Meddig terjed a magánügy? címmel szervezett konferenciát csütörtök délután A Liberális Magyarországért Alapítvány (ALMA). A két szekcióbeszélgetésen politikusnők és civil szakértők részvételével a nők elleni erőszak volt a központi téma. Az eseményen együttesen állt ki a nők, valamint a párkacsolati, azaz a családon belüli erőszak ellen a Fidesz, a KDNP, az MSZP, az LMP, az Együtt, a PM, a DK és a Liberális Párt egy-egy képviselője.
A beszélgetés a politikusnőket ért verbális erőszak kezelhetőségének, valamint a női szolidaritásnak a kérdésével kezdődött (a parlamenti szexizmusról nemrég lapunk is megkérdezett női politikusokat). Ilyenre Tüttő Kata (MSZP) szerint nincs jó reakció, ám szerencsére a szolidaritás a férfiak és nők részéről is működik. Szabó Rebeka (PM) azt a véleményt erősítette, miszerint az udvarias köntösbe bújtatott szexizmus a legrosszabb. Bősz Anett (MLP) arról beszélt, hogy az az általános jelenség szörnyű, amikor bizonyos helyzetekben nőként „extra belépővel” kell egy-egy beszélgetést, tárgyalást stb. kezdenie, hogy a férfiak diktálta „megfelelő” szintre kerülhessen. Vadai Ágnes (DK) szerint főleg vérmérséklet kérdése, ki hogyan reagál, ő maga sosem szokta szó nélkül hagyni, ha személyét verbális bántás éri; a humor sokat segít ezekben a helyzetekben. Hoffmann Rózsát 9 éves képviselői pályafutása során még soha nem érte semmilyen atrocitás, mármint a parlamentben, azon kívül kapott hideget-meleget, de a KDNP-s képviselő célja az, hogy a választók ne azt higgyék, hogy a parlamentben állandó birkózás van; ő maga a nőiségével példát akar mutatni, és ez békét szül.
| ||
Dunai Mónika (Fidesz) véleménye szerint az erőszak valamennyi formája ellen fel kell lépni, tapasztalatai szerint ha férfi politikusok férfi társaikat illetik dehonesztáló megjegyzésekkel, azok általában értelmi képességükre vonatkoznak, míg a nőkkel szemben női mivoltuk kiemelésével alkalmazzák a verbális agresszió különböző formáit. (Talán nem tévedünk, ha megjegyezzük, hogy lényegében egyetlen fideszes politikus sem ítélte még el ilyen nyíltan a parlamentben a nők ellen irányuló verbális erőszakot, amelyet e konferencián Dunai Mónika kedves mosolygások közepette végül megtett.) Dunai elmondta, három éve megszavazták, hogy a hatályos Btk. része legyen a családon belüli erőszak (úgy-ahogy, tesszük hozzá). Az esemény egyetlen releváns információja is ekkor hangzott el: hamarosan (!) megalakul egy olyan albizottság, amely a nők elleni és a családon belüli erőszak kérdésével foglalkozik majd, segítve az Isztambuli egyezmény ratifikációjának előkészítését.
Szél Bernadett (LMP) tapasztalata szerint a nők értelmi képességét is éri kritika, mégpedig azért, mert a politikusok hatalmi pozíciójukkal élnek vissza. (Minderről lapunk április 30-i számában „Elvesztették a realitásérzéküket” címmel adott interjút.) Szél szerint fontos, hogy nem kell csendben maradni, és hasznos nem az elvárások szerint viselkedni; politkusként példát kell mutatni, és lássa mindenki, hogy a verbális erőszakot sem szabad annyiban hagyni. Szelényi Zsuzsanna (Együtt) szerint mindez azért is van, mert a parlamentben csupán 10 százalék a nők aránya, ezért az a politikai kultúra uralja a parlamentet, amelyet a férfiak alakítanak ki. A képviselő elmesélte legfrissebb sztoriját is, miszerint Buday Gyula (Fidesz) beszólt neki a folyóson, hogy „a héten már kétszer is találkoztak, nem izgul Szelényi férje?”.
Végül is nagyobb véleménykülönbségek nélkül zajlott a beszélgetés, amely az Isztambuli egyezmény ratifikációjával is foglalkozott: ezt valamennyi jelen lévő női politikus támogatta. A kérdéshez Hoffmann Rózsa csak annyit tudott hozzáfűzni, hogy folyik a munka az érintett tárcáknál, és mivel különböző jogszabályi módosításokra lesz szükség, ezek előkészítése folyamatban van. Mindez persze megnyugtató lenne, és el is hinnénk, ha a konferencián a politikusi szekció után következett civil érdekérvényesítők (Betlen Anna, a Magyarországi Női Alapítvány munkatársa, Pap Enikő, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség jogi szakértője, és Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogi szakértője) elmondása alapján nem az derült volna ki, hogy egyetlen civil szakértőt sem vontak be (ahogyan a ratifikáció során majd kellene) a munkába.
Miközben valamennyi politikus finoman sürgette Dunai Mónikát és Hoffmann Rózsát, hogy kormánypárti képviselőkként ugyan járjanak már közben a ratifikációs folyamat felgyorsításáért, szóba került, hogy 8 milliárd forint elkülönítésére lenne szükség az egyezmény előírta feltételek biztosításához; és ami ennél sokkal fontosabb, a kormány részéről határozott kiállásra van szükség az ügy mellett, a nők elleni és a családon belüli erőszak ellen. A szükséges társadalmi és kulturális szemléletváltáshoz ugyanis ez is szüséges; azzal, hogy beszélünk ezekről a problémákról, megdőlnek azok a tabuk, amelyek megszűnése feltétele a valódi „új időszámításnak”.
Dunai Mónika megnyugtatásul kilátásba helyezte, hogy a kormány még a tavasszal (!) előterjeszti azon törvények módosítását, amelyek a ratifikációhoz szükségesek – megjegyeznénk, hogy május közepe van, s a meteorológiai tavasznak mindjárt vége –, emellett a Fidesz tagja arról is beszélt, hogy civil szervezetek és egyházak bevonásával országos kampányt is terveznek a nők elleni és a családon belüli erőszak ellen. Mindez szép és jó, de rengeteg más kérdés és megoldandó probléma is akad a témában; példának okáért kérdés, miért magánvádas tényállás a családon belüli erőszak a Btk.-ban ahelyett, hogy közvádas lenne; vagy miért nem támogatja a társadalombiztosítás a fogamzásgátló szereket; vagy miért kerülhet olyan műsor vagy reklám tévébe, rádióba, amely iskolapéldája a nők elleni erőszaknak és így tovább.
Szó esett még oktatásról, nevelésről, megelőzésről, felelősségvállalásról, a sokszor „elfelejtett” prostitúció témájáról, na meg arról, hogy az Isztambuli egyezmény ratifikációjában állítólag nincs nézetkülönbség a pártok között, „csupán az idő van ellenük”. Hoffmann Rózsa Böjte Csaba szavait idézve azzal zárta mondandóját, hogy van, ami az igazságnál is fontosabb, ez pedig az irgalom és a szeretet. Ez nagyon szép, de tényleg, ámen.
De azért a nők elleni és a családon belüli erőszak áldozatain ezeken kívül a hatékony igazságszolgáltatás is segít valamit.
