Fekete-Győr: Amikor én születtem, Orbán Viktor épp Soros-ösztöndíjas volt Oxfordban

  • narancs.hu
  • 2018. október 26.

Belpol

„Ma meg a kormány azt akarja, hogy mindannyian szavazógépek legyünk, hogy kussoljunk, ne kérdezzünk, ne kritizáljunk, hogy maradjunk csak a helyünkön.”

Tüntetést szervezett ma estére a Momentum, miután a CEU a héten bejelentette: a magyar kormány közölte az amerikai nagykövetséggel, hogy nem írja alá a szerződést a CEU működéséről. Az eseményen felszólaltak az egyetem volt és jelenlegi diákjai, Berg Dániel, a Momentum Mozgalom elnökségi tagja, valamint Fekete-Győr András, a párt elnöke.

Fekete-Győr beszédében elmondta, szerinte Orbán fél azoktól, akik nem veszik be a sorosozást, akik nem a Magyar Időktől várják, hogy milyen zenét hallgassanak, fél azoktól, akik többet tudnak nála, és akik többet akarnak tudni, mint ő. Fél azoktól, akik gondolkodnak. A Momentum elnöke szerint az ország fejlődésének zálogai ezek az „okoskodók”, a gondolkodók, a megkérdőjelezők.

„Szükség van az okoskodók ötleteire, akik végre elviszik Magyarországot a 21. századba. Akik biztosítják, hogy ne csak kiszolgálói és beszállítói legyünk a Nyugatnak, hanem a szerves részei. Szükség van a gondolkodókra, akik megálmodják azt a nemzetközi és európai országot, amiben nem kell feláldoznunk egyik identitásunkat sem a másik oltárán. És szükség van a megkérdőjelezőkre, akik értik, hogy attól, hogy valami mindig is így volt, még nem biztos, hogy az úgy lesz jó a jövőben is. Tudjuk és látjuk, hogy az Orbán-rendszerben nem divat mostanában sem okosnak lenni, sem gondolkozni, pláne nem bármit megkérdőjelezni. Széchenyi ma közgazdász lenne, egy okoskodó. Deák, a haza bölcse, gondolkodó, Kossuth pedig megkérdőjelező.

A kormánynak az ilyenektől van félnivalójuk, rettegnek, hogy jön majd egy okoskodó, egy Széchenyi, aki kitalálja, hogy inkább a digitalizációval foglalkozzunk a stadionépítés helyett” – mondta.

De rettegnek attól is, hogy jön majd egy „Deák, akinek a gondolatai, a munkája, a szavai hatására megértjük, hogy a bezárkózás és elfordulás helyett a nyitás és az odafigyelés az, ami összetartó és előrenéző nemzetté tesz minket. És jön majd egy Kossuth, akinek a hatására majd minden kisebbség, társadalmi réteg megbecsültnek érzi magát. Magyarok tömegeitől veszik el a korszerű tudás lehetőségét. Magyarok tömegeinek álmait törik össze, magyarok tömegei mennek külföldre nemcsak dolgozni, de már tanulni is, elhagyva a családjaikat”.

Fekete-Győr úgy látja, „a kormány azt akarja, hogy mindannyian szavazógépek legyünk, hogy kussoljunk, ne kérdezzünk, ne kritizáljunk, hogy maradjunk csak a helyünkön”.

A teljes beszéd megtekinthető itt:

Fekete-Győr bejelentette, hogy mivel december 1-jéig tehetnek még valamit a CEU-ért, november 16-ára újabb tüntetést szerveznek a Szabadság térre. A Momentum jövő héttől kezdve szórólapozásba kezd, hogy „a jövőnk támadás előtt áll, az álmainkat el akarják venni tőlünk”.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.