Felmondták a kötelezőt – Kormánypárti politikusnők is elítélték a nők elleni erőszakot

Belpol

Bár együttesen ítélik el a különböző pártok női tagjai a parlamenti szexizmust, a mellébeszéléssel tarkított és az ígéretekkel színesített konferencián nem történt semmi váratlan.

Meddig terjed a magánügy? címmel szervezett konferenciát csütörtök délután A Liberális Magyarországért Alapítvány (ALMA). A két szekcióbeszélgetésen politikusnők és civil szakértők részvételével a nők elleni erőszak volt a központi téma. Az eseményen együttesen állt ki a nők, valamint a párkacsolati, azaz a családon belüli erőszak ellen a Fidesz, a KDNP, az MSZP, az LMP, az Együtt, a PM, a DK és a Liberális Párt egy-egy képviselője.

A beszélgetés a politikusnőket ért verbális erőszak kezelhetőségének, valamint a női szolidaritásnak a kérdésével kezdődött (a parlamenti szexizmusról nemrég lapunk is megkérdezett női politikusokat). Ilyenre Tüttő Kata (MSZP) szerint nincs jó reakció, ám szerencsére a szolidaritás a férfiak és nők részéről is működik. Szabó Rebeka (PM) azt a véleményt erősítette, miszerint az udvarias köntösbe bújtatott szexizmus a legrosszabb. Bősz Anett (MLP) arról beszélt, hogy az az általános jelenség szörnyű, amikor bizonyos helyzetekben nőként „extra belépővel” kell egy-egy beszélgetést, tárgyalást stb. kezdenie, hogy a férfiak diktálta „megfelelő” szintre kerülhessen. Vadai Ágnes (DK) szerint főleg vérmérséklet kérdése, ki hogyan reagál, ő maga sosem szokta szó nélkül hagyni, ha személyét verbális bántás éri; a humor sokat segít ezekben a helyzetekben. Hoffmann Rózsát 9 éves képviselői pályafutása során még soha nem érte semmilyen atrocitás, mármint a parlamentben, azon kívül kapott hideget-meleget, de a KDNP-s képviselő célja az, hogy a választók ne azt higgyék, hogy a parlamentben állandó birkózás van; ő maga a nőiségével példát akar mutatni, és ez békét szül.

Vadai beszél, mellette Hoffmann

Vadai beszél, mellette Hoffmann

Fotó: Németh Dániel

Dunai Mónika (Fidesz) véleménye szerint az erőszak valamennyi formája ellen fel kell lépni, tapasztalatai szerint ha férfi politikusok férfi társaikat illetik dehonesztáló megjegyzésekkel, azok általában értelmi képességükre vonatkoznak, míg a nőkkel szemben női mivoltuk kiemelésével alkalmazzák a verbális agresszió különböző formáit. (Talán nem tévedünk, ha megjegyezzük, hogy lényegében egyetlen fideszes politikus sem ítélte még el ilyen nyíltan a parlamentben a nők ellen irányuló verbális erőszakot, amelyet e konferencián Dunai Mónika kedves mosolygások közepette végül megtett.) Dunai elmondta, három éve megszavazták, hogy a hatályos Btk. része legyen a családon belüli erőszak (úgy-ahogy, tesszük hozzá). Az esemény egyetlen releváns információja is ekkor hangzott el: hamarosan (!) megalakul egy olyan albizottság, amely a nők elleni és a családon belüli erőszak kérdésével foglalkozik majd, segítve az Isztambuli egyezmény ratifikációjának előkészítését.

