A térségben Magyarországé a legnagyobb arányú mesterséges faállomány: bő kétharmadnyi. Ez elsősorban a két világháború után fellépő akut faanyaghiány következménye - Trianonnal erdeink legértékesebb 80 százalékát buktuk -, amit az elmúlt évtizedekben főleg gyorsan növő, nem őshonos fajokból álló ültetvényekkel próbáltak orvosolni. A zöldek szerint az egészségtelen arányokon csak úgy lehet változtatni, ha a továbbiakban az erdőtelepítések állami támogatási rendszerében az ökológiai szempontok hangsúlyosabb szerepet kapnak.
A nem őshonos fákból álló ültetvények miatt nem csak a zöldek prüszkölnek, a gyakorta katonás sorokba rendezett facsoportok látványa sem kizárólag a turisták szemét szúrja. Az évmilliók alatt itt szocializálódott fajokból álló erdők élővilága szerves egységet alkot, valamint százszorta gazdagabb, mint
a behurcolt fajokból
álló társulásoké, amelyek úgy illeszkednek a helyi ökoszisztémába, mint a kar, amit rossz páciens vállára varrnak vissza. A biológusok azt is szóvá teszik, hogy erdeink értékes génkészletének területét, változatosságát nem tanácsos lecsökkenteni azáltal, hogy más fajokat ültetünk helyükbe. "Az erdők minősége, természetessége az egész ország lakhatóságát, komfortját, lehetőségeit meghatározza" - foglalta össze Duska József, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke, a Bükki Nemzeti Park igazgatója.
"A fára szükségünk van, mert megújítható, környezetbarát nyersanyag, ezért az ültetvényekről sem szabad lemondani, mert védik a természetet, az innen nyerhető fa az értékesebb hegy- és dombvidéki, természetszerű erdőket tehermentesíti a társadalom igényeitől" - figyelmeztet Csóka Péter, az Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ) főigazgatója. Problémáról akkor beszélhetünk, ha az erdőtulajdonosok ott is a gyorsabb megtérüléssel kecsegtető, ám ökológiai és közjóléti szempontból kérdéses értékű fajokat (nálunk főleg az akácot és nemesnyárt) választják, ahol őshonos növényeket (egyéb nyárfajták, tölgy stb.) is lehetne ültetni. A zöldek szerint gyakorta pontosan ez történik.
A korábbi évtizedekben az állam igyekezett a megfogyott zöldterületet tervszerűen felhizlalni (a fával borítottság az 1920-as történelmi mélypontot jelentő 12 százalékról három emberöltő alatt másfélszeresére nőtt), ma viszont az erdőtelepítés jórészt "magánszorgalomból" történik. A rendszerváltás előtt a magánerdők aránya 1 százalék alatt volt, ma, a szövetkezeti erdők privatizálása után 40 százaléknál tartunk, és az erdősítés céljára használható terület nagyja a gazdák kezén van - akik a szaporábban cseperedő fajokat preferálják. A ma elültetett cserjékből így is csak húsz-harminc éven belül remélhetne némi hasznot egy család (egy tölgyes pedig csak 80-100 év múltán fialna pénzt), ha az állam nem szubvencionálná meghatározott feltételek mellett, vissza nem térítendő támogatással a faültetést. Aki ügyes, megtakaríthat valamennyit a támogatásból, de szakmabeliek szerint legfeljebb csak sok száz hektáros latifundium fahozamából lehet megélni - az átlagos birtokméret azonban ennek a töredéke. Mivel becslések szerint a mezőgazdaságilag művelt területek mintegy 30 százalékán a szántóföldi termelés egyre kevésbé biztosítja a tisztességes megélhetést, a rendszerváltás óta így is temérdek gazda döntött úgy, hogy kiegészítő jövedelemforrásként földjét erdősíteni kezdi. Ennek eredményeként évi 10-15 ezer hektár új erdő született.
A környezetvédők szerint az alapproblémaaz, hogy a természetszerű erdőket a faipari alapanyagnak cseperedő ültetvényekkel egy támogatási rendszerben szerepeltetik: vagyis nem jár annyival több pénz az őshonos fajták után, hogy a gazdálkodók mindenképpen ezeket válasszák, ha a természeti körülmények megengedik. "A támogatás összege elsősorban a telepítés költségeitől függ, és nem veszi figyelembe a leendő erdő természetvédelmi, tájvédelmi, rekreációs értékét. Gyakorlatilag közpénzből
dotáljuk a természet elszegényítését"
- állítja Exner Tamás, a WWF Magyarország programvezetője. Szerinte a támogatási rendszer a korábbi évtizedek mennyiségelvű szemléletét tükrözi, ezért lehetséges, hogy miközben Magyarországon már több akácot találunk, mint egész Európában összesen (az akác agresszív faj, ami mellett csak a csalán marad meg - L. B.), száz itthon elültetett csemetéből negyven ma is e fajtából kerül ki. "Mivel közben az állami erdőgazdálkodási gyakorlat is szegényíti az erdőket, ha ez így megy tovább, gyermekeink nem tudják majd, hogyan fest egy igazi erdő" - hangoztatta Jávor Benedek, a Védegylet szóvivője.
