A friss Magyar Narancsban sorra vettük, miként írja felül a központi hatalom a választói akaratot: a választott eszköz függ a település méretétől, de a jelek szerint mindegy, hogy a fővárosról vagy néhány száz fős faluról van szó, e hadjáratot pedig a fideszes vezetésű helyhatóságok autonómiája is alaposan megsínyli – az ő mozgásterük éppúgy szűkül, mint a nem fideszes településeké, még ha a fejlesztési források odacsoportosítása talán feledtetheti is a sérelmeket.
Az önkormányzatok finanszírozását 2013-ban alakította át a kormány, ekkor a lakosságszám szerinti normatív támogatási rendszert felváltotta a feladatalapú finanszírozás, amelyben az állam főleg kötött felhasználású támogatásokat biztosít számukra, amelyeket legfeljebb helyi adók kivetésével tudnak bővíteni.
A legtöbb településen a polgármesterek keze így meg van kötve; fejlesztéseket legfeljebb a kormány által megnyitott pályázati pénzekből, illetve a településre vitt – egyre inkább a kormányhoz kötődő – beruházásokból tudnak megvalósítani, ha nem akarják a végtelenségig terhelni a lakosokat és a helyi vállalkozókat adókkal.
A csekély adóerő-képességű kistelepülések számára jelenleg a tavaly elindított Magyar Falu Program nevű pályázati rendszer a lehetséges fő kiegészítő pénzforrás, amelynek keretében az önkormányzatoknak a legalapvetőbb helyi karbantartási feladatok ellátásához is a kormánynál kell pénzért kuncsorogni.
A finanszírozási rendszer a helyi politikai lehetőségeket is beszűkíti (erre utal a választások óta eltelt egy évben feloszlott képviselő-testületek száma is, amelyek főként 5000 fő alatti településeken jellemző), kistelepülési szinten pedig a legfontosabb választási érv a fideszes vagy Fidesz-közeli polgármesterek mellett, hogy ők több forrást tudnak a településre vinni.
Hasonló a helyzet a nagyobb városokkal is: a hangzatos Modern Városok Program (MVP) 2017-ben „indult el” több mint 250 projekt ígéretével, a legtöbb azóta elakadt projekt azonban ellenzéki vezetésű városokban van: az ellenzéki vezetésű Salgótarjánban, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, miközben a befejezett projektek számát tekintve a legjobban Dunaújváros áll (bár ott is ellenzéki a vezetés), majd Nyíregyháza (2010 óta fideszes a polgármester) és a fideszes „mintaváros” Debrecen, illetve Kaposvár.
„A kormány több mindent elvesz tőlünk, ami a korábbi ígéretekben szerepelt. Ilyen például a Modern Városok Programban elindult Minőségi Otthoncsere Program, amelynek következtében 33 önkormányzati tulajdonú bérház áll üresen, ahova rászoruló családokat költöztetnénk – de nem tehetjük, mert az ehhez szükséges dokumentumot Gyopáros Alpár, a program vezetője nem írja alá” – mondta el lapunknak Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester. A városvezető beszámolt további elvonásokról is, ezek olyan projekteket érintenek, amelyek korábban szerepeltek az MVP hódmezővásárhelyi fejlesztései között. Ilyen volt például új könyvtár és tudásközpont létrehozására szánt 5 milliárd forint, amelyet végül blokkolt a kormány, de hasonló a helyzet az iskolafelújítási projekteknél is
Mindeközben idén augusztusban ráadásul a kormány arról döntött, hogy a jövőben már nem csak a megyei jogú városoknak, hanem a 2019-es önkormányzati választásokon fideszes kézben maradt, és azóta revitalizált megyei önkormányzatoknak is nyújtható támogatás a program keretében.
További részletek az önkormányzati munka ellehetetlenítéséről, a kistelepülések és az ellenzéki vezetésű városok szorult helyzetéről, a megyei önkormányzatok helyzetbe hozásáról az e heti Magyar Narancsban olvashatók!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=NzVkNTJjM2YwMTU3NWQ3NDYwMjNhZDY2NjhmMTQ2NjBkMzRhMTQ4MGZlYTEyNjU1ZTYwMWUzZGNiMWE4NWQxYg==)