Szél Bernadett (LMP) tapasztalata szerint a nők értelmi képességét is éri kritika, mégpedig azért, mert a politikusok hatalmi pozíciójukkal élnek vissza. (Minderről lapunk április 30-i számában „Elvesztették a realitásérzéküket” címmel adott interjút.) Szél szerint fontos, hogy nem kell csendben maradni, és hasznos nem az elvárások szerint viselkedni; politkusként példát kell mutatni, és lássa mindenki, hogy a verbális erőszakot sem szabad annyiban hagyni. Szelényi Zsuzsanna (Együtt) szerint mindez azért is van, mert a parlamentben csupán 10 százalék a nők aránya, ezért az a politikai kultúra uralja a parlamentet, amelyet a férfiak alakítanak ki. A képviselő elmesélte legfrissebb sztoriját is, miszerint Buday Gyula (Fidesz) beszólt neki a folyóson, hogy „a héten már kétszer is találkoztak, nem izgul Szelényi férje?”.

Végül is nagyobb véleménykülönbségek nélkül zajlott a beszélgetés, amely az Isztambuli egyezmény ratifikációjával is foglalkozott: ezt valamennyi jelen lévő női politikus támogatta. A kérdéshez Hoffmann Rózsa csak annyit tudott hozzáfűzni, hogy folyik a munka az érintett tárcáknál, és mivel különböző jogszabályi módosításokra lesz szükség, ezek előkészítése folyamatban van. Mindez persze megnyugtató lenne, és el is hinnénk, ha a konferencián a politikusi szekció után következett civil érdekérvényesítők (Betlen Anna, a Magyarországi Női Alapítvány munkatársa, Pap Enikő, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség jogi szakértője, és Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogi szakértője) elmondása alapján nem az derült volna ki, hogy egyetlen civil szakértőt sem vontak be (ahogyan a ratifikáció során majd kellene) a munkába.

Miközben valamennyi politikus finoman sürgette Dunai Mónikát és Hoffmann Rózsát, hogy kormánypárti képviselőkként ugyan járjanak már közben a ratifikációs folyamat felgyorsításáért, szóba került, hogy 8 milliárd forint elkülönítésére lenne szükség az egyezmény előírta feltételek biztosításához; és ami ennél sokkal fontosabb, a kormány részéről határozott kiállásra van szükség az ügy mellett, a nők elleni és a családon belüli erőszak ellen. A szükséges társadalmi és kulturális szemléletváltáshoz ugyanis ez is szüséges; azzal, hogy beszélünk ezekről a problémákról, megdőlnek azok a tabuk, amelyek megszűnése feltétele a valódi „új időszámításnak”.

Dunai Mónika megnyugtatásul kilátásba helyezte, hogy a kormány még a tavasszal (!) előterjeszti azon törvények módosítását, amelyek a ratifikációhoz szükségesek – megjegyeznénk, hogy május közepe van, s a meteorológiai tavasznak mindjárt vége –, emellett a Fidesz tagja arról is beszélt, hogy civil szervezetek és egyházak bevonásával országos kampányt is terveznek a nők elleni és a családon belüli erőszak ellen. Mindez szép és jó, de rengeteg más kérdés és megoldandó probléma is akad a témában; példának okáért kérdés, miért magánvádas tényállás a családon belüli erőszak a Btk.-ban ahelyett, hogy közvádas lenne; vagy miért nem támogatja a társadalombiztosítás a fogamzásgátló szereket; vagy miért kerülhet olyan műsor vagy reklám tévébe, rádióba, amely iskolapéldája a nők elleni erőszaknak és így tovább.

Szó esett még oktatásról, nevelésről, megelőzésről, felelősségvállalásról, a sokszor „elfelejtett” prostitúció témájáról, na meg arról, hogy az Isztambuli egyezmény ratifikációjában állítólag nincs nézetkülönbség a pártok között, „csupán az idő van ellenük”. Hoffmann Rózsa Böjte Csaba szavait idézve azzal zárta mondandóját, hogy van, ami az igazságnál is fontosabb, ez pedig az irgalom és a szeretet. Ez nagyon szép, de tényleg, ámen.

De azért a nők elleni és a családon belüli erőszak áldozatain ezeken kívül a hatékony igazságszolgáltatás  is segít valamit.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.