A 2005 óta 100 százalékban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tulajdonában lévő Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. az elmúlt ciklusokban a kormányzati portál (www.magyarorszag.hu) és annak kiszolgáló rendszerei (elsősorban az Ügyfélkapu) működtetőjeként lett ismert, de ezzel párhuzamosan évek óta végez közigazgatási hálózatüzemeltetéssel és menedzsmenttel kapcsolatos feladatokat is. A Kopint-Datorg olyan állami cég (kevés hasonló van), amely különböző informatikai megrendeléseket is teljesített az elmúlt években, továbbá elkerülték a nagyobb balhék - valószínűleg ezért döntöttek mellette a későbbi Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (Nefmi) stratégái. A ma működő Kopint-Datorg helyzetéről sokat elárul, hogy a minisztérium infokommunikációs koncepcióját meghatározó minden egyes kormányrendeletben név szerint szerepel. A Kopint-Datorg az egyedüli kormányzati célú hírközlési szolgáltatásra jogosult vállalat, s év eleje óta felügyelete alá tartozik minden állami tulajdonú országos gerinchálózaton nyújtott kormányzati szolgáltatás. Azóta a feladatai folyamatosan bővülnek, a hatásköre egyre nő: ma már több közigazgatási szerv informatikai szolgáltatásait is konszolidálja, kiemelt állami nyilvántartás kezeléséért felelős és számos minisztérium központosított közbeszerzési folyamatainak koordinálásában is részt vesz. A hálózatkonszolidáció és a NEFMi agresszív infokommunikációs stratégiája ugyanakkor komoly csapás a távközlési cégeknek, és az eddig helyzetben lévő informatikai beszállítóknak - különösen a Magyar Telekomnak (MT). Ezzel együtt sem meglepő azonban, hogy a német anyavállalat vezetőin kívül egyetlen pórul járt szereplő sem emelte fel a hangját. A márciusi kormányrendelet értelmében Fellegi már nemcsak a nagy összegű informatikai fejlesztéseket koordinálja, hanem lényegében ő dönt minden - nettó 50 millió forint értéket meghaladó - közbeszerzési eljárásról.
Megpuhult
Gyanítható, hogy a hálózatkonszolidáció és a stratégia menetrendje már a kormányváltás másnapján a minisztérium fiókjában hevert. A távközlési és informatikai cégek tárgyalójában már megestek az első hangos viták a minisztériumi illetékesek és a beszállítók között, amikor szeptember elején az MNV bejelentette a Kopint-Datorg igazgatóságának megszüntetését, a cég vezérigazgatójának pedig öt évre a Matáv és az MT egykori évtizedes vezérigazgató-helyettesét, Fellegi egykori kollégáját, Pásztory Tamást nevezte ki. (Sem Pásztory, sem más kopint-datorgos nem nyilatkozott lapunknak.) Mint arról nemrég hírt adtunk, nyártól Fellegi nagyjából 18-20 milliárd forinttal "alkudta" lejjebb a minisztérium és a távközlési szolgáltatók közötti informatikai szolgáltatási szerződések éves árát, ötödével csökkentve az évi közel 100 milliárd forintos közigazgatási informatikai kiadásokat (ennek körülményeiről lásd: Milliárdos percdíjak, Magyar Narancs, 2011. április 7.). A Narancs kérdésére Vályi Nagy Vilmos, a Nefmi kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkára ezt azzal egészítette ki, hogy a minisztérium döntően a licenc- és szoftvertámogatási díjak, illetve a távközlési és agrárinformatikai szolgáltatásokat érintő szerződések felülvizsgálatával érte el a szükséges megtakarításokat; és ezzel együtt szükség volt a párhuzamos, azonos szolgáltatási - tehát fölösleges - szerződések megszüntetésére is. A Nefmi fő skalpja természetesen a legnagyobb informatikai beszállító, az MT volt. Az MT hálózata szolgálja ki a két legmodernebb és egyben legdrágább magyarországi hálózati infrastruktúrát: a kormányzati szervek közti hálózati kommunikációra kifejlesztett, a megyeszékhelyeket és a fővárost összekötő Elektronikus Kormányzati Gerinchálózatot (EKG), valamint a különböző rendészeti szervek közti védett mobilkommunikációt biztosító Egységes Digitális Rádiótávközlő Rendszert (EDR). A Nefmi az MT-vel kötött két megaszerződés 2011-ben esedékes éves díjait összesen kábé 8-9 milliárd forinttal rövidítette meg, de a fejlesztési minisztérium ezen túl is mindent megtesz, hogy elkaszálja e szerződéseket (erről később). Az MT azonban még így is "szerencsés" szereplő a piacon. A kisebb profitú informatikai középvállalkozások közül többen lenullázódtak a szerződések egyoldalú, esetenként 30 százalékkal történő leszállítása miatt, míg a határozatlan időre szóló PPP-szerződések jó részét is felmondta az állam. Aki az első "tárgyalások" során még keménykedett, az a december elején elfogadott 1277/2010-es kormányhatározat hatására megpuhult: ez ugyanis valamennyi (maradék) élő informatikai és elektronikus szolgáltatásról szóló szerződés tüzetes felülvizsgálatára utasította a fejlesztési minisztert és apparátusát.
