 ezer tonna mészkõ kitermelésére szól, de Grünwald Mátyás bányamester szerint jelenleg csak úgy százezer tonnát fejtenek ki, amit útalapozáshoz és aszfalt adalék anyagaként hasznosítanak. A gyár felépülése esetén a Strabag egymillió tonnára növelné az éves termelést, és az igen jó minõségû mészkövet, illetve a szintén helyben található agyagot a cementmûben használná fel. A Strabag projektigazgatója, Kõvári József a Narancsnak elmondta: a reményeik szerint hat év múlva megvalósuló beruházást a 6-os út fejlesztése mellett az építõipar várható évi 10-15 százalékos növekedése teszi majd igazán gazdaságossá. (A Strabag cementipari nyomulásának a hátterében feltehetõleg az a szándék is áll, hogy megtörje a hazai gyárak két kizárólagos tulajdonosa, a svájci Holcim, illetve a német Heidelberger árkartelljét, melyet a Gazdasági Versenyhivatal már több rekordbírsággal is sújtott.)
A Strabag bükkösdi propagandalapja, a Cement Infó szerint a bányabõvítés és a cementgyár összesen mintegy száz új munkahelyet teremtene a falu szélén. A beruházás ellenzõinek kalkulációja alapján viszont az új gyár a fejlett technológia miatt fõleg magas képzettségû munkaerõt foglalkoztatna, így a helyieknek csak egy-két tucat állás jutna. Bükkösd iparûzési adóbevételei a cementgyár betelepülésével a Strabag szerint százmillió forinra nõnének. Azt, hogy az összeget a forráshiányos falu mire használhatná, jól érzékelteti, hogy a focipályának a sportminisztérium támogatásából vásárolt új világítását ottjártunkkor csak azért sikerült végre beüzemelni, mert a Strabag kifizette a szerelés pár száz ezer forintos költségét.
Zimmermann Ottó, a Strabag által megbízott kommunikációs szakértõ úgy tudja, hogy évtizedek óta nem épült új cementgyár Európában, és mivel a szabályok miatt csak a létezõ legmodernebb technológia alkalmazható, várhatóan jelentõs "ipari turizmust" vonz majd a létesítmény. Ez, ha így lesz is, aligha fogja meghatni a beruházás ellenzõit, akiknek éppen az az egyik félelme, hogy a jó levegõjû környék egyik tervezett fõ bevételi forrását, a falusi turizmust lehe-tetleníti el a közeli cementmû. A szomszédos üdülõfalvakban, így Kánban, Goricán vagy az ökológiai szempontokat elõtérbe helyezõ közösségérõl ismert Gyûrûfûn valóban fellendülõben a falusi turizmus; Helesfán pihenõtó épül, Abaligeten pedig a barlang vonzza a kirándulókat. A kedvezõtlenebb fekvésû Bükkösdön azonban mostanáig egyetlen, turizmusból származó adóforint sem folyt be az önkormányzat kasszájába. Mindennek feltehetõen egyik oka az, hogy a község nem éppen nagy teherbírású fõutcáján már ma is sok nehéz tehergépkocsi hajt át nap mint nap - elsõsorban a falu két bányájából származó kövekkel megrakva.
A felgyûrõdött és töredezõ út felújítása állami feladat, ezért annak sorsa nem a Strabagtól függ - mondja Kõvári József. A bükkösdiek azonban elsõsorban nem a meglévõ felújítását, hanem a falut elkerülõ út építését várják a cementgyár beruházójától. Bár a projektigazgató szerint cége nem zárkózik el egy új kerülõút megépítésétõl, lapunknak azokat a tárgyalásokat hangsúlyozta, amelyeket a közút kezelõjével folytatnak arról, hogy a Strabag milyen módon vállalhatna részt a felújításban: szerinte az elkerülõ utat a forgalom egyelõre nem indokolja. Az út ügye tipikus
róka fogta csuka eset:
hiszen attól, hogy esetleg nem épül meg a gyár, a két bánya még tovább üzemel, és a teherautók is tovább rezegtetik az ablakokat. "Addig, amíg a falu nem dönt a cementgyárról, nincs értelme ígérgetni"- mondja Kõvári. Hozzátette, hogy lehetséges az ömlesztett cement vasúti szállítása is, ez esetben meg kell hosszabbítani a Bükkösdön amúgy is áthaladó országos vasútvonalról leágazó iparvágányt, ám ekkor a csomagolásra jutó iparûzési adó kerülne máshová.
