„Ez a per csak a hatalom ügyetlenkedését bizonyítja. El akarták kerülni a látványos fellépést a polgári engedetlenségi akcióval szemben, az utólagos feljelentésekből pedig semmilyen jogsértést nem lehetett kihozni. Azt azért megjegyezném, hogy amikor nem voltak kamerák, a rendőrség hajnalban, lakásaikon kereste fel aktivistáinkat” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Bartók György, a márciusi székházfoglalás egyik szervezője. Turai Eszter, egy másik eljárás alá volt személy a Pesti Központi Kerületi Bíróság szerdai ítélete után úgy fogalmazott, hogy a szabálysértés gyanúja eleve teljesen abszurd volt, már maga az erről szóló rendőrségi határozat is politikai irányítás alatt született.
A székházfoglalás ügyében Kubatov Gábor pártigazgató feljelentése nyomán indult eljárás csoportos garázdaság, valamint gyülekezési joggal visszaélés miatt, előbbi ügyben bizonyíték hiányában a rendőrség megszüntette a nyomozást, a rendezvény be nem jelentése miatt viszont május 27-i határozatában összesen négyszázezer forintra büntette a 11 szervezőt. Az „Alkotmány nem játék” csoport aktivistái ez ellen kifogással éltek, és bírósági tárgyalást kezdeményeztek, erre került sor október 30-án.
Pelle Andrea védőügyvéd szerint a feljelentésben egyetlen félmondat szerepelt a gyülekezési joggal való visszaélésről, ez alapján a nyomozást el sem kellett volna indítani. A rendőrség mégis meghallgatta a 11, magát szervezőnek valló aktivistát, bár azt nem közölték velük, hogy magánterületen zajló akciójuk során hogyan sérthették meg a közterületre vonatkozó gyülekezési szabályokat. A határozatból végül az derült ki, hogy a szbálysértési hatóság szerint a székház megközelítése és az előtte tartott rövid tanácskozás során éltek vissza jogaikkal a foglalás szervezői.
| ||
A szerdai tárgyaláson a védelemnek azt kellett bizonyítania, hogy a helyszínre vonulásnak nem volt demonstratív jellege, a Fidesz-székház előtt pedig nem volt olyan tanácskozás, amely tüntetésnek minősülne. Ez a fénykép- és videofelvételek alapján első ránézésre is egyértelműnek tűnt, de Radácsyné Karsai Zsuzsanna bíró azért egyenként is kikérdezte a 11 szervezőt a zsúfolásig megtelt teremben. A vallomásokból új információként kiderült, hogy a 11 fős baráti társaság valamikor február közepén kezdte szervezni az akciót, összesen több mint 100 embert értesítettek, közülük mintegy hetvenen jelentek meg a március 6-i végső eligazításon. Kalocsai Kinga aktivista azt is elmondta, előzőleg terepszemlét tartottak a székháznál, a szemközti kávézóból úgy tűnt, a kapu általában nyitva áll, a foglalás napján mégis zárva találták. Ennek ellenére nem tartottak hosszas tanácskozást az utcán, egy egymásra kacsintás után elkezdtek átmászni a kerítésen. Azt, hogy miért a székházat szemelték ki a demonstrációra, többen úgy indokolták, hogy szerintük a törvényhozás már csak látszólag zajlik a parlamentben, valójában a két kormánypárt dönt az országot érintő legfontosabb kérdésekről. (Egyébként a KDNP ellen is terveztek hasonló szimbolikus támadást, de a pártnak nincs önálló székházépülete.)
Miután bebizonyosodott, hogy az odaút alatt valamennyi transzparens a táskában vagy a ruházat alatt maradt, és a résztvevők skandálással sem hívták fel magukra a figyelmet, a bíróság szabálysértés hiányában hatályon kívül helyezte a rendőrségi határozatot. A több mint négyórás tárgyalást az eljárás alá vontak láthatóan nem vették véresen komolyan, az általuk csak „koncepciótlan pernek” nevezett ügyet inkább arra próbálták felhasználni, hogy ismét elmondhassák véleményüket a kormányzás és az alkotmányosság helyzetéről. A bírónő ezeket a monológokat általában félbeszakította, mondván, „elméletileg szólásszabadság van, ezért máshol ki lehet fejteni a véleményeket, a tárgyalásra viszont nem tartoznak”.
A tárgyalás után ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Turai Eszterrel és Bartók Györggyel, az „Alkotmány nem játék” csoport aktivistáival. Szerintük az alaptörvény negyedik módosításával kialakított absztrakt rendelkezéseknek mára konkrét következményei is látszanak: a család fogalmából kizártak támogatástól, jogi segítségtől eshetnek el, önkényesen határozhatják meg, hogy melyik vallási szervezet legyen bevett egyház, a hajléktalan emberek hatósági erőszaknak vannak kitéve, az egyetemet végzettek mozgási szabadságát pedig korlátozza az állam. Különösen felháborítónak tartják, hogy az Alkotmánybíróság funkcionális megszüntetésével oda a kormányzati hatalom korlátozásának lehetősége is, innentől bármit beleírhatnak az elvileg a magyar állampolgárok közös alapját jelentő alkotmányba.
Látszatengedményeket – mint például a választási hirdetések terén bevezetett enyhítést – is csak az EU nyomása tudott kikényszeríteni, a tiltakozás és az egybehangzó szakértői vélemények nem. Turai Eszter szerint a márciusi demonstráció elsősorban a figyelemfelkeltés terén volt sikeres, hiszen még a bulvármédiába is bekerült az alkotmányosság kérdése. „Még ha az ellenállás dinamikája mára alábbhagyott is, tavasszal egyértelműen sikerült kibillentenünk a kormányt ezzel a váratlan, határokat átlépő akcióval” – fogalmazott Bartók György, bár azt is hozzátette, hogy az „Alkotmány nem játék” csoport inkább csak egy laza network, ha kell, összeállnak, de jelenleg nem terveznek nagyobb megmozdulásokat. Turai szerint a csoport üzenete továbbra is az, hogy a kormány akkor hátrálhat meg, ha állampolgárai saját jogon, nem csak pártokon keresztül tiltakoznak.
