Gyurcsány Ferenc vidéken: Ember a Marsról

  • Miklósi Gábor
  • 2003. december 18.

Belpol

A hazai új baloldal vátesze. Vadprivatizációban nyerészkedő KISZ-káder. Az új tőkésosztály sikeres képviselője. Sokak szerint a baloldal következő miniszterelnöke. A Narancs másfél napig kísérte Gyurcsány Ferenc sportminisztert, az MSZP választmányának tagját vidéki körútján, hogy első kézből szerezzen benyomásokat Magyarország egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb politikusáról.

A hazai új baloldal vátesze. Vadprivatizációban nyerészkedő KISZ-káder. Az új tőkésosztály sikeres képviselője. Sokak szerint a baloldal következő miniszterelnöke. A Narancs másfél napig kísérte Gyurcsány Ferenc sportminisztert, az MSZP választmányának tagját vidéki körútján, hogy első kézből szerezzen benyomásokat Magyarország egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb politikusáról.Gyurcsány Ferenc sportminiszterként és szocialista politikusként szinte minden csütörtök délután és pénteken az országot járja. Egyes vélemények szerint már az MSZP országos választmányának szeptemberi ülésén is elsősorban a párt helyi és területi szerveinek képviselői védték meg, amikor korábbi privatizációs ügyei miatt tetemre hívták. A Narancs kérdésére Gyurcsány az MSZP-t egy mrp-vel (munkavállalói résztulajdonosi program) privatizált vállalathoz hasonlította, ahol mindenkinek fél százalék tulajdona, befolyása van, és még a főnököknek sincs több 10-15 százaléknál. (A Fideszt ezzel szemben tipikus "management buyout", vagyis a vezetők által megvásárolt szervezetként látja, ahol Orbán Viktornak egyedül vagy 60 százalékos a befolyása.) Gyurcsány szerint a párton belüli pozíció nem a vezetőhöz, hanem a tagsághoz fűződő viszony függvénye, és ezért mindig újra meg kell kötni az egyezségeket. Éppen azért nehéz irányítani a pártot, mert az átalakításokat pont azokkal szemben kellene végigvinni, akiktől a megbízott vezetők hatalma származik - osztotta meg lapunkkal tapasztalatait. Ez az elgondolás érthetővé teszi, hogy a kormányzati tisztségéből fakadó protokolláris feladatok és hivatali kötelességek mellett Gyurcsány miért fordít akkora figyelmet a helyi pártszervezetekkel való kapcsolattartásra.

"Itt egy szalvéta, írjon hozzá még két nullát, polgármester asszony! Így már tetszik az összeg? Ugye tegeződhetek mindenkivel!?"

Gyurcsánynak érezhetően fontos, hogy minél közvetlenebb hangot találjon hallgatóságával. Nagykáta vezetői sem számítottak arra a szelíd verbális offenzívára, amivel a városukba látogató sportminiszter nyitott a városházán. Gyurcsánynak kialakult módszere van a helyi közösségek megszólítására, legyen szó egy település vezetéséről, lakossági fórumról, pártgyűlésről vagy helyi újságírók egy csoportjáról. Igyekszik a szerepéből és pozíciójából fakadó formális kötöttségektől a lehető leginkább megszabadulni. Zakó le, (lehetőleg) tegeződés, tréfálkozás, köznapi beszédstílus, érthető példák, néha egy-egy vulgáris fordulat. A másfél napos derbi kezdetén a Narancs tudósítója még meg volt róla győződve, hogy mindez (csakúgy, mint lapunk 2003. július 10-i címlapfotóján a lazán nyakba dobott nyakkendő) egy átgondolt píár-stratégia része, és Gyurcsány tudatosan hozza a "nép gyermekéből lett sikeres vállalkozó és reformer reálpolitikus" imázsát. A feszített program végére azonban úgy tűnt, hogy Gyurcsány valószínűleg nem alakoskodik: személyisége integráns részei ezek az elemek még akkor is, ha egy adott környezetben egyikre-másikra tudatosan rájátszik. Kérdés persze, hogy e sokrétűség közelebb vihet-e a megismeréséhez. A milliárdokkal dobálódzó gazdasági szakember, az álmodozó kisfiú, az anakronisztikus pártját és annak lehetetlen belső viszonyait hideg fejjel értékelő politikus, a pénzhez ösztönösen konyító, gyorsan fejszámoló vállalkozó, a baloldal megújítójának képében tetszelgő ideológus és a sikerre, szeretetre és szimpátiára vágyó ember gesztusai és vonásai nála gyakran követhetetlen gyorsasággal váltják egymást.

