Így terjeszkedik a Samsung Gödön

Felzabál a gyár

  • Szalai Anna
  • 2018.11.25 12:10

Belpol

A Duna-parti Göd erőltetett iparvárossá alakítása jól példázza a települések pénzügyi és jogi kiszolgáltatottságát, a lakossági ellenállás korlátait. Főleg, ha az önkormányzat kormánypárti.

Akár egy áradó folyam, mindent bekebelez, ami az útjába kerül – mutat a házától néhány száz méterre zajló gyárépítésre a gödi Oázis lakópark egyik, neve elhallgatását kérő lakója, aki árulja is a házát. Feleségével és két gyerekével új otthont keresnek, mivel a jelenlegit az állami és önkormányzati mohóság rapid módon felzabálja.

A Samsung-üzem bővítésén dolgozó daruk mögött jól látszik a letarolt erdő kopár foltja, a bővülő M2-es autópálya sávja. Mellette Bócsa településrész szinte az üzemépületekig érő házai, köröttük egyelőre szántók. De már nem sokáig lesz ez így. A gödi önkormányzat utasításba kapta a telkek és az erdő felvásárlását, hogy az ide akkumulátorgyárat álmodó Samsungnak legyen helye a terjeszkedésre.
A kormány által rendeletben előírt ügymenet végére cirka 80 hektáros ipari zóna jön létre a Duna-parti városka eleddig rekreációs helyként ismert délkeleti szélén. Markó József polgármester szerint nem volt választásuk. A kormány döntött, nekik csak a végrehajtó szerepe jutott. Ahogy a múlt heti közmeghallgatáson fogalmazott: megpróbálják kihozni a helyzetből a legjobbat. Erre buzdítják a lakosságot is, mondván, az ellenállásnak semmi értelme, nem nyerhetnek.

 

Elrendeltetett

De szép számmal akadnak olyanok, akik szerint még mindig megakadályozhatná a veszélyes vegyi anyagokat használó gyár építését az önkormányzat, ha nem lenne majdnem homogén – a településen a Fidesz–KDNP-n kívül gyakorlatilag nincs aktív politikai tömörülés. A testület 12 tagjából kettő független, egy szocialista (épp’ most mondott le a mandátumáról), egy a DK képviselője, míg nyolcan a Fidesz–KDNP színeiben nyertek. A szavazásokon azonban ennél sokkal egyszerűbb a képlet. A testület – egy-két időnkénti tartózkodást leszámítva – szinte egy emberként szavazza meg a kormánypárti polgármester előterjesztéseit.

„A Samsung-gyár bővítésének kulcsa valóban a kormánynál van, de az önkormányzatnak lenne módja megakasztani a gépezetet, például a kijelölt telkek kissé lassított felvásárlásával, az átminősítések szabotálásával” – véli Sipos Richárd, a testületbe egykoron a Jobbik színeiben bejutott, de nyár óta függetlenként politizáló képviselő, aki kétszer is tartózkodással jelezte, hogy nem teljesen ért egyet a testület döntéseivel. Sipos szerint a beruházásnak több részlete is aggályos környezetvédelmi és településfejlesztési szempontból, és az sem világos, hogy a település számára pontosan milyen előnyökkel és hátrányokkal jár majd az ipari zóna bővítése. Sipos meglehetősen bizonytalan annak megítélésében is, hogy a képviselő-testület kellő körültekintéssel jár-e el ebben az ügyben.

A polgármester viszont egyfajta eleve elrendeltetésként tekint a Samsung-gyár megépítésére. „A terület sorsa már jóval korábban megpecsételődött” – jelentette ki a múlt heti közmeghallgatáson. Szerinte minden eldőlt 2001-ben, amikor Göd előző – szocialista – városvezetése eladott 30 hektár földet a Samsungnak, hogy ott képcsőgyárat építsen. Az akkori döntéshozókat vélhetőleg ugyanaz a remény vezette, mint a jelenlegit: a megtelepedő cég tetemes összegű helyi adót fizet be, márpedig az egyre növekedő városnak az extra bevétel kétségtelenül jól jön infrastruktúrájának fejlesztésére és működtetésére. A város lakosságának jelentős bővülése miatt több iskolára, óvodára, bölcsődére, új egészségházra és rengeteg útra van szükség, amit jelenlegi bevételeikből nem tudnak finanszírozni. Az államtól visszacsorgatott pénzek ugyanis erre már az első Orbán-kormány idején is kevésnek bizonyultak, azóta pedig tovább romlott a helyzet.

