„Döntési szakban” a csongrádi vízlépcső ügye?

Ha megáll a Tisza

Belpol

Ötven éve nem talál jobb ötletet a magyar politika az alföldi aszálykárok mérséklésére a csongrádi vízlépcsőnél, de a megépítésétől óvakodik. Legföljebb beszél róla olyan szárazság idején, mint a tavalyi volt.

„Remélem, nem lesz belőle semmi, mert akkor Csongrádnak annyi!” – kiáltott ránk a zöld ruhás férfi a kormány mögül, majd megfordult a kocsival és elhajtott. A vízlépcső említése dühítette fel. A csongrád-bokrosi, ún. vízlépcsőút végén álltunk meg autóval. Azt akartuk megnézni, ami az aszfaltúton kívül még elkészült a szocializmus idején tervbe vett nagyberuházásból. A csongrádi Vincze László vállalta, megmutatja. A zöld ruhás embernek, aki azért állt meg mellettünk, mert kíváncsi volt, mi miért álltunk meg, ő magyarázta el, mi járatban vagyunk. Erre reagált dühösen a jövevény. Vincze László azt mondta, ismerős ez a hang: korábban a virágboltban, koszorúvétel közben szóltak rá, és akkor is a vízlépcső került terítékre, hasonló hangnemben.

Ahol a vízlépcsőút véget ér, sorompóval lezárt földút vezet a Tisza hullámterébe. Térfigyelő kamerára figyelmeztet egy tábla, mert a tározóban, amely egykor a vízlépcsőhöz épült, halat tenyészt egy helybeli halász család: kényszervállalkozás, az élő folyón elrendelt halászati tilalom óta létezik. A nagy tározón kívül néhány beton műtárgyat mutat kísérőnk, amelyek talán a valamikori előkészületek idején kerültek ide.

Vincze László nyugdíjas magyar–testnevelés szakos tanár, 1998-tól 2010-ig a Független Kisgazdapárt, majd a Fidesz színeiben minden országgyűlésiképviselő-választást megnyert a körzetében. Aztán összevonták a választókerületeket, és őt már nem indította a párt. A legtöbbször felszólaló képviselők közé tartozott, és amilyen fórumon csak tudta, szorgalmazta a vízlépcső megépítését, szembehelyezkedve a saját kormánya álláspontjával is. Legutóbb tavaly novemberben, a csongrádi önkormányzat képviselő-testületének közmeghallgatásán kért szót ez ügyben mint csongrádi polgár – a virágboltban emiatt kapott a fejére. A Délmagyarország novemberi tudósítása szerint annyit mondott, hogy úgy tudja, ez az ügy elmozdul a holtpontról, az aszály és az energiaválság „azt hozza magával, hogy meg kell épülnie a vízlépcsőnek”. Azt is mondta, ragaszkodni kell hozzá, hogy a duzzasztó az eredetileg tervezett helyszínen, Csongrád-Bokrosnál készüljön el, ne a Körös-torok alatt. A város független – korábban szocialista – polgármestere, Bedő Tamás egyetértett vele. A közmeghallgatáson szóba került, hogy „a kérdés már döntési szakba került, a duzzasztó megépülhet”, illetve remélhetőleg „hamarosan döntés születik az ügyben, és néhány éven belül ez a mű megvalósulhat”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.