Az eredetileg megyei fenntartású kórház körül 2007 novembere óta áll a bál, amikor is a közgyűlés elhatározta, hogy pályázaton keres maga helyett üzemeltetőt az intézményre. Tavaly február 29-én a HospInvest ajánlatát találták a legjobbnak, március 27-én szerződtek a céggel, amely november elsején át is vette a működtetést. Az elmúlt másfél évben a funkcionális privatizációt ellenzők gyakorlatilag minden eszközt bevetettek a társaság elüldözésére (lásd: A végvár eleste, Magyar Narancs, 2008. augusztus 7.); hogy ebből mennyi a józan szakmai ellenérv, a politikai haszonlesés, a szimpla elmebaj, illetve a konkurencia bujtogatása, jószerivel szétszálazhatatlan. A nyilatkozatokon, demonstrációkon, sztrájkokon túl azonban az ellenállók
számos jogi útvonalon
is elindultak. Pusztán a tényállások hevenyészett ismertetése is újságoldalakat töltene meg, mindenesetre a fórumok között szerepelnek a nyomozó hatóságok, a közigazgatási kivatal, a Közbeszerzési Döntőbizottság, a tisztiorvosi szolgálat (ÁNTSZ), a Gazdasági Versenyhivatal és a polgári, illetve közigazgatási bíróságok is. Az ügyek egy részéből a HospInvest jött ki jól (kivéve egyes sajtó-helyreigazítási eljárásaikat), a többi pedig még nem zárult le. A legfontosabb eljárásban, a szerződés érvényességét vizsgáló perben azonban egyelőre nem jött be a cég számítása. A semmisség kimondását Eger város önkormányzata kezdeményezte a bíróságnál. A kórházra ugyanis annak idején a város is igényt tartott volna, igaz, pályázatot nem adtak be, fejlesztést nem vállaltak, csak "kérték" az üzemeltetést - a HospInvest ellenben hatmilliárdos fejlesztést vállalt, a második helyezett Debreceni Egyetem pedig hárommilliárdosat. Az ügyben a hevesi bíróság - tekintve, hogy tagjai a kórház ellátási területéhez tartoznak - elfogultságot jelentett be, így került a tárgyalás a Balassagyarmaton székelő Nógrád Megyei Bíróságra.
A per alapja, hogy a HospInvest késve adott be egy igazolást. A kiírás szerint a pályázat érvényességének a feltétele az volt, hogy a jelentkező igazolja: 2005. január 1. óta mindig eleget tett a fizetési kötelezettségeinek. A cég két számlavezető bankja közül az egyik azonban 2008. január 3-án úgy nyilatkozott, hogy "számláján sorban állás az elmúlt két évben, jelen igazolás kiállításának napjáig nem fordult elő". Miután az összes ellenérdekelt rárepült a hibára, a HospInvest új igazolást kért, ami tartalmazta, hogy sem 2005 elejétől, sem a vállalkozás 2004-es magalakulása óta soha nem volt az ominózus számlán sorban állás. A dokumentumot február 26-án nyújtották be, tehát a közgyűlés eredményhirdetése előtt, de a pályázati határidő lejárta után. Az önmagában nem meglepő, hogy a több száz oldalas pályázati anyagba ilyesmi becsúszik, de az már nem világos, hogy a javítás miért nem történt meg időben - főleg, hogy ez láthatóan nem okozott különösebb nehézséget. E kérdést feltettük a HospInvest Zrt.-nek is, de ők csak a tavalyi közleményeiket ajánlották a figyelmünkbe. Azok viszont némileg sértődött hangnemben azt bizonygatják, hogy ők úgymond csak a biztonság kedvéért nyújtották be a későbbi okiratot, hiszen már az első is jó volt. Így tehát nem tudni, hogy a banki alkalmazotton kívül esetleg a cégvezetésnek is gondot okozott-e a kivonási művelet, netán stratégiaként a bagatellizálás, maszatolás jutott-e az eszükbe. A lényeg persze az, hogy a határidő-túllépés érvénytelenné teszi-e a közgyűlés és a kórház-üzemeltető cég közötti szerződést. A formai hiba vitathatatlan (ezt a per során egyik alperes - a Heves Megyei Közgyűlés és a HospInvest - sem vonta kétségbe), ugyanakkor emiatt a nyertes pályázata nem lett rosszabb, a második helyezetté sem jobb, vagyis a baki az alaphelyzeten nem változtat.