Optikai csalódás
Ekkor már jól látszódtak a kormányzati infokommunikációs stratégia körvonalai: az állam lehetőleg egy fillért nem szeretne fizetni informatikai hálózatok használatért és piaci szolgáltatók informatikai szolgáltatásaiért. A Nefmi karácsony előtt bemutatott Digitális Megújulás Cselekvési Terve csak arra utalt, hogy megvalósul az "állami hálózatok konszolidációja és kiterjesztése". Az első konkrétumokat pár nappal később a 346/2010-os kormányrendelet fogalmazta meg: "Kormányzati célú hírközlési szolgáltatást csak a kijelölt kormányzati célú szolgáltató - a Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. - végezhet, kivéve, ha erre más határozat vagy törvény felhatalmazást ad." A rendelet szó szerint megtiltja a piaci szolgáltatóknak, hogy állami szerveknek nyújtsanak hálózati szolgáltatást, s pontosan felsorolja, mely hálózatok felügyeleti jogait kötelesek az érintett szolgáltatók, állami intézmények átadni a kormányzati célú hírközlési szolgáltató, a Kopint-Datorg részére. A következő hetek pontosan megtervezett törvény- és rendeletalkotási sorozata eredményeként az összes - huszonhárom - állami tulajdonú optikai kábelen futó állami hálózat kormányzati célú felhasználásának kizárólagos joga a Kopint-Datorghoz került.
Stratégiai szempontból a három legkiterjedtebb országos gerinchálózat - az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt., a MÁV, illetve a Magyar Villamos Művek - infrastruktúrájához kapcsolódó hálózat felügyeleti jogának átemelése volt a legfontosabb. A kormányrendelet önmagában ezt nem tudta volna jogszerűvé tenni, kellettek a vonatkozó törvények módosításai is. A rendelet értelmében a továbbiakban a Kopint-Datorg kezeli többek közt a Zártcélú Rendészeti Hálózatot, az - Invitel, a GTS-Datanet, az Antenna Hungária és az MT szolgáltatásain keresztül is elérhető - Informatikai Közhálót, és az Educatio Kht. által üzemeltetett, felsőoktatási intézményeket összekapcsoló országos hálózatot is. (E távközlési szereplők nagyon nem repesnek az örömtől: többségük e hálózatokon állami egységeknek is nyújtott szolgáltatást, aminek most vége.) Olyan kulcsfontosságú, piaci célra nem is használható összeköttetések is a Kopint-Datorg felügyelete alá kerültek, mint az okmányirodák közötti összeköttetést biztosító, vagy az Egységes Nyomozó Hatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika alkalmazásainak végpontjai közötti adatátviteli hálózat. Optimista minisztériumi becslés szerint a hálózatok konszolidációjával, egyes szakaszok szükséges modernizációjával, a párhuzamos hálózatok összekapcsolásával és további végpontokig elérő optikai kábelszakaszok kihúzásával a Kopint-Datorg akár bő egy év alatt képes lehet arra, hogy 100 százalékosan állami tulajdonú, országos lefedettségű, integrált gerinchálózatot hozzon létre, és azon keresztül szolgálja ki a kormányzati és közigazgatási szerveket. Az egyszeri beruházás költségigénye a projektet testközelből szemlélő forrásunk szerint 15-16 milliárd forint körül mozog, ami nagyságrendekkel alacsonyabb, mint azok a 100 milliárdot közelítő horribilis számok, amiket a szocialista kormányok alatti hasonló projekteknél hallani lehetett. A konszolidációs folyamatokra rálátó forrásunk szerint a különbség elsődleges oka az, hogy akkor nem volt olyan a politikai helyzet, hogy lehetővé tette volna a vonatkozó törvények aprólékos módosítását és kormányrendelet elfogadását. A baloldali kormányok így jobb híján azzal számoltak, hogyan lehetne egy, esetleg két-három gerinchálózatot összekapcsolni, modernizálni és a lehető legtöbb végpontig elvinni. Most viszont rendelkezésre áll huszonhárom - többé-kevésbé ép - optikai kábelhálózat.
