Fellegi kedvenc cége mindent visz - Gerincproblémák

  • Rényi Pál Dániel
  • 2011.05.05 00:00

Belpol

A Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. megkezdte a felügyelete alá rendelt állami tulajdonú optikai hálózatok konszolidálását, így akár bő egy év múlva üzembe helyezheti az összekapcsolt állami gerinchálózatot. Fellegi Tamás fejlesztési miniszter az elmúlt hónapokban új feladatokat és komplett informatikai részlegeket helyezett át kedvenc cégéhez.
A Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. megkezdte a felügyelete alá rendelt állami tulajdonú optikai hálózatok konszolidálását, így akár bő egy év múlva üzembe helyezheti az összekapcsolt állami gerinchálózatot. Fellegi Tamás fejlesztési miniszter az elmúlt hónapokban új feladatokat és komplett informatikai részlegeket helyezett át kedvenc cégéhez.

A 2005 óta 100 százalékban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tulajdonában lévő Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. az elmúlt ciklusokban a kormányzati portál (www.magyarorszag.hu) és annak kiszolgáló rendszerei (elsősorban az Ügyfélkapu) működtetőjeként lett ismert, de ezzel párhuzamosan évek óta végez közigazgatási hálózatüzemeltetéssel és menedzsmenttel kapcsolatos feladatokat is. A Kopint-Datorg olyan állami cég (kevés hasonló van), amely különböző informatikai megrendeléseket is teljesített az elmúlt években, továbbá elkerülték a nagyobb balhék - valószínűleg ezért döntöttek mellette a későbbi Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (Nefmi) stratégái. A ma működő Kopint-Datorg helyzetéről sokat elárul, hogy a minisztérium infokommunikációs koncepcióját meghatározó minden egyes kormányrendeletben név szerint szerepel. A Kopint-Datorg az egyedüli kormányzati célú hírközlési szolgáltatásra jogosult vállalat, s év eleje óta felügyelete alá tartozik minden állami tulajdonú országos gerinchálózaton nyújtott kormányzati szolgáltatás. Azóta a feladatai folyamatosan bővülnek, a hatásköre egyre nő: ma már több közigazgatási szerv informatikai szolgáltatásait is konszolidálja, kiemelt állami nyilvántartás kezeléséért felelős és számos minisztérium központosított közbeszerzési folyamatainak koordinálásában is részt vesz. A hálózatkonszolidáció és a NEFMi agresszív infokommunikációs stratégiája ugyanakkor komoly csapás a távközlési cégeknek, és az eddig helyzetben lévő informatikai beszállítóknak - különösen a Magyar Telekomnak (MT). Ezzel együtt sem meglepő azonban, hogy a német anyavállalat vezetőin kívül egyetlen pórul járt szereplő sem emelte fel a hangját. A márciusi kormányrendelet értelmében Fellegi már nemcsak a nagy összegű informatikai fejlesztéseket koordinálja, hanem lényegében ő dönt minden - nettó 50 millió forint értéket meghaladó - közbeszerzési eljárásról.

