magyarnarancs.hu: Május elején adtak ki egy közleményt a 444-es újságíró ügyében, akit egy nyilvános fideszes rendezvényen ért inzultus. Korábban is kiálltak hasonló esetek miatt?
Kovács Tibor: Igen, adtunk ki közleményt akkor is, amikor a házelnök több újságírót kitiltott a Parlamentből, illetve a kétezres évek elején is volt hasonló kitiltási eset: az akkori ellenzéki jobboldali médiumok újságíróit érték hasonló megkülönböztetések. Egyesületünk alapvetően a lapkiadókat, a jogi entitásokat, tulajdonosokat, menedzsmentet és a lapkiadószakmát képviseli. Azt gondoljuk, hogy az újságírás, az információszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a szabad újságírás mind olyan erőforrások, amelyek az egészséges médiapiacot szolgálják, ezért mi minden olyan esemény vagy környezeti változás után – legyen ez jogi vagy gazdasági természetű, esetleg személyes túlkapás –, ami sérti ezt a tevékenységet, hallatjuk a hangunkat. Úgy emlékszem egyébként, hogy a Népszabadság-üggyel kapcsolatban a szakmai szervezetek közül egyedül mi szólaltunk meg. Talán még a MÚOSZ adott ki közleményt, de az teljesen más tartalmú volt, mint a miénk. Akkor felhívtuk arra is a figyelmet, hogy a reklámköltések terén olyan torzulások vannak, amelyek piaci termékek ellehetetlenülését eredményezik.
| ||
magyarnarancs.hu: A Halász Júliával történtek után azt mondták, hogy a lehető leghamarabb képzést indítanak újságírók számára. Pontosan mi volna ez a képzés?
KT: Az anyag elkészítése jelenleg az Újságírók Szövetsége és a Főszerkesztők Fórumával, illetve az MTE-vel közösen zajlik. A tervezett képzés a hazai, illetve nemzetközi példákra és jogszabályokra egyaránt épülni fog. Úgy gondoljuk, hogy nemcsak az újságírók, hanem a rendfenntartó szervek munkatársai és a politikusok is felvilágosításra szorulnak abban a témában, hogy kinek mihez van joga az újságírói munkát érintő helyzetekben, illetve hogyan kell felkészülnie mindegyik félnek egy-egy rázós szituációra. Szeretnénk a későbbiekben ezt az anyagot olyan intézményekhez is eljuttatni, ahol újságírókat, kommunikációs munkatársakat vagy rendezvényszervezőket képeznek. Egyesületünknél emellett előkészítés alatt áll egy online tájékoztató felület. Ebben szó lesz azokról a törvényi biztosítékokról, amelyek lehetővé teszik és védik az újságíró munkáját. Fontos, hogy a médiamunkások felkészültek legyenek nemcsak abban, hogy mit tegyenek, ha valaki korlátozza őket a munkavégzésben, hanem abban is, hogy ők milyen együttműködésre kötelezhetnek egy közszereplőt, nyilvános eseményen mihez van joga egy rendezvényszervezőnek stb. Jelenleg nagyon érzelemvezérelt a közhangulat, ezért nem árt, ha mindenki tisztában van például azzal, hogy mindaddig lehet provokatív kérdéseket feltenni, amíg az nem ütközik törvénybe. És a provokatív újságírói, riporteri magatartás még nem törvénytelen, de célszerű szem előtt tartani, hogy akinek ezt célozza a kolléga, az az interjúvolt személy legyen és ne a közönség. Gyakorlati tudnivalókat is fog tartalmazni ez a tájékoztató, többek között arról, hogy pontosan mit lehet és kell tenni annak érdekében, hogy egy-egy ilyen személyes túlkapásból származó atrocitás megfelelően legyen dokumentálva. Semmi esetre sem szabad áldozathibáztatásba csúszni, ezért is fontos, hogy minden eset dokumentálva legyen és kivizsgálásra kerüljön.
magyarnarancs.hu: Miért pont most jönnek elő ezzel?
KT: Azt gondolom, az, hogy egy intézmény nem válaszol újságíróknak, és erre egy egész rendszert üzemeltet, vagy hogy kitiltanak riportereket „örökre” a Parlamentből, túlmegy a társadalmi működés normáin. Most pedig fizikailag is bántalmaztak egy újságírót, ami sajnos egyfajta szintlépés, ezért gondoljuk azt, hogy már nem elég közleményeket kiadni, tenni is kell valamit a médiában dolgozó emberekért, kollégákért.
magyarnarancs.hu: 2010-ben, amikor az új médiatörvény miatt számos nyomtatott és online újság fehér címlappal jelent meg, akkor önök milyen módon álltak ki a sajtószakma mellett?