A város a koreai céggel való együttműködés előző körét 2,5 milliárdos pozitív egyenleggel zárta. Az új gyár megépülése után évi több száz millió forint adóbevételre számítanak az építményadóból és az iparűzési adóból. A Samsung SDI a városban terjengő hírek ellenére nem kapott adómentességet, így a cégnek is meg kell majd fizetnie a 2 százalékos iparűzési adót (ez a tesztüzem idejére nem érvényes) és a négyzetméterenkénti 1800 forintos é́pí́tmé́nyadó́t. De az is igaz, hogy az előzetesen kötött megállapodás értelmében ha az adó́alap elé́ri a 214 millió́ euró́t – de legkorá́bban 2020-ban –, az adó́kulcs 1,4 százalékra csö̈kken. Akkor minden más gödi vállalkozónak is csökken az adója. Amikor pedig a gyár területe eléri a 120 ezer négyzetmétert, akkor az é́pítmé́ny- é́s a telekadó a tö̈rvényben meghatározott maximum 64 százalékára csökken.

 

Képcsőtől az akksiig

A Samsung első gödi gyára nem bizonyult jó üzletnek. A hagyományos képcsövek és később a plazmatévékhez készülő kijelzők iránti kereslet a technológiai váltás miatt gyorsan csökkent, ezért a gyárat 2014-ben bezárták. A telephelyet viszont nem adta el a koreai cég. 2016-ban döntöttek úgy, hogy a robbanásszerű fejlődés előtt álló elektromos autók piacára szeretnének betörni a Gödön gyártott akkumulátorokkal. Két versenytársuk akad az országban. Az akkumulátorok gyártására szakosodott japán GS Yuasa Miskolc déli ipari parkjában szintén most építi első európai gyárát. A 8,8 milliárd forint értékű, a jövőben félszáz embert foglalkoztató beruházást a kormány 465 millió forinttal segíti. Komáromban a dél-koreai SK Innovation épít akkumulátorgyárat. A 97,5 milliárd forintból megépülő üzem első ütemében 410 új munkahelyet teremt, a kormány 8,17 milliárd forintot adott hozzá.
A Samsung kormánytámogatásának mértékéről hiába kérdeztük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, lapzártánkig nem válaszoltak. De ha a beruházást 495 millió eurós kölcsönnel segítő UniCredit Bank számítását elfogadjuk, akkor a fejlesztés összértéke eléri a 800 millió eurót, vagyis 324 forintos közép­árfolyamon cirka 259 milliárdot. A másik két versenytárssal összevetve az államtól aligha kaptak kevesebbet 10 milliárd forintnál.

A Samsung SDI Magyarorszá́g Zrt. a meglévő üzem átépítésével és új épületek emelésével létrehozott 120 ezer négyzetméteres gyárat épít. A próbaüzemet az átalakított régi csarnokban tavaly nyáron megkezdték, a teljes kapacitást 2020-ra érnék el. Akkor a nagyfokú automatizálás mellett is 1500 embert foglalkoztatnak majd. Idén tavasszal közreadott lakossági tájékoztatójukban külön hangsúlyozzák, hogy a technológia telepítése során nagy gondot fordítanak a környezetvédelmi, műszaki, biztonsági és iparbiztonsági követelményekre. Erre valóban nagy szükség van, hiszen az üzemben készülő nedves elektrolitos cellákhoz erősen mérgező vegyi anyagokat használnak. A lítiumion akkumulá́torok kató́d elektró́dá́ja ugyanis tartalmaz egy speciá́lis fém­oxidot, ez az ú́gynevezett kató́d aktí́v anyag, ez egé́szen a feldolgozá́sig szilárd por alakú, amely belé́legezve mé́rgező̋. A gyárban ezekből 71 tonna lehet egyszerre. Az akkumulá́torhoz haszná́lt dimetil-karboná́t-tartalmú tűzveszélyes elektrolitból pedig egy időben 26 tonna lehet a gyárban. A beruházó által készített kockázatelemzés sorra veszi a lehetséges baleseteket, amelyek között szerepel egy olyan – nyilván rendkívül kicsiny valószínűségű – szcenárió, amikor egy robbanás és különféle meghibásodások egyidejű fennállása esetén, kedvezőtlen meteorológiai feltételek mellett a kiszabaduló mérgező anyagok már 30 perc szabad levegőn tartózkodás mellett halálos mérgezést okozhatnak. Ha ettől a szélsőséges helyzettől eltekintünk, akkor is sok kérdést vet fel a Váci Járási Hivatal által kiadott építési engedélyben szereplő kitétel, miszerint a gyárban használni kívánt anyagok egy részének behozatalát és használatát éppen erősen toxikus hatásuk miatt az unióban előre regisztráltatni kell, amit a cég akkor még nem tett meg – pedig évi 100-1000 tonnát akar ezekből a légzőszervi és reprodukciós szempontból mérgezőnek minősülő anyagokból használni. A polgármester a múlt heti közmeghallgatáson elismerte, hogy ilyen vészhelyzetre az önkormányzatnak nincs forgatókönyve, de ez szerinte nem is rájuk tartozik, hanem a katasztrófavédelemre.