Megpuhult

Gyanítható, hogy a hálózatkonszolidáció és a stratégia menetrendje már a kormányváltás másnapján a minisztérium fiókjában hevert. A távközlési és informatikai cégek tárgyalójában már megestek az első hangos viták a minisztériumi illetékesek és a beszállítók között, amikor szeptember elején az MNV bejelentette a Kopint-Datorg igazgatóságának megszüntetését, a cég vezérigazgatójának pedig öt évre a Matáv és az MT egykori évtizedes vezérigazgató-helyettesét, Fellegi egykori kollégáját, Pásztory Tamást nevezte ki. (Sem Pásztory, sem más kopint-datorgos nem nyilatkozott lapunknak.) Mint arról nemrég hírt adtunk, nyártól Fellegi nagyjából 18-20 milliárd forinttal "alkudta" lejjebb a minisztérium és a távközlési szolgáltatók közötti informatikai szolgáltatási szerződések éves árát, ötödével csökkentve az évi közel 100 milliárd forintos közigazgatási informatikai kiadásokat (ennek körülményeiről lásd: Milliárdos percdíjak, Magyar Narancs, 2011. április 7.). A Narancs kérdésére Vályi Nagy Vilmos, a Nefmi kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkára ezt azzal egészítette ki, hogy a minisztérium döntően a licenc- és szoftvertámogatási díjak, illetve a távközlési és agrárinformatikai szolgáltatásokat érintő szerződések felülvizsgálatával érte el a szükséges megtakarításokat; és ezzel együtt szükség volt a párhuzamos, azonos szolgáltatási - tehát fölösleges - szerződések megszüntetésére is. A Nefmi fő skalpja természetesen a legnagyobb informatikai beszállító, az MT volt. Az MT hálózata szolgálja ki a két legmodernebb és egyben legdrágább magyarországi hálózati infrastruktúrát: a kormányzati szervek közti hálózati kommunikációra kifejlesztett, a megyeszékhelyeket és a fővárost összekötő Elektronikus Kormányzati Gerinchálózatot (EKG), valamint a különböző rendészeti szervek közti védett mobilkommunikációt biztosító Egységes Digitális Rádiótávközlő Rendszert (EDR). A Nefmi az MT-vel kötött két megaszerződés 2011-ben esedékes éves díjait összesen kábé 8-9 milliárd forinttal rövidítette meg, de a fejlesztési minisztérium ezen túl is mindent megtesz, hogy elkaszálja e szerződéseket (erről később). Az MT azonban még így is "szerencsés" szereplő a piacon. A kisebb profitú informatikai középvállalkozások közül többen lenullázódtak a szerződések egyoldalú, esetenként 30 százalékkal történő leszállítása miatt, míg a határozatlan időre szóló PPP-szerződések jó részét is felmondta az állam. Aki az első "tárgyalások" során még keménykedett, az a december elején elfogadott 1277/2010-es kormányhatározat hatására megpuhult: ez ugyanis valamennyi (maradék) élő informatikai és elektronikus szolgáltatásról szóló szerződés tüzetes felülvizsgálatára utasította a fejlesztési minisztert és apparátusát.

Optikai csalódás

Ekkor már jól látszódtak a kormányzati infokommunikációs stratégia körvonalai: az állam lehetőleg egy fillért nem szeretne fizetni informatikai hálózatok használatért és piaci szolgáltatók informatikai szolgáltatásaiért. A Nefmi karácsony előtt bemutatott Digitális Megújulás Cselekvési Terve csak arra utalt, hogy megvalósul az "állami hálózatok konszolidációja és kiterjesztése". Az első konkrétumokat pár nappal később a 346/2010-os kormányrendelet fogalmazta meg: "Kormányzati célú hírközlési szolgáltatást csak a kijelölt kormányzati célú szolgáltató - a Kopint-Datorg Infokommunikációs Zrt. - végezhet, kivéve, ha erre más határozat vagy törvény felhatalmazást ad." A rendelet szó szerint megtiltja a piaci szolgáltatóknak, hogy állami szerveknek nyújtsanak hálózati szolgáltatást, s pontosan felsorolja, mely hálózatok felügyeleti jogait kötelesek az érintett szolgáltatók, állami intézmények átadni a kormányzati célú hírközlési szolgáltató, a Kopint-Datorg részére. A következő hetek pontosan megtervezett törvény- és rendeletalkotási sorozata eredményeként az összes - huszonhárom - állami tulajdonú optikai kábelen futó állami hálózat kormányzati célú felhasználásának kizárólagos joga a Kopint-Datorghoz került.

