A fiatalok eddig nem tapasztalt mértékben aktivizálódtak a választások idején, s nem kis részük fogékony volt az országot kettéválasztó retorikára. Ami nem jelenti azt, hogy annak lenne igaza, aki a jövő magyarságát jobboldaliak masszív gyülekezeteként vizionálja. De az is téved, aki csupán legyint a történtekre.
ELTE, esztétika szak folyosója, április 12.: egy szép és szimpatikus lány a hirdetőtáblán elhelyezett szórólapon, ami Tamás Gáspár Miklós új könyvét ismerteti, kisatírozza a Gáspárt, és gondosan átírja "secus"-ra.
Moszkva tér, a két forduló között: a középiskolai tanárnő nem akarja elvenni a szórólapot, ezért a nála húsz-huszonöt évvel fiatalabb osztogató lekomcsibérenc-hazaárulózza.
Millenáris Park, a második forduló éjszakája: zokogva összeomló vagy éppen sikítozva szárnyaló kamaszlányok, fel-felcsapó érzelmi hullámok.
Ehhez hasonló élménye, története sokaknak van, a fiatalok köreiben mutatkozó jobboldaliság és hirtelen támadt politikai aktivitás azonban jóval összetettebb kérdés annál, hogy néhány sztori alapján megérthető lenne. A második forduló előtti közvélemény-kutatások fiatalokra vonatkozó eredményeiből kiderül például, hogy az első választók körében nem tarolt a Fidesz. A Medián adatai szerint a tizennyolc- huszonkét éves korosztály negyvennégy százaléka készült a Fideszre szavazni, de ugyanennyien voltak, akik az MSZP-t jelölték meg. A volt kormánypárt fiatal bázisa a huszonhárom-huszonkilenc évesek közül került ki: ötven százalékuk támogatta a Fideszt, az MSZP-t pedig harmincnégy százalékuk.
Érdekes viszont, hogy míg az első szavazók hat százaléka nyilatkozott úgy, hogy az SZDSZ-re szavazna, addig a következő korosztálynál ez az arány már nyolc százalék volt. A Medián munkatársa, Karácsonyi Gergely úgy látja, hogy a huszonhárom-huszonkilenc évesek már a széthulló szocializmusban eszmélkedtek, így tehát jól látták annak visszásságait, ezért körükben nagyobb az "utódpárt" elutasítottsága. A legfiatalabbaknak viszont semmilyen benyomásuk nincsen a szocializmusról. A Fidesz igazi célcsoportját egyébként is a harminc év körüli, fiatal családosok képezték, akik között minden bizonnyal sikerült is megszilárdítania a helyzetét a leköszönő kormánypártnak. Generációs alapon egyébként sem lehet hosszú távon politizálni - írja a közvélemény-kutató. Tartós politikai törésvonalak ugyanis csak tartósan meglévő társadalmi választóvonalak mentén alakulhatnak ki, és ez a törvényszerűség hat a Fidesz stratégiájára is: a jobboldal állandó bázisa valószínűleg a vidéki és vallásos szavazókból verbuválódik. És nem a fiatalokból.
Például
A politikai erők közötti, az első szavazók körében tapasztalt egyensúly a középiskolások korosztályát is jellemzi. Az ő politikai aktivitásuk különösen meglepő, hiszen még nem is szavazhatnak. Számos tanár és diák panaszkodott, hogy "a politika benyomult az iskolákba" - e jelenségről a sajtó is beszámolt -, ám az a XII. kerületi gimnázium, amelyet a Narancs felkeresett, a második forduló után a nyugalom szigetének tűnt. Egy tizenegyedikes diák elmondta: a két legjobb barátnője más véleményen van, mint ő, úgyhogy e nehéz időszakot átvészelendő egyszerűen nem beszéltek politikáról egymás között. Nem úgy a hatosztályos gimnázium többi tanulója. Tanárok és diákok is viseltek kokárdát, vagy MSZP-s, vagy SZDSZ-es kitűzőt. Végül három tizenegyedikes diák megkereste az igazgatót azért, hogy legyen vége a felhajtásnak. A két forduló közötti hétfőn az iskolai fórumon a három fiatalember - egy-egy párt "színeiben" - kiállt, politizálni az iskola falain kívül lehet, majd ki-ki levette a maga pártjelvényét. Ezután egy tanár kivételével mindenki megvált a maga kokárdájától és kitűzőjétől, bár volt olyan tizenkettedikes tanuló, aki szerint az egész akció nem ért semmit, mindenki ugyanúgy hordta tovább a magáét.
Az iskolában tanító magyar-történelem szakos tanárnő kilencedikes, azaz 14-15 évesekből álló (!) osztályában már az első forduló előtti hétvégén szóba került a politika egy osztálykiránduláson. Mint mondta, ekkor még higgadtan, érvekkel vitatkoztak a kisdiákok, az április 9-i, a Testnevelési Egyetemen tartott Orbán-beszéd után azonban felizzottak az indulatok, és a szerda reggeli első órán már arra nyitott be, hogy a gyerekek minősíthetetlenül üvöltöznek egymással. Nagyjából ekkortájt szaporodtak el a kokárdák, és válaszképpen a pártos kitűzők is, SZDSZ-es pólók, egyebek, sok gyerek plakátolni is elment. Amikor rákérdeztünk a politikai aktivitás okára, a tanárok értetlenkedve meredtek ránk: ketté volt szakítva az ország, és ez az iskolában is megmutatkozott. Mindenki erről beszélt, erről szólt a média; miért pont a kamaszok maradtak volna ki ebből? A tanári dohányzóban üldögélők mindenesetre egyetértettek abban: jó, hogy vége.
