Fővárosi koalíciós tárgyalások: Tétek és ellentétek

szerző
Bugyinszki György
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A dolgok hétfői állása szerint a fővárosi közgyűlés november 28-án (lapunk megjelenése napján) megszavazza Budapest új főpolgármester-helyetteseit, pontot téve a hetek óta húzódó koalíciós tárgyalássorozat végére. Az MSZP és az SZDSZ közti ellentétek oka az volt, hogy a szocialisták a korábbinál több forrás felett kívántak rendelkezni: a nagyberuházásokért felelős gazdasági helyettesi poszt kialakítását szorgalmazták, továbbá az uniós támogatások felügyeletére is igényt tartottak.

A dolgok hétfői állása szerint a fővárosi közgyűlés november 28-án (lapunk megjelenése napján) megszavazza Budapest új főpolgármester-helyetteseit, pontot téve a hetek óta húzódó koalíciós tárgyalássorozat végére. Az MSZP és az SZDSZ közti ellentétek oka az volt, hogy a szocialisták a korábbinál több forrás felett kívántak rendelkezni: a nagyberuházásokért felelős gazdasági helyettesi poszt kialakítását szorgalmazták, továbbá az uniós támogatások felügyeletére is igényt tartottak.Az egyeztetések kezdetekor a Gy. Németh Erzsébet vezette szocialista delegáció még ragaszkodott az általános főpolgármester-helyettesi tisztség létrehozásához, amely alá Budapest pénzügyei tartoztak volna. A poszt várományosa Gy. Németh volt, de a frakcióvezető asszony nem sokkal később meggondolta magát, és úgy vélekedett, hogy a gazdasági pozíciót egy független személynek kellene betöltenie. Sőt: idővel abba is beleegyezett volna, hogy szabaddemokrata legyen az illető. Majd újabb fordulat: Gy. Németh Erzsébet bejelentette, hogy nincs is szükség általános helyettesre, és hogy ő tulajdonképpen nem is akar semmiféle helyettes lenni.

Az MSZP végül beletörődött

az általa sokat bírált Atkári János, korábbi gazdasági főpolgármester-helyettes személyébe, de nagymértékben megnyirbálta volna a jogosítványait. (Lásd: Helyettesi riposztok, Magyar Narancs, 2002. november 7.) Az eredeti szocialista elképzelés szerint Atkárinak (Demszky jobbkezének) mindössze a költségvetés megtervezése és végrehajtása maradt volna a dolga, a beruházásokkal kapcsolatos döntési jogköröket elvették volna tőle.

Ha patthelyzet alakult volna ki a helyettesek ügyében, az SZDSZ elvileg megtehette volna: rábólint mindegyik szocialista jelöltre, majd a közgyűlési szavazás után Demszky Gábor belső rendeletben úgy osztja meg a jogköröket, ahogy akarja. Csakhogy ez egyrészt nem lett volna fair, másrészt látszatmegoldás lett volna, a koalíciós megállapodás szignált papírjánál sokkal fontosabb ugyanis a partnerek hatékony együttműködése, amire egy ilyen "trükk" után nem sok esély maradna. A Fidesszel folytatandó tárgyalások elkezdése és a kisebbségi városvezetésre készülődés most nem merült fel alternatívaként az SZDSZ háza táján (négy éve még ez sem volt elképzelhetetlen), különösen nem Deutsch Tamás frakcióvezetővé választása után.

A koalíciós megállapodás nagyrészt Demszkyék elvárásai szerint alakult: Atkári János marad, hatásköre nem csorbul, az MSZP ex-pénztárnoka, Bakonyi Tibor pedig bár helyettes lesz, de semmiféle különleges jogosítványt nem kap a gazdálkodás terén. Az SZDSZ több helyen is engedett eredeti elképzeléseiből, de a teljes autonómiát élvező helyettesek ötletét mindvégig elutasította, és kitartott a helyettesek közötti folyamatos egyeztetések igénye mellett. Demszky Gábor a Narancsnak a következőképpen értékelt: sajnálatos, hogy egy ilyen fontos időszakban a megállapodás körüli késlekedéssel Budapest elvesztette a lendületes cikluskezdés lehetőségét.

