Legfeljebb csak szavazni mennek el a magyar fiatalok, ha a politikáról van szó – derült ki a National Democratic Institute és a Political Capital közös kutatásából, amelyet idén nyáron végeztek egy 750 fős mintán 16-29 évesek körében. A kutatás eredményeit Molnár Csaba, a Political Capital elemzője ismertette szerdán egy online kerekasztal-beszélgetésen.
A kutatásból kiderült, hogy bár a koronavírus-járvány némileg növelte a fiatalok érdeklődését a közélet iránt, így is mindössze 17 százalékuk válaszolt úgy, hogy nagyon, 43 százalékuk pedig úgy, hogy kicsit érdeklődik a politika iránt, 26 százalék azonban nem igazán, 12 százalékuk pedig egyáltalán nem. A nagyobb településen élő és magasabb iskolai végzettségűek jobban érdeklődnek a politika iránt.
A felmérés szerint a fiatalok a közéleti aktív részvételt tekintve leginkább csak a választásokon (mintegy 65 százalékuk mondta azt, hogy volt már, vagy tervezi), vagy online petíciók aláírásában vesznek részt (44 százalék), de offline részvételi formákon már kevéssé, egy demonstráción való részvételtől vagy a párttagságtól pedig már nagy többségük elzárkózott (70 és 79 százalék). A felmérésben megkérdezettek mintegy harmada még semmilyen aktivitásban nem is vett részt, 13 százalékuk pedig teljesen el is zárkózik mindenfajta politikai részvételtől.
Az is kiderült azonban, hogy
a megkérdezettek 32 százaléka egyáltalán nem, 29 százaléka pedig inkább nem elégedett a politikai helyzettel, amelyet leginkább a kormánnyal azonosítanak
– mind a politikai helyzetre, mind a kormányra vonatkozó kérdésekre hasonló arányban válaszoltak.
Arra is rákérdezett a felmérés, hogy miket érzékelnek problémának a leginkább a fiatalok, ezek a kövekezők:
- az egészségügy helyzete (72 százalékuk szerint nagyon súlyos probléma),
- a megélhetés költségeinek emelkedése (67 százalékuk szerint nagyon súlyos probléma),
- a korrupció (62 százalékuk szerint nagyon súlyos probléma),
- a munkanélküliség (57 százalékuk szerint nagyon súlyos probléma),
- a klímaváltozás (53 százalékuk szerint nagyon súlyos probléma),
- az oktatás helyzete (53 százalékuk szerint nagyon súlyos probléma)
- és a gazdasági helyzet (52 százalékuk szerint nagyon súlyos probléma).
Molnár Csaba kiemelte, a kormány által hangsúlyozott témák ezen a listán hátulra kerültek, ami azt mutatja, hogy a fiatalok ezeket valójában nem érzékelik problémaként: ilyen a bevándorlás (27 százalék szerint nagyon súlyos probléma), a terrorizmus (23 százalék), a nemzeti kultúra elleni fenyegetés (22 százalék), illetve a nemi szerepek átalakulása (18 százalék). A koronavírust szintén kevéssé érzékelik problémaként, ez a 13. helyre került ebben a listában.
A járványhelyzettel kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból az derült ki, hogy a megkérdezett fiatalok a kormány kommunikációját, illetve a járványhelyzet kezelését viszont alapvetően pozitívan értékelték, észszerűnek és érthetőnek tartották a korlátozó intézkedéseket, ellenben sokan értettek egyet azzal az állítással is, hogy a kormány visszaélt a helyzettel és pénzeket sikkasztott el. Fogékonyak ugyanakkor az összeesküvés-elméletekre: a megkérdezettek 30 százaléka azt gondolja, hogy kínai, 24 százaléka szerint pedig amerikai tudósok szabadították a koronavírust a világra, 14 százalékuk pedig mind a két elmélettel egyetértett.
Kiderült azonban az is, hogy a fiatalok alapvetően kiállnak a demokratikus politikai rendszerek mellett, és elítélik az autoriter rendszereket. Molnár Csaba hozzátette, a fiatalok ugyanakkor nem túl konzisztensek ezzel kapcsolatban, sokan válaszoltak igennel a demokratikus és az autoriter rendszereket érintő kérdésekre is, de
54 százalékuk kimondottan a demokratikus rendszert támogatta, és mindössze 4 százalék azok aránya, akik ezt ténylegesen elutasítják, és helyette autoriter rendszert választanák.
A megkérdezettek mintegy 60 százaléka azzal is egyetértett, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer, de az is kiderült, hogy egyes célok – mint az életszínvonal emelése, vagy a terrorizmus elleni védekezés – érdekében hajlandóak lemondani bizonyos szabadságjogokról is.
A kutatás rákérdezett a fiatalok identitására: ebből az derült ki, hogy Magyarországhoz, Európához és a saját településükhöz egyaránt kötődnek a fiatalok, mindháromhoz hasonló arányban (70 százalék körül), ezzel szemben a pártpolitikai vagy vallási kötődés aránya alacsonyabb volt.
V4-es összehasonlításban Molnár azt emelte ki, hogy Csehországban még kevésbé érdekli a fiatalokat a politika, és míg Csehországban és Szlovákiában a magyarországihoz hasonló problémákat érzékelnek a fiatalok (infláció, korrupció, környezet, illetve korrupció, egészségügy, munkanélküliség), addig Lengyelországban a migráció és a bűnözés is bekerült az első háromba.