KT: Azt tudni kell, hogy több mint tíz éve zajlik a médiatörvény folyamatos reformja. Az a törvény, amelyet végül 2011-ben fogadtak el, részben tartalmazott olyan elemeket is, amelyek már régóta megújításra vártak.
magyarnarancs.hu: Például?
KT: Ez ügyben voltak technikai kérdések, amelyek a szakma szempontjából nagyon fontosak voltak, így például a közhiteles lapnyilvántartás. Szót emeltünk a túlzott, milliós tételű igazgatási, szolgáltatási díjak ellen, a jogsértések esetén alkalmazható indokolatlanul magas bírságokról, a jogsértések időbeli hatályának kérdéseiről, kifogásoltuk a jogsértő szervezet vezető tisztségviselőjére kiróható külön bírságot, különösen a szerkesztői szabadság tükrében, a nyilvántartásból való törlés szankciójának lehetőségét pedig szintén elutasítottuk. Minden lehetséges fórumon jeleztük, hogy maga a törvénytervezet nem szolgálja a modern magyar médiaipar fejlődését, nem mozdítja elő a magyar írott sajtó előrehaladását, szakmaiságának erősítését és az ország európai kultúrkörbe történő illeszkedését. Jeleztük, hogy a javaslatok jelentős része negatív diszkriminációval jár az írott sajtó számos kisebb, de akár jelentős szereplője számára, amely végső soron a szektor összesített helyzetének romlásához, jogbizonytalanság-teremtéshez, munkahelyek megszűnéséhez, emberi sorsok deformálásához is vezet majd.
Nagyon sok belső vitánk volt egyesületen belül, hogy mennyire progresszív ez az új törvény, és a vele együtt kiadott médiaalkotmány. Egyesületünk ugyan megosztott volt, de egészséges, tisztességes, mondhatom demokratikus módon tudtunk vitázni erről, és mi végül 33 módosítandó észrevételt tettünk, amelynek nagy része be is került az új törvénybe. A véleményezés azért is ütközött nehézségekbe, mert akkoriban úgy készült el a médiatörvény és a médiaalkotmány, hogy azok már hivatkoztak az új alaptörvényre, amelyről akkor még nem tudtunk semmit, ezért nehéz volt látni az új szabályok kontextusát. Az alaptörvény megjelenése után azonban láttuk, hogy itt már nem az új médiatörvény az igazán veszélyes. Az utóbbi időben pedig számos olyan erő érkezett a médiatérbe, például az állam, amely piaci szereplőként teljesen máshogy viselkedik, mint korábban, sőt ebben a szerepében nem feltétlenül a piaci szabályok szerint működik. A teljes reklámpiacot tekintve 2015-ről 2016-ra több mint 80 százalékkal nőtt az állami költés mértéke. Ezzel az állam a reklámipar legnagyobb hirdetőjévé vált, a kabinet nagyjából 63 milliárdért reklámozott. Tehát a teljes reklámbevétel több mint 20 százaléka származhat állami forrásokból. Ennek következtében a kormány igen nagy mértékben befolyásolja a piacot, s a hirdetési pénzek igen egyenlőtlenül oszlanak meg a médiumok között.
Ezen kívül megjelentek a piacon olyanok, akik például közszereplőként vagy politikusként médiatulajdonosok, ami ugyan önmagában nem tilos, de más országokban ezt az állam jobban górcső alá veszi. Jelenleg itthon az állam jogalkotó tevékenysége vagy tétlensége azért veszélyes, mert a sajtó kapcsán normális esetben intézményvédőként kellene viselkednie, és a médiapiac kapcsolódó szereplőinek – beleértve az államot saját magát is – magatartását a médiát, a médiapiacot, a nyilvánosságot segítő módon kellene szabályoznia, vagy önmagát korlátoznia.
Az újbudai fideszes nem tud arról nyilatkozni, elvette-e a 444 újságírójának telefonját
Sok a kérdés, válasz annál kevesebb. Először szólalt meg a múlt pénteken történtek után Szabó László, az újbudai önkormányzat fideszes kabinetvezető-helyettese, aki Halász Júlia, a 444 újságírója szerint egy fórumon lerángatta őt a lépcsőn és elvette a telefonját. Mindezt azért, mert videóriportot akart készíteni az egyébként nyilvános eseményről.