Stratégiai szempontból a három legkiterjedtebb országos gerinchálózat - az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt., a MÁV, illetve a Magyar Villamos Művek - infrastruktúrájához kapcsolódó hálózat felügyeleti jogának átemelése volt a legfontosabb. A kormányrendelet önmagában ezt nem tudta volna jogszerűvé tenni, kellettek a vonatkozó törvények módosításai is. A rendelet értelmében a továbbiakban a Kopint-Datorg kezeli többek közt a Zártcélú Rendészeti Hálózatot, az - Invitel, a GTS-Datanet, az Antenna Hungária és az MT szolgáltatásain keresztül is elérhető - Informatikai Közhálót, és az Educatio Kht. által üzemeltetett, felsőoktatási intézményeket összekapcsoló országos hálózatot is. (E távközlési szereplők nagyon nem repesnek az örömtől: többségük e hálózatokon állami egységeknek is nyújtott szolgáltatást, aminek most vége.) Olyan kulcsfontosságú, piaci célra nem is használható összeköttetések is a Kopint-Datorg felügyelete alá kerültek, mint az okmányirodák közötti összeköttetést biztosító, vagy az Egységes Nyomozó Hatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika alkalmazásainak végpontjai közötti adatátviteli hálózat. Optimista minisztériumi becslés szerint a hálózatok konszolidációjával, egyes szakaszok szükséges modernizációjával, a párhuzamos hálózatok összekapcsolásával és további végpontokig elérő optikai kábelszakaszok kihúzásával a Kopint-Datorg akár bő egy év alatt képes lehet arra, hogy 100 százalékosan állami tulajdonú, országos lefedettségű, integrált gerinchálózatot hozzon létre, és azon keresztül szolgálja ki a kormányzati és közigazgatási szerveket. Az egyszeri beruházás költségigénye a projektet testközelből szemlélő forrásunk szerint 15-16 milliárd forint körül mozog, ami nagyságrendekkel alacsonyabb, mint azok a 100 milliárdot közelítő horribilis számok, amiket a szocialista kormányok alatti hasonló projekteknél hallani lehetett. A konszolidációs folyamatokra rálátó forrásunk szerint a különbség elsődleges oka az, hogy akkor nem volt olyan a politikai helyzet, hogy lehetővé tette volna a vonatkozó törvények aprólékos módosítását és kormányrendelet elfogadását. A baloldali kormányok így jobb híján azzal számoltak, hogyan lehetne egy, esetleg két-három gerinchálózatot összekapcsolni, modernizálni és a lehető legtöbb végpontig elvinni. Most viszont rendelkezésre áll huszonhárom - többé-kevésbé ép - optikai kábelhálózat.

A konszolidáció befejeztével a Nefmiben 2012-től évi mintegy 5-6 milliárdos megtakarítással számolnak. A megtakarítás jelentős része az Magyar Telekommal 2011 végéig élő, EKG-szerződés kifutásával és kiváltásával keletkezik. Ez 2009-ben már lejárt, de akkor a felek két évre meghosszabbították. A szerződés értelmében az állami intézmények nemcsak a megyeszékhelyeket és a fővárost összekötő EKG-hálózatot, hanem az összes "EKG-n túli", tehát az egyes megyeközpontokat, illetve Budapestet az egyes intézményekkel - végpontokkal - összekötő hálózati szakaszt is "kötelesek" az MT-től bérbe venni. Az MT-vel kötött, az EKG gerincén túl is kizárólagosságot követelő megállapodás a távközlési piac 2005-ös állapotában még indokolható volt. A minisztériumból kiszivárgó kalkulációk szerint azonban az említett végpontokat érintő szakaszok használatáért fizetett évi mintegy 4-6 milliárd forintnak legalább a fele megspórolható azzal, ha a gerincen túli szakaszokon jövőre nyitott versenyt hirdetnek a különböző szolgáltatók között.

Az évi 27,5 milliárdos távközlési különadóval is sújtott Magyar Telekom vezetői kisemmizve érzik magukat. Az MT ugyanis 2005-ben - a gerinchálózat fejlesztésében részt vállaló szakértő forrásunk szerint - legalább 5-6 milliárd forintot költött az EKG működtetéséhez szükséges eszközrendszer modernizációjára, miközben a szerződés szerint a hálózattól független, ám annak működtetéséhez elengedhetetlen műszaki intelligencia a kontraktus 2009-es kifutását követően 1 forintért az államot illeti. Vagyis ha a rendszer nem amortizálódott le teljesen, a Kopint-Datorg a Telekom által kiépített irányító központokat is használhatja majd saját kormányzati gerinchálózatának vezérléséhez, és csak néhány kistérségi szakaszt lesz kénytelen bérbe venni a ma még kiterjedtebb hálózatot tulajdonló MT-től. A fejlemények tükrében még fagyosabb hangulatú tárgyalások várhatók a minisztérium és az MT között a már említett EDR-szerződés éves díja miatt. Tavaly több mint harmadával nyomta le a minisztérium az eredetileg 13 milliárd forintról szóló éves tarifát, ám újabb éves megállapodás egyelőre nincs, a szerződés pedig változatlan formában, egészen 2015-ig érvényes. Nem csökkenti az MT és a Kopint-Datorg közti feszültséget, hogy a szakértői állomány duzzasztásán ügyködő állami vállalatnak az elmúlt bő fél évben több telekomos középvezetőt is sikerült magához édesgetni - a hírek szerint havi hétjegyű összegért.

