Gyanúsan nagy arányban diagnosztizálják enyhén értelmi fogyatékosként a roma gyerekeket

  • narancs.hu
  • 2024. december 9.

Belpol

A Rosa Parks Alapítvány kutatása szerint diszkriminatív eljárás is lehet a jelenség mögött.

Érezhető összefüggés van a roma származás, a társadalmi helyzet és aközött, hogy egy gyerek milyen diagnózist kap - írja a Telex a Rosa Parks Alapítvány friss kutatására hivatkozva. A kutatás szegregáció helyzetét vizsgálta a speciális oktatásban Magyarországon.

Annak a megítéléshez, hogy az elmúlt 20 évben milyen változások is voltak, Heves megyét alapul véve hátrányos, halmozottan hátrányos és SNI gyerekek adatait nézték meg, illetve 229 kérdőívet töltettek ki olyan roma szülőkkel, akiknek a gyerekeit SNI-vel diagnosztizálták, valamint kutatók tíz szakértői interjút is készítettek.

Az eredmények szerint a sajátos nevelési igényű tanulók közel 23 százaléka roma származású. Hozzátették, 2023-ban, a 2022-es népszámlálási adatokat alapul véve a roma tanulók 11 százaléka, a nem roma tanulók 3 százaléka volt sajátos nevelési igényű Heves vármegyében.

Ami az enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók közt a legmagasabb a roma gyerekek aránya, itt ez 43 százalék.

Szembetűnő, hogy más fogyatékosság típusokban kifejezetten alacsony a romák aránya. Így például a 2021-es adatgyűjtés szerint a nem roma gyerekek 10-10 százaléka kapott autizmus spektrumzavarról, illetve beszédfogyatékosságról diagnózist, szemben a roma gyerekekkel, akik között mindössze 2 százalék volt az autizmus spektrumzavaros és 5 százalék a beszédfogyatékos gyerek.

A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy hogy a roma gyerekek nemcsak a sajátos nevelési igényű, de az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekek között is felülreprezentáltak.

Abban, hogy roma gyerekeket indokolatlanul nagy arányban diagnosztizálják enyhe fokban értelmi fogyatékosként a képességeik mellett, szerepet játszik a diszkriminatív diagnosztikai eljárás is: a vizsgálatban résztvevők előítéletei és szubjektív megítélése akár téves diagnózist is eredményezhet.

A kutatók javaslatokat is megfogalmaztak: többek között azzal lehetne segíteni a roma gyerekek iskolai oktatását, ha rögzítenék a gyerekek etnikai adatait még pedig azzal a céllal, hogy azok statisztikai alapon nyújtsanak információt a roma és nem roma gyerekek diagnózisairól és oktatási helyzetéről. Emellett felvetették a szülők szélesebb körű tájékoztatását, illetve a szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértő intézmények vizsgálatát, figyelembe véve a roma szakértők bevonását. Fontosnak tartják azt is, hogy a SNI diagnózis felállításánál más teszteket is alkalmazzanak, és javasolják a szakemberek érzékenyítését a roma családok felé, valamint azt, hogy több speciális iskola legyen az országban.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.