| ||
Magyar Narancs: Miként kooperál a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) egymással, illetve a nyomozó hatóságokkal?
Gulyás József: Az NBH - a mai Alkotmányvédelmi Hivatal - a polgári titkosszolgálat, amely többek között a magyar állam területén zajló nemzetbiztonsági vagy az alkotmányos rend védelme szempontjából kockázatos folyamatokat, szervezkedéseket, személyeket hivatott ellenőrizni. Ha a szemünk előtt zajlik egy nyilvánvalóan rasszista indítékból, fegyveresen és csoportosan elkövetett támadássorozat, azzal a nemzetbiztonsági szolgálatoknak nyilvánvalóan van dolguk. Az NBH-t a sorozatgyilkosságok idején tárca nélküli miniszterek - Szilvásy György, majd Ficsor Ádám - irányították.
Ettől teljesen független a Honvédelmi Minisztérium (HM) alá tartozó KBH, amely a katonákat - szerződéseseket, hivatásosokat -, illetve általában a honvédelmi hierarchiába sorolt szervezeteket érintő biztonsági feladatokat látja el. A KBH felel annak felderítéséért is, hogy vannak-e az állomány tagjai vagy a velük közvetlen kapcsolatot tartók között olyan szélsőséges nézeteket valló személyek, akik szemben állnak az alkotmányos alapértékeinkkel, veszélyt jelenthetnek a társadalomra. Alá- és fölérendeltségi viszony azonban nincs az NBH és a KBH között. E szolgálatok konkrét ügyben nyomozást nem folytatnak, de a nyomozó hatóságok - például a rendőrséghez tartozó Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) vagy az ügyészség - kérésére kötelesek információt szolgáltatni. Ez nem jelenti azt, hogy a saját műveleteikbe betekintést engednek, de minden olyan adatot, amivel segíthetik egy nyomozás eredményességét, át kell adniuk.
MN: A 2009 őszi tényfeltárás tételesen sorolja az NBH mulasztásait. Nem ejt szót viszont azon gyanúról, amelyet a múlt héten a Heti Válasz pedzegetett, miszerint felmerülhet, hogy állami szervek segédletével zajlottak a cigánygyilkosságok. 2008 áprilisában ugyanis nemcsak leállították az elkövetők megfigyelését, de le is váltották az ellenőrzéseket kezdeményező tisztet.
GJ: Ilyen összefüggés igazolhatóan nem létezik. Egyrészt a három későbbi vádlott megfigyelésére javaslatot tevő tiszt és az április folyamán leváltott Hajdú-Bihar megyei kirendeltség-vezető két különböző személy. Másrészt a megyei NBH-s első ember menesztése egyértelműen ettől az ügytől függetlenül és hamarabb dőlt el, mint a vádlottak nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vonásának ügye. Logikailag sem áll meg, hogy a Laborc-féle NBH-vezetés azért avatkozott volna be, mert már előre tudták, kik lesznek a későbbi támadók - ez abszurd! A fideszes Demeter Ervin, aki velem együtt részt vett a vizsgálatban, pontosan tudja, hogy az általunk kiterjedt körben vizsgált iratok és a meghallgatások ennek a teóriának ellentmondanak. Ha jóhiszemű vagyok, akkor a Heti Választ nagyon megvezették; viszont a mai mérgezett politikai klímában a romagyilkosságok kapcsán újabb összeesküvés-elméletet táplálni etikátlan és romboló.
MN: A 2009-es bizottság jelentése részletesen beszámol az NBH szerepéről, kevesebbet tudunk viszont a KBH tevékenységéről. 'ket nem vizsgálták?
GJ: Természetesen vizsgáltuk, legalábbis amennyire ezt lehetővé tették. Fontos előzmény azonban, hogy az NBH-nál a vizsgálatunkat megelőzte egy belső vizsgálat, amelyet - Bajnai Gordon akkori miniszterelnök kérésére - Ficsor Ádám miniszter rendelt el, és Balajthy László folytatott le. Ez a vizsgálat jó kiindulópont volt számunkra, mert eleve nem elkenni akarták a hibákat. Iratbetekintési kéréseinket az NBH-nál folyamatosan kiszolgálták, és az általunk kezdeményezett meghallgatásokhoz együttműködően álltak hozzá. Ezzel szemben - ma már tudjuk - a katonai biztonsági szolgálatok vezetői, munkatársai kezdettől nem játszottak nyílt lapokkal. A vizsgálatunk során kért és kapott tájékoztatás, vagyis a KBH munkatársainak meghallgatása, valamint a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok ismeretében a tényfeltáró vizsgálatunk egyszerűen nem értékelhette helyén a KBH szerepét a nyomozás elősegítésében. A kormányváltást követően derült ki például számunkra, hogy Cs. István negyedrendű vádlottat szerződéses katonai szolgálatának idején valóban beszervezték. Ezt az információt a KBH korábbi vezetői mind az illetékes miniszter, mind a vizsgálóbizottság előtt következetesen tagadták és elhallgatták.
