Igazságszolgáltatási reform: Szintráépítés, komfortosítás

  • Somos András
  • 1997. augusztus 14.

Belpol

Senki ne gondolja, hogy az igazságszolgáltatás reformja megvalósult. Azzal, hogy a parlament júliusban elfogadta a fontosabb törvénymódosításokat, csak elkezdődött a nehézkesen mozgó gépezet átalakítása. Arra, hogy a jogérvényesítés valóban egyszerűbbé és hatékonyabbá válna, a kritikusok szerint a törvények alapján semmi nem utal; "a pozitív hatások kibontására" a reformot vezénylő igazságügy-miniszter, Vastagh Pál szerint is csak öt-hat év múlva van esély.
Senki ne gondolja, hogy az igazságszolgáltatás reformja megvalósult. Azzal, hogy a parlament júliusban elfogadta a fontosabb törvénymódosításokat, csak elkezdődött a nehézkesen mozgó gépezet átalakítása. Arra, hogy a jogérvényesítés valóban egyszerűbbé és hatékonyabbá válna, a kritikusok szerint a törvények alapján semmi nem utal; "a pozitív hatások kibontására" a reformot vezénylő igazságügy-miniszter, Vastagh Pál szerint is csak öt-hat év múlva van esély.

"Nagy hagyományokkal rendelkező demokráciák sem vettek olyan nagy lélegzetet, mint a magyar törvény-előkészítés, amely most radikálisan kiseprűzi az igazságszolgáltatás környékéről az Igazságügyi Minisztériumot" - értékelte Györgyi Kálmán legfőbb ügyész 1997. február 28-án egy szakmai tanácskozáson a reform koncepcióját; ekkor még a "tisztulnak, érnek a dolgok" kifejezést használta, majd közvetlenül a törvénycsomag elfogadása után, egy július 10-i szűk körű sajtóbeszélgetésen már "jogtörténeti jelentőségűnek" nevezte a reformot.

1997. október 1-jéig, a reform hatálybalépéséig a bíróságok külső igazgatása Vastagh Pál igazságügy-miniszter hatáskörébe tartozik. "Igazi hatásköre a bíróságok igazgatásával kapcsolatban azonban nem volt a miniszternek, hiszen az egyetértési jog nem hatáskör - mondja a változásokat előkészítő Igazságügy-minisztérium helyettes államtitkára, Konkoly Csaba. - Az igazságszolgáltatás függetlenségének épp az a garanciája, hogy csak az lehet bíró, aki élvezi a bírói tanács bizalmát. A miniszter csak azt a megyei bírósági elnököt nevezheti ki öt évre, akit a bírák többsége támogat." Szűk körű lehetőséget azonban a most még hatályos törvény meghagyott a miniszternek: eltérhet a jelölt kinevezésétől, de az öt év helyett csak egy évre bízhat meg valakit a vezetéssel. (Vastagh Pál egyébként ezt használta ki, amikor a bírák többsége által támogatott pályázók kinevezésétől eltekintett. Lett is ebből politikai botrány annak idején, bár a minisztériumban ma úgy látják: az idő a minisztert igazolta.)

A reform mindenesetre elveszi a miniszter igazgatási jogosítványait. Balsai István (MDF) volt igazságügy-miniszter úgy látja: egy tárca nélküli miniszternek nagyobb hatalma marad, mint Vastagh Pálnak, azáltal, hogy a bíróságok külső igazgatása egy újonnan felállítandó testület, az

Országos Igazságszolgáltatási Tanács

(OIT) kezébe kerül. "Azzal, hogy az Igazságügyi Minisztérium a törvényjavaslatoknak csak a társszerzője, vagyis a kodifikáció sem hozzá tartozik már, sikerült az intézményt börtönfelügyeleti minisztériummá süllyeszteni" - mondta Balsai a Narancsnak. Más bírálók szerint a bírói önkormányzatok egyetértési joga véleménynyilvánításra korlátozódik.