 

Döntsd a tőkét!

Az üzem közelében élő gödiek aggodalmát fokozza a Samsung folyamatos hárítása. A néhány héttel ezelőtt keringő szúrós, esetenként fejfájást keltő szag eredetét firtató önkormányzati kérdést a cég azzal hárította, hogy az vélhetőleg az M2-es felújításának következménye, de a környékbeliek váltig állítják, hogy nem aszfaltszagot éreztek. Nem jutottak sokkal többre a tesztüzem 2017-es kezdése óta megugró zajterhelés ügyében sem. Ahogy azt az Átlátszó korábban megírta, az önkormányzat lakossági nyomásra tavaly tavasz óta többször is jelezte a problémát a Samsung vezetésének. A cég saját zajméréseinek hatására elismerte, hogy a zajszint meghaladja a megengedett mértéket, ezért áthelyezte a kompresszorok csöveit, majd zajvédő falat épített. De a zaj alig csökkent, jelenleg is meghaladja az előírt határértéket, a morajlás, zúgás napközben is jól hallható, erről a helyszínen járva e cikk szerzője is meggyőződhetett. A Samsung az önkormányzat ismétlődő megkeresésére elismerte, hogy a gyár „belső zajszigetelésének tervezése még folyamatban van”. A gond csupán az, hogy a tesztüzem már egy éve tart. (Lapunk többek között erről is kérdezte a Samsung SDI vezetőségét, de sem erre, sem arra a kérdésre nem érkezett válasz, hogy a koreai cég hangzatos szólamai a környezet tiszteletéről és a helybeliekkel való szoros együttműködésről hogyan egyeztethetők össze ezzel a magatartással.)

A gödiek egyre kevésbé bíznak a gyár belső ellenőrzési rendszerében, és a légszennyezést mérő állandó külső állomások felállítását kérték a város több pontján, amit a polgármester a közmeghallgatáson azzal ütött el, hogy ezt a szakhatóság kérheti a beruházótól. Majd a kedélyek csillapítására megígérte, hogy az önkormányzat 50 méter széles védőerdőt telepít, amely egyúttal el is takarja a csarnokokat. Majd, ha felépült a gyár, és ha marad rá pénz, s utána kellően megnőnek a fák.

Csakhogy kivágtak már egy 25,6 hektáros erdőt. Mégpedig arra a szóbeli ígéretre, hogy a Samsung majd megveszi a területet, ha megtisztították és átminősítették. De a tarvágást most kérte, mert az akkumulátorgyártás piacán nagy a tülekedés, és a Samsung nem akar lemaradni, sőt, célja szerint Európa vezető gyártója lenne. Ehhez pedig kell a terület, amibe beleesett az erdő is. Az önkormányzat ugyan próbálta az M2-es túloldalára terelni a Samsungot, de a cég ragaszkodott ehhez a területhez. „Nem lehetett mit tenni, felül megszületett a döntés” – tárta szét a karjait a lakossági fórumon a polgármester. „Megnyugtatásul” olyasmi is elhangzott, hogy az erdő állami tulajdonban volt, amit a Pilisi Parkerdő kezelt, meg egyébként is gyatra minőségű volt.

Ezt a Pilisi Parkerdő a Magyar Narancsnak elküldött válaszában megerősítette. „A kérdéses területen a kormányrendeletben foglaltak szerint megkezdődött az ipari-innovációs fejlesztési terület kialakítása. A Pilisi Parkerdő a kijelölt területen található, zömében idegenhonos, gyenge növekedésű fenyőállományt, valamint a kisebb mennyiségű akác- és szürkenyárállományt kitermelte. A javát ipari, illetve tűzifaként értékesítette, a gyengébb minőségűt aprítékként hasznosította.” Azt a polgármesteri állítást viszont már nem igazolták, miszerint az erdőt Gödön pótolják, vagy hogy a korábbinál kétszer, talán még háromszor nagyobb zöldterület is létesülne. Az erdőgazdálkodási vállalat – mint írja – „ugyanekkora területen, de magasabb ökológiai értéket képviselő, őshonos fafajtákat (csertölgy és hazai nyár) telepít”. Csakhogy ebből nem sokat élvezhetnek a gödiek, mivel a fákat a szakhatósági határozatban kijelölt helyszíneken, azaz Galgamácsa, Gyermely, Perbál és Szigetmonostor községhatárokban ültetik el. Gödön egyet sem, bár a képviselő-testület több telket is felajánlott helyszínül. Sovány vigaszként az építési hatóság 806 darab fa ültetésére kötelezte a Samsungot is. Az erdőt tehát „letermelték”, miközben konkrét tervek még nincsenek – ismerte el a városvezető az október 6-i testületi ülésen. Nem egészen érthető, hogy akkor miért is volt olyan sietős a tarvágás.

