Magyarországon tavaly februárban indult el a Vodafone a nők biztonságáért program kísérleti fázisa. A hat országra (Spanyolország, Anglia, Portugália, Olaszország, Írország, Magyarország) kiterjedő projekt Magyarországot és Írországot kivéve mindenhol állami támogatással valósul meg. Nálunk eddig három budapesti kerületben (IX., VII. és XII.) tesztelték a vészjelzőket.
Az első év után elkészült értékelés egyik szerzője, Pap Enikő független szakértő elmondta, hogy Magyarországon sem a jogi környezet, sem az intézményrendszer nincs felkészülve a párkapcsolati erőszak kezelésére. A kutatás keretében 21 olyan nővel készítettek interjút, akik használói a segélyhívó eszköznek. A beszélgetésekből kiderült, hogy a programban való részvétel előtt igen magas volt a nők fenyegetettségérzése (tízes skálán a legtöbben tízre értékelték a veszélyérzetet, a legkisebb osztályzás is hetes volt). Felmérték a nők előzetes elvárásait is a vészjelzővel kapcsolatban. Az érintettek többsége elsősorban gyors rendőri intézkedést várt a piros gomb megnyomása után, illetve hogy a készülék rögzítse a hangot, és a bántalmazott nőt GPS-en a rendőrség be tudja mérni abban az esetben, ha menekülésre kényszerül. Jelenleg a kiadott készülékek száma harminc felett van, az éles eseteké havi 2-3.
Az a piros gomb
| ||
A rendszer úgy működik, hogy a kísérletben részt vevő kerületek rendőrei bármilyen riasztás esetében, ha párkapcsolati erőszakra utaló jeleket észlelnek, megpróbálnak négyszemközt beszélni a feltételezett bántalmazott nővel, és tájékoztatják a vészjelző készülék igényléséről. Ezután a NANE Egyesület veszi át az ügyet, biztonságos helyszínen a magát veszélyben érző nő elmeséli az őt ért tettlegességek körülményeit, körülírja a bántalmazóját, továbbá megadja a pontos adatait, amelyek a rendőrséghez kerülnek. A bántalmazott nő abban az esetben kap vészjelzőt, ha a NANE szakértői a felmérő beszélgetés alapján úgy ítélik meg, hogy szüksége van rá. Innentől az ügyfélre vonatkozó részletes adatok (lakcím, életkörülmények, bántalmazó habitusa, testalkata) elérhetők lesznek a rendőrség számára. Fuxreiter Róbert, a IX. kerületi rendőrkapitányság vezetője elmondta, hogy ezzel a módszerrel jelentősen csökkent az intézkedés ideje, hiszen egyből tudják, ha baj van, és felkészülten tudnak terepre menni. Nem beszélve arról, hogy a helyszínen nem kell adatfelvétellel és egyéb dolgokkal húzni az időt.
A vészjelző akkora, mint egy kisebb telefon – úgy is működik –, de csak egy piros gomb van rajta, amelyet ha megnyomnak, riaszt a rendőrségen, illetve a Topcop Security 24 órás diszpécserszolgálatát hívja, sőt a gomb lenyomása után mindent rögzít, amit a későbbiekben bizonyítékként lehet használni; így anélkül is érthető a szituáció, ha a bántalmazott esetleg nincs olyan helyzetben, hogy megszólaljon. Az eszköz még korántsem tökéletes. Nyilas Orsolya, a Vodafone Magyarország belső kommunikációs és vállalati felelősségvállalási igazgatója elmondta, hogy a készülék hamar lemerül, mivel folyamatosan "szívja" magába a GPS-adatokat, illetve sok időt vesz igénybe a feltöltése. A jövőben szeretnék továbbfejleszteni az eszközt, ezzel kapcsolatban már folynak a tárgyalások az egyik nagy telefonkészülék-gyártóval.
Egyedül nem megy
Ahhoz, hogy a – rendőri szakzsargonnal élve – „csébéket”, vagyis a családi balhékat a lehető leghatékonyabb módon kezeljék, a NANE tagjai kétnapos továbbképzést tartanak a programban részt vevő rendőröknek, mivel Tóth Györgyi, a projekt koordinátora szerint nagy hiányosságok tapasztalhatók a rendőrségnél ez ügyben. Mint mondta, „az a bevett szemlélet és gyakorlat, hogy amíg nem folyik vér, addig nincsen gond. De mi lenne, ha a rendőrség inkább arra lenne büszke, hogy megelőzte a vérfolyást?” A hivatalos kiképzésben előkerül ugyan a párkapcsolati erőszak, de csak három óra erejéig, és akkor is inkább a jogszabályokról van szó. A NANE-féle továbbképzés fontos eleme, hogy a rendőrök egy teljes órán át beszélgethetnek egy bántalmazott nővel, aki részletesen mesél a tapasztalatairól, vészhelyzeteiről. A gyorstalpalón részt vevő megkérdezettek egyöntetűen hasznosnak tartották ezt a két napot, különösen az áldozattal eltöltött egy órát. Tóth Györgyi „átalakító tapasztalatnak” nevezte ezt a találkozást, melynek során nagyban nőtt a rendőrökben a bántalmazottak iránti együttérzés.