A különböző közönségek ettől függetlenül vevők Gyurcsányra, aki másfél nap alatt - értékelésünk szerint - csak kisebb kommunikációs bakikat vétett. Péntek délután Egerben, a civil szervezetek képviselőinek rendezett szociális fórumon egyik legelső mondatában arról a káros gyakorlatról beszélt, mely szerint a civil szervezeteknek gyakran "be kell állniuk a helyi politika kurváinak", hogy biztosíthassák a működésükhöz szükséges forrásokat. A teremben üldögélő középkorú hölgyek feszengését látva ezután már finomabb módjait kereste a civilek problémái iránti empátia kifejezésének, és mintegy negyedóra elteltével kialakult a kívánatos közvetlen hangulat. Udvarias csend fogadta Gyurcsány szavait a lakossági fórumon akkor is, amikor egy nagykátai focidrukkernek a profi futball állami támogatása megszüntetésének indoklásakor kijelentette: ">>It`s your business<< - ezt mondtuk a profitorientált egyesületek vezetőinek."

Felsőtárkány volt az egyetlen helyszín, ahol Gyurcsánynak nemigen sikerült megtalálni a hangot a helyiekkel. A községet Egerrel összekötő bicikliút múlt pénteki avatásáról a miniszter önhibáján kívül 25 percet késett. Bár a falu szélén a hidegben ácsorgó képviselők nem fogadták fagyosan, Gyurcsány a sorozatos bocsánatkérés ellenére sem tudott megbarátkozni a helyzettel ("remélem, lesz tea vagy neocitran"), és még egy órával később, a művelődési házban tartott fogadáson is láthatóan feszengett.

A lakossági fórumokon és a helyi pártszervezetek meghirdette beszélgetéseken azonban elemében van. Kiemelkedően jó kommunikációs készségét mutatta, ahogy a meggazdagodásával kapcsolatos kellemetlenkedésnek a Nagykáta lakosainak szervezett eszmecsere kezdetekor sikerült egy jól irányzott, önironikusnak ható, valójában önvédelmi jellegű megjegyzéssel elejét venni. Az eltérő vagyoni kiindulóhelyzetek elemzését illusztrálandó hozta fel: "Mondjuk az ön zsebében van háromszázezer forint, az enyémben meg hárommillió - na jó, az esetemben ez nem jó példa." A reakció zavart nevetgélés, de ha akart is volna valaki, ezután nem jött elő az üdülőügyekkel. Másnap, az egri pártfórumon az államtól való függetlenedésről és a sikeres vállalkozói rétegről jelentette ki, határozottan körbenézve: "Iszonyatos érték, hogy van egy réteg, amelyik megáll a saját lábán." Gyurcsánynak persze igaza van, viszont ki akarna ezután az iszonyatosan értékes vállalkozó zsebében lapuló pénzek kétes eredetéről kérdezősködni?

Gyurcsány profizmusa nem csak az elkerülési technikák ügyes használatában nyilvánul meg. Minden egyes nyilvános esemény végén

megköszönték

neki az őszinteségét, és tapasztalataink szerint a résztvevők többsége valóban úgy érezte, hogy a politikus nem beszélt mellé. Ebben a sportminiszternek megvan az a tagadhatatlan előnye, hogy hosszú évek után értelmes sportpolitikai prioritásokról számolhat be: a támogatott versenysportágak számának jelentős szűkítéséről, az utánpótlás finanszírozásának racionalizálásáról, a presztízsberuházások megszüntetéséről, a hiányzó tornatermek fokozatos pótlásáról, a helyi sportlétesítmények fejlesztéséről. Bár Nagykátán, Gyöngyösön, Egerben és nyilván bármelyik vidéki településen kedvező akusztikája van, ha a miniszter feddőleg szól a 40 milliárdos Budapest Sportarénával kapcsolatos ellenérzéseiről, mondván, ugyanennyi pénzből az ország összes lerobbant helyi sporttelepét fel lehetett volna újítani, a miniszter azonban sem itt, sem máshol nem kerülte meg a konfliktusos kérdések megválaszolását.

