„Döntési szakban” a csongrádi vízlépcső ügye?

Ha megáll a Tisza

Belpol

Ötven éve nem talál jobb ötletet a magyar politika az alföldi aszálykárok mérséklésére a csongrádi vízlépcsőnél, de a megépítésétől óvakodik. Legföljebb beszél róla olyan szárazság idején, mint a tavalyi volt.

„Remélem, nem lesz belőle semmi, mert akkor Csongrádnak annyi!” – kiáltott ránk a zöld ruhás férfi a kormány mögül, majd megfordult a kocsival és elhajtott. A vízlépcső említése dühítette fel. A csongrád-bokrosi, ún. vízlépcsőút végén álltunk meg autóval. Azt akartuk megnézni, ami az aszfaltúton kívül még elkészült a szocializmus idején tervbe vett nagyberuházásból. A csongrádi Vincze László vállalta, megmutatja. A zöld ruhás embernek, aki azért állt meg mellettünk, mert kíváncsi volt, mi miért álltunk meg, ő magyarázta el, mi járatban vagyunk. Erre reagált dühösen a jövevény. Vincze László azt mondta, ismerős ez a hang: korábban a virágboltban, koszorúvétel közben szóltak rá, és akkor is a vízlépcső került terítékre, hasonló hangnemben.

Ahol a vízlépcsőút véget ér, sorompóval lezárt földút vezet a Tisza hullámterébe. Térfigyelő kamerára figyelmeztet egy tábla, mert a tározóban, amely egykor a vízlépcsőhöz épült, halat tenyészt egy helybeli halász család: kényszervállalkozás, az élő folyón elrendelt halászati tilalom óta létezik. A nagy tározón kívül néhány beton műtárgyat mutat kísérőnk, amelyek talán a valamikori előkészületek idején kerültek ide.

Vincze László nyugdíjas magyar–testnevelés szakos tanár, 1998-tól 2010-ig a Független Kisgazdapárt, majd a Fidesz színeiben minden országgyűlésiképviselő-választást megnyert a körzetében. Aztán összevonták a választókerületeket, és őt már nem indította a párt. A legtöbbször felszólaló képviselők közé tartozott, és amilyen fórumon csak tudta, szorgalmazta a vízlépcső megépítését, szembehelyezkedve a saját kormánya álláspontjával is. Legutóbb tavaly novemberben, a csongrádi önkormányzat képviselő-testületének közmeghallgatásán kért szót ez ügyben mint csongrádi polgár – a virágboltban emiatt kapott a fejére. A Délmagyarország novemberi tudósítása szerint annyit mondott, hogy úgy tudja, ez az ügy elmozdul a holtpontról, az aszály és az energiaválság „azt hozza magával, hogy meg kell épülnie a vízlépcsőnek”. Azt is mondta, ragaszkodni kell hozzá, hogy a duzzasztó az eredetileg tervezett helyszínen, Csongrád-Bokrosnál készüljön el, ne a Körös-torok alatt. A város független – korábban szocialista – polgármestere, Bedő Tamás egyetértett vele. A közmeghallgatáson szóba került, hogy „a kérdés már döntési szakba került, a duzzasztó megépülhet”, illetve remélhetőleg „hamarosan döntés születik az ügyben, és néhány éven belül ez a mű megvalósulhat”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.