A konszolidáció befejeztével a Nefmiben 2012-től évi mintegy 5-6 milliárdos megtakarítással számolnak. A megtakarítás jelentős része az Magyar Telekommal 2011 végéig élő, EKG-szerződés kifutásával és kiváltásával keletkezik. Ez 2009-ben már lejárt, de akkor a felek két évre meghosszabbították. A szerződés értelmében az állami intézmények nemcsak a megyeszékhelyeket és a fővárost összekötő EKG-hálózatot, hanem az összes "EKG-n túli", tehát az egyes megyeközpontokat, illetve Budapestet az egyes intézményekkel - végpontokkal - összekötő hálózati szakaszt is "kötelesek" az MT-től bérbe venni. Az MT-vel kötött, az EKG gerincén túl is kizárólagosságot követelő megállapodás a távközlési piac 2005-ös állapotában még indokolható volt. A minisztériumból kiszivárgó kalkulációk szerint azonban az említett végpontokat érintő szakaszok használatáért fizetett évi mintegy 4-6 milliárd forintnak legalább a fele megspórolható azzal, ha a gerincen túli szakaszokon jövőre nyitott versenyt hirdetnek a különböző szolgáltatók között.
Az évi 27,5 milliárdos távközlési különadóval is sújtott Magyar Telekom vezetői kisemmizve érzik magukat. Az MT ugyanis 2005-ben - a gerinchálózat fejlesztésében részt vállaló szakértő forrásunk szerint - legalább 5-6 milliárd forintot költött az EKG működtetéséhez szükséges eszközrendszer modernizációjára, miközben a szerződés szerint a hálózattól független, ám annak működtetéséhez elengedhetetlen műszaki intelligencia a kontraktus 2009-es kifutását követően 1 forintért az államot illeti. Vagyis ha a rendszer nem amortizálódott le teljesen, a Kopint-Datorg a Telekom által kiépített irányító központokat is használhatja majd saját kormányzati gerinchálózatának vezérléséhez, és csak néhány kistérségi szakaszt lesz kénytelen bérbe venni a ma még kiterjedtebb hálózatot tulajdonló MT-től. A fejlemények tükrében még fagyosabb hangulatú tárgyalások várhatók a minisztérium és az MT között a már említett EDR-szerződés éves díja miatt. Tavaly több mint harmadával nyomta le a minisztérium az eredetileg 13 milliárd forintról szóló éves tarifát, ám újabb éves megállapodás egyelőre nincs, a szerződés pedig változatlan formában, egészen 2015-ig érvényes. Nem csökkenti az MT és a Kopint-Datorg közti feszültséget, hogy a szakértői állomány duzzasztásán ügyködő állami vállalatnak az elmúlt bő fél évben több telekomos középvezetőt is sikerült magához édesgetni - a hírek szerint havi hétjegyű összegért.
