A Nemzeti Sport is megírta, hogy Szöllősit nem engedték be az Egyesült Államokba

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 14.

Belpol

Idézték Gulyás Gergelyt, aki szerint barátságtalan gesztus mindez a nagykövetség részéről. 

„Megtagadták az amerikai beutazást főszerkesztőnktől" – írja a csütörtöki szám utolsó lapján a Nemzeti Sport, amit a hvg.hu szúrt ki. 

Mint lapunk is megírta, az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége nem adott ki vízumot Szöllősi Györgynek, a Nemzeti Sport főszerkesztőjének. Szöllősi György a Chicagói Magyar Kultúrtanács felkérésére nyitotta volna meg pénteken a jubileumi 25. Árpád-kupát,

ám az utazás a magyar külügyminisztérium diplomatavízum iránti kérelme ellenére meghiúsult. 

A Nemzeti Sport főszerkesztője azt írta Facebook-oldalán, „mindez azért különösen érthetetlen, mert újságíróként és Magyarország hivatalos képviselőjeként, nagykövetként tagadták meg a beutazásomat.” Hozzátette: „úgy látszik, tőlem, a magyar sportújságírótól félti az amerikai demokráciát”. 

 
A Topolyai Sport Club (TSC) által közzétett képen Szőllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a magyar futball hagyományának és Puskás Ferenc örökségének nagykövete (k), az Országgyűlés csapatának tagjai a Kárpátalja csapata ellen játszott bronzmérkőzés szünetében a III. Nemzeti Összetartozás Labdarúgó Tornán a topolyai TSC Arénában 2023. június 17-én. 
Fotó: MTI/TSC/Sörföző Kornél
 

Nem sokkal később a nagykövetség közölte, hogy diplomatavízumot csak kormányhivatalnokoknak adhatnak ki, magánszemélyeknek nem. Arról pedig értesítették a magyar kormányt, egyre több olyan eset fordult elő az utóbbi időben, hogy a kormányhoz hivatalos minőségében nem köthető ember akart diplomtaútlevéllel az Amerikai Egyesült Államokba utazni. Az amerikai hatóságok azonban – függetlenül az útlevél típusától – csak annak állíthatnak ki diplomatavízumot, aki tényleg kormánytisztviselő, és ez a szabály nem csak Magyarországra vonatkozik. 

A portál szemléje szerint reagált a Magyar Nemzeti Médiaszövetség nevű szervezet is, amelynek egyik elnökségi tagja maga a Nemzeti Sport főszerkesztője. Ez a reakció befért a sportlap másnapi számába, ahogyan Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kormányinfón tett megjegyzése is, amelyben barátságtalan gesztusnak nevezte az esetet, a követség válaszát hozzátenni azonban nem érezték indokoltnak. Az ugyancsak kormányközeli Magyar Nemzet ennél korrektebb volt: ők címlapon hozták a sztorit és a nagykövetség válaszát is idézték, csak később írták azt, hogy az amerikai nagykövet, „David Pressman állhat a szankciók mögött".

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.