Frischmann Gábor, a Hírközlési Felügyelet elnöke a távközlési piacnyitásról
Fél év telt el a távközlés hazai liberalizációja óta, az eredményekkel azonban sokan elégedetlenek: a verseny beindulását késlelteti, hogy nincsenek elfogadott referencia- összekapcsolási ajánlatok a koncessziós és az alternatív telefontársaságok között, és nem működik
az internetes bevételmegosztás a távközlési és az internetszolgáltatók között. (Lásd: Csigaderbi, Magyar Narancs, 2002. május 9.) A fogyasztók leginkább drágulást tapasztalnak, miután a Matáv - éppen a liberalizációra való hivatkozással - eltörölte átalánydíjas kedvezményeit. Az évi ezermilliárd forintos piacért zajló meccs bírájának szerepét betöltő Hírközlési Felügyelet elnöke szerint
a fogyasztóknak kedvező eredményekre még várni kell, és a játékszabályok sem tökéletesek.
Frischmann Gábor: "riási érdekellentétek kapcsolódnak a hírközlési szabályozáshoz, ami nem meglepő, hiszen éves szinten ezermilliárd forintos piacról van szó, az eddigi befektetések pedig több mint ezerötszáz milliárd forintot tettek ki. A különféle érdekcsoportok minden csatornán megpróbálták érvényesíteni szándékaikat, többek között úgy is, hogy közvetlenül képviselőket kerestek meg. Ez Magyarországon talán egy kicsit szokatlan. De a jogszabály előkészítése során komoly értékelő munka zajlott, és a törvény az érdekcsatározás ellenére jó, még akkor is, ha lehet és kell is rajta javítani. A törvény a Hírközlési Felügyelet (HíF) elnökét jogszabályalkotásra javaslattevő joggal is felruházza, és mi ezzel élni is fogunk: a kezdeti tapasztalatok után mindenképpen módosításokra van szükség. Még az idén módosító csomagot nyújtunk be a jelenlegi hírközlési törvényre vonatkozó végrehajtási rendeletekhez, jövőre pedig az európai uniós jogszabályok változása miatt szükség lesz egy további jogharmonizációs lépésre.
MN: Hogyan változtak a HíF feladatai, szervezete, funkciója a távközlési piacnyitás következtében?
FG: Két új feladatcsoport került hozzánk. Az egyik a HíF-en belül megalakult hírközlési döntőbizottsághoz kapcsolódik: jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók kijelölése, referencia-összekapcsolási és hurokmegosztási ajánlatok jóváhagyása, a piaci szereplők közti vitás ügyek kezelése és így tovább. Ezek egy induló versenypiac esetén alapvető fontosságúak. A másik új feladatcsoport az úgynevezett piacfelügyeleti tevékenység: a szolgáltatók jogkövető magatartásának vizsgálata. Ha azt látjuk, hogy valaki nem tartja be a szabályokat, jogunk van akár keményen szankcionálni is. Emellett megvannak a korábbi feladataink: szolgáltatás nyilvántartásba vétele, frekvenciahasználat engedélyezése és a többi.
MN: A HíF többször úgy nyilatkozott, hogy a fejlemények ellenére optimista a piacnyitást illetően. Milyen előrelépéseknek örülnek?
FG: Sokan gyors és látványos eredményeket vártak a versenytől. De a hírközlési piacnak hatalmas befektetésigénye van, és ezek a befektetések hosszú átfutási idejűek. 1998, az európai piacnyitás előtt egy évvel a nem hagyományos távközlési szolgáltatók befektetéseinek szintje megközelítette a hagyományos távbeszélő-szolgáltatók éves befektetésének az összegét, tehát hatalmas rákészülődés volt az európai országokban. Nálunk több szolgáltató is viszonylag komoly befektetéseket tett, de összességében nagyságrendekkel kisebbeket, mint mondjuk az elmúlt időszakban a vezetékes távközlési szolgáltatók. Tehát egyértelmű volt, hogy látványos infrastruktúra alapú verseny nem fog rögtön beindulni. December 23. óta mégis 13 új távbeszélő-szolgáltatást jelentettek be nálunk, tehát van érdeklődés a távbeszélőpiacon, csak az összekapcsolási szerződések hiányoznak.
MN: Meddig húzhatják még az időt a koncessziós telefontársaságok az összekapcsolás területén?