Magyarázat később
A további megpróbáltatások most már azokra a társadalomtudósokra várnak, akik választ próbálnak találni arra, hogy a kampány idején miért tolódott jobbra a fiatalok jelentékeny részének politikai hangulata. A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetétől még senki sem kutatta igazán e témát - mondta Laki László politológus. Egyelőre csak hipotézisek vannak, de biztos benne, hogy a következő fél év egyik fő kutatási témája ez lesz.
A két forduló közötti politikai hisztéria azért is meglepő, mert a két éve készített Ifjúság 2000 fedőnevű, nyolcezer fős felmérés, amely a 15-29 éves korosztály jellegzetességeit, életvitelét, felfogását igyekezett feltárni, egyáltalán nem mutatott ki olyan tendenciákat, amelyek az áprilisi őrületre akár csak a leghalványabban is utaltak volna. Sőt: az Ifjúság 2000 szerint (lásd: A jövő urai, Magyar Narancs, 2002. április 4.) a fiatalok az egyéni értékek közül a legtöbbre a családot, a jövőt és a jövedelmet tartják (íme, három kulcsszó a Fidesz-kampányból), az úgynevezett közösségi értékek közül pedig a magyarságot és a barátságot. Ez utóbbi két érték a lehetséges tízből egyaránt 8,4 pontot kapott, a politika ellenben a legutolsó helyen szerepelt a maga négy pontjával. (A megkérdezettek tíz százaléka vallotta magát az "egyházak tanítása szerint" vallásosnak, és ötven százalékuk mondta azt, hogy "a maga módján" vallásos.) A nyolcezer fős mintából mindössze harmincketten voltak tagjai valamilyen politikai szervezetnek, és tizenkét százalékuk állította, hogy intenzíven érdeklődik a politika iránt. A pártpreferenciával rendelkezők negyvenkilenc százaléka a Fideszt támogatta, huszonkilenc az MSZP-t és kilenc az SZDSZ-t.
Laki László szerint figyelemre méltó, hogy a kutatás mintájába kerülők semmiképpen sem politikai karrierben gondolkodnak, és az európai fiatalokkal ellentétben nem vesznek részt civil szervezetek munkájában sem. Feltehetőleg azért, mert Magyarországon a civil szerveződések jó része nem mentes a pártoktól - tette hozzá.
Így gondolják ők
Miért fokozódott mégis a végletekig a választásokra a fiatalok politikai aktivitása? E kérdésre a Fiatal Baloldal egyik elnökségi tagja, Pintér Judit sem tudott válaszolni. Az ilyen, fiatalokat tömörítő szervezetek nagy előnye, hogy megfogalmazhatnak olyan dolgokat, melyeket egy párt nem - mondta. Pintér Judit a kettéosztottság és a kiélezett kampány számlájára írta azt is, hogy míg az Ifjúság 2000 felmérésekor a fiatalok semmi politikai érdeklődést nem árultak el, addig 2002-re a helyzet megfordult.
A Jobbik (Jobboldali Ifjúsági Közösség) nevű formáció elnöke, Nagy Ervin és volt elnöke, Kovács Dávid - aki a MIÉP színeiben indult - generációjuk élményeinek a fontosságát hangsúlyozta. Gimnazistaként a rendszerváltás volt a meghatározó, később a tandíj bevezetése volt az az intézkedés, ami újra az utcára vitte őket. Szerintük a tizenéveseknek nagyon is fontos, hogy közösségbe tartozzanak, igényük van a tömegdemonstrációkban való részvételre.
Orbán Viktort és Csurka Istvánt összevetve arra jutottak: gyakorlatilag mindketten ugyanazt mondják (Nagy Ervinék szerint a Fidesz lényegében lenyúlta a MIÉP értékeit, mondatait, retorikáját), ám Orbán Viktor "vonzóbb külsejű". Megkérdőjelezték azon felvetésünket, hogy a Fidesz mérsékeltebb lenne, mint a MIÉP. Úgy látják, amúgy sem lehet a "fiatalok" generációjáról en bloc beszélni; a középiskolásoknak fontos, hogy aki mögé felsorakoznak, az egy karizmatikus Orbán Viktor vagy egy gonosz retorikájú Kovács László, tehát náluk döntő a vezető személye, míg az egyetemisták és főiskolások már nem annyira érdekből, inkább meggyőződésből politizálnak.
Nagy Ervin és Kovács Dávid a fiatalok jobbra tolódásának pszichológiai okát abban látja, hogy a jobboldalon nagyobb az elkötelezettség. A liberálisok, szocialisták nyugodtabbak, a jobboldalon harcolók azonban hallatni akarják a hangjukat, mert "nekik nagyobb erővel kell szembenézniük". A jobbosodás, mondják, a liberalizmus terjedésének természetes ellenhatása, amit még a speciális magyar történelmi háttér is bonyolít. Kovács Dávid példaként említette a nemrég lezajlott Mámor Fesztivál előttünk heverő szórólapját: "Nézd meg, ideírják, hogy előadások a vallásról, ezotéria mint téma, és minden itt van: sámánizmus, szellemidézés, de a kereszténységről egy szó sem esik! Neked természetes, hogy mindenhol ezt látod, de minket állandó negatív ingerek érnek!"
Szerintük nagy számban vannak olyan fiatalok, akik megvédelmeznék a hagyományos értékeket - vallás, magyarság - az elharapódzó szabadelvűségtől. A két és fél éve alakult Jobbik manapság körülbelül ezer tagot számlál - százan a két választási forduló között, illetve után léptek be. A jövőt illetően óvatosak: az önmagában semmit nem jelent, hogy a 2002-es választásokon sok fiatal szavazott jobbra, és inkább az idősebbek támogatták a baloldalt - állítja Nagy Ervin és Kovács Dávid.
Rácz Johanna