Állami gondozás

A Kopint-Datorg nemcsak a hálózatkonszolidációban, hanem a közigazgatási informatika újraszervezésében is aktív. A január 1-jén kihirdetett 2010. évi CLVII. törvényben a parlamenti kétharmad az eddig jórészt magáncégek kezelte huszonhárom legjelentősebb - többek közt az állampolgárok személyes adatait, a lakcímeket vagy az egészség- és nyugdíjbiztosításokat tartalmazó - állami nyilvántartásokat nemzeti adatvagyonnak minősítette át, visszavette a piaci szereplőktől a kezelés jogát és azt állami közigazgatási, illetve 100 százalékban állami tulajdonú vállalatok hatáskörébe rendelte. Adatfeldolgozó tevékenységet az illetékes közigazgatási szerven kívül mostantól csak az állami adatfeldolgozó, tehát a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH), a Kopint-Datorg és a Földmérési és Távérzékelési Intézet végezhet. Ez a törvény értelemszerűen számos PPP-szerződés felbontását eredményezte, egyenlő arányban büntetve mind a pazarló, mind a korrekt áron minőségi szolgáltatást nyújtó cégeket. Minisztériumi forrásunk szerint az intézkedést - a túlárazott szerződések tömege mellett - az olyan előnytelen megállapodásokból fakadó jogi viták indokolták, mint amilyen például tavaly a HP és a Vidékfejlesztési Hivatal Támogatási Rendszere miatt pattant ki: ennek eredményeként a szállító cég több hétre elérhetetlenné tette a szolgáltatást.

Az adatbázisok jelentős részének feldolgozását a Közigazgatási- és Igazságügyi Minisztérium (KIM) alá tartozó KEK KH végzi, míg a közigazgatási megállapodások értelmében a Kopint-Datorg egyelőre négy-öt nemzeti adatvagyonnak minősülő adatbázis feldolgozásáért felel. A KIM-nek és a KEK KH-nak a jelek szerint mégis csak epizódszerep jut az infokommunikációs stratégia alakításában. A hálózatkonszolidáció részeként a Kopint-Datorg kilencven alkalmazottat szipkázott el a KEK KH-tól, és más hivatali beosztottak is átkerültek a kormányzati gerinchálózatok belső üzemeltetését koordináló Kopint-Datorg-csoporthoz. Ahhoz képest, hogy a projektek még el sem indultak, a fejlesztési tárca minden humán- és erőforrás-tartalékát igyekszik odatelepíteni. Tény: egyedül a Kopint-Datorg rendelkezik megfelelő kapacitással ahhoz, hogy szükség esetén akár több közigazgatási szervtől átvegyen komplett adatfeldolgozói hatásköröket. Jelenleg is a cég végzi mindazon országos állami és közigazgatási szerv - példának okáért a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség - informatikai szolgáltatásainak felügyeletét is, amelyek nem rendelkeznek megfelelő erőforrással.

Csak a Fellegin át!

Sőt, a március végén elfogadott 53/2011. kormányrendelet a minisztériumok, háttérintézmények infrastruktúráinak üzemeltetését és a hozzájuk kapcsolódó közbeszerzések koordinálásáért felelős főigazgatóság komplett informatikai szárnyát a Kopint-Datorghoz rendeli. Ez újabb 110 alkalmazott áthelyezésével jár és további 6500-7000 kormányzati felhasználó kiszolgálását várja el. A tavaly alig 190 főnek munkát adó Kopint-Datorg ma már több mint 400 alkalmazottat foglalkoztat.