Az előzményekhez tartozik, hogy a banki igazolás miatt Cser Ágnes szakszervezeti vezető hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt büntetőfeljelentést tett a hevesi közgyűlés - igennel szavazó - egy független és húsz szocialista képviselője ellen. Miután ezt a Nemzeti Nyomozóiroda elutasította, panasszal élt a Heves Megyei Főügyészségnél. A vádhatóság azonban ugyanarra jutott: nem történt bűncselekmény, mivel a közgyűlés döntésekor már a képviselők kezében volt a javított okirat. Másik irányban elindulva (de továbbra is a banki igazolás alapján) a megyegyűlés Fidesz-frakciója az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatalhoz fordult, amely a közgyűlést a tendergyőztest hirdető határozatának felülvizsgálatára utasította. Miután a testület ennek nem tett eleget, a közigazgatási hivatal bíróságra ment. A Heves Megyei Bíróság a közigazgatási perben hatályon kívül helyezte a közgyűlés határozatának azon részét, amelyik a pályázók közül a szerződésre a HospInvestet választotta ki - hiszen a győztes pályázat nem felelt meg a kiírásnak. Ebből a szerződés érvényességére
semmilyen következtetést
nem lehet levonni, hiszen magánjogi kérdésben a közigazgatási verdikt értelemszerűen nem irányadó. Érdekességképpen megemlíthető, hogy a Heves Megyei Közgyűlés az amúgy jogerős döntés ellen felülvizsgálati kérelemmel élt a Legfelsőbb Bíróságnál. A fellebbviteli fórum azonban felfüggesztette az eljárását, mivel a felperes regionális hivatal időközben az Alkotmánybíróság döntése miatt megszűnt. A jogutódról a parlamentnek kellene gondoskodnia, ezért most mindenki a törvényhozásra vár.
A polgári peres eljárásban viszont már annak kellett eldőlnie, vajon az érvénytelen pályázatból következik-e a szerződés semmissége is. A Nógrád Megyei Bíróság megállapította, hogy a Heves Megyei Önkormányzat saját vagyonrendelete szerint "érvénytelen az ajánlat, ha az ajánlattevő nem, vagy nem a felhívásban meghatározott formában csatolta a kiírásban előírt igazolásokat, nyilatkozatokat". Az önkormányzati rendelet jogszabály, amit tehát a közgyűlés ilyenformán megkerült. Márpedig a polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint többek között az a szerződés semmis, "amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz". A logika világos, a rendelet "nem fűz más jogkövetkezményt" a megkerüléshez, nem intézkedik mondjuk bírság kiszabásáról.
Az alperesek ugyanakkor azzal érveltek, hogy a Ptk. ezen ósdi szabályát a bírói gyakorlat a rendszerváltás óta tökéletesen megváltoztatta. Seregnyi jogeset citálásával bizonygatták, hogy a bírósági határozatok értelmében pontosan akkor következik a pályázati eljárás megsértéséből a szerződés érvénytelensége, ha a jogszabály ezt direkte kimondja (tehát nem az enyhébb szankció nevesítésének hiányából). Márpedig sem az önkormányzati rendelet, sem a versenyeztetés alapjául szolgáló törvények nem utalnak a semmisségre. A Legfelsőbb Bíróság egyik 2004-es határozata egyenesen úgy foglalt állást, hogy "Azokban az esetekben, amikor a jogszabályban előírt értékesítési mód megsértéséhez a jogalkotó a semmisség jogkövetkezményét kívánja fűzni, azt az értékesítés módját előíró törvényben ki is mondja." Magyarán a bíróságok rendre úgy ítélik meg, hogy kisebb pályázati szabálytalanságok esetén nem kell szerződést bontani. A Nógrád Megyei Bíróság ellenben visszatért a Ptk. ortodox értelmezéséhez, amivel gyakorlatilag precedenst teremtett. Másodfokon az ítélőtáblának azon is el kell majd gondolkodnia, hogy az elmúlt évek fejleményei, vagy az eset specifikumai indokolják az irányváltást. Az ügy tehát korántsem lefutott.
A cifra világ akkor következik, ha a fellebbviteli fórumok helybenhagyják az ítéletet. Az eredeti állapot visszaállításához a szerződés értelmében 120 napon belül vissza kell adni a HospInvest eddig (pontosabban a jogerős döntésig) fejlesztésre fordított pár százmillió forintját. Egyes műszereket talán más intézményeiben is tud használni, de a beépített berendezések vagy az építészeti átalakítások ott maradnak. Nem tudni, mi lesz azokkal az orvosokkal és szakdolgozókkal, akikkel a vállalkozás hosszú távú munkaszerződést kötött, és amelyekhez esetleg ők majd ragaszkodnak. A megyei önkormányzatnak újra létre kellene hoznia a költségvetési szervet, és a cirka 400 "kórházvédővel" helyettesíteni a mostani 1100 dolgozót. A magáncéggel korábban elvből nem szerződőktől a megyének egyenként kellene valahogyan viszszaszereznie a kiutalt végkielégítést. Ha mindez megvan, akkor már csak találni kell egy működtetőt, aki hajlandó milliárdokat fektetni a felújításba, és érdekében áll minél jobb szolgáltatást nyújtani.
