Az elkövetkező hetekben indul azon oktatási reformprogram második köre, amelynek keretében az uniós forrásokat a minőség fejlesztésére használják fel. A legfrissebb hírek szerint azonban az oktatási csomagra szánt 9 és fél milliárd forintnyi összeg kétharmadát a Sulinet-adatbázis és -felszereltség bővítésére fordítják. Pedig már abban kezdtünk reménykedni, hogy három év múlva az eddigieknél valamivel kevésbé viharverten kerülünk ki az akkor esedékes PISA-felmérésből.
Az Oktatási Minisztérium (OM) belső ügyeiben tájékozott informátorunk beszámolója szerint egy múlt pénteki értekezlet végén Magyar Bálint bejelentette: személyes döntése alapján "nem egészen" a már évek óta folyamatban levő közoktatási reformprogramnak megfelelően költik el a Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT) a közoktatás fejlesztésére szánt 9,6 milliárd forintnyi EU-támogatást. Az eredeti elképzeléssel ellentétben 6 milliárdot a Sulinet Digitális Tudás (vagyis az internetes tananyag) fejlesztésére különítenek el, és csak 2,5 milliárd megy a tartalmi fejlesztésekre; a maradékot eszközbeszerzésre kell költeni.
Az NFT kidolgozása volt az előfeltétele annak, hogy hazánk a 2004-től 2006-ig tartó projekt során több ezer milliárd forintos EU-támogatáshoz jusson. A NFT-n belül a legnagyobb keretet, 750 millió eurót a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium koordinációja alatt működő Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programra (HEFOP) különítették el, amelyben a munkaerő-piaci politikák támogatása, a társadalmi kirekesztés felszámolása, az egész életen át tartó tanulás támogatása, a szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése, valamint az oktatás tartalmainak, képzési szerkezetének fejlesztése szerepel kiemelt helyen. Utóbbi fölött
az OM bábáskodik,
közelebbről a pályázati és pénzügyi kérdésekért az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága. A közoktatási szakmai koordinációt az OM tulajdonában lévő Sulinova Kht. látja el, amely a HEFOP időtartamára konzorciumban működik az Országos Közoktatási Intézettel és a Sulinet programokat fejlesztő Educatio Kht.-vel. A központi programban az oktatás tartalmát két terület érinti: az egyik intézkedés a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségét hivatott biztosítani, a másik pedig "Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és kompetenciák fejlesztésének támogatása" címet viseli (ez már az óvodáskortól kezdve biztosítani kívánja "a változó munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodást"). Ez a "3.1. számú intézkedésként" is emlegetett program olyan, az oktatás tartalmi modernizációját érintő területekre koncentrál, mint az olvasás és a szövegértés, a matematikai és logikai gondolkodás, az idegen nyelvek, az informatika, a kommunikáció fejlesztése, a magyar iskolai gyakorlatból hiányzó szociális és életvezetési ismeretek átadása, valamint a kooperáció és az életpálya-építés kialakítása. A HEFOP modernizációs projektje összhangban van a 2002 óta átírt Nemzeti alaptantervvel, a közoktatási stratégiával és a 2003-ban módosított közoktatási törvénnyel. Magyar Bálint hivatalba kerülése óta személy szerint is
prioritásként kezelte
e reformokat, amelyek megoldást jelentenének a magyar közoktatás és alkalmazott pedagógia áldatlan állapotára - amely a 2000-es és 2003-as PISA-jelentés nyomán immár nemzetközi szinten is ismert. A HEFOP 3.1. számú intézkedésében többek közt olyan tételek olvashatók, mint például a pedagógusok továbbképzése, a korszerű tudás és a kulcskompetenciák összehangolása vagy az iskolai módszertanok modernizációja. A brüsszeli előrejelzések nagyon bizakodóak voltak, és (jó értelemben) példátlannak nevezték, hogy a fejlesztési tervben a magyar kormány ilyen komoly keretet biztosított az oktatásra, a tartalmi fejlesztésekre.
Ez látszik most meghiúsulni.
Az ügy már csak azért is rejtélyes, mert a tárcavezető szakmai elszántságában - legalábbis eddig - nem sokan kételkedtek. Igaz ugyan, hogy a pedagógustestületek már eddig is "Sulinet-miniszterként" emlegették Magyar Bálintot. Kétségtelen, a számítógépes felszereltség és az internetes tartalom bővítésre szorul, és a fentebb jelzett átcsoportosítás egyéb taneszközök beszerzését is lehetővé tenné országszerte. Ám ily módon egy olyan elképzelés anyagi fedezete csökken majdnem egynegyedére, amelynek szükségességéről évek óta konszenzus uralkodik mind a politikai életben, mind a szakmában.
Egyes vélemények szerint a Sulinet tartalmának bővítése pillanatnyilag abból áll, hogy a 70-es, 80-as évek tankönyveit rakják fel a netre, miközben óriási programfejlesztési projektek, illetve nagy kutatói és értékelési háttér vár felhasználásra, nem beszélve a nagyszámú tankönyvkiadóról, melyek közül néhány maga is rendelkezik és él a digitalizálás eszközeivel.
Az új döntés információnk szerint az elmúlt két-három hétben született; Magyar Bálintot az elbeszélések alapján néhány közvetlen munkatársa győzte meg. Elképzelhető, hogy Magyar a választási kampány küszöbén gyors és látványos eredményeket szeretne. Ez azonban azért is tűnik elhamarkodott húzásnak, mert bár informátorunk lehetetlennek tartja, hogy a miniszternek személyes érdekei fűződnének a "számítógépbiznisz" fellendüléséhez, e látszat fennmaradása (nem először a Sulinet kapcsán) önmagában elég lehet ahhoz, hogy meginogjon a bársonyszéke. Az mindenesetre biztosra vehető, hogy a közoktatásért felelős helyettes államtitkár, Sipos János néhány hónapon belül távozik a forráselvonások miatt. Egy, az oktatáspolitikában dolgozó szakember így vélekedik erről: "Egy idő után nehezen tolerálható, hogy az elhangzó ideáknak rendre az ellenkezője valósul meg. A szakma ebbe lassan belefárad, és már nem sok hiányzik hozzá, hogy a köz is tisztán lásson ebben a kérdésben."
E. S.