A hatalmi egyezkedés eredménye volt a bizottsági struktúra kialakítása is, amelyet november 13-án fogadott el a fővárosi közgyűlés. Az MSZP mindenképpen igényt tartott a tulajdonosi bizottság elnöki székére, amelyet végül a szocialista Somlyódy Csaba foglalt el. A Városháza talán legfontosabb bizottságának

különleges jogosítványai

vannak: 500 milliós értékhatár alatt például önállóan, a közgyűlés beleszólása nélkül dönthet. Akié a pozíció, az mindenkinél előbb ismeri a bizottság elé kerülő anyagokat, továbbá a külső szereplőkkel is ő tartja a kapcsolatot. A tulajdonosi bizottság tehet javaslatot a közgyűlésnek a budapesti cégek menedzsmentjére is, ami szintén jó eszköz lehet a hatékony káderpolitika alakítására. A mihamarabbi megállapodás érdekében az SZDSZ abba a szocialista követelésbe is belement, hogy a pénzügyi bizottság kapjon plusz 30 millió forintnyi ellátmányt, amelyből a testület külön szakértőket foglalkoztathat (ők vizsgálják és véleményezik majd a gazdasági döntéseket). Az egészségügyi bizottság ügyében viszont az MSZP engedett: lemondott az elnöki posztról a koalíciós partner javára. Igaz, ennek oka inkább a párton belüli nézeteltérés volt: az MSZP három jelöltje nem tudott megállapodni egymással, illetve egyikük mögött sem sorakozott föl egyöntetűen a frakció.

Más személyi kérdésekben is nagy a harc. A szocialista támadások gyakori célpontja Atkári János közvetlen munkatársa, Pócs Attila, aki a nemzetközi pénzügyekkel foglalkozik, ideértve az Európai Beruházási Bankkal (EIB) folytatott tárgyalásokat is. A külföldi támogatások felügyelete nagy lehetőségnek ígérkezik, ráadásul a hatáskörök átcsoportosítása esetén Atkári látóköréből is kikerültek volna ezek a dolgok - Vajda Pál (MSZP) főpolgármester-helyettes mindenesetre szerette volna átvenni a közvetlenül Demszky Gábor alá tartozó EBRD-tárgyalások vezetését, és ezért ragaszkodott Bakonyi Tibor is az integrációs ügyek viteléhez (utóbbi ily módon átvehette volna a nagyberuházások irányítását is). Grandiózus terveiről árulkodott az a szándéka is, hogy a helyettesek mellett általában dolgozó 4-5 fős apparátus helyett ő 17 szakértő (jogászok és közgazdászok) foglalkoztatását határozta el. (Városházi forrásaink szerint Bakonyi neve már egy évvel ezelőtt is felmerült a kábelügy miatt a pozíciójában meggyengült Vajda utódaként, de a szocialisták csak akkor hajtották volna végre a cserét, ha az SZDSZ garantálja Vajdának a közterület-fenntartó vállalat vezérigazgatói posztját. Az árukapcsolásba Demszkyék azonban nem mentek bele.)

