„Ez is a csókosok boltja lesz” – Teljes bizonytalanság a szeszforgalmazásban

  • T. G.
  • 2015. január 8.

Belpol

Sikerült tökéletes káoszt teremteni a szeszpiacon is. Törvénymódosítások jönnek-mennek, a főhivatal szembe megy a Fidesz jogalkotóival, közben a szakma riadtan figyel.

Általános a vélekedés, hogy napjainkban a szeszforgalom átjátszása folyik mindenféle gátlás, belátás nélkül, a cél pedig egyértelmű: a dohányéhoz hasonló zárt értékesítési rendszer kialakítása haveri vállalkozások kedvére.

Január 1-jén lépett életbe az a novemberben elfogadott adószabály, ami a kisebb cégeknek nagyon magas, fix 150 millió forintos jövedéki biztosítékhoz köti a működést (eddig 22 millió volt), vagyis ennyi pénzt le kéne tenni minden vállalkozásnak, mérettől függetlenül, csak úgy folytathatnák az ital-nagykereskedelmet. Ez nagyjából 150-160 középvállalkozás azonnali végét jelentheti, hiszen ezt a pénzt a forgalomból-beszerzésből kell kivonni, ami óhatatlanul a napi kínálat szűkítésével, iszonyú versenyhátránnyal jár. Az érvényes szabály szerint január hónapban a szeszesital-nagykereskedésben részt vevő cégeknek nyilatkozniuk kell forgalmukról, majd áprilisig be kell fizetniük az említett összeget az adóhatóság erre a célra elkülönített számlájára.

Vagy mégsem. Időközben ugyanis a törvényalkotási bizottság fideszes elnöke, Gulyás Gergely benyújtott egy javaslatot, amely szerint árbevétel szerinti sávos tételekben kellene fizetni a jövedéki letétet. Igaz ezt is sikerült elrontani, mivel a beterjesztésben 2016-os dátum szerepelt, vagyis az idén áprilisig igenis ki kellene sóhajtozniuk a cégeknek a 150 milliót. Gulyás ezek után azt ígérte, hamarosan újra előveszik a sávos verziót, és az NGM is ezt akarja, a kisebb vállalkozások nyugodjanak meg, javítják a hibát. Mindezek után a Miniszterelnökség december végén (hivatalosan január 5-én) előállt azzal, hogy mindez sztornó, februárban sürgősséggel kérik a Tisztelt Háztól azt a módosítást, hogy minden maradjon a régiben, vagyis álljon vissza a 2014. január 1-i állapot.

„Bennünket ki akarnak nyírni”

Lapunk megkeresett több érintett kereskedést, mit is gondolnak a jelenlegi helyzetről. Az egyik helyen kerek-perec kijelentették, hogy tudják, ez az utolsó nagy forgalmú szeszes évük, készülnek a „halál utáni életre”: csoki, snack, olcsó bor, kevesebb árbevétel, két-három alkalmazott, címre terítés – a szesz már jövő ilyenkor a csókosok boltja lesz éppúgy, mint a cigi. A kínai tulajdonban levő peremkerületi raktárban előbb ellenőrnek nézik a tudósítót, aztán tökéletes magyarsággal ömlik a panasz: hiába szabályos minden, még az italos kartonok sérülését is árgus szemekkel nézik a fináncok. Haszon most már alig van, „Mercimet is eladtam, tízéves Opellel járok”, ráadásul december végén, a karácsonyi forgalom kellős közepén colostokos, szótlan emberek kezdték méregetni az üzletet, de „egy kurva szót se szóltak, mit is akarnak”. „Ki van ez már nézve valakinek, nyilván” – jön a konklúzió.

A néhány villamosmegállóra lévő, csaknem napra pontosan húsz éve működő szesz-nagykeres vállalkozás tulajdonosa hosszasan forgatja öngyújtóját, mielőtt összegezne. „Bennünket ki akarnak nyírni, de még azt sem tudjuk, hogy kik.” – kezdődik a borús monológ.

„A táblán az áll valóban, hogy nagykereskedés, de ez ma már inkább csak adóhatósági besorolás, mintsem valódi státusz. Mindent összevetve az elmúlt öt-hat évben a tényleges haszonkulcsunk bőven öt százalék alá ment, a költségek, beszerzési árak, folyamatosan emelkedtek, de még ezt is kibírtuk volna, ha a politika nem kavarja meg állandóan dolgokat. Elfogadom, hogy egy családi vállalkozás esetében csaknem kétmilliárd forintos évi árbevétel soknak tűnhet. Ám ebben hatalmas a kockázat is. Hogy ezen haszon legyen, nagyon sok 24-es ampulla-kartont (4 centiliteres szeszt – a szerk.) kell eladnom a kisboltosoknak. A rendes pálinkapiac gyakorlatilag kifújt öt éve, mióta ez a (idézhetetlen jelző – a szerk.) Orbán szabadjára engedte a házi főzőcskét. Nem tudom, hány keresztje van az országban ennek a nagy szabadságnak, de hogy sok, az biztos. Azt sem értem, hogy nálam miért van szinte saját irodája az adóhatósági srácoknak, ezekhez meg soha nem megy senki, pedig a cuccuk kint van a piacon, nekem elhiheti. Még nekem is vételre ajánlottak „tuti házit”, persze címke nélkül. Ja. A digitális jövedéki címkeolvasóval érkező fináncnak meg majd jól megmagyarázom, hogy ez csak a rothadástól megmentett gyümölcs, üvegben. Azonnal be is zárhatnék, jönne olyan büntetés. Ami egyébként így is kinéz, finánc nélkül. Most például fogalmam sincs, kell-e majd fizetnem 150 milliót áprilisban, vagy sem. Lesz-e állami terítőrendszer, meg forgalmazási kvóta, vagy sem. Kollégákkal arra jutottunk, hogy az idén ez a kormány megcsinálja a központi elosztót, mert a haverok trafikjai nem muzsikálnak valami fényesen. Megvan viszont ott minden: raktár, folyamatos jövedéki felügyelet, no meg a baráti kapcsolatok. Hát akkor kisöprik a keményebb szeszeket a legfőbb partnereinktől, a kisboltokból, no meg persze tőlünk is, oszt mehet mindenki az új szerencséje után. Ennyi.”

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.