Tovább csúszik az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója, csodaszámba menne, ha a következő választásokig átadnák a felújított, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte szecessziós műemlék épületet. Konkrét céldátumot a főigazgató sem mert mondani az október 16-i épületbejáráson. Cselovszki Zoltán arra sem tudott válaszolni, hogy az eredetileg 25 milliárdosra tervezett beruházás nagyjából mennyivel fog többe kerülni. Az egy éve bezárt múzeumból csak a műtárgyállomány szűk kétharmadát költöztették ki, végleges kivitelezési tervek még nincsenek.
Átrajzolták viszont az engedélyezési terveket, ugyanis a homlokzat vizsgálata nyomán kiderült az épületről, hogy rosszabb állapotban van, mint hitték. Legalábbis ezt kommunikálja a múzeum: „tartószerkezeti mozgások” miatt az „acélgerendázat elhajlott”, a ház „megsüllyedt”, „megtört”, ezért új vasbeton falakkal kell megtámasztani, a terheléseket új acélgerendákkal kell átvinni a főfalakra, egyes födémelemeket is cserélni kell. A homlokzat állítólag életveszélyes, az emblematikus Zsolnay kerámiaburkolat – Cselovszki szavaival – „mint egy függöny, elvált” a főfaltól, ezért az épületkerámiák „jelentős részét” már le is szedték. Cselovszki szerint ezek 95 százaléka restaurálás után visszatehető eredeti helyére.
„Épületdoktornak tartanak”
A viszontagságos sorsú beruházás botrányoktól sem mentes: két ügyben a Közbeszerzési Hatóság összesen 13 millió forintra büntette az intézményt, a könyvtár és az adattár nem megfelelő kezelése miatt feljelentés is született. A múzeum életét ismerő forrásunk szerint a vezetőségben szakmaiatlanság és káosz érzékelhető, a hangulat rossz, teljes a nyilatkozatstop, és beszéltünk olyan szakemberrel is, aki műemlékrongálásnak tartja az átépítést.
Az évtizedek óta rossz állapotú épület rekonstrukciójának a terve a második Orbán-kormány első éveire, 2011-re nyúlik vissza.
A végül 2012-ben meghirdetett tervpályázatot a Vikár és Lukács Építész Stúdió Kft. nyerte meg; akkor még egy modern stílusú új szárny is szerepelt az elképzelések között. A kormány 2014-ben még mindig csak a szándék deklarálásánál tartott, annak az évnek az elején viszont lemondott az intézményt akkor már nyolc éve vezető művészettörténész, Takács Imre, tiltakozásként a múzeum kormányzati kezelése ellen (lásd: A politika áldozata, Magyar Narancs, 2014. február 6.). Az utolsó előtti csepp a pohárban az volt, hogy a fenntartó elcsatolta az Iparművészetitől a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumot, és hozzácsapta a Szépművészeti Múzeumhoz – ez Takács Imre és Baán László, a Szépművészeti igazgatójának párharcában is mérföldkő volt –, az utolsó meg az, hogy a kormány tervbe vette, hogy az Esterházy-kincstárat elveszi a múzeumtól, és Fertődön állítja ki. Akkorra már egyértelművé vált egyébként, hogy az Iparművészeti messze nem használja ki a benne rejlő lehetőségeket, s folyamatosan veszíti a látogatóit – 2012-ben összesen 67 ezren voltak –, ráadásul forráselvonásokkal is szembe kellett néznie. Az igazgatói pályázatra senki sem jelentkezett, úgyhogy Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter – minden bizonnyal az Iparművészeti Múzeumért miniszteri biztosként felelő Baán László javaslatára – felkereste Cselovszki Zoltánt, és kinevezte megbízott igazgatónak. „Engem alapjában véve épületdoktornak tartanak. Ez az új megbízatás is arról szól, hogy konszolidálni kell az Iparművészeti rekonstrukciós programját, az egész intézmény állapotát” – mondta 2014-ben Cselovszki a Népszabadságnak. Az új igazgató régi, kipróbált barát, állítólag ő mutatta be a Fidesz felső vezetésének Habony Árpádot (lásd a keretes írást).
A 2016-os kormányhatározat már 25 milliárd forintot különített el a három évre tervezett projektre, ezt alig egy év múlva korrigálták: 2017-ben a kormány a 2017–2021-es időszakra ütemezte a beruházást, és le is vett 10 milliárd forintot; igaz, az elvont összeg nem hiányzott, mert a valódi munka el sem kezdődött. Ez a határozat a nemzeti fejlesztési minisztert is bevonta a beruházás ellenőrzésébe: az Emmivel közösen idén szeptember 30-ig kellett volna jelentést készíteni a projekt állásáról (időközben megszüntették a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot), de amikor erről a dokumentumról kérdeztük Cselovszkit, nem tudott érdemben válaszolni. Annyit mondott, hogy a múzeum havonta ad le jelentést az Emminek.
Életveszély, vizsgálat
Eddig a műtárgymozgatásról és -megőrzésről, valamint a homlokzatelemek bontásáról szóló közbeszerzés zárult le, és egyik sem volt problémamentes. Az előbbinél egy vesztes pályázó támadta meg a kiírást azzal a gyanúval, hogy azt a Liget-projekt környékén rendre felbukkanó cégre, a Museum Complexre (MC) szabták. A Közbeszerzési Hatóság 5 millió forintra büntette a múzeumot, amely aztán újra kiírta jóformán ugyanazt az 1,4 milliárdos tendert, amelyet megint a Museum Complex nyert meg. A szerződés tartalma is téma volt a sajtóban: a Magyar Nemzet márciusi cikke szerint a múzeum az MC-nek mintegy 35 millió forintot fizet havonta egy olyan raktárépületért, amelyet maga az MC is bérel, ráadásul a lap szerint a szerződés alapján végül is a cég rendelkezik a műtárgyak felett. Ezt a cég azzal cáfolja, hogy munkatársai „a letéti raktárakba” csak múzeumi alkalmazottak felügyelete mellett léphetnek be. További kérdéseket vetett fel, hogy első körben véletlenül vagy szándékosan kihagyhatták a műtárgyállományból a múzeum 170 ezer tételt számláló könyv- és adattárát. A cég szerint viszont a műtárgyak dobozigényébe eleve beleszámolták ezt az állományt is, bár letéti konstrukcióban azt ők valóban nem helyezték el. Az ügyben V. Naszályi Márta, a Párbeszéd politikusa és budavári önkormányzati képviselő tett feljelentést hűtlen kezelés gyanúja miatt. A politikus érdeklődésünkre elmondta: nem indult nyomozás. Az ügy kipattanása után megkereste őt az MC vezetője, hogy meggyőzze igazáról, de V. Naszályi a levelezés után is úgy látja, indokolt volt a feljelentése.
A múzeumnak 7 millió forint bírságot kellett befizetnie a Közbeszerzési Hatóság döntése szerint amiatt is, mert szabálytalanul, hirdetmény nélkül írta ki a kiemelt műemléki értéket képviselő Zsolnay kerámiaelemek bontására és konszignálására szolgáló, mintegy 1,4 milliárdra becsült közbeszerzést, amelyet a Swietelsky Magyarország Kft. nyert meg. A múzeum az életveszély hirtelen beálltára hivatkozva folytatta le a gyorsított közbeszerzést, a hatóság szerint viszont az életveszélyes állapot legalább a lanterna leemelése, azaz 2011 óta ismert. Vagyis a hatóság nem látta indokoltnak a hirtelen állapotváltozás indokát, ami alapján felállványozták az épületet és megkezdték a homlokzat bontását. Az is problémás, hogy a generálkivitelező Vikár és Lukács által megbízott alvállalkozó, az Alakart Kft. roncsolásos homlokzatvizsgálatáról szóló dokumentációján nem szakrestaurátor, hanem a cég alkalmazottjaként dolgozó munkatárs neve szerepel, és a dokumentációból az sem derül ki, a vizsgálatoknál jelen volt-e egyáltalán szakrestaurátor. Cselovszki Zoltán az épületbejárással egybekötött sajtótájékoztatón kérdésünkre elmondta: a Közbeszerzési Hatóság döntését megtámadták, közigazgatási per zajlik. „Tavaly novemberben jött egy hivatalos levél arról, hogy életveszélyes a homlokzat, és akkor elkezdtünk kapkodni. Minden életveszély-megállapítást rutinból megtámad a Közbeszerzési Hatóság, és a baj az, hogy a hatóság előtt nehéz ilyen bonyolult műszaki vizsgálatokat képviselni” – mondta a főigazgató, aki a két büntetést így kommentálta: „Nem azt mondom, hogy természetes, de ez a gyakorlat.”
Egy az épületen zajló munkálatokra rálátó szakember szerint nem indokolt a Zsolnay-homlokzat bontása ilyen nagy felületen, de az egész projektre jellemző, hogy nem érvényesülnek kellőképpen a műemlékvédelmi szempontok. Például az első és második emeleti kerengőben lévő díszes korlátot is egyszerűen kibontották, hogy rámpa nélkül, könnyen pakolhassanak a most felállított, műtárgyak szállítására szolgáló liftbe. Holott a műemlékvédelmi törvényben az áll, hogy védett műemléki érték csak az egyes részeinek, szerkezeti elemeinek megmentése céljából vagy életveszély-elhárítás érdekében bontható. Cselovszki a sajtótájékoztatón kifejtette: bár az épületet is műemléknek tekintik (elkészült róla a műemléki értékleltár), a házon kívül és belül is jelentős változtatásokat terveznek. A homlokzati kerámiaelemek problémáját például a főigazgató szerint a homlokzati fal és a Zsolnay-elemek közé ékelt plusz betétfallal oldanák meg. „Itt van egy kis ellentmondás, ezt őszintén el kell mondanom. A műemléki törvényben az áll, hogy mindent eredeti anyagában, eredeti helyszínén kell megőrizni. Ez viszont itt egyrészt életveszélyes, ezért kell jelentős részét lebontani. Másrészt, ha ezt a paragrafust betartottuk volna, akkor egy kutatható épület itt marad, de abba nem jöhetne vissza a múzeum” – mondta erről Cselovszki.
