Hiába jött Hoppál, a lift az csak ott áll

  • Hamvay Péter
  • 2014. december 31.

Belpol

Az államtitkár lendületesen átadott egy nyílászárót, de a sajtóeseményen pont a lényeg nem működött.

Meghívót kaptunk az Emberi Erőforrások Minisztériumától és a Budapesti Történeti Múzeumtól (BTM) karácsony előtt. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes és Farbaky Péter, a BTM főigazgatója nem kisebb dolgot adott át, mint a múzeum új bejáratát.

A siker kapujában

A siker kapujában

Fotó: MTI

Ami valójában a BTM királypincéjének a palota zárt kertjeire nyíló régi kapuja. Átadni azért lehet most a hatvanas években épült nyílászárót, mert mostantól nemcsak az Oroszlános udvarból nyíló főbejáraton közelíthető meg a múzeum, hanem a Várkert bazár mozgólépcsőjének és liftjének köszönhetően a látogató a palota zárt kertjeibe is közvetlenül bejuthat.

Azonban az államtitkár és a főpolgármester-helyettes látogatása sem volt elég ahhoz, hogy az I. kerület bekapcsolja végre azt a liftet, ami az új bejárathoz szállítaná a betérő vendégeket. A múzeum dolgozói elmondták, hogy korábban egy ideig működött a lift, akkor viszont éjjel-nappal, így részeg turisták és hajléktalanok is bejutottak a múzeum kertjeibe. Azt is elmesélték, mit hagytak maguk után.

Aztán egy ismeretlen kéz leállította a liftet. A Miniszterelnökséghez tartozó Várgondnokság, a kétszer átadott, de teljesen máig el nem készült Várkert bazár gazdája nem foglalkozik a lifttel, mert – mint közölték – az a közlekedésfejlesztés részeként az I. kerülethez tartozik. Az I. kerület válaszra sem méltatta kérdésünket, hogy miért nem kapcsolják be ismét a felvonót. Szerencsére egy lépcsőn is leereszkedhetünk a kertbe.

És a régi dicsőség

A bejáratátadón kívül megújult a Buda, „a királyi méltóság széke és trónusa” című, a középkori királyi palota emlékeit bemutató állandó tárlat is. Jócskán ráfért már, hogy az egy évvel a múzeum átadása után, 1968-ban felépített állandó kiállítást leporolják.

A tárlat tárgyát és egyben helyszínét jórészt a középkori palota 1950-es években feltárt és helyreállított maradványai képezik, melyeket a palota alól részben a második világháborús bombák szabadítottak ki, a régészek legnagyobb örömére. Túl sokra amúgy sem becsülték a neobarokk palotát. A déli, barokk palotaépület alagsori helyiségeivel összefűzött kiállítási térben ember legyen a talpán, aki kibogozza, hol is jár, mi van ma épp a feje felett, és mi is volt ott Zsigmond és Mátyás korában. Ebben segít, hogy az immár kétnyelvű magyarázó szövegek mellé rajzokat is mellékeltek, ahol bejelölték a vár egykori látképén, hova is nézett például az a gótikus erkély, amely ma a pince falával néz farkasszemet. Rendbe hozták az 1968-ból származó, a második világháborút követő ásatások során feltárt maradványokat bemutató makettet is, és a palota jelenlegi falainak a vonalát is elhelyezték rajta. Mellette, a falon látható, a Zsigmond kori palotát mutató rekonstrukciós rajzon egy gombnyomással megkereshetjük az egykori helyiségeket. Három, eddig üres teremben a királyi könyvtárakat, az őrség szobáját és egy kőfaragóműhelyt rendeztek be.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.