MN: Az első, nagycsécsi, emberéleteket követelő támadás után az NNI-nek sejtenie kellett, hogy katonailag képzett elkövetőkkel is számolni kell. Felteszem, már ekkor kértek információt a KBH-tól.
GJ: Kértek, de az elkövetőkkel összefüggésben nem kaptak sem akkor, sem később. Pedig ma már azt is tudjuk, hogy a negyedrendű vádlott, Cs. István mellett a másodrendű vádlottról is rendelkeztek adatokkal. A 2009. augusztus végén kalóztechnikával nyilvánosságra került, nemzetbiztonsági források alapján készített dokumentumban az állt, hogy Cs. István a KBH beszervezett ügynöke volt. Ám amikor erre még szeptember elején a bizottsági ülésünkön a KBH egyik vezetőjénél rákérdeztünk, akkor ő ezt tagadta.
MN: A most nyilvánosságra került dokumentum viszont bizonyítja a beszervezés tényét.
| ||
GJ: A jelentés ebben egyértelmű: a KBH egyik tisztje "2004 végén, Cs. István többoldalú ellenőrzését követően, Titoktartási Nyilatkozat és Megbízási Szerződés aláírásával szervezetszerű együttműködést alakított ki vele". Jó munkavégzés miatt Cs. István 2007-ben még pénzjutalomban is részesült, és egészen 2009 februárjáig beszervezett ügynökként dolgozott. A KBH 2008 júliusától folyamatos kapcsolatban állt az NNI-vel a romagyilkosságok ügyében. 2009 júliusában - a tiszalöki támadást követően - az NNI illetékesei egyértelműen Cs. Istvánra vonatkozóan igényeltek konkrét információkat, a tiszalöki gyilkosság során ugyanis Cs. volt a sofőr, és amíg a társai öltek, ő Polgárnál várakozott az autóban, ahol a rendőrök igazoltatták: felvették az adatait, majd elengedték. Mivel utólag kiderült, hogy az elkövetés éjszakáján a tetthely 50 km-es körzetében mozgott, továbbá tudni lehetett róla, hogy katona volt, az NNI illetékesei információt kértek róla. A KBH-tól mégsem tolták át a nyomozóknak például azt az információt, hogy Cs. István a KBH ügynökeként dolgozott, továbbá "skinhead beállítottságú, garázda személyiség", vagyis tökéletesen beleillett az elkövetői profilba. Fontos kiemelni, hogy a KBH a tettesek elfogását követően már nem egyszerűen mulasztásokat, hanem súlyos jogsértéseket követett el.
Amikor a média már tényként írt Cs. és a KBH szervezett kapcsolatáról, a hivatal főigazgatója ezt a minisztere előtt egyszerűen letagadta! És a hazudozás szériában folyatódott: hazudtak a nyomozó hatóságnak minden egyes megkeresés során. Hazudtak konkrétan az NNI-nek, az ORFK-nak és az ügyészségnek, vagyis akadályozták az igazságszolgáltatás munkáját a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb bűncselekményének feltárásában. 2009 novemberében meghallgattuk H. Ernőt, azt a Hajdú-Bihar megyei KBH-tisztet, aki kapcsolatban volt Cs. Istvánnal, de ő tagadta, hogy Cs. beszervezett kapcsolata volt. A most nyilvánosságra került belső jelentésből viszont kiderül, hogy a képünkbe hazudott. Mostani tudásunk szerint a feletteseitől azt kapta parancsba, hogy csapja be a nemzetbiztonsági törvény felhatalmazása alapján eljáró parlamenti vizsgálóbizottságot.
MN: Ez bűncselekmény.
GJ: Alapesetben igen, ugyanakkor fontos tudni, hogy a hivatásos állományú katonákra vonatkozó szabályozás értelmében a katonáknak a kiadott parancsot végre kell hajtaniuk. Ha a megítélése szerint a parancs teljesítése törvénybe ütközik, megpanaszolhatja, és jelentést tehet a felettesének - de ha az utasítást a felettese fenntartja, akkor nem mérlegelhet, a parancsot teljesítenie kell. A felelősség onnantól a felettesé. Ez magyarázhatja a tartótiszt viselkedését.