Konkoly azzal érvel az eljárás demokratikus volta mellett, hogy az OIT 15 tagja közül tízen bírák: ők biztosan figyelembe veszik a bírói tanácsok döntését. Balsai viszont erre azt válaszolja: Solt Pálnak, az OIT-ben elnöklő Legfelsőbb Bírósági elnöknek túlhatalma lesz: ő -aki tisztségéből adódóan tehát tagja, sőt elnöke a testületnek - és Vastagh Pál 9 bírát jelölhet a testületbe, akik - ha a 65 tagú küldöttgyűlés egyharmadának támogatását megszerzik - 6 hosszú éven át az OIT tagjai maradnak. Informátorunk - a vitát távolról figyelő, gyakorló bíró - szerint antidemokratikus, hogy 9 bíró képvisel 19 megyét, egy bíró tehát kettőt-hármat egyszerre. Növeli Solt Pál "túlhatalmi helyzetét" az is, hogy Solt csak fővárosi bírókat és néhány megyei bírósági elnököt ismer. Nyilván közülük választja ki a jelöltjeit, és így a megyék akarata egyáltalán nem érvényesül. A vidéki bírók amúgy sem titkolják azt a véleményüket - teszi hozzá forrásunk -, hogy az OIT Hivatala Solt Pál bizalmi embereiből áll majd össze, ők kapnak kulcsszerepet a bíróságokat érintő döntések előkészítésénél. Balsai István úgy fogalmaz: Solt Pál majdani új pozíciója összeférhetetlen jelenlegi tisztségével. (Solt Pál jelenleg szabadságát tölti, ezért nem tudtuk megkérdezni erről.) Az OIT-nek egyébként tagja lesz még Solton és a többi bírán felül a miniszter, a legfőbb ügyész, az ügyvédi kamara elnöke és a parlament alkotmányügyi, illetve költségvetési bizottságának egy-egy delegáltja. Utóbbiak jelenléte Balsai exminiszter szerint "a hatalmi ágak teljes összekavarodását jelenti, ráadásul a Legfelsőbb Bíróság szervezeti különállása nem szűnik meg: elnökére, elnökhelyettesére és kollégiumvezetőire nem terjed ki az OIT hatásköre". Ezek Balsai szavai, bár azt, hogy az OIT elnökének hogyan nem terjed ki a hatásköre az LB elnökére, holott ők ketten egy és ugyanaz a személy, nem részletezte.

Komoly szempont volt a reform elindításában, hogy

gyorsuljon az igazságszolgáltatás

A Fővárosi Cégbíróságon először júniusban fordult elő, hogy több ügyet fejeztek be, mint amennyi érkezett; a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 3000-rel csökkent a kiszignálatlan ügyek száma. A helyi bíróságokon indul az ügyek 95 százaléka, ötven százalékban öt évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkező bírók tárgyalnak: statisztikák szerint jól látható, hogy nem képesek megbirkózni a teherrel. Konkoly Csaba úgy látja, hogy a konkrét ügyek elbírálása miatt az LB sem tud foglalkozni másik feladatával, az ítélkezés egységének biztosításával (más, a belső viszonyokat jól ismerő informátor szerint előfordult, hogy az LB két tanácsa homlokegyenest eltérő döntést hozott például egy tüzelőolaj-ügyben). A reformnak köszönhetően 1999-től felálló

ítélőtáblák

oldhatják meg a helyi és Legfelsőbb Bíróság túlterheltségét, mutat rá a helyettes államtitkár: "Ezzel az LB az úgynevezett jogegységi eljárásra összpontosíthatja az erejét, a helyi bíróságokról pedig a bonyolultabb ügyek a megyére kerülnek." (A jogegységi eljárásra akkor van szükség, ha két bíróság hasonló ügyekben különböző ítéletet hoz, vagy ha egy bíróságon belül két tanács ellentétes ítéletet hirdet.) A büntetőeljárás bevezetni tervezi a kétfokozatú fellebbviteli rendszert, aminek következtében - ha nem létesülnének táblák a megyei és az LB között - minden ügy csak a helyi bíróságon kezdődhetne, ami nem segítene a túlterheltségen, a bonyolultabb büntetőügyek - adócsalás, különösen nagy értékű gazdasági bűnügyek - a megyén indulnának, és csak nagyon szűk körben jutnának el az LB-ig (törvényességi óvás, felülvizsgálati kérelem esetén). Helyi bíróságon vezető beosztásban dolgozó bíró szerint az ítélőtáblák felállítása az előbbiekkel együtt is sokkal inkább az LB tehermentesítését szolgálja, lévén, hogy a jogegységi eljárások lényegesen kisebb számban fordulnak elő, és megítélése szerint az sem látszik még, hogy mely ügytípusokat vonják el a helyi bíróságoktól. Balsai István szerint sem könnyít a helyi bíróságok helyzetén az elfogadott csomag (ld. keretes anyagunkat), szerinte legfeljebb a könnyebb fajsúlyú polgári ügyek kerülnek el a helyi szintről, és a táblák felállítása miatt a tapasztaltabb helyi bírók a feljebb lépő megyei bírák posztjára kerülnek, ami az alsó szint további kiürülésével járhat. Többen érdekesnek tartják, hogy azok a bírák, akik az LB-ről egy ítélőtáblához fognak kerülni, ugyanazért a munkáért, amit eddig végeztek, kevesebb fizetést fognak kapni, szemben azokkal, akik maradnak az LB-n - kevesebb munkával, több pénzért. (A hírek szerint ez komoly mozgásokat indított el az LB-n, érthető okokból.)