A kutatás eredményeivel kapcsolatos panelbeszélgetésben Szabó Andrea, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa azt mondta, nem újdonság, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a politika iránt, mert ez már 1992-ben is így volt, de nem is kell elvárni a fiataloktól, hogy a politikával foglalkozzanak.
Hozzátette, azt viszont fontos megjegyezni, hogy a most vizsgált fiatalok nagy többsége már az Orbán-rendszerben szocializálódott, számukra kizárólag az Orbán-kormányok által végzett tevékenység jelenti a politikát. A kutatás így gyakorlatilag azt mutatja meg, hogy milyen lenyomata van az Orbán-kormányoknak a magyar fiatalokon.
Azt is mondta, hogy az aktív állampolgárrá válás tanulási folyamat, amelynek az iskolarendszerben kellene megtörténnie, de
ha az iskolarendszer poroszos, felülről vezérelt oktatási rendszert erőltet a fiatalokra, ahol az a norma, hogy nem szabad kérdezni, konfliktusokat vállalni, önszerveződni, akkor nem várhatjuk el, hogy kialakuljanak azok a készségek, amelyek alapján tényleg aktív állampolgárokká válnak.
Hozzátette, vannak pozitív példák, mint például a skandináv államok iskolarendszere, ahol létezik önszerveződés, és a diákok partneri viszonyban vannak a tanárokkal, ami az első és legfontosabb elem.
Lencse-Csík Orsolya, az önszerveződést és demokratikus kultúrát az iskolákban fejleszteni próbáló Demokratikus Ifjúságért Alapítvány igazgatója azt mondta, szerinte is az iskolarendszer feladata lenne az aktivitásra nevelés, de az iskola erre nem mindig alkalmas, a diákönkormányzat sem úgy működik, ahogy kéne, ezért ritka, hogy a fiatalok maguk megtapasztalják a demokratikus működést.
Ceglédi Zoltán elemző arról beszélt, a pártok sem feltétlenül érdekeltek abban, hogy bevonzzák a fiatalokat, inkább arra játsszanak, hogy ne is legyen sok tagjuk, és ne legyenek lendületes fiatalok a pártban, hogy az eddigi politikusok meg tudják tartani a pozíciójukat. „Korholják ugyan a fiatalokat, hogy miért nem aktívak, de ilyenkor arra gondolnak, hogy miért nem mennek ingyen szórólapozni, és nem arra, hogy a forradalmi gondolataikat bevigyék a pártba” -- tette hozzá.
Ceglédi szerint azért lehet, hogy a magyar fiatalok lemondanának bizonyos szabadságjogokról egyes célok érdekében, mert rendszeresen azt hallják különböző politikusoktól, hogy a demokratikus működés felesleges. Szabó Andrea viszont azt emelte ki, hogy közben nagyon is demokráciaigenlőek a magyar fiatalok a kutatás szerint, annak ellenére, hogy az országban a jogállam létét folyamatosan megkérdőjelezik. Hozzátette, a korábbi kutatásai szerint ugyanakkor a fiatalok számára a demokrácia elvont fogalom, amelyhez nincs valódi kötődésük, és ezért lehet az is, hogy hajlandóak lennének lemondani bizonyos szabadságjogokról.
Ugyanakkor kiemelte:
„Elképesztő, hogy az elmúlt 10 év szabadságharca után a lokális és nemzeti identitással azonos szinten van az európai identitás, minden harci retorika ellenére a fiatalok természetesnek veszik: amellett, hogy élnek valahol és magyarok, európaiak is. Ez egészen új dolog”
A fiatalok pártkötődésével kapcsolatban megjegyezte, a Fidesz nem veszítette el a kapcsolatát velük, mert a körükben továbbra is a kormánypárt a legnépszerűbb politikai erő, csak legfeljebb nem annyira magas a támogatottsága, mint az idősek körében. Hozzátette azt is, hogy az ellenzéki oldalon sem tudják igazán megszólítani a fiatalokat, legfeljebb a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, mert bár a Momentum generációs pártnak indult, az utóbbi fél-egy évben elkezdett néppártosodni.
Szóba került a beszélgetésben a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ügye is. Erről Szabó Andrea azt mondta, nagyon dicséretes a diákok kiállása, hatalmas erkölcsi tartásról tesznek tanúbizonyságot egy nagyon erős nyomással szemben, de nem tartja valószínűnek, hogy a szerepvállalásuk mintaként szolgáljon másoknak. Mint mondta, „a magyar egyetemi ifjúság ma nem lázadó ifjúság”, sokkal inkább konform, ezért nekik ez sok, és nem valószínű, hogy követni fogják a példát.
A fiatalok politikai preferenciáiról korábban itt írtunk részletesen:
Korai öröm: a Fidesz támogatottsága a fiatalok körében
A Fidesz már kevésbé tudja megszólítani azokat a fiatalokat, akik az Orbán-érában nőttek fel - legalábbis ez az uralkodó vélemény manapság. De mennyire igazolható ez adatokkal? Az októberi önkormányzati választások óta keresi a magyarázatot a Fidesz a támogatottsága csökkenésére, és egyre többen jutnak arra, hogy a vereség egyik oka a fiatalokkal való kapcsolat elvesztése.