"Nem tudunk ilyen célra pénzt adni" - hangzott a lakonikus válasz a hevesi polgármestereknek rendezett sportfórumon felvetett igények többségére. A falusi polgármesterek gyakran roppant különleges sportágakhoz kértek támogatást: ilyen volt az egyik falu lábtoll-labda egyesületének ügye, máshol a gokartpálya a település vezetőinek fő sportproblémája, de volt, aki a lövészegylet ellehetetlenülése vagy a településen született olimpikonok nagy száma miatt érezte indokoltnak a felszólalást. A sportminiszter rezzenéstelen arccal tűrte a megpróbáltatásokat, részletesen elmagyarázta, hogy egy-egy igény miért nem méltányolható, a megalapozottnak tűnőket feljegyezte, egy pillanatig sem keltett azonban hamis illúziókat, hogy a lobbizásnak lehet bármilyen foganatja. Az elutasításokat mindig megindokolta, s arra is gondosan ügyel, hogy kellően ellensúlyozza őket. Minden helyszínen megpendítette továbbá a helyi sporttámogatási döntések megyei szintre delegálását, s az uniós csatlakozást követő első három évben az országba áramló mintegy 1350 milliárd forintnyi uniós forrású fejlesztések jótékony hatásait.

Feltűnően elemében volt a sportminiszter Kékestetőn, ahol az új sípálya-beruházást tekintette meg. A beruházó vállalkozó és környezete egyöntetű elismeréssel adózott Gyurcsány gyors megtérülési kalkulációinak és lényegre törő kérdéseinek, melyek azonban inkább az üzleti lehetőséget méricskélő vállalkozó, semmint egy sportminiszter kérdései voltak. Nyitottnak mutatkozott a bővítéshez szükséges, jelenleg semmire sem használt állami tulajdon bérbeadása ügyében. A sportminiszter jól megtalálta a hangot az erőteljesen nyomuló Heves megyei pártelittel is, bár azt újból

elkerülte, hogy bármit megígérjen,

annál is inkább, mert erre a ciklusra Gyöngyös és Hatvan már kilobbizott magának egy sportcsarnokot, illetve tanuszodát, összesen egymilliárdért.

A négygyerekes sportminiszter meglepő módon a gyerekekkel tudott a legkevésbé valamit kezdeni. Nem volt például kifejezetten gyermekbarát húzás, hogy a nagykátai iskolában este privát angolórán részt vevő, érkezéséről mit sem tudó tízéves gyerekeket először angolul támadta le, majd a szüleik diplomájáról faggatta őket. Igaz, a tőlük és egy halálra rémült takarítónőtől megszerzett jövedelmi információk összekapcsolásával később a lakossági fórumon jól rá lehetett világítani a társadalmi igazságtalanságok mibenlétére.

A pártfórumokon Gyurcsány a pártpolitikai jellegű kérdésekre válaszolva általában a helyzetnek megfelelő, zanzásított formában megismételte a Népszabadságban közölt írásaiban és más interjúiban (a Narancsnak adott interjúját lásd: Nem a lábhoz tett fegyver politikája, 2003. július 10.) kifejtett neoliberális (például az öngondoskodás szükségességéről, az állam újraelosztó szerepének mérsékléséről) vagy klasszikus baloldali (például a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséről vallott) nézeteit. Az aktuális probléma, a lakáshitelek kamattámogatásának csökkentése élénken foglalkoztatta a nyilvános fórumok résztvevőit, de jól ültek Gyurcsánynak a támogatás terheinek egyenlőtlen viselését ("sokan fizetjük kevesek kedvezményét, akikről ráadásul azt sem tudjuk, hogy valóban rászorulók-e") példázó érvei.