A támogatási rendszer módosítását, kettéválasztását szorgalmazza a szakma több képviselője is. "Sokkal jobban kellene támogatni az őshonos fajokat a többivel szemben" - szögezte le a mintegy tizenkétezer hektárnyi erdő kezeléséért felelős Asztalos István. A szabolcsi erdőgazdálkodó a zöldszervezetekkel közösen egy alternatív támogatási táblázatot is elkészített, amely pénzben kifejezve is sokkal nagyobb különbséget tesz hazai és egyéb fafajok között. Az Országos Erdészeti Egyesület is a természetvédelem szempontjainak megjelenítését szeretné elérni.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) nem ért egyet a megfogalmazott kritikákkal. "A támogatási rendszerben és pályázati elbírálásnál egyértelműen előnyben részesülnek az őshonos fajok. Nem fordulhat elő, hogy olyan helyre, ahol őshonos fa megélne, valami más kerüljön" - jelentette ki Barátossy Gábor, az FVM Erdészeti Hivatal főosztályvezetője, aki hangsúlyozta: az utóbbi évszázadokban élőhelyeink számos természetföldrajzi jellemzője megváltozott, így sok helyre képtelenség visszaültetni a hajdan kipusztított, őshonos fajt.
Az erdőtelepítési terveket az Állami Erdészeti Szolgálat vizsgálja, ők adják ki az engedélyeket és döntenek a gazdálkodók által benyújtott támogatási kérelmekről is. "Munkatársaim igyekeznek meggyőzni az embereket, hogy ahol választási lehetőség van, ott mindenképpen próbálkozzanak őshonos fajokkal. Ha az erdőtelepítési terv egyéb vonatkozásban megfelel, akkor ennél többet nem tehetünk, senkit sem lehet kényszeríteni. Bizonyos törvényi korlátok között mindenki szabadon dönthet, akár az állami támogatásról is lemondhat" - magyarázta a Narancsnak Csóka Péter, aki kollégái teljesítményének értékelésekor a behurcolt és őshonos fajok arányának alakulását is figyelembe veszi. Asztalos István és a zöldek viszont tapasztalataikra hivatkozva azt állítják: akkor is rákerül a pecsét a támogatási kérelemre, ha az illető nem őshonos facsemetéket plántál a földbe, pedig ott azok is megélnek. Ezt szerintük a jogszabály és a jogalkalmazó engedékenysége teszi lehetővé. "A vonatkozó rendelkezés tipikus gumijogszabály, lehet így is, úgy is értelmezni. Nonszensz, hogy másként bírálják el ugyanazt a telepítési tervet az ország különböző, de azonos adottságú tájain. Az erdészeti hatóság képviselői pedig sokszor nem nagyon ragaszkodnak a természetvédelmi alapelvekhez" - állítja Asztalos István.
Linder Bálint
Uniós pénzek
Jelenleg az erdőtelepítési kedv nagyobb, mint az ehhez rendelt (tavaly öt és fél milliárd forintnyi) állami forrás, az agrárium válsága miatt pedig valószínűleg ezután is sokan vágnak fásításba. A magyar állami dotációt nemsokára brüsszeli pénzek váltják fel: a még mintegy hétszázezer hektárnyi, erdőtelepítésre alkalmas, parlagon heverő vagy várhatóan azzá váló terület (amelynek fele az Alföldön, másik fele pedig közel egyenlő arányban a Dunántúlon ésÉszak-Magyarországon található) hasznosítására a gazdák ősztől már az EU vidékfejlesztési alapjától elnyerhető pénzeket vehetnek igénybe. Az unióban nemcsak a telepítésért jár egy meg-határozott summa, hanem húsz éven keresztül jövedelempótló támogatást is kapnak azok, akik hajlandók felhagyni a kapálással. "Az unió adja a pénzt, de nem szól bele, hogy milyen fajokkal ültetjük tele tájainkat. A harminc-ötven év alatt, amíg a mai tempó mellett elérjük az ökológiailag lehetséges maximális erdősültséget (25-26 százalékot), nagyon elronthatjuk a környezetünket azzal, hogy jelentősen visszaesik az őshonosok aránya" - hangsúlyozzák a zöldek. "Brüsszel csak az új erdők telepítésére ad pénzt, ezért kiemelten fontos, hogy maradjon nemzeti forrás a már meglévő erdők vágás utáni felújítására" - osztotta meg aggodalmait a Naranccsal Luzsi József, a Magán Erdőtulajdonosok Országos Szövetségének elnöke. Luzsi szerint a közérdekű szempontok (a mezőgazdasági túltermelés enyhítése, nyersanyagtermelés, környezetvédelem, rekreáció stb.) mellett az erdőtelepítési folyamat támogatásának fenntartását a honi faipar nyersanyagigénye indokolja, valamint az erdőgazdálkodás sok ezer embernek ad kenyeret. A telepítés az utóbbi másfél évtizedben kész iparággá izmosodott: csupán a csemeték éves forgalma egymilliárd forint.
Visszametszés
Kisebb viharban született az FVM idei - évente külön miniszteri rendeletben szabályozott - támogatási rendelete. Tél végén még úgy tűnt, hogy elapadhat az erdősítésre fordítható állami forrás. Az érdekvédői tiltakozást tárgyalás, majd megegyezés követte. E szerint a telepítés normatív támogatásának (fafajonként változó) összege az uniós mentőöv miatt hozzávetőleg annyi lesz, mint 2003-ban, viszont a természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos kiegészítő szubvenciókat radikálisan (egyötödükre, illetve egynegyedükre) nyeste vissza a minisztérium. "A támogatási célok fenntartása érdekében ennyit engedtek meg a költségvetési lehetőségek" - mondta az FVM főosztályvezetője.