Írásban feltett kérdéseinket a múzeum figyelmen kívül hagyta, ahogyan Budapest Főváros Kormányhivatalának műemlék-felügyelőjétől sem kaptunk választ levelünkre.
| Habony felfedezője és a Dunakanyar ura
Érdemes röviden bemutatni az Iparművészeti Múzeum nagyrekonstrukciója körül feltűnt és az intézmény vezetésébe bekerült embereket. A pályázat nélkül kinevezett Cselovszki Zoltánt kapcsolatai főként a fővárosi ősfideszesekhez kötik. Az építész ’89-ben lépett be a Fideszbe (felesége a párt külkapcsolatait egyengette), volt önkormányzati képviselő és Fővárosi Közgyűlés-tag, majd a Várostervezési és Városképvédelmi Bizottság (VVB) vezetője. 2000-től az Országos Műemlékvédelmi Hivatalt formálta át, ebből lett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) nevű csúcsszerv. Később az Új Budapest Központ élén dolgozta ki a Fidesz fővárosi programjaként használt Új Budapest Tervet, 2007-ben mégis „csak” egy V. kerületi főépítészi titulust kapott, nevéhez fűződik a Budapest Szíve projekt. (2006-ig tartó pályájáról lásd korábbi portrénkat: „Mindenkivel jóban vagyok”, Magyar Narancs, 2006. június 22.) Ebbéli minőségében nevét adta gyanús, végül meg nem valósult ingatlanberuházásokhoz, például a Rogán-közeli Csipak Péter vállalkozó Zeppelin Hoteljéhez. 2012-ben megint a KÖH élén találjuk, pár hónap múlva a kormány megszüntette alóla az intézményt, de Cselovszki maradt a területen, a KÖH helyébe lépő, de jóval kisebb Forster Központban. Állítólag ebben az időszakban romlott meg a viszonya L. Simon Lászlóval. A fővárosi politikai életből ismeri Baán Lászlót, akivel jó barátságot ápol. Több forrás szerint Cselovszki mutatta be a fideszes elitnek Habony Árpádot, akivel a pestszentlőrinci Havanna-lakótelepről is ismerték egymást. Habonyék többször dolgoztak együtt a KÖH-val, sőt Habony Cselovszki tanácsadója is lett, a közös munka gyümölcse a 2001-es műemlékvédelmi törvény. Cselovszki ugyan megbízott igazgató, de a szabályok szerint ennek nincs időbeli korlátja. Cselovszki révén került a múzeumhoz Simon Péter megbízott üzemeltetési és fejlesztési főigazgató-helyettes, őt az Index 2013-as portréja a Dunakanyar rejtélyes uraként írta le, de a tornatanárból lett vállalkozót a Magyar Nemzet „a Fidesz Hagyó Miklósának” is nevezte. A titokzatos háttérember rendszeresen feltűnt a Szentendre környéki nagyberuházásoknál, volt tévéje, rádiója, miközben hivatalosan egy panellakásban lakott, vagyonának nagyságát pedig csak találgatták. A Vizes Nyolcas (V-8) uszoda botrányos története is hozzá fűződik: a vállalkozó felépített hitelből egy uszodát a város telkén, de a létesítmény évi százmilliós veszteséget termelt, Szentendre közel 3 milliárdos tartozását végül az állam vállalta magára; Simon az átadás után hirtelen kiszállt az üzletből. Egy másik ügy miatt Szentendre beperelte Simon egyik cégét annak félmilliárdos adóssága miatt, a bíróság másodfokon a városnak adott igazat. Simonnak intézményvezetői, múzeumi tapasztalata nincs, forrásaink szerint mégis ő viselkedik döntéshozóként a házban. A főigazgatóság tagja még megbízott gazdasági igazgatóként Balogh Zoltán, aki az említett szentendrei uszodának volt ügyvezetője 2015 nyarán, amíg el nem távolította a városvezetés. A múzeumban van még külön beruházási és fejlesztési főosztály is, ennek Kalászi Hajnalka a megbízott vezetője, bár alkalmazott nincs alatta. Kalászi vezette Cselovszki mellett az V. kerületi főépítészi irodát. |