MN: Miként fordulhat elő, hogy egy katonai hierarchia alapján működő szakszolgálat következetesen és szándékosan félretájékoztatja az őt felügyelő minisztériumot?
GJ: Jogos kérdés. Ráadásul azt, hogy mindez megtörtént, egyedül a Domján László dandártábornok készítette jelentésből tudjuk, amelyet eredetileg nem a nyilvánosságnak szántak. Márpedig erre nincs felmentés. Ha mondjuk a főváros polgárai ellen előkészített terrorcselekmény megakadályozását csak úgy lehet elérni, hogy nem avatjuk be a művelet információiba a "civileket" és a társszerveket, akkor ez esetleg lehet alapja egyes információk elhallgatásának. De itt közel sem erről volt szó. A KBH - éppen a jelentés tanúsága szerint - egy "állam az államban" típusú szervezetként, a törvények fölött állva működik. Egy olyan fekete doboz, amit nem ellenőrizhet senki, illetve aki ellenőrizhetné, vagy számon kérhetné, azt ez a hivatal következmények nélkül becsapja.
MN: Mi következik mindebből a jogalkotóra nézve?
GJ: Több súlyos tanulsága is van az ügynek. Az egyik, hogy a különböző nyomozó hatóságok és nemzetbiztonsági szolgálatok együttműködése kritikus ügyekben is őszintétlen, komolytalan és elégtelen. Már ebből következnének kormányzati, jogalkotói intézkedések. Még súlyosabb, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok fölötti ellenőrzési gyakorlat az elmúlt években látványosan kudarcot vallott. Nincs megfelelő parlamenti, hatósági vagy bírói kontroll a szolgálatok felett. Ezek a szervezetek bármit el tudnak dugni azok elől, akik az ellenőrzésükre jogosultak - és most látjuk, hogy el is tüntetnek, vagy éppen meghamisítanak információkat. A jogalkotó gyors, de nem elsietett beavatkozására volna szükség. Egy nyilvánosság előtt zajló társadalmi vitával kellene újragondolni és -fogalmazni a nemzetbiztonsági szolgálatok fölötti ellenőrzési jogosultságokat, beleértve az Országgyűlés illetékes bizottsága jogosítványainak garanciális szabályait.
MN: A most ismertté vált jelentés rengeteg kérdést nyitva hagy. Nem tudunk meg például semmit arról, miért titkolózott a KBH.
| ||
GJ: Hende Csaba is ráírta megjegyzésként a jelentésre: "?!Miért" Erre az alapvető kérdésre azonban a vizsgálati jelentés ki sem tért. Ami a KBH rossz vezetői döntéseit motiválhatta, az ismereteim alapján nem más, mint a rosszul felfogott presztízsszempont. Miután 2009 augusztusában kikerült az internetre az idézett dokumentum, a KBH illetékes vezetői úgy ítélhették meg, hogy a hibák, mulasztások elismerése - vagy egy olyan külső vizsgálat, mint amilyet mi az NBH-nál lefolytattunk - számukra komoly presztízsveszteséggel járna. Kiderült volna például, hogy nem segítették elő a rendelkezésükre álló információkkal az elkövetők mielőbbi elfogását. Be kellett volna ismerniük, hogy az egyik elkövető az ő emberük volt, akit ráadásul hozzá nem értéssel foglalkoztattak, csapnivalóan ellenőriztek. Mindezek elfedésére tartották magukat a hazugságaikhoz, és ebből a hazugságspirálból már nem tudtak szabadulni.
MN: A kormányváltás és az új vezetés munkába állását, majd a belső vizsgálatot követően sem történt felelősségre vonás. Miért?
GJ: A HM már 2010 augusztusában, vagyis a belső vizsgálati jelentés elkészítése előtt kiadott egy közleményt, miszerint ebben az ügyben elődeik hibáztak, és kész. Arról, hogy konkrétan miben hibáztak, azt ismét elhallgatták a nyilvánosság előtt. Közben kijelentették, hogy a "KBH jelenlegi vezetése a honvédelmi miniszter teljes bizalmát bírva továbbra is minden szükséges intézkedést meghozva segíti az igazságszolgáltatás működését". Ehhez képest H. Ernő 2010 szeptemberét követően is lényegében ugyanazt a hazugságot képviselte az ügyészségen és a bíróságon, amit korábban. Nem véletlen, hogy most ebben az ügyben is vizsgálatot indított a katonai ügyészség.