Gyurcsány meglepően kendőzetlenül szólt a párton belüli konfliktusokról, a változások szükségességéről, valamint arról, hogy a helyi pártalkalmazottak pozícióik féltése miatt ellenérdekeltek a tagság bővítésében, a fiatalok bevonásában. Megfigyeléseink szerint a magabiztossággal vegyített tépelődő stílus láthatóan lehengerelte az erősen panoptikum-jellegű hallgatóságokat, jóllehet azok tagjai többnyire sem társadalmi helyzetükkel, sem dinamizmusukkal, sem a baloldaliságról alkotott nézeteikkel nem tartoznának szükségképpen a sportminiszter hívei közé. Az volt a benyomásunk, hogy Gyurcsány Ferenc jól halad az MSZP helyi aktivistáinak meggyőzésében. Ám hogy ez az apránként összegyűjtött szimpátiatőke mire lesz elég egy későbbi, komolyabb pártbéli megmérettetésen, azt azért még korai lenne megtippelni.

Miklósi Gábor

kifogások kívül-belül

Gyurcsány Ferencet az idei márciusi kongresszuson választották meg tagnak az MSZP választmányába, és bár e tisztében a viharos szeptemberi választmányi ülés is megerősítette, párton belüli pozíciója egyáltalán nem mondható erősnek. Pártkarrierje felívelésének hátterében ugyanis sokan elsősorban a Medgyessy Péterhez fűződő jó viszonyát látják. Miniszteri kinevezéséig Gyurcsány a miniszterelnök főtanácsadója volt, és továbbra is a kormányfő egyik legközelebbi bizalmasának számít. "A pártnak van egy sajátos belső kultúrája, világa, amelyben szinte behozhatatlan hátrány, hogy nem veszek benne részt a 90-es évek elejétől. Ez a párt ugyan nem egy kollégiumi szobában épült, az eredeti élménynek mégis nagyon fontos része az >>ott voltunk `89 őszén, amikor megalakult a szocialista pártilágban. Olyan vagyok, mintha a Marsról jöttem volna" - mondta lapunknak a sportminiszter.

A párt vezetőségének a dinamikus és lépten-nyomon az MSZP megújulásának szükségességét hangoztató Gyurcsánnyal szemben eleve bizalmatlan tagjainak, elsősorban Kovács László pártelnöknek, Szili Katalin elnökhelyettesnek, (a korábbi sportminiszter) Jánosi György választmányi elnöknek és Kiss Péter országos elnökségi tagnak kapóra jöttek a milliárdos vállalkozóból lett sportminiszter meggazdagodásának egyes, idén nyáron felszínre került kétes fejezetei. Gyurcsány mindvégig, így a napokban lapunknak nyilatkozva is ragaszkodott a balatoni üdülők a parlamenti klub jutányos megszerzése és a paksi tanácsadás jogszerű és ezért erkölcsös voltához. Többen viszont úgy vélik - köztük a Beszélő mostani számában Neményi László -, nem biztos, hogy alkalmas politikusnak az, akinek a meggazdagodása ha jogilag nem is, de erkölcsileg mindenképpen megkérdőjelezhető. Márpedig a 90-es évek elején privatizációs trükkökkel eredeti tőkét felhalmozók "élelmességének" akkori társadalmi szerepe és mai megítélése még akkor sem egyértelmű, ha azóta nemcsak a saját szempontjukból, de a nemzetgazdaságéból is jól működtetik a vagyonukat.

Ugyanakkor Gyurcsány Ferencnek szerencséje van, hogy az említett ügyek most, a ciklus első harmadában, és nem később kerültek elő, amikor a választások közeledtével jóval több kárt okozhattak volna a pártjának és saját politikai karrierjének. Addigra ugyanis az MSZP belső közvéleményének rugalmasságát és a választók egyre magasabb ingerküszöbét ismerve e kínos történetekből valószínűleg csak valami homályos, kellemetlen emlék marad.

Neked ajánljuk