A Magyar Tudományos Akadémia Kommunikációs Főosztálya az alábbi helyreigazítás közlését kérte a Figyelő főszerkesztőjétől, a lap 2018/27. számában megjelent „Megengedhetetlen az Akadémiáról vitázni?” című összeállítással kapcsolatban. Mint írják, több félrevezető állítás is olvasható a névtelen szerző jegyezte cikkben.
1. Az összeállítás első mondatában szereplő állítással szemben az MTA tavaly nem 46 milliárd forintból gazdálkodott, hanem 77 milliárdból. Az állami támogatás összege volt 46 milliárd forint.
2. Az akadémiai kutatóintézet-hálózatban 2017-ben nem 5540, hanem összesen 6037 tudományos, oktatási és tudományos ismeretterjesztő publikáció jelent meg. Az impaktfaktoros folyóiratban megjelent cikkek száma évek óta emelkedik: 2009-ben összesen 1519 cikk jelent meg, ez a szám 2017-ben már 2402-re nőtt a kutatóintézet-hálózatban, ami az eddigi legmagasabb érték.
3. Az MTA vezetőinek fizetését és juttatásait ismertető rész hiányos. Az ott szereplő összegek pontosak, azt ugyanakkor sajnálatos módon elfelejtette az összeállítás szerzője megemlíteni, hogy ezeket az 1994. évi XL. tv. 13. § (4) bek. szerint állapították meg. Egyéb juttatásuk pedig a költségvetési törvényben megadott cafeteriakeret. Az akadémikusi tiszteletdíjakat és az özvegyi ellátást sem maguknak szavazták meg az érdekeltek, hanem a 4/1995. (I. 20.) kormányrendelet alapján kapják azokat.
4. Az MTA üdülőiben a szolgáltatások árai nem alacsonyabbak a piaci áraknál, hanem megfelelnek a hivatalos besorolásnak megfelelő szolgáltatási színvonalhoz tartozó mindenkori átlagos piaci árnak, vagy ahogy az összeállítás névtelen szerzője fogalmaz: a „piaci hotelek” árainak. Az árakat a gazdasági szervezet hetente ellenőrzi. A külső vendégeknek felárat számítanak fel, ami magasabb, mint a szokásos piaci ár.
5. A cikkben „sok száz milliárdos” akadémiai ingatlanvagyonról írnak. A valóság ezzel szemben az, hogy az MTA ingatlanvagyonának könyv szerinti értéke 100 milliárd forint. Ennek az ingatlanvagyonnak a legnagyobb része azonban a kutatóközpontoknak és kutatóintézeteknek helyet adó épületekből áll.
6. A városligeti Domus ’Collegium Hungaricum’ esetében is kénytelenek vagyunk a leírtakat pontosítani. A cikkben olvasható mondat – „itt 35 szoba kiadásából szerez bevételeket az intézmény” – ugyanis azt a hamis látszatot kelti, mintha a Domus piaci alapon működő szálloda lenne, holott nem az. A ház az egyes állami vagyonba tartozó ingatlanok ingyenes tulajdonba adásáról szóló 1320/2011. (IX. 20.) kormányhatározat alapján az Akadémia tulajdonába került a Domus Program működtetése céljából. Azaz határon túli magyar kutatókat fogad, akik elnyerték a Domus-ösztöndíjat. Külsősök nem vehetik igénybe a Domus szolgáltatásait.
7. Mint írják: „az Akadémia esetében is mindig kérdéses, hogy kik és milyen szempontok szerint kerülhetnek be.” Ezek a szempontok szerencsére pontosan megismerhetők azok számára, akik elolvassák a nyilvános akadémiai szabályozásokat. Az Akadémiai Alapszabály 12. §-a szerint „levelező taggá az a magyar állampolgár választható meg, aki az MTA doktora címmel vagy az MTAtv. 8. §-a alapján azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli. Rendes taggá az a magyar állampolgárságú levelező tag választható meg, aki levelező tagságának elnyerése óta jelentős tudományos eredményeket ért el”. Az MTA doktora cím elnyerésének szükséges, de közel sem elégséges feltétele, hogy a jelöltek jelentős hazai és nemzetközi tudományos teljesítménnyel, publikációkkal rendelkezzenek. A tudományterületek eltérő szokásaihoz igazított szigorú kritériumrendszerről itt érhetőek el információk.
8. Hemzseg a valótlan állításoktól az MTA kutatóhálózatában dolgozó kutatókkal szembeni elvárásokat, pontosabban azok hiányát taglaló rész. Ezért ezekre részletesebben is ki kell térni.
A cikkben leírtakkal – „senki sem kéri számon, milyen érdemleges tevékenységet folytat a kutató” – ellentétben az MTA kutatóinak szigorú elvárásoknak kell megfelelniük valamennyi kutatóhelyen. A közalkalmazottakat, így az MTA kutatóit minden évben minősíteni kell. A kutatóhelyek saját, szigorú belső teljesítményértékelési és minősítési szabályzattal rendelkeznek, amelyek előírják, hogy egy kutatónak, – besorolásától függően, amelyet tudományos minősítése és munkaviszonyának hossza határoz meg – évente mennyi publikációt kell alkotnia, vagy egyéb tudományos tevékenységet végeznie. A szabályozás arra is kiterjed, hogy milyen szigorú feltételek teljesítése esetén léphet valaki előre a következő fizetési/besorolási fokozatba.
A kutatóknak, kutatócsoportoknak, témacsoportoknak éves kutatási tématerveket kell készíteniük, amelyek teljesüléséről évente be kell számolniuk intézményük vezetésének. Ezek alapján a kutatóközpontok és kutatóintézetek, továbbá a támogatott kutatócsoportok és Lendület-csoportok az Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény előírásai alapján évente részletes szakmai beszámolót készítenek, amelyet az MTA Közgyűlése fogad el. Valamennyi kutatóhely számot ad a kiemelkedő kutatási eredményeiről, a kutatóhely hazai és nemzetközi K+F kapcsolatairól, a nemzetközi pályázati eredményeiről, valamint legfontosabb publikációiról. E beszámolók az mta.hu-n mindenki számára, több évre visszamenőleg elérhetőek.
A kutatók alkalmazásában, a nemzetközi trendeknek megfelelően, különösen a fiatalabb, pályájuk elején lévők esetén egyre elterjedtebb a határozott idejű, egy kutatási projektre, támogatás terhére történő alkalmazás. Határozatlan idejű kinevezést csak a jól teljesítő kutatók nyerhetnek el.
A különböző akadémiai kutatói támogatásokat elnyert kutatóknak – kezdve a fiatal kutatói támogatói rendszertől a posztdoktori támogatásokon át egészen a Lendület programig – évente be kell számolniuk tevékenységükről, amelyet az MTA választott, független testületei értékelnek. Azoktól, akik nem érik el az elvárt szintet, megvonhatják a további támogatást.