A bükkösdiek számára a másik kardinális kérdés az, hogy az önkormányzathoz befolyó adó összegére milyen garanciát tud adni a Strabag. Az adózás rendjének megváltozása ugyanis jelentõsen csökkentheti a falu remélt bevételeit. Kõvári szerint elvileg van rá mód, hogy a cég a befizetett adót meghaladóan, például egyes állami pályázatok önrészének átvállalásával részt vállaljon a község fejlesztésben, de elõbb a falu képviselõ-testületének kell meghatároznia a település prioritásait, vagyis hogy milyen fejlesztési célokhoz várnak támogatást. Errõl pedig, mint mondja, csak a népszavazás után lehet beszélni.
Négy helyi civil szervezet idén június 22-én közös nyilatkozatban közölte kikötéseit, és ottjártakor a Narancs tudósítója személyesen is azt tapasztalta, hogy a falu lakói többé-kevésbé egységesen elvárják a beruházótól, hogy késõbb számon kérhetõ formában tegyen ígéretet az elkerülõ út megépítésére, az adóbevétel szintjének fenntartására. A civilek harmadik óhaja a veszélyes hulladékok égetésére vonatkozott: a bükkösdiek attól tartanak, hogy a cementmû kemencéit részben veszélyes hulladékok égetésével fogják fûteni. Kõvári József lapunknak úgy fogalmazott: "Errõl szó sincs, ez nonszensz, nem tervezünk ilyesmit." Arra a kérdésre, hogy ez esetben a Strabag miért vonakodik írásbeli ígéretet tenni, azt válaszolta: nem tudja, mi lesz a helyzet 30 év múlva, és ironikusan azt is hozzátette, hogy a bükkösdiek következõ generációja talán épp szeméttel akarja majd fûteni a cementgyárat.
A Strabag a kezdetektõl óvakodik a garanciák vállalásától. Azt, hogy a cég vezetõi csupán óvatosak-e, esetleg a spórolás jegyében eleve nem vagy talán csak részben akarják-e teljesíteni a zavarosan és nem hivatalos formában megfogalmazott ígéreteket, nem tudhatjuk. Az azonban biztos, hogy stratégiai hibát követtek el.
Miközben Bükkösd vezetése konkrét ígéretekre várt, a Strabag feltehetõen arra számított, hogy többek közt a falu vezetésének kvázi lekenyerezésével (többek közt
külföldi tanulmányútra
vitték a polgármestert és a képviselõket) könnyen elfogadtatja az önkormányzattal a beruházási tervet, és olyan rendezési tervet hagynak jóvá, ami lehetõvé teszi a bánya melletti ipari fejlesztést. (Arra, hogy többek közt maga a polgármester is számos alkalommal korteskedett a cementgyár mellett, a faluban többen panaszkodtak, de magával az érintettel sajnos nem sikerült beszélnünk.) Nem számolt viszont az építõipari cég menedzsmentje azzal, hogy a természeti környezet szépsége miatt a közeli falvakba települt, erõsen környezettudatos értelmiségiek vezetésével a környéken, majd a faluban is megerõsödik a cementgyárat ellenzõ zöldmozgalom.
A máig legbefolyásosabb zöldszervezet, a korábbi önkormányzati társulásról elnevezett Zöld Völgyért Egyesület (ZVE) tavaly december elején, néhány nappal a revelatív hatású falugyûlés után alakult a gyûrûfûi Friedrich István vezetésével. Friedrich a Narancsnak elismerte, hogy a Strabag kifoghatta volna a szelet a vitorlájukból, ha a kezdetektõl hajlandó a kötelezettségvállalásra. Szerinte azonban a fõ probléma nem a vállalások hiányával van, hanem azzal, hogy a beruházás elõzetes környezeti hatástanulmánya nem kellõ körültekintéssel készült: a megnövekvõ teherautó-forgalom okozta zaj tekinte-tében elavult, 1998-as ada-tokkal dolgoztak, a rezgést nem mérték, és a mintavételkor állt a bányákban a munka. Kõvári József erre azt nyilatkozta: a tanulmány hangsúlyozottan csak elõzetes, készítõi figyelembe vették és számítással ellensúlyozták az alacsony forgalmat, továbbá a zaj- és más ártalmak terén további mérések szükségesek.