Az elhúzódó koalíciós civakodás hátterében Mandur László budapesti MSZP-elnök politikai ambíciói álltak. ´ volt az, aki megvétózta Medgyessy Péter, Kovács László és Demszky Gábor megállapodását Gy. Németh Erzsébet visszalépéséről. Az eredmény ismert: Demszky maradt, és a szocialistáknak sem sikerült abszolút többséget szerezniük a fővárosi közgyűlésben (mi több, tavaszi szereplésükhöz képest 10 százalékkal kevesebbet kaptak listán a fővárosban). A koalíciós tárgyalások fő stratégája úgy okoskodott: ha már a kampány és a mostani tárgyalássorozat is többé-kevésbé kudarc volt az MSZP-nek (végül rá kellett bólintaniuk Atkárira), akkor a hatáskörök átcsoportosításával kell menteni a menthetőt. Az elképzelés csak részben sikerült (a szocialistáké a tulajdonosi bizottság elnöki tiszte), ám ha maradéktalanul bejön, akkor Mandur párton belüli pozíciója olyannyira megerősödik, hogy akár az elnökségre is pályázhatott volna. A szabaddemokraták környékén egyébként úgy tartják: Mandurnak az SZDSZ iránti averziója abból fakad, hogy - informatikai érdekeltségekkel rendelkező, jómódú vállalkozóként - igényt tartott az informatikai miniszteri bársonyszékre, amit az SZDSZ kapott. (E nézet szerint az Országgyűlés alelnöki széke afféle kárpótlás; a pártvezetés hálájának inkább szimbolikus demonstrálása az áprilisi fővárosi tarolásért.)

Nyílt titok

a Városházán, hogy bár pro forma Gy. Németh Erzsébet vezette a koalíciós tárgyalásokat, a háttérben Mandur és legszűkebb csapata (Somlyódy Csaba, Bakonyi Tibor és Egerfai József) dirigált. Ezt támasztja alá az az eset is, amikor egy kabinetülésen Gy. Németh előadta kritikai észrevételeit az egybegyűlteknek, akik a szónoklat befejeztével udvariasan rámutattak, hogy az érintett témát az előző héten tárgyalta a bizottság.

Mandur László akkor sem esett kétségbe, amikor belátta: nem húzhatja tovább a koalíciós alkudozást, engednie kell. (Ebbe a budapesti szocialista vezetéssel szembeni "központi" elégedetlenség mellett valószínűleg az is belejátszott, hogy László Csaba pénzügyminiszter - a rá nehezedő nyomás ellenére - a hét végén megállapodott Demszkyvel a fővárosnak juttatandó többletforrásokról.) Érzékelve a külső és a belső közvélemény elvárását (információink szerint Demszky több vezető szocialista politikussal tárgyalt, hogy próbálják meg jobb belátásra bírni a fővárosi szervezetet), Mandur László megjelent a tárgyalások legutóbbi fordulóján, hogy konszenzuskereső és -teremtő politikusként pontot tegyen a huzavona végére. E lépését többen azzal magyarázzák, hogy az MSZP országos vezetése egyre kevésbé nézi jó szemmel Mandur akcióit. Igaz, hozzányúlni egyelőre nemigen mernek, mert Budapesten, de még az országgyűlési frakcióban is erősek a pozíciói. Ráadásul az ellentétekről nem is nagyon szivárog ki semmi: az MSZP kifelé teljes egységet mutatva "összezár". Ezzel együtt nem lehetetlen, hogy a közelgő szocialista tisztújítás az ő személyét is érintheti.

Bugyinszki György

Belviszályok

Bár minden fórumon cáfolják, hogy ellentét feszülne az MSZP országos és budapesti vezetése között, néhány közelmúltbéli eset egyértelműen erre utal. Az Erzsébet téri gödör ügyében például Atkári Jánosnak sikerült megállapodnia a kormánnyal, a fővárosi szocialista frakció mégis leszavazta a tervet. Továbbá: amikor a kormány meghívta Demszky Gábort Budapest városfejlesztési koncepciójának megtárgyalására, a kitűzött időpontot - a fővárosi MSZP közbenjárására - egy héttel eltolták (ha már utólag nem sikerült visszamondatniuk a meghívást - tartják az SZDSZ-ben). E csúszás miatt a közgyűlésnek már nem volt lehetősége arra, hogy a terveket szeptemberben megtárgyalja.

szerző
Bugyinszki György
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra