magyarnarancs.hu: Szigorúan jogi tekintetben mi indokolja az új tényállások megalkotását?
Fazekas Tamás: Semmi. A rágalmazás, a becsületsértés vagy a hatóságok félrevezetése eddig is büntetőjogi kategóriának számított, és ezek alapján az ehhez hasonló esetek eddig is szankcionálhatók voltak. A módosításnak köszönhetően két tényállással bővülne a Btk., és létrejönnek ezeknek a tényállásoknak a speciális – meghatározott médiafelületekre vonatkozó – súlyosabb alakzatai. Az egyik a hamis hang vagy képfelvétel elkészítését, a másik ennek nyilvánosságra hozatalát bünteti. Azon túl, hogy közvádas bűncselekményekről lévén szó, fel lehet állítani a netes video-ellenőrzési részlegeket a rendőrségen, ami inkább nevetséges. Valójában egy jelentékeny újdonságot hoz ez a változtatás, de az épp elég veszélyes. A bűncselekmény elkövetésének gondatlan alakzata brutális hatással lehet a médiumok működésére. Tehát ha valaki nem szándékosan, hanem gondatlanságból hoz nyilvánosságra egy olyan videót vagy hanganyagot, amelynek nem tudja kétséget kizáróan bizonyítani manipulálatlan és nem becsületsértő mivoltát, akkor is egy év szabadságvesztésre ítélhető.
| ||
magyarnarancs.hu: Még be sem bizonyosodott, hogy a jelenlegi jogi környezet az ilyen esetek szabályozására alkalmatlan. A jogalkotó mégis azonnal kezdeményezte egy új tényállás megalkotását. Ez elég egyértelműen politikai motivációra utal.
FT: Ezt a jogalkotó nem is tagadja, sőt, mondhatni büszkén vállalja. Magának az indokolásnak is része ugyanis, hogy „a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője hamisított bizonyíték alapján tett feljelentést, és kérdőjelezte meg a választások tisztaságát”. Természetesen előzetes hatástanulmányok nem készültek, nem is készülhettek. Egyébként ez az összetákolt, előkészítetlen jogszabály alkotmányellenes, többek között azért, mert a büntetőjog csak végső eszköz lehet a jogrendszerben. De hogy a köztársasági elnök erről mit gondol, az kizárólag politikai döntés, és sajnos a döntően nem szakmai, hanem politikai alapon felpumpált Alkotmánybíróság sincs most olyan állapotban, hogy egy jó döntésben alappal bízhassunk – a jelenlegi összetétellel könnyen elképzelhető, hogy nem semmisítik meg.
magyarnarancs.hu: Ha jól értem, fölösleges is lenne a módosítás, hiszen a büntetőjogi környezet jelen állapotában is alkalmas arra, hogy szankcionálja az ilyen eseteket.
FT: Ez így van. Ennek az ügynek két büntetőjogi vonatkozásáról lehet beszélni. Az egyik a feljelentés, ami a hírek alapján az MSZP-t érinti: erre vonatkozóan jelenleg is létezik büntető törvénykönyvi szabályozás, amely a a koholt bizonyítékokra, a hamis vádra vonatkozik, és a hatóság félrevezetése is önálló tényállás. A nyomozás részleteit nem ismerjük, de ebben a konkrét esetben az merülhet fel, hogy valaki egy büntetőeljárásban koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására, ami hamis vád vagy annak a gondatlan alakzata alá eshet. Utóbbi ma is vétségnek számít, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A másik szál pedig a hvg.hu által elkövetett sajnálatos szakmai hiba, a nyilvánosságra hozatal, ami a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazást, illetve becsületsértést vethetné fel, ez azonban jelenleg gondatlanul nem követhető el.
magyarnarancs.hu: Jogi tekintetben mennyire problémás bizonyítani egy ilyen felvétel valódiságát?
FT: Eleve sokszor nehéz bebizonyítani, hogy valami hamis vagy sem – az is kérdés, hogy a hamisításnak milyen mélységűnek kell lennie a büntetőjogi felelősséghez. De az ilyen esetekben a szándékot is kell tudni bizonyítani, ami a büntetőjog legingoványosabb területe, lévén az ilyen tudati elemek elsősorban csak vallomás alapján igazolhatók. Ami az eljárási kérdéseknél is súlyosabb probléma, hogy pont a gondatlan alakzat miatt az ilyen – akár hamis, akár igazi – felvételek sokkal kevésbé fognak nyilvánosságra kerülni. Inkább azt kell majd megfontolni, hogy ilyen bűncselekmény elkövetése felmerülhet-e. Esélyes, hogy az ún. chilling hatás érvényesül majd, és sok újságíró inkább nem kockáztatja meg, hogy esetleg eljárás alá kerül. Hiába van meg a bizalmi viszony az újságíró és a forrás között, akkor sem lehet majd százszázalékosan, minden kétséget kizáróan kiszűrni, hogy nem manipulálták vagy nem vágták-e meg az anyagot. Ha téved, és nem tud igazolni minden óvintézkedést, amivel akár a forrást is felfedheti, az bűncselekménynek számíthat.