MN: Mit tehetett volna a miniszter még azok után, hogy elbocsátott közel 50 embert a KBH korábbi vezetéséből?
GJ: 'ket ettől az ügytől függetlenül bocsátotta el, hiszen ezeknek az embereknek a menesztésére a vizsgálat lezárása előtt sor került. Először is, ha én vezetőként kapok egy ilyen ellentmondásos jelentést, azt azonnal visszadobom, és kérek egy alaposabb kivizsgálást. Másodszor: ha látom, hogy az irányításom alá tartozó szervezet eddig félrevezette a nyomozó hatóságokat, akkor utasítom a főigazgatót, hogy azonnal zavarja át az ügyészségre Cs. István tartótisztjét, aki tegyen ott minden részletre kiterjedő, feltáró vallomást. Rendelkezem továbbá arról, hogy a nyomozó hatóságok az ügy valamennyi releváns iratát megismerhessék. Harmadszor pedig büntető feljelentés összeállítására kérem fel a minisztérium jogászait, mert az mégsem maradhat következmények nélkül, hogy a KBH illetékes vezetői megvezetik a miniszterüket, a parlamenti vizsgálóbizottságot és a nyomozó hatóságokat.
MN: Hende Csaba felvetette ugyan a büntetőjogi felelősség kérdését, ám Kovács Árpád, a legfőbb ügyész egykori katonai helyettese erre már másnap elutasítóan válaszolt. Azt írta, a mulasztások "nem érik el a büntetőjogi felelősség szintjét".
GJ: A lendületből adott főügyészi válasz azért is érdekes, mert ezt a dokumentumot a legfőbb ügyészségen elmulasztották iktatni. Ráadásul a pár óra leforgása alatt megszületett állásfoglalás kiadása - egy alig négyoldalas és rendkívül gyenge színvonalú jelentés ismeretében - további iratok bekérése nélkül számomra vagy a főügyészhelyettes úr teljes szakmai alkalmatlanságát, vagy alapos elfogultságát bizonyítja.
MN: Hende Csaba miniszter mégis feltétel nélkül elfogadta a katonai főügyész kurta válaszát.
GJ: Nem tudunk arról, hogy ennek ellenére született volna büntető feljelentés az ügyben. A dolgok mai állása azt mutatja: a jelenlegi honvédelmi miniszter szerint nem főbenjáró bűn az, hogy egy alá tartozó szervezet első számú vezetője hazudik a miniszterének, vagy megvezeti a nyomozó hatóságokat.
MN: Mégis ő oldotta fel most ennek a jelentésnek a titkosítását. Miért? Mi magyarázza azt továbbá, hogy épp az ezt megelőző hetekben indult katonai büntetőeljárás az ügyben?
GJ: Bár a jelentést a HM hozta nyilvánosságra, a körülmények arra utalnak, hogy erről valójában Pintér Sándor belügyminiszter rendelkezett - a miniszterelnök felhatalmazásával. Hende befolyása nem mérhető a belügyminiszteréhez. Miután az első fokú ítélet kihirdetését követően ismét felvetettem, hogy a KBH korábbi mulasztásait az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának ki kéne vizsgálnia, és ezt most már Kocsis Máté, a bizottság fideszes tagja és a párt kommunikációs vezetője is rögtön támogatta, egyértelművé vált, hogy Hendének nincs mozgástere. Az, hogy az üggyel összefüggésben augusztus 23-án a Központi Nyomozó Főügyészség katonai büntetőeljárást indított, abszolút beleillik a képbe. Azt is tudjuk, hogy közben Pintér Sándor - többek között a terrorelhárítás munkatársainak bevonásával - ráállított egy csapatot az ügy nyitott kérdéseinek vizsgálatára. Ami egyébként elismerésre érdemes lépés még akkor is, ha ezt hamarabb kellett volna meglépni. Pintér amúgy aligha bánja, hogy most végre az egykori NBH, vagyis a már a Belügyminisztérium irányítása alatt álló polgári titkosszolgálatok felelőssége helyett egyre több szó esik a honvédelmi tárca alá tartozó katonai titkosszolgálatok mulasztásairól. Ám - ahogyan korábban az első fokú ítélet kihirdetését követően a sajtóban fogalmaztam - a romagyilkosságok aktáját egy ismeretlen elkövető vagy további elkövetők, az esetleges tettestársak, bűnsegédek feltáratlansága miatt nem lehet lezárni. Éppen ezért csak üdvözölni tudom, hogy ezen dolgoznak, bár félő, hogy a választások árnyékában az ügyet egyre inkább túszul ejtik az aktuálpolitikai megfontolások.