Állami gondozás
A Kopint-Datorg nemcsak a hálózatkonszolidációban, hanem a közigazgatási informatika újraszervezésében is aktív. A január 1-jén kihirdetett 2010. évi CLVII. törvényben a parlamenti kétharmad az eddig jórészt magáncégek kezelte huszonhárom legjelentősebb - többek közt az állampolgárok személyes adatait, a lakcímeket vagy az egészség- és nyugdíjbiztosításokat tartalmazó - állami nyilvántartásokat nemzeti adatvagyonnak minősítette át, visszavette a piaci szereplőktől a kezelés jogát és azt állami közigazgatási, illetve 100 százalékban állami tulajdonú vállalatok hatáskörébe rendelte. Adatfeldolgozó tevékenységet az illetékes közigazgatási szerven kívül mostantól csak az állami adatfeldolgozó, tehát a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH), a Kopint-Datorg és a Földmérési és Távérzékelési Intézet végezhet. Ez a törvény értelemszerűen számos PPP-szerződés felbontását eredményezte, egyenlő arányban büntetve mind a pazarló, mind a korrekt áron minőségi szolgáltatást nyújtó cégeket. Minisztériumi forrásunk szerint az intézkedést - a túlárazott szerződések tömege mellett - az olyan előnytelen megállapodásokból fakadó jogi viták indokolták, mint amilyen például tavaly a HP és a Vidékfejlesztési Hivatal Támogatási Rendszere miatt pattant ki: ennek eredményeként a szállító cég több hétre elérhetetlenné tette a szolgáltatást.
Az adatbázisok jelentős részének feldolgozását a Közigazgatási- és Igazságügyi Minisztérium (KIM) alá tartozó KEK KH végzi, míg a közigazgatási megállapodások értelmében a Kopint-Datorg egyelőre négy-öt nemzeti adatvagyonnak minősülő adatbázis feldolgozásáért felel. A KIM-nek és a KEK KH-nak a jelek szerint mégis csak epizódszerep jut az infokommunikációs stratégia alakításában. A hálózatkonszolidáció részeként a Kopint-Datorg kilencven alkalmazottat szipkázott el a KEK KH-tól, és más hivatali beosztottak is átkerültek a kormányzati gerinchálózatok belső üzemeltetését koordináló Kopint-Datorg-csoporthoz. Ahhoz képest, hogy a projektek még el sem indultak, a fejlesztési tárca minden humán- és erőforrás-tartalékát igyekszik odatelepíteni. Tény: egyedül a Kopint-Datorg rendelkezik megfelelő kapacitással ahhoz, hogy szükség esetén akár több közigazgatási szervtől átvegyen komplett adatfeldolgozói hatásköröket. Jelenleg is a cég végzi mindazon országos állami és közigazgatási szerv - példának okáért a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség - informatikai szolgáltatásainak felügyeletét is, amelyek nem rendelkeznek megfelelő erőforrással.
Csak a Fellegin át!
Sőt, a március végén elfogadott 53/2011. kormányrendelet a minisztériumok, háttérintézmények infrastruktúráinak üzemeltetését és a hozzájuk kapcsolódó közbeszerzések koordinálásáért felelős főigazgatóság komplett informatikai szárnyát a Kopint-Datorghoz rendeli. Ez újabb 110 alkalmazott áthelyezésével jár és további 6500-7000 kormányzati felhasználó kiszolgálását várja el. A tavaly alig 190 főnek munkát adó Kopint-Datorg ma már több mint 400 alkalmazottat foglalkoztat.