 

A kormány nem hallja

„A döntések sokkal feljebb születtek meg, erre nekünk semmilyen ráhatásunk nem volt” – magyarázta Markó József. A Samsung megkereste a kormányt (nem tudni pontosan, kit), a kormány pedig támogatta az akkumulátorgyár tervét, mivel korszerű technológiát hoz és munkahelyeket teremt. A munkavállalók többsége azonban várhatóan nem Gödről kerül majd ki, mivel a gödiek szerint a Samsung meglehetősen keveset fizet, cserébe a munkakörülmények sem túl fényesek. Már a képcsőgyárban is főként szlovákok dolgoztak, most pedig állítólag Ukrajnában toboroznak. A gödiek így attól is tartanak, hogy az „idegenek” erősen felforgatják a városka életét. Furcsa módon ezt az aggodalmukat a városvezetés is osztja, hiszen már meg is született a döntés arról, hogy nem épülhet olcsó munkásszálló a településen. Legfeljebb panzió, esetleg konténerszállás a gyár területén belül. De akkor ki fog dolgozni a letarolt, átminősített, magántulajdonosoktól felvásárolt ipari zónában, amelyhez nagy hirtelen lehajtót is építenek az M2-es autópályáról?

Mindegy is. Orbán Viktor miniszterelnök a tavalyi gödi gyáravatón megmondta, hogy Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol az újraiparosítás. A kormányfő szerint „sok ország vitte volna ezt a beruházást”, de a Samsung ragaszkodik Gödhöz, és a város is elkötelezte magát a cég mellett, így a kormány beállt a beruházás mögé. Ehhez kétség sem fér: a fejlesztést kiemelt kormányzati beruházássá nyilvánították, így a gyár bővítéséhez szükséges építési engedélyekhez szükséges egyes szakvéleményeket gyorsítva adják ki a hatóságok, másokat pedig be sem kell szerezni. Az önkormányzatot a kormány rendeletben bízta meg azzal, hogy vásárolja fel az ipari zónához szükséges 150 földrészletet. A felvásárlásra 2,1 milliárd forintot adott az állam. (Ezenfelül a város kapott még 1,3 milliárd forint működési, 143 millió forint fejlesztési támogatást részben a terület utakkal történő ellátására és 402 milliót az erdő művelés alóli kivonására.)

Az ingatlantulajdonosokkal való tárgyalással a Biczi és Turi ügyvédi irodát bízták meg, ami talán nem teljesen független attól, hogy 2015-ig a körzet országgyűlési képviselője, Tuzson Bence államtitkár is az iroda tagja volt. A megbízási szerződést nem sikerült fellelnünk az önkormányzat hivatalos oldalán, így nem tudni pontosan, mennyiért vállalkozott az ügyvédi iroda a feladatra. De nem lehet kicsi az összeg, hiszen az 50 hektáros terület négyzetméterét 1500 forintért vásárolja fel a város. (Egyszerű adásvételeknél az ügyvédi díj általában az ingatlan értékének 2–4 százaléka.) A tulajdonosok 65 százaléka a polgármester tájékoztatása szerint elfogadta az ajánlatot, a többiek bírósági úton próbálhatnak többet elérni, de a kisajátítás ettől még nem áll le. Ezt követően Göd önkormányzata átminősíti a területet, majd pályázaton értékesíti. A liciten minden bizonnyal csak a Samsung ad majd ajánlatot. Bár erre semmiféle írásos megállapodás nincs, így ad absurdum az is előfordulhat, hogy a Samsung máshol gyorsabban jut előrébb és az egész Göd nyakán marad, amelynek azonban 2019 végére vissza kell fizetni a felvásárlásra kapott pénzt.

A lakossági tiltakozók esélyei azonban ezzel együtt sem nagyok. Mint láttuk, a kormány és az önkormányzat elkötelezett a beruházás mellett. A gödiek egy részét – főként az építkezéstől távolabb élőket – kevéssé zavarja a gyár: odáig nem hallatszik a zaj, a port és a büdöset se viszi el addig a szél. Így ők elsősorban a bevételt látják a beruházásban, akárcsak a városvezetés. A tiltakozók több szakhatóságot és környezetvédelmi civil szervezetet is megkerestek, külön Facebook-csoportot alakítottak, és felmerült egy helyi népszavazás kezdeményezése is. Csakhogy utóbbihoz legalább 1800–2000 gödi támogatására lenne szükségük, míg az érvényes szavazáshoz ennek a többszörösére. Erre kevés az esély. A helyi közönyt jól mutatja az M2-es autóút mellé kért zajvédfalról szóló petíció, amelyhez október közepéig 164 aláírást sikerült összeszedni. A Samsung nyugodtan azt tehet, amit akar.

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.