A bíróságok 1997-ben 15,8 milliárddal gazdálkodnak, 1998-ban 22 milliárd forintnál többel. Az előterjesztők, a kormány és az Országgyűlés felfogása szerint az önálló hatalmi ág megkívánja, hogy

önálló bírói béralap

létesüljön: 1998. július 1-jétől 160 ezer bruttóért dolgoznak a kezdő bírák, és az előmeneteli rendszer is módosul: négy év helyett három után lehet magasabb kategóriába lépni. Az ügyészek fizetése megfelelően emelkedik majd, a 3500 bírósági, ügyészségi dolgozó bérezése - külön törvények alapján - szintén elkülönül majd a köztisztviselőkétől. Viszonylagos konszenzus alakult ki a különböző oldalon álló politikusok, a szakma képviselői körében is, hogy a reform egyik legnagyobb érdeme a bíróvá, ügyésszé (ügyvéddé) válás feltételeinek megszigorítása. Megfelelően képzett munkaerő csak úgy kerülhet a pályára, ha három évet fogalmazóként és egy évet titkárként bíróságon vagy ügyészségen tölt (az ügyvédek esetében ez háromévi szakmai gyakorlat és egy év ügyvédjelöltség lenne).

A polgári perrendtartás

módosítása összefügg a négyszintű fórumrendszer bevezetésével és azzal, hogy közigazgatási ügyekben szűkül a jogorvoslati lehetőség: a megyei bíróság döntése után - az ilyen típusú ügyek bírósági elbírálása zömében itt indul majd - az ítélőtáblához való fordulás joga kivételessé válik. Az eddigi ötfokú közigazgatási eljárásban - illetékes polgármesteri hivatal, megyei közigazgatási hivatal, és a háromszintű igazságszolgáltatási fórumrendszer - sem a fellebbezést, sem a felülvizsgálati kérelem benyújtását nem korlátozták.

Ha a parlament elfogadja

a büntetőeljárás

tervezetét, a bíró szerepe alaposan megváltozik: nem ő lenne az, aki a vádirat szerint megpróbálja felderíteni az esetet, hanem előtte vonultatná fel a vád és a védelem a bizonyítékokat. A magyar bíróságokon megjelenne a keresztkérdések gyakorlata: az ügyész a vádlottól, a védelem tanújától is, míg a védő a vád tanújától kérdezhetne. A bíró az eljárásban csak "szemléli" a tárgyalást és a még tisztázatlan kérdéseket teszi fel. Az előzetes letartóztatás helyett lehetőség lenne óvadék kiszabására, illetőleg házi őrizet elrendelésére. Új intézményként nyomozási bírói tisztség létesülne, ő a gyanúsított személyi szabadságát jelentősen korlátozó intézkedéseket a vádemelésig foganatosíthatná (őrizetbe vétel, letartóztatás), elrendelhetné a nyomozás folytatását, a titkos adatszerzések elvégzését (telefonlehallgatás, postafelbontás). A jelenleginél nagyobb szerepet kapna a tanúvédelem és a sértett érdekeinek figyelembevétele: szakszóval pótmagánvádas eljárásban akkor is kereshetné az igazát, ha az ügyész nem akar vádat emelni, vagy a nyomozást megszüntetik. Sajátosan könnyítené az eljáró bíróság dolgát az, hogy a vádlott beismerő vallomása esetén, kérelmére tárgyalásra nem kerülne sor, és így kisebb súlyú büntetéssel is megúszná. Solt Pál jelezte: az új szerepekre sem a bírák, sem az ügyészek nem készültek fel. Az LB elnöke a perek parttalanná válásától tart: szerinte szükségtelen a kétfokozatú fellebbviteli rendszer és a bírák háttérbe szorulása. A kormány annak ellenére az átfogó változtatás mellett tette le a voksát, hogy a javaslat megosztja az eljárás szereplőit.

