Iskoladráma a közoktatási esélyegyenlőségről

Hiányzó padtárs

  • B. A.
  • 2013. január 19.

Belpol

Hogyan működik az az intézményi mechanizmus, amely hermetikusan elzárja az alacsonyabb státuszú roma gyerekeket a minőségi oktatástól? És az elitiskolák tanulói vajon akarják ezt? Vagy fogalmuk sincs arról, miért jár az ő iskolájukba csupa velük egyívású gyerek?

"Kollégák, szavazzunk erről az Attiláról! - mondja az iskola igazgatója a tantestületnek a hosszú vita egy pontján. - Mindenki pontosan tudja, miről kell dönteni. Én nem mondom, hogy egyetlen gyerek felvételén múlik az iskola sorsa, de mégis. Nekem is vérzik érte a szívem, aranyos, tehetséges, tényleg itt lenne a helye, de azért itt egyetlen eset áll szemben egy egész iskola érdekével. Ha fölvesszük ezt a fiút, mit mondunk a következőnek? És ti is tudjátok, ennek mi a vége. A mi legjobb gyerekeinket tárt karokkal várják a Bolyaiban, és ha elkezdik elviszegetni a gyerekeket, pillanatok alatt bezárnak minket is." És a kollégák, belefáradva az érvekbe - "állítólag integráló intézmény vagyunk" versus "mit akartok, forradalmat?" -, szavaznak: Attilát nem veszik föl. Attila cigány és hátrányos helyzetű, "2H-s", de persze nem azért. A végeredményt értetlenül nézi a tantestület, mint a szégyent, amit más miatt kell elviselni, és a többség nem érti, hogyan történhetett ez meg.

Padlón

Padlón

Fotó: Csoszó Gabriella

Pedig csak játék az egész. Színház, ami mégis olyan komolyan van véve, hogy van olyan résztvevő, aki elsírja magát. Részvételi vagy fórumszínház az alkotók meghatározása szerint, ahol a néző a véleményével időnként alakítója is az események menetének. Attila sorsáról az a hetven gyerek dönt tantestületként, akik bizonyos pontokon a játék nézőiből a dráma aktoraivá válnak. Alig egy órával a játék kezdete után a döntési helyzetek sorozatába belerángatott diákok hiánytalan azonosulással élik át azokat a szerepeket, azokat a dilemmákat, amelyekbe rendszeresen kerülnek a tanáraik, egy kisvárosi elitiskola tantestülete - például minden beiratkozáskor. Például, hogy a sok egyéni jó szándék dacára miképp pecsételődik meg nehéz körülmények közül érkező kortársaik sorsa a finom, jól működő mechanizmusok révén, amelyek épp oly hatékonyan állják útját a szegény, leginkább pedig a roma gyerekeknek, mintha jogszabály mondaná ki, hogy ők ide nem jöhetnek. Belülről élheti át mindenki a rendszer, a közoktatásban újra erősödő intézményi szegregáció hétköznapjait: itt például azt, miképp válik a képesség szerinti szelekció vagy adott esetben az erre való hivatkozás a szegregáció eszközévé.

Áldozata is van ennek a saját érdekeit védő intézményi működésnek: a főhős sorsa egy tipikus iskolai karrierút, ami hol kisebb, hol nagyobb csalódásokon és frusztrációkon keresztül vezet el a teljes kudarchoz, a korai iskolaelhagyáshoz. De addig végig kell nézni, hogy őrli fel a rendszer a tehetséges, szorgalmas és ambiciózus, ráadásul szeretetre méltó roma fiút.

Tömény dráma és tömény politika, hiszen egy szakpolitikai problémát az emberi döntések dimenziójában mutat meg. A Káva Kulturális Műhely és az AnBlokk Egyesület a maga politikai színházát azokba a közösségekbe vitte el - kisvárosi elitiskolák diákjai közé -, amelyek részesei ennek a problémának, sőt haszonélvezői is, de erről nem tudnak vagy nem akarnak tudni, és a valóságos problémákkal való szembenézés helyett egyre inkább az előítéletes gondolkodás paneljei mögé bújnak. A találkozás mindenesetre katartikus volt. Hogy megtisztulást hozott-e, az januárra derül ki - ekkorra összegzik ugyanis az előadás létrehozásában részt vevő szociológusok az előadások előtt és után felvett kérdőívek eredményeit.

A szociológusokból és antropológusokból álló AnBlokk Együttes és a produkció egyik kitalálója, Oblath Márton előzetes kutatásai alapján kiválasztott helyszínek egyikén éljük át a szegregáció hétköznapi drámáját a résztvevőkkel együtt: Kassa közelebb van, mint Budapest, növekvő arányú a szegény és roma népesség, a többség számára egyre szűkülnek a lehetőségek, a fizikai munkához értőknek inkább csak közmunka marad. A közoktatási kínálat is átlagosnak mondható, a hierarchia csúcsán egy önkormányzati és egy egyházi gimnáziummal. Ironikus módon a városi elitiskola közvetlen szomszédja a másik pólust jelentő szakközép- és szakiskola - az Attila sorsáról döntő diákok azt az életutat jelölték ki a darab főszereplőjének, amit a szomszéd épületben tanuló gyerekeknek jelöl ki a magyar közoktatás.

Akármi lesz is a játékot kísérő kutatás eredménye az előítéletesség változásairól, a dráma végére a diákok többsége láthatóan megérti, hogy ez az izoláció, a más etnikai hovatartozású, más társadalmi helyzetű gyerekekkel való találkozás elmaradása őket is szegényebbé teszi. A pedagógusok egy része pedig felismeri talán, hogy róla venne le terheket, ha jogszabály szüntetné meg a féllegális, félig szabad iskolaválasztás mostani gyakorlatát, és kényszerítené ki a hátrányos helyzetűek befogadását.

Ennek a terapikus hasznú, az előítéleteket oldó, valóságos kérdéseket exponáló produkciónak a jövője körül majdnem minden bizonytalan. Egyvalami viszont biztos: az alkotók elszántsága, hogy mindenképp folytatják.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!