Gy. Németh Erzsébet: Továbbra is tilos látogatni az idősotthonokat

  • narancs.hu
  • 2020. december 16.

Belpol

Budapest főpolgármester-helyettese szerint mindenki félreértette Müllerék ajánlását, mert félreérthető volt.

Gy. Németh Erzsébet, Budapest DK-s főpolgármester-helyettese a közösségi oldalán reagált az eredetileg a Népszava által megírt hírre, miszerint  Müller Cecília és Kásler Miklós feloldotta a bentlakásos szociális intézmények, így az idősotthonok látogatási tilalmát is, írja a 24.hu.

Gy. Németh azonban hansgúlyozza: a Nemzeti Népegészségügyi Központ határozata, amely elrendeli az idősotthonok látogatási tilalmát, hatályban van.

"Az idősotthonoknak most TILOS BEENGEDNI A LÁTOGATÓKAT. NINCS KIVÉTEL."

- írja, és hozzáteszi: "Müller Cecília kiadott egy ajánlást, hogy oldják fel a tilalmat. Ezt értette félre a sajtó, és a teljes magyar közvélemény. Azért értették félre mert félreérhető, mert előkészítetlen és átgondolatlan."

Gy. Német szerint csa ka ködösítés meg, miközben minden felelősség az intézményvezetők vállát nyomja.

"Mert ez a kormány egyszerre tilt és enged, hogy ne legyen felelősségrevonható, hogy senki ne kérdezze meg, hogy kinek a lelkén szárad ez a borzalmas helyzet?!"

 

Gy. Német hangsúlyozza azt is, hogy a fővárosi intézmények betartják a hatályos jogszabályokat, zárva tartanak. "Budapestnek van szakmai protokollja. Mi akkor sem pánikolunk, ha a kormány teljesen kiszámíthatatlan helyzeteket állít elő, mert felkészültünk. Városvezetőként pedig a járványhelyzet kezelése mellett azzal is kell foglalkoznom, hogy elrejtett ajánlásokat böngésszek, és egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat olvassak, mert ez a kormány alkalmatlan arra, hogy kormányozzon, hogy világos, szakmailag alátámasztható döntéseket hozzon" - írta.

Közben az Operatív Törzs sajtótájékoztatóján Galgóczi Ágnes is elmondta, az idősotthonokban és szociális intézményekben továbbra  is érvényben van a látogatási tilalom, bár dolgoznak annak a lehetőségnek a kidolgozásán, miként találkozhatnának a bent lakók az ünnepek környékén a hozzátartozóikkal.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.