A kritikusok szerint a bíróknak, ügyészeknek nem lesz idejük az új helyzethez való alkalmazkodásra. Erre a reform bábáinak az a válasza, hogy a szakaszos bevezetés a garancia arra, hogy a szereplők alkalmazkodjanak az új szisztémához. 1997 októberében hatályba lép a szervezeti törvény, 1998-ban feláll az OIT, a hivatala, módosulnak a fizetések, majd 1999 januárjában megalakulnak az ítélőtáblák, és a büntetőeljárás szabályai is eltérő időpontokban lépnek hatályba.

Somos András

A reform munkálatai már a rendszerváltás környékén megkezdődtek, kodifikációs megjelenítése azonban csak fokozatosan valósult meg. Az 1989-es alkotmányrevíziót követően megindult a hatalmi ág körülbástyázása, a bíróságok független ítélkezésének szervezeti garanciái épültek ki ebben az időben. Az 1990-es és 1992-es változtatások a végrehajtó hatalom külső igazgatási jogosítványait a minimálisra csökkentették az igazságszolgáltatás felett: a miniszter és az általa kinevezett megyei bírósági elnökök ezután csak a bírói önkormányzati testületek egyetértésével hozhatnak döntést - a bíróságok költségvetése, a bírói létszám megállapítása, a bírói kinevezés azok a kérdések, amelyek ekkortól a bírói tanács egyetértését igénylik. 1992-ben jelentős módosításra került sor a bírák, ügyészek javadalmazásáról szóló jogszabály és az őket segítő dolgozók esetében. A legrosszabbul fizetett jogászszakmák - bírók, ügyészek - javadalmazását a köztisztviselői illetményalaphoz igazították: a kezdő bíró fizetését az alap ötszörösében állapították meg, ami bruttó 126 ezer forint. A szakmák átjárhatósága érdekében a bíróéhoz hasonló javadalmazásban részesül az ügyész is.

A reformmal kapcsolatos első elképzeléseket 1991-ben jelentette meg a Magyar Bírói Egyesület, 1993-ra már elkészült egy, a fontosabb elveket tartalmazó igazságszolgáltatási reformjavaslatuk. A politika először 1994-ben "csúszott rá" a programra: még a Boross-kormány dolgozta ki a büntetőeljárási kódex koncepcióját. Az igazságszolgáltatás anomáliái - ahogy bürokratanyelven nevezik a feldolgozatlan ügyek tömegét és a jogkereső polgár elidegenedését - a 90-es évek derekára változtatásért kiáltottak. 1995-ben az eljárásjogok módosítását célozta az úgynevezett gyorsítócsomag, ám ez csak átmeneti megoldást hozott.

Az átfogó igazságszolgáltatási reformkoncepciót 1996 őszén fogadta el a Horn-kormány. 1997 márciusától május végéig a kormány sorozatban terjesztette be a parlamentnek a törvényjavaslatokat: július 1-jén elfogadták a képviselők az alkotmánymódosító csomagot; július 8-án megszavazták az igazságszolgáltatási reform fontosabb törvényeit (a bírósági szervezetről, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról - az ügyészekre vonatkozó szabályokról -, az igazságügyi dolgozók javadalmazásáról, a Btk. és a polgári perrendtartás módosításáról). A csomagtól egyébként jelentős szakmai nyomásra különválasztották a büntetőeljárás tervezetét, melyet a kormány július 24-i utolsó ülésén első olvasatban megtárgyalt, és valamikor októberben terjeszt a képviselők elé. Parlament előtt van az ügyvédségről szóló törvény, az új társasági törvény, ezeken túlmenően új cégeljárási szabályok jelennek majd meg, amelyek Vastagh Pál szerint a jogharmonizációs törekvéseket szolgálják.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.