FG: A HíF még tavaly kimondta azt, hogy a Matáv és a többi, már bent lévő szolgáltató december 23-tól jóváhagyott referencia-összekapcsolási ajánlatok nélkül is köteles megkötni az összekapcsolási szerződéseket. A Matáv ezzel nem értett egyet, és a bíróságon is megtámadta azt a határozatunkat, amikor egy konkrét ügyben összekapcsolásra köteleztük. Ebben semmi meglepő nincs, minden szolgáltatói érdekcsoport hozza a maga formáját. Akik korábban monopolhelyzetben voltak - bár természetesen hangoztatják, hogy ők a verseny hívei -, ha találnak olyan értelmezési lehetőséget a jogszabályrendszerben, ami néhány hónapra még felmenti őket bizonyos kötelezettségek teljesítése alól, akkor élni fognak vele. Az alternatívok pedig hevesen támadják a Matáv minden időhúzását.
MN: Ilyen trükk például az is, hogy a referenciaajánlatokban a HíF költségtanulmányában szereplő értékeknél jóval magasabb öszszekapcsolási díjak szerepelnek. Meddig tarthat ez a huzavona?
FG: A türelmetlenebbik énem azt mondja, hogy most már rendet kéne vágni, de szerencsére az egész eljárást jogszabályok határozzák meg. A referencia-összekapcsolási ajánlatok elbírálására hatvan nap áll rendelkezésünkre - első körben vissza is adtuk az összeset. Ezután harminc napja van a szolgáltatónak, hogy beadjon egy második változatot, ez is megtörtént, jelenleg ezekről tárgyalunk. Ha újabb hatvan nap elteltével sem elfogadható az ajánlat - például az árak költségalapúsága nem igazolt -, akkor a hírközlési döntőbizottságnak kell megállapítania a tartalmát. Mi megpróbáljuk elérni, hogy a szolgáltató elfogadható ajánlatot adjon, de ha nem megy, nem leszünk szívbajosak, és meghatározzuk helyette a tartalmát. Én sem tekintem szerencsés dolognak, hogy bizonyos szolgáltatók ezt az egész ügyet egy alkufolyamatnak tartják. Mi nem alkudozni szeretnénk, hanem hogy elsőre tegyék le azt, ami a jogszabályoknak megfelel.
MN: Ezek szerint a Matávnak a helyi hurok megosztására vonatkozó referenciaajánlata megfelelt, hiszen azt már elfogadták. Az alternatívok szerint a reális ár tíz-húszszorosa szerepel benne a Matáv létesítményeibe történő műszaki betelepülésért.
FG: Amit a Matáv a helyi hurok megosztására vonakozó ajánlatából az adott jogi keretek között ki lehetett hozni, azt a HíF hírközlési döntőbizottsága kihozta. Ha a jogszabályi keretek között tovább lehet menni - és szerencsére az összekapcsolási szerződések esetében sokkal keményebben meg lehet követelni a költségalapúság igazolását -, akkor nyilván továbbmegyünk. A Hírközlési Felügyelet csak az adott jogszabályi környezeten belül tud mérlegelni.
MN: Egy EU-bizottság nemrégiben elmarasztalta a Matáv anyavállalatát, a Deutsche Telekomot a magas összekapcsolási díjak miatt. Szigorúbb versenyszabályokra lehet-e számítani, ha felveszik Magyarországot az EU-ba?
FG: Mihelyt EU-tagok leszünk, az uniós intézményrendszer Magyarországon is működésbe lendül, és ennek eredményeképpen felszólíthatják egy ország kormányát, sőt eljárást is indíthatnak ellene, ha valamilyen versenyszabályt nem honosít teljes mértékben. Több európai országban előfordult az is, hogy az ország hírközlési hatósága és kormánya közötti vita az EU illetékes bizottsága elé került. A németeknél a DT-ben elég jelentős állami tulajdonhányad van, tehát az állam mint tulajdonos nem minden esetben érdekelt a DT kemény megregulázásában. Magyarország kísérleti jelleggel most csatlakozott a jelentési rendszerhez, melynek alapján az EU az egyes országokat értékeli. Ebből minden évben egy olyan összehasonlító adatbázis jön létre, amely például az összekapcsolási vagy a mobilvégződtetési díjakat tartalmazza. Ezt a hírközlést felügyelő hatóságok orientáló eszközként veszik igénybe.
MN: Az internet magyarországi elterjedtsége messze elmarad az európai átlagtól, de még a csehországinál is jóval alacsonyabb. Ebben a helyzetben csak piaci szempontokat kell érvényesíteni?
FG: A liberalizáció során természetes, hogy a piaci szempontok érvényesülnek, de ha ezek nem szolgálnak bizonyos politikai célokat, például az internet elterjedésének növelését, akkor kormányzati beavatkozás szükséges. A HíF csak a jogszabályok betartását tudja ellenőrizni, ha tehát egy szolgáltató a jogszabályi kereteken belül van, nem tehetünk semmit. A jogalkotó viszont módosíthatja az árrendeletet, bevezethet más támogatási elemeket, például kiterjesztheti a ma csak a távbeszélő alapszolgáltatásra vonatkozó egyetemes szolgáltatást - amelyben az állam, akár a piaci viszonyokba is beavatkozva, megfizethető áron garantál egy szolgáltatást - a telefonos internetelérésre is.
MN: Az internetezés telefondíjának megosztását előíró végrehajtási rendelet az európai gyakorlatnál jóval kisebb részt juttat az internetszolgáltatóknak az internetelérés telefondíjából. Egyesek szerint ezt a Matáv cserébe kérte, hogy fenntartsa átalánydíjas kedvezményeit, amelyeket a választások után mégis eltörölt.
FG: Nem tudom, hogy ez így van-e, nem veszünk részt az ilyen háttéralkukban, hiszen nem mi vagyunk a jogszabályalkotók, sem az árszabályozók. Hogy miért alakult ki a csúcsidőben 30, azon kívül 10 százalék, ami valóban alacsonyabb az európai gyakorlatnál, nem tudom - a dolog politikai szándék kérdése. Ha a jogszabályalkotó úgy látja, fontos az, hogy sok kis internetszolgáltató legyen, színes legyen a piac, akkor komolyabb átcsoportosításra volna szükség. Ha viszont azt látja célszerűnek, hogy konszolidáltabb piac legyen, kevesebb, de nagyobb internetszolgáltatóval, akkor lehet, hogy jó ez a megosztási rendelet.
MN: Jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy ez a rendelet csak a koncessziós telefontársaságok internetszolgáltató leányvállalatainak jó, akik az anyacég profitjából hódítják meg az internetpiacot. Elfogadhatónak tartja ezt a gyakorlatot?
FG: A távbeszélőpiac szinte teljesen telített, komoly növekedési lehetőség a mobilban és az internetben van, tehát üzleti szempontból teljesen logikus, hogy a szolgáltatók erre törekszenek. Jogszabályilag bebetonozni őket nem lehet, de gondoskodni kell arról, hogy ne kerülhessenek versenyellenes pozícióba. Ezért van az, hogy ha egy szolgáltató a saját leányvállalatával szerződik, akkor a HíF előtt igazolnia kell, hogy a szerződésben nincs kedvezőbb feltételrendszer, mint amit másoknak biztosít.
MN: Az internetszolgáltatók közül mégis kizárólag a telefontársaságok leányvállalatai írták alá anyacégeikkel a hálózati hozzáférési szerződéseket, a többieknek pedig a törvényben előírt csekély díjhányadot sem utalják át a telefontársaságok.
FG: A jogszabály nem határoz meg feltételeket a díjhányad átadására vonatkozóan, tehát a Matávnak a jogszabály hatálybalépésétől kezdve át kell adnia a díjat az internetszolgáltató számára. Ennek a számlázás nem lehet feltétele - erről a hírközlési döntőbizottság elvi állásfoglalást hozott. Másfelől viszont a jogszabály alapján az internetszolgáltató köteles a korábbi előfizetői szerződését hálózati hozzáférési szerződéssé alakítani - amennyiben nem teszi meg, a Matáv jogosult az előfizetői szerződését felmondani. Ha nem tudnak megállapodni a hozzáférési feltételekben, akkor a hírközlési döntőbizottsághoz kell fordulniuk.
MN: A Matáv előre megmondta, hogy kész a bíróságon is megtámadni az ebben a kérdésben születő hatósági döntéseket.
FG: Jogállamban élünk, ezt mindenkinek joga van megtenni. A legtöbb európai országban a hozzánk hasonló szervezet döntéseinek 70-80 százalékát ugyanígy megtámadják bíróságokon, nálunk azonban ennek, hála Istennek, nincs halasztó hatálya. Sok európai országban évekig lehet húzni az időt ezzel a módszerrel.
MN: Milyen mértékben szólhat bele a munkájukba a politika? Adott esetben figyelembe veszik-e az Informatikai Kormánybiztosság (IKB), a pártok vagy a politikusok álláspontját döntéseik meghozatalánál?
