Horn Gyula nem kér a tiszteletbeli elnökségből, Baja Ferenc háttérbe vonulását a választmány egyik tagja levélben sürgeti, Vitányi Iván és társai heves szóváltás után kivonulnak a választmány üléséről, a médiakuratóriumok ügyében a Fidesz leveri a szocialistákat (is), a tb-önkormányzatok veszni látszanak. Nem jó dolog ellenzékben lenni -mondta néhány hete a Narancsnak adott, hányatott sorsú interjújában Szekeres Imre. Igaza lett.

Az MSZP országos választmányának szombati ülésén bejelentették: Horn Gyula nem kíván a párt tiszteletbeli elnöke lenni. Az már régóta világos volt, hogy Horn pártelnöki posztja a választás eredményétől függ: ha győz az MSZP, akkor miniszterelnökként ő marad a párt első embere, ellenkező esetben mindkét tisztségnek búcsút kell mondania. A politikus elébe ment az eseményeknek, s a vereség után szinte azonnal bejelentette, hogy nem jelölteti magát pártelnöknek. Az MSZP néhány vezetője vélhetően még a bejelentés előtt felvetette a tiszteletbeli elnökséget Hornnál, megkönnyítendő a döntést és a zökkenőmentes személycserét.

A napilapok egybehangzó információi szerint a volt kormányfő végül azért lépett vissza a jelöltségtől, mert azt tapasztalta, hogy ez vitát gerjeszthet a párton belül. Ha valóban így van, akkor az a politikus jó ízléséről tanúskodik, hiszen tiszteletbeli elnököt normális helyeken vita nélkül, közfelkiáltással választanak. A döntésben az a felvetés is szerepet játszhatott, hogy esetleg Nyers Rezsőé lehetne a tiszteletbeli cím. Horn 1990-ben nem a legelegánsabb módon szorította ki a vezetésből a párt első elnökét, kettejük viszonya azóta sem nevezhető barátinak. A végső lökést minden bizonnyal az elnökség azon múlt heti határozata adta meg, hogy a tiszteletbeli elnök nem vehet részt a vezető párttestületek munkájában. Ez világossá tette Horn számára, hogy a cím elfogadása a nyugdíjazással lenne egyenértékű: maga az MSZP alapszabálya tiltotta volna el őt a politizálástól.

A választásokat követően magától értetődő természetességgel lépett elő a párt de facto első emberévé Kovács László volt külügyminiszter. Ám a reflektorfényben sebezhető pontjai is láthatóvá váltak. Nehéz elhinni, hogy elnökké választása után Kovács László képes lesz szilárdan kézben tartani a pártot: szemmel láthatóan nem erőssége a bozótharc, márpedig a hatalmi praktikák teljes tárházának ismerete nélkül ma is nehéz boldogulni az MSZP-ben. Sokan gondolják úgy a pártban, hogy Kovács népszerűsége és hitelessége fabatkát sem ér, ha nem párosul mondjuk Szekeres Imre vagy Kiss Péter szervezőkészségével, ravaszságával és az eszközökben alig válogató gátlástalanságával. Nem véletlen, hogy e két politikus neve került szóba a pártapparátus irányításában meghatározó szerepet játszó ügyvezető alelnöki poszt várományosaként.

A legutóbbi tisztújító kongresszuson Nagy Sándort semmilyen tisztségre nem jelölhették, mert a párt rigorózus alapszabálya ezt legalább kétéves tagsághoz köti. Az akadály mára elhárult, így a szeptemberi tisztújító tanácskozáson az MSZOSZ volt elnöke előtt nyitva áll a pálya. A jelek szerint a politikus - akit az előző ciklusban az SZDSZ-nek Horn asszisztálása mellett sikerült karanténban tartania - a választások után elérkezettnek látta az időt arra, hogy végre az MSZP-ben is olyan karriert fusson be, mint egykor a szakszervezeti mozgalomban. Rögvest tagja lett a frakció szűkebb vezetőségének, s az egyik napilap szerint informális beszélgetéseken már az is felvetődött, hogy őt is jelölni kellene a pártelnöki posztra. Mások szerint Kovács László elnökké választása esetén ő vehetné át a parlamenti frakció irányítását. Azt már most bizonyosra vehetjük, hogy Nagy az MSZP egyik meghatározó vezetője lesz a következő időszakban. Ez pedig a modern szociáldemokrata politizálás helyett a szakszervezeti lobby és az antiliberális jegyek erősödését eredményezheti.