Egy IT-cég magas beosztású vezetője szerint a kormány válogatás nélkül minden informatikai megbízást egyszerűen odadob a Kopint-Datorgnak, figyelmen kívül hagyva, hogy a feladat speciális szakértelmet követel-e. Forrásunk a tavaly novemberben kihirdetett 1243-as kormányhatározatot említi, ami a Kopint-Datorg eddig ismert legfurcsább ügylete. "A szaktárca a Kopint-Datorg megbízását azzal indokolta, hogy a cég az állam számára eddig nyújtott infokommunikációs szolgáltatásai és szakmai tapasztalata révén alkalmas a tender gyorsabb lebonyolítására és a hatékony működtetésre" - magyarázta a fejlesztési miniszter, miután a kormány névre szóló határozatban nyújtott át egy 58 milliárd forint értékű - a speciális mobilhálózati rendszer, a GSM-R kiépítéséről szóló - megrendelést egy olyan állami cégnek, ami soha korábban nem valósított meg sem hasonló jellegű, sem hasonló pénzügyi kaliberű beruházást. A GSM-R egy modern vasúti hálózatra telepített mobilhálózati rendszer, ami a teljes európai vasúti forgalom interoperabilitását, az egyes - akár nemzetközi - állomásegységek és vasúti elemek közti zavartalan és biztonságos kommunikációt hivatott biztosítani. A beruházásnak a 85 százalékban uniós forrásból finanszírozott Új Magyarország Fejlesztési Terv Közlekedési Operatív Program 2.1 keretén belül kellene elkészülnie 2013-ig, tehát sürgősen be kéne indítani a projektet. Tavaly a MÁV tendere csúfos kudarcba fulladt, sejthetően ezért vette ki a vasúttársaság kezéből a projektet a kabinet. A Narancs értesülései szerint a Kopint-Datorg megvalósítási tervét viszont az Európai Bizottság Regionális Főigazgatósága nemigen akarja láttamozni - éppen azért, mert nem az érintett állami vasúti társaság készítette a dokumentációt. Könnyen lehet, hogy a GSM-R-tender körüli hónapok óta tartó hallgatásnak is ez az oka.

A minisztérium még decemberben - az egykori Pénzügyminisztérium Informatikai Szolgáltató Központjának jogutódjaként - életre hívta és rögvest saját fennhatósága alá rendelte a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséget (KIFÜ), ami évi 110 milliárd (!) forint felett diszponál. Egy ekkora induló tőkével startoló kormányzati fejlesztő központ azt vetíti elő, hogy a minisztérium a továbbiakban házon belül próbálja megoldani a komolyabb informatikai fejlesztéseket. Ebbe az irányba mutat az is, hogy az irányadó kormányrendelet félig-meddig szabad kezet ad a KIFÜ-nek: amennyiben indokolt, projektgazdaként magához vonhatja bármelyik közigazgatási szerv berkein belüli fejlesztést. A minisztérium által felügyelt közigazgatási egységek elvileg szabadon köthetnek szerződéseket alkalmazás- vagy akár szolgáltatásfejlesztő cégekkel, de vélhetően épp azért nem szerepel alsó értékhatár a kormányrendeletben, hogy "indokolt" esetben bármilyen - nem feltétlenül drága, de stratégiailag fontos - belső fejlesztés a minisztériumhoz kerüljön. Egyelőre teljes csend honol a nagyobb állami informatikai projektek körül, de a jövőbeli fejlesztéseknek tökéletesen megágyaz a március 25-én kelt, szintén Orbán Viktor által szignált 46/2011-es kormányrendelet. Ennek hatályba lépésétől számítva egyetlen - akár államtitkot, akár nemzetbiztonsági titkot érintő - közbeszerzési eljárás eredményét sem lehet kihirdetni, következésképp elfogadni sem a fejlesztési miniszter jóváhagyása nélkül. Fellegi ellenőrzi továbbá a költségvetési szervezetek, a többségi állami tulajdonú vállalatok és a kormány közalapítványai által kiírt közbeszerzéseket is. Nem közbeszerzés eredményeként köttetett, de a nettó 50 millió forintot meghaladó értékű szerződést sem lehet megkötni a fejlesztési miniszter áldása nélkül. A szándék világos: kevesebb közbeszerzés, még szorosabb kontroll a közbeszerzési folyamatok felett, a megszokottnál mintegy 20 százalékkal alacsonyabb árak a közbeszerzési tendereken. A rendelkezés ezzel együtt sokakat elrettenthet, különösen a kormányzati kapcsolatoktól magukat távol tartó beszállítókat. A kormány szerencsére gondolt arra az eshetőségre is, ha Fellegi esetleg belefáradna a sűrű láttamozásba: biztosította a minisztériuma számára a közbeszerzési eljárások utóellenőrzésének jogát is.

Neked ajánljuk