FG: A törvény garantálja a Hírközlési Felügyelet függetlenségét, és az elmúlt három évben egyszer sem tapasztaltam, hogy a politika közvetlenül akarna beavatkozni a mi hatósági döntéseinkbe. A kormány a jogszabályokon keresztül közvetíti politikai céljait, mi pedig azok betartatásával garantáljuk, hogy ezek a célok meg is valósuljanak. Jogértelmezési kérdésekben kialakulhatnak viták - és nyilván lesznek viták akkor is, ha javaslattételi felhatalmazásunkkal élve jogszabály-módosító javaslatokat terjesztünk elő. Nem mondanék igazat akkor, ha azt állítanám, hogy az IKB-val felhőtlen volt a viszony - sok szakmai vitánk volt, például a jogszabályok előkészítésének kérdésében. Vitatkoztunk velük, de tudomásul vettük, hogy ilyenek a jogszabályok, és most ezeket kell alkalmazni. Az új kormányzati struktúrában is maximális konstruktivitásra törekszünk majd.
MN: A HíF döntései jelentős anyagi konzekvenciákkal járnak - egyforintos különbség az összekapcsolási díjakban akár egymilliárd forintos nyereségkülönbséget jelenthet valakinek. Próbálkoznak-e a szolgáltatók befolyásolni a döntéseiket?
FG: A mobilvégződtetésben pedig ugyanez a különbség sokmilliárdos bevétel- vagy nyereségkülönbséget jelent. Itt valóban ekkora tétekről van szó. A döntéseink egy részében van mozgásterünk: az egyik fél az egyik szélsőséget akarja érvényesíteni, a másik a másikat, és nekünk kell megtalálni a középutat. Olyat még nem tapasztaltunk, és remélem, nem is fogunk, hogy megpróbálták volna megkörnyékezni valamelyik döntőbiztosunkat. Lobbizni természetesen próbálnak, én pedig mindenkivel folyamatosan egyeztetek, az alternatívokkal csakúgy, mint a Matáv képviselőivel. Minden esetben elmondom nekik, hogy nem akarok és jogilag sem tudok hatni a döntőbiztosokra, hiszen teljesen függetlenek: konkrét ügyekben a hierarchiában felettük állók sem befolyásolhatják a döntéseiket. Az ő esetükben a hírközlési törvény jóval keményebb összeférhetetlenségi szempontokat határoz meg, mint normál köztisztviselők esetében, és mi magunk is folyamatosan figyeljük a munkatársaink munkáját. Örülök, hogy már szinte mindenki hangot adott annak, hogy mi nem tetszik neki a HíF munkájában - azt tekinteném vészjelnek, ha valamelyik szolgáltatói érdekkör teljesen elégedett lenne velünk. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a fogyasztók legyenek elégedettek, de ez egy hosszú távú folyamat eredménye lesz.
Bodoky Tamás
Szószedet
Referencia-összekapcsolási ajánlat: A jelentős piaci erővel bíró szolgáltatók kötelesek a hírközlési döntőbizottsághoz benyújtani referencia-összekapcsolási ajánlatukat, amely azt tartalmazza, milyen feltételekkel - beleértve a hívásindítási és -végződtetési díjakat is - kapcsolódhatnak a versenytársak az ajánlatot beadó szolgáltató hálózatára. Az ajánlatokat a hatóság a költségalapúság elve és az európai gyakorlat figyelembevételével bírálja el.
Alternatív telefontársaság: A liberalizáció előtt koncessziós szolgáltatási területtel nem rendelkező telefontársaság.
Infrastruktúra alapú verseny: A versengő szolgáltatóknak saját távközlési infrastruktúrát kell kiépíteniük - ellentétben a szolgáltatás alapú versennyel, amely a saját hálózattal nem rendelkező szereplők előtt is megnyitja a piacot.
Helyi hurok: A primer telefonközpontot az előfizetővel összekötő érpár.
Hívásindítási és -végződtetési díjak: Az összekapcsolt szolgáltatók közti elszámolás alapját képező percdíjak, az ajánlatot adó szolgáltató hálózatából induló, illetve ott végződő hívások esetében.
Internetes díjmegosztás: A hírközlési törvény értelmében a telefontársaságok az internetelérésre irányuló telefonhívások tarifájának a végrehajtási rendeletben meghatározott százalékát kötelesek átadni az internetszolgáltatóknak.