A bányatelek közvetlenül határos a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzettel, melyet Magyarország idén terjesztett fel az Európai Unió Natura 2000 természetvédelmi programjába (a befogadásról még nincs döntés). A ZVE érvelésében az is szerepel, hogy a cementgyár és a tájvédelmi körzet felõli domb kitermelése beláthatatlan károkat okoz, sérül a fokozottan védett haris nevû madár élõhelye is. Zimmermann Ottó lapunknak hangsúlyozta a környezetvédelmi szempontok fontosságát és az ökológiai értékek védelme iránti felelõsséget, de szerinte a cementgyár, mivel a károsanyag-kibocsátása minden szempontból alatta marad majd a határértékeknek, nem okoz kimutatható negatív hatást. Harist pedig, mint mondta, még soha senki nem látott.
Az erõsödõ cementgyárellenes közhangulat miatt a zöldek szerint Zimmermannék lejárató kampányba kezdtek: elõször a ZVE-t próbálták diszkreditálni azzal, hogy vezetõi idegenek, máshol laknak, és önös érdekeiket féltve próbálnak beleszólni Bükkösd ügyeibe. Ennek Zimermann Ottó sem mondott ellent, amikor fontosnak vélte a Narancs tudósítójának hangsúlyozni, hogy a környezetvédõket Bükkösdön kívülrõl vezetik, és politikai támogatást is kapnak bizonyos helyi politikusoktól. A ZVE vezetõje viszont azt mondta, hogy tevékenységüket saját pénzbõl és társadalmi munkában végzik. Friedrich szerint bár az út zaja és rezgései a Bükkösdtõl jó pár kilométerre élõket valóban nem érinti, a cementgyár a porkibocsátás, illetve a környék idegenforgalmi megítélése miatt kistérségi probléma, ezért nem lehet csak a bükkösdiek belügyeként kezelni. A ZVE-nek azonban ma már sok bükkösdi tagja is van, és nemrégiben megalakult a kifejezetten a falubelieket tömörítõ Bükkösdért Természetvédõ és Emberjogi Egyesület (BTEE) is. Lapunknak többen vélelmezték, hogy az erõmû ellenzõit az ellenérdekelt cementgyárak is pénzelik, de a vádakra a sejtetéseken kívül más bizonyítékot a Narancs nem talált.
A zöldek májusban 640 aláírást gyûjtöttek a cementgyár ellen, és bár a Strabag minden eszközzel igyekezett csökkenteni az akció jelentõségét, a vállalat vezetése feltehetõleg ráébredt, hogy lépnie kell. Döntésükben minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy a képviselõtestület, érzékelve a negatív közhangulatot, nem vállalta a döntés ódiumát, és népszavazást írt ki a beruházásról. Kijózanítóan hathatott az is, hogy a cementgyár területét a képviselõk végül mégsem nyilvánították ipari övezetnek, bár egy kiskaput nyitva hagytak a kedvezõ népszavazási eredmény esetére. A válasz nem késett: június közepén megalakult a Bükkösd Holnapjáért Egyesület (BHE).
Mezei Attiláné, a BHE elnöke a Narancsnak elmondta, hogy sokukat bántotta a környezetvédõk "hecckampánya", és mivel a Zöld Völgy Híradó (a ZVE kiadványa) minden mondatába bele lehet kötni, ismerõseivel megbeszélték, hogy tesznek valamit. Mezeiné férje lapunknak nem tagadta, hogy megalakulásuk után "erkölcsi és anyagi" segítséget kértek a Strabagtól, amit meg is kaptak. "A Strabag csak ígér, de mit ígérnek a zöldek?"- válaszolta a cég biankó ígéreteire vonatkozó kérdésünkre Mezei Attila. "Megértem azt, aki idejött a nyugalomért, de a bükkösdieknek meg munka kell.