Egy IT-cég magas beosztású vezetője szerint a kormány válogatás nélkül minden informatikai megbízást egyszerűen odadob a Kopint-Datorgnak, figyelmen kívül hagyva, hogy a feladat speciális szakértelmet követel-e. Forrásunk a tavaly novemberben kihirdetett 1243-as kormányhatározatot említi, ami a Kopint-Datorg eddig ismert legfurcsább ügylete. "A szaktárca a Kopint-Datorg megbízását azzal indokolta, hogy a cég az állam számára eddig nyújtott infokommunikációs szolgáltatásai és szakmai tapasztalata révén alkalmas a tender gyorsabb lebonyolítására és a hatékony működtetésre" - magyarázta a fejlesztési miniszter, miután a kormány névre szóló határozatban nyújtott át egy 58 milliárd forint értékű - a speciális mobilhálózati rendszer, a GSM-R kiépítéséről szóló - megrendelést egy olyan állami cégnek, ami soha korábban nem valósított meg sem hasonló jellegű, sem hasonló pénzügyi kaliberű beruházást. A GSM-R egy modern vasúti hálózatra telepített mobilhálózati rendszer, ami a teljes európai vasúti forgalom interoperabilitását, az egyes - akár nemzetközi - állomásegységek és vasúti elemek közti zavartalan és biztonságos kommunikációt hivatott biztosítani. A beruházásnak a 85 százalékban uniós forrásból finanszírozott Új Magyarország Fejlesztési Terv Közlekedési Operatív Program 2.1 keretén belül kellene elkészülnie 2013-ig, tehát sürgősen be kéne indítani a projektet. Tavaly a MÁV tendere csúfos kudarcba fulladt, sejthetően ezért vette ki a vasúttársaság kezéből a projektet a kabinet. A Narancs értesülései szerint a Kopint-Datorg megvalósítási tervét viszont az Európai Bizottság Regionális Főigazgatósága nemigen akarja láttamozni - éppen azért, mert nem az érintett állami vasúti társaság készítette a dokumentációt. Könnyen lehet, hogy a GSM-R-tender körüli hónapok óta tartó hallgatásnak is ez az oka.
A minisztérium még decemberben - az egykori Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központjának jogutódjaként - életre hívta és rögvest saját fennhatósága alá rendelte a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséget (KIFÜ), ami évi 110 milliárd (!) forint felett diszponál. Egy ekkora induló tőkével startoló kormányzati fejlesztő központ azt vetíti elő, hogy a minisztérium a továbbiakban házon belül próbálja megoldani a komolyabb informatikai fejlesztéseket. Ebbe az irányba mutat az is, hogy az irányadó kormányrendelet félig-meddig szabad kezet ad a KIFÜ-nek: amennyiben indokolt, projektgazdaként magához vonhatja bármelyik közigazgatási szerv berkein belüli fejlesztést. A minisztérium által felügyelt közigazgatási egységek elvileg szabadon köthetnek szerződéseket alkalmazás- vagy akár szolgáltatásfejlesztő cégekkel, de vélhetően épp azért nem szerepel alsó értékhatár a kormányrendeletben, hogy "indokolt" esetben bármilyen - nem feltétlenül drága, de stratégiailag fontos - belső fejlesztés a minisztériumhoz kerüljön. Egyelőre teljes csend honol a nagyobb állami informatikai projektek körül, de a jövőbeli fejlesztéseknek tökéletesen megágyaz a március 25-én kelt, szintén Orbán Viktor által szignált 46/2011-es kormányrendelet. Ennek hatályba lépésétől számítva egyetlen - akár államtitkot, akár nemzetbiztonsági titkot érintő - közbeszerzési eljárás eredményét sem lehet kihirdetni, következésképp elfogadni sem a fejlesztési miniszter jóváhagyása nélkül. Fellegi ellenőrzi továbbá a költségvetési szervezetek, a többségi állami tulajdonú vállalatok és a kormány közalapítványai által kiírt közbeszerzéseket is. Nem közbeszerzés eredményeként köttetett, de a nettó 50 millió forintot meghaladó értékű szerződést sem lehet megkötni a fejlesztési miniszter áldása nélkül. A szándék világos: kevesebb közbeszerzés, még szorosabb kontroll a közbeszerzési folyamatok felett, a megszokottnál mintegy 20 százalékkal alacsonyabb árak a közbeszerzési tendereken. A rendelkezés ezzel együtt sokakat elrettenthet, különösen a kormányzati kapcsolatoktól magukat távol tartó beszállítókat. A kormány szerencsére gondolt arra az eshetőségre is, ha Fellegi esetleg belefáradna a sűrű láttamozásba: biztosította a minisztériuma számára a közbeszerzési eljárások utóellenőrzésének jogát is.