Előzmények
A cigánygyilkosságok elkövetőit még meg sem gyanúsították, amikor már tudni lehetett, hogy a szakszolgálatok súlyos szakmai hibákat követtek el a felderítés során. Néhány nappal azt követően, hogy a rendőrség őrizetbe vette a gyanúsítottakat, 2009 augusztusának utolsó napjaiban nyilvánosságra került egy titkosszolgálati forrásokra hivatkozó dokumentum, amely részletesen taglalja a mulasztásokat. Gulyás József, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának akkori SZDSZ-es tagja ennek nyomán kezdeményezte egy ténymegállapító vizsgálat lefolytatását. |
Az NBH-szál
A bizottság megállapította, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal egységei között elégtelen volt a kommunikáció, és a szolgálat nem vette komolyan a megfigyelés alatt álló szélsőségesek fegyverbeszerzési törekvéseit. 2008 tavaszán a jogi osztály a hajdú-bihari műveleti tiszt kérése ellenére sem rendelte el a későbbi első-, illetve harmadrendű vádlott megfigyelését, pedig egy lehallgatott telefonbeszélgetés alapján egyértelműen fegyverbeszerzésre készültek. A későbbi másodrendű vádlott megfigyelési státuszát pedig nem szigorították - noha szintén indokolt lett volna -, mi több, K. István megfigyelését később felfüggesztették. (Az ügy e száláról Gulyás József korábban nyilatkozott lapunknak, lásd: "Ma is élhetnének", Magyar Narancs, 2012. augusztus 30.) A bizottsági munka idején Szilvásy György és Ficsor Ádám nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszterek már nem voltak hivatalban, ahogyan Laborc Sándor egykori főigazgató sem, de felelősségüket így is megállapították. Balajthy László, a vizsgálat ideje alatt hivatalban lévő megbízott főigazgató számos lefokozásról, visszaminősítésről és nyugdíjazásról rendelkezett. A Gulyás vezette bizottság megküldte a jelentést Kovács Tamás legfőbb ügyésznek is azzal, hogy vizsgálja meg a büntetőjogi felelősség felvetésének megalapozottságát, ám Kovács nem kezdeményezett további eljárásokat. |
A KBH-szál
A KBH-nál a kormányváltásig nem került sor belső vizsgálatra, Hende Csaba honvédelmi miniszterré kinevezését követően a hivatal vezetését leváltották. Hende vizsgálatot is kezdeményezett a KBH-nak a cigánygyilkosságok idején végzett tevékenysége miatt; ennek eredményét eredetileg 2020-ig titkosították. Idén szeptember 4-én aztán váratlanul nyilvánossá minősítették a jelentést. A 2010 szeptemberében Domján László akkori KBH-főigazgató által készített vizsgálat szerint a katonai titkosszolgálatok korábbi illetékes vezetői következetesen, több alkalommal is döntő jelentőségű információkat hallgattak el a nyomozó hatóságok elől: mindenekelőtt azt, hogy a negyedrendű vádlott, Cs. István a sorozatgyilkosságok ideje alatt (lényegében az utolsó előtti támadásig) szervezett kapcsolatban állt a KBH-val. A súlyos megállapítások mellett a jelentés ellentmondásokkal is terhes - e tényt az eredeti iraton a miniszter saját kezű megjegyzésében is rögzíti. Például érthetetlen módon azzal zárul, hogy "az üggyel foglalkozó hatóságok munkáját maximálisan támogattuk, részükre minden segítséget megadtunk". Domjánnak küldött válaszában Hende arra kérte a KBH főigazgatóját, hogy továbbítsa a jelentést a katonai főügyésznek, és érdeklődje meg, vajon a KBH korábbi vezetőit terhelheti-e büntetőjogi felelősség a társszervek, hatóságok félrevezetése miatt. A katonai főügyész viszont nemigen mérlegelt, már másnap megküldte válaszát a miniszternek, miszerint "az ügyben elkövetett mulasztások- a fegyelmi felelősségen túl- a büntetőjogi felelősség szintjét nem érik el". Hende Csaba ezek után nem folytatta a vizsgálódást az ügyben, és nem kért további tájékoztatást. |