Nem kell rám csúnyán nézni vagy megfélemlíteni emiatt. Nem érzem magam bábnak, vagyok olyan ember, mint a Zöld Völgyért Egyesület vezetõi" - védi álláspontját az elnöknõ. "A követ mindenképpen elhordják, a kérdés csak az, hogy marad-e belõle pénzünk" - veszi át a szót a férje.
A Strabag bábáskodása mellett létrejött BHE-ben a település megosztására tett külsõ, erõszakos kísérletet lát a falu orvosa, Kutnyánszki Valéria: "Zimmermann >>oszd meg és uralkodjpontok az antikapitalista ("csak extraprofitot akarnak, semmi mást") nézetekkel. Azt azonban feltehetõen jogosan kifogásolja, hogy a polgármester a köztájékoztatás helyett csak korteskedett, elmulasztotta felhívni a bükkösdiek figyelmét arra, hogy az elõzetes hatástanulmány megfellebbezhetõ, és a június 17-i lakossági tájékoztatón csak a képviselõ-testület által leszavazott területrendezési tervet ismertette.
A faluban többen helytelenítik a szintén máshonnan beköltözött Kasza ténykedését is, a legtöbb indulatot azonban Bükkösd háziorvosa váltotta ki, aki a Cement Infó utalása szerint a cementgyárra szavazók ellátásának megtagadásával fenyegetõzött. A doktornõnek Mezeiék, de a vadász Trapp Károly szerint sem lenne szabad orvosként az erõmû ellen kampányolnia. Kutnyánszki Valéria osztogatott ugyanis cementgyárellenes sárga papírokat, és többen kifogásolták, hogy a páciensektõl a cementgyárral kapcsolatos álláspontjuk iránt érdeklõdött. E kifogásokhoz némi xenofób felhangoktól sem mentesen egyesek azt is hozzátették, hogy Kutnyánszki is "idegen jövevény", nem beszélve olasz férjérõl. A doktornõ a rendelõben a Narancsnak láthatóan megrendülten reagált e felvetésekre: szerinte aki beleszületett e gyönyörû tájba, nem is biztos, hogy látja, milyen érték van a kezében. Mint kifejtette, orvosként az uniós direktívákkal összhangban a kezelés és a szûrés mellett az egészségmegõrzés a fõ feladata, és tart az allergiás és légúti panaszok további erõsödésétõl. "Bár hivatalból van egy álláspontom a cementgyárról, és szeretném, ha nem valósulna meg, szó sincs arról, hogy a betegeim közül bárkit hátrány érne, ha támogatja a beruházást" - jelentette ki határozottan.
A már említett Trapp Károly azért haragszik a magukat környezetvédõnek mondókra, mert szerinte buzgalmuk új keletû, és korábban egy szavuk nem volt az erdõk kivágása ellen. Szerinte Bükkösd soha nem fog megélni a turizmusból, mert nincs elég vonzereje. A cementgyár viszont munkahelyeket és adóbevételt teremt. Attól sem kell félni, tette hozzá, hogy a por miatt nem terem meg a gyümölcs, mivel
Villány és Neszmély
is alig pár kilométerre van a helyi cementgyáraktól. "Ha mi nem építjük meg a cementgyárat, felépül máshol, csak nekünk nem lesz belõle semmi hasznunk."
Bükkösdön, bár történt rokonszenves kísérlet a konfliktus eny-hítésére, egyelõre nem csitulnak az indulatok, és ez elsõsorban az erõtlen és koncepciótlan faluvezetés rovására írható. A legtöbben bíznak benne, hogy néhány hónap múlva már csak rossz emlék lesz az ellenségeskedés, de külsõ megfigyelõként ez nem tûnik valószínûnek. Ha ugyanis vasárnap a többség a cementgyár megépítésére voksol, a beruházás ellenzõi, hacsak el nem költöznek, évtizedekig minden nyûgükért-bajukért a Strabag támogatóit fogják okolni. Ellenkezõ esetben viszont marad a változatlan, kilátástalan szegénység és a falun átsüvítõ teherautók.
Miklósi Gábor
