Remek esemény lehetett tegnap este az a beszélgetés, ahol Szakács Árpád és Gajdics Ottó hosszan beszélgettek az ún. kultúrharc okairól, tálalásáról – a 444.hu tudósítása fikarcnyi kétséget sem hagy az esemény színvonala felől. Aki nem volt ott, az csak sajnálkozhat ezen!
Gajdics Ottó ugyebár annak a Magyar Időknek a főszerkesztője, ahol az említett sorozat hömpölyög egy ideje, Szakács Árpád pedig a szerzője azoknak a cikkeknek, amelyek arról számolnak be, hogy a „liberális művészek” még mindig magasan vannak reprezentálva az állami támogatások tekintetében. És aminek természetesen mihamarabb véget kell vetni!
| ||
A viccet félretéve: érdemes elolvasni a tudósítást, mi ezeket a részleteket tartottuk a legfigyelemreméltóbbnak:
– Gajdics Ottó mondatai megvilágítanak sok mindent, hogy ti. a kultúrharc nem is kultúrharc. Mert amikor a Magyar Időkben betámadott PIM-igazgató, azaz Prőhle Gergely (akinek az volt legfőbb bűne, hogy meghívott olyan írókat is az intézménybe, akik kritizálni merészelték Orbánt) visszanyilatkozott Szakács cikke miatt, akkor csak annyi történt, hogy „Árpádnak se kellett több. Így ő is tud, mondtuk, így visszalőttünk. Ezt aposztrofálja kultúrharcként a másik oldal, pedig a frászt, ez nem harc, ezek egy oldalon álló emberek, amikor az egyik rálép a másik lábára, az félrelöki, dulakodásnak, ha tudnám nevezni”.
– Szakács Árpád rengeteget dolgozik a cikkeken – hoppácska, ez is kiderült. „Amelyek nagyjából úgy néznek ki, hogy a Magyar Idők szerzője megnézi, hogy egyes állami intézmények mire fordítottak támogatást, kiket hívtak meg a rendezvényeikre, kiknek a köteteit adták ki, majd ezt összeveti azzal, hogy az adott alkotók mennyire fideszesek. Na ezt a teljesítményt nevezte Gajdics ’hideg hírszerzésnek’, míg Szakács arról beszélt, hogy brutálisan sok munka van ebben, néha egy-egy mondatban 10-12 munkaóra is benne van.”
– Szakács mesélt arról is, hogy „a cikksorozat indulása óta nagyjából 2500 e-mailt kapott, és rengeteg tönkretett életpályát ismert meg”.
– Az MTA-val meg az a baj, hogy túl nagy autonómiát kapott, „például ők dönthetik el, hogy kiket vesznek fel maguk közé”.
Érdemes elolvasni a teljes tudósítást, itt lehet.