Korántsem mindegy, hogy mi határozza meg a szocialisták magatartását az előttünk álló években, hiszen 1990 óta az MSZP az első közjogi értelemben is felelősnek nevezhető ellenzéki erő. A parlamenti mandátumok egyharmadának birtoklásával egyetlen kétharmados döntés sem születhet nélküle, így nem módosítható sem az alkotmány, sem a házszabály, s az ügyészség kormány alá rendelése is a szocialistáktól függ. Nagy kérdés tehát, hogy miként értelmezi az MSZP a konstruktív vagy -Kovács László legutóbbi megfogalmazása szerint - felelős ellenzék szerepét.

A kormányzati hatalom elvesztése láthatóan felkészületlenül érte a pártot. Az MSZP egyelőre a helyét keresi, s a parlamenti viták tanúsága szerint még nem találta meg az új hangot. Információink szerint a követendő stratégiát illetően két vélemény artikulálódott a legnagyobb ellenzéki erő vezetőségében. Az egyik álláspont szerint kíméletlen kritikával kell illetni a Fidesz-kisgazda-koalíciót, s mindent meg kell tenni a kormány törekvéseinek megakadályozása érdekében. Mások viszont az együttműködés lehetőségét sem zárnák ki teljesen, mert megítélésük szerint ebben a pillanatban a népszerű céljait lendületesen megvalósítani igyekvő Fidesszel szembeni makacs ellenállás keveset hozhat a konyhára.

A helyes stratégia meghatározása előtt a párt sorait kellene végre rendezni. Most ütött vissza az a belső vitákat félresöprő, önkorlátozó magatartás, amit egy évvel ezelőtt a választási siker érdekében egységesen vállaltak az MSZP meghatározó testületei és személyiségei. Kormányzati felelősség híján azonban elszabadultak az elfojtott indulatok. A választmány szombati ülésén Vitányi Iván, a Horn Gyula tiszteletbeli elnöksége ellen is szót emelő Szociáldemokrata Társulás vezéregyénisége hiányolta a testület beszámolójából a kritikai elemeket. Az erről kialakult heves vitában bomlasztó, pártellenes csoportnak nevezte a társulást a választmány egyik vezetője, mire Vitányi néhány társával kivonult az ülésről. A választmány egyik tagja levélben sürgette Baja Ferenc elnök visszavonulását, arra hivatkozva, hogy a politikus tisztázatlan ügyekbe keveredett. Szekeres Imre emberei ma is puccsot emlegetnek annak kapcsán, ahogy néhány nappal a választások után leváltották a frakció korábbi vezetőjét. Sokak szerint bosszúból ők szervezték meg néhány héttel később a Szekeressel mindig rivalizáló Gál Zoltán kigolyózását a parlamenti alelnökségből, pedig a volt házelnök jelölését az új frakcióvezetés is támogatta. A fenti példák mind azt bizonyítják, hogy a választási vereséget sokan a visszavágás lehetőségeként ragadták meg a hatalmi torzsalkodások során elszenvedett korábbi sérelmeikért.

Május 24. után elterjedt vélemény volt az MSZP-ben, hogy a Fidesz és az FKGP nem lesz képes hosszú ideig együtt kormányozni, ezért a szocialisták (nagy)koalíciós partnerként vagy az Orbán Viktorból kiábrándult polgárok akaratából, egy előrehozott választáson ismét kormányra kerülhetnek. Az új kormány gyors megalakulását és első intézkedéseit figyelve ez az álom szertefoszlani látszik. Ám ez most nem is jön rosszul a szocialistáknak: jelen állapotában az MSZP bizonyosan nem tudna revánsot venni a Fideszen.

Kovách Márton