magyarnarancs.hu: Az újságírói-szakmai hiba nem elsősorban a felvétel nyilvánosságra bocsátása volt, hanem a felütés. A hvg.hu úgy prezentálta a videót, mint amely bizonyítja a Fidesz választási csalását. Az új jogszabály mennyire differenciál ilyen esetekben? Ha nem mondom rá, hogy ez bizonyít bármit is, akkor is büntethető leszek?
FT: Nem, mert a módosító szerint csak az érintett, „aki abból a célból, hogy más vagy mások becsületét csorbítsa, hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú hang- vagy képfelvételt hozzáférhetővé tesz”. Ha az újságíró megosztja kételyeit, akkor elvileg nem büntethető.
magyarnarancs.hu: Adott esetben a bizonyítékok valódiságának megítélése is az újságíró feladatához tartozik.
FT: Az lehet, de a büntető törvénykönyv szigorítása nem a leghatékonyabb és finoman szólva nem is a legdemokratikusabb eszköze annak, hogy az újságírókat nagyobb szakmai odafigyelésre késztesse. Ennek eredménye ugyanis – a dolog pszichológiájából adódóan – az lesz, hogy kevesebb hasonló hang- és képanyag kerül majd nyilvánosságra. Hiszen ha mindent meg is tesz az újságíró, hogy ellenőrizze az anyag valódiságát, tökéletesen akkor sem lehet benne biztos. S eközben kockáztatja egy büntetőeljárás megindításának minden velejáróját is: a meggyanúsítást, rendőrségi átvizsgálást, a rabosítást. Nem beszélve arról, hogy a rendőrség akár ki is vonulhat az érintett szerkesztőséghez, és lefoglalhat adathordozókat is.
magyarnarancs.hu: Sokan támadták a hvg.hu-t, amiért a büntetőeljárás első szakaszában, azonnal kiadták a forrást a nyomozó hatóságnak. Pedig – köszönhetően az atlatszo.hu kitartó küzdelmének – tavaly nyáron az Országgyűlés végül elfogadta a médiatörvény módosítását és az újságírók forrásvédelmének kiterjesztését.
FT: Valóban nincsen ilyen direkt kötelező érvénye a törvénynek, de ha lenne is, akkor is megfontolás tárgya lehet minden ilyen közlés. Azt kell mérlegelni, hogy a forrás felfedése mekkora kárt okoz ahhoz képest, hogy milyen bűncselekményről van szó. Én mindig azt szoktam hangsúlyozni, hogy fontos figyelni a nemzetközi fejleményeket, és persze mindenekelőtt a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítéleteit és irányadásait. Van egy olyan holland jogeset például, ahol egy komoly fegyvercsempészetre vonatkozó rendőrségi botránnyal kapcsolatban jelentettek meg cikket. Az újságíró megtagadta a forrás kiadását. A bíróság kötelezte arra, hogy adja ki, nem adta ki, ezért le is ültették. Strasbourg neki adott igazat. Az Európa Tanács vonatkozó 2000-es ajánlása szerint is vizsgálni kell, hogy a forráshoz más, ésszerű alternatív eszközökkel el lehet-e jutni, s a felfedésre kötelezéshez fűződő érdeknek világosan súlyosabbnak kell lennie, mint az újságíró diszkréciójához fűződő érdeknek. Nem kellett volna felfedni a hvg.hu forrását. Ha odáig jutott volna az ügy, meggyőződésem, hogy Strasbourgban megnyerik.
magyarnarancs.hu: Ebben az esetben a forrás – az MSZP politikusa – felfedésére is hozható magyarázat, hiszen ez az információ is tekinthető közérdeknek. Ez sem magyarázza a hvg.hu döntését?
FT: Az szerintem szinte érdektelen, hogy ki juttatta el a sajtóhoz az anyagot – pláne, ha bíróság mondta már ki, hogy a bajai szavazást manipulálták. Az elsődleges közérdek a videó készítésének körülményeit érinti. Ha arra vonatkozóan állna rendelkezésre információ, akkor valóban mérlegelés tárgyává lehetne, sőt kellene tenni azt, hogy vajon mi szolgálja jobban a köz érdekeit: a forrásvédelem intézményének védelme, vagy egy súlyos politikai csalás részleteinek nyilvánosságra hozatala? Meggyőződésem szerint a forrásvédelem itt is fontosabb.
