A Miskolcra induló tapasztalt utazó Varsány felé kanyarodik, mielőtt elérne úti céljához. A harminchármas főút teli van lassú haladásra kényszerítő falvakkal és traffipaxokkal. A varsányi utat csak némi szerpentin nehezíti, ha nem tankoltunk a környéken, hamar ott lehetünk Miskolcon. Azokat az útikalauzokat, melyek nem azzal kezdik a város ismertetését, hogy itt található a világ egyetlen 0-s villamosa, és hogy itt még egy út neve is Középszer, érdemes a kukába dobni. Ennél többet ugyanis aligha érdemes elmondani Miskolcról.
A régió orgánuma, a Déli Hírlap plankolta fel az egész
AC-pumpa
problémát - hallom néhány nappal kés›bb a Mol-székház páternoszterében -, mert az üzemanyag-forgalmazó nem szponzorálta a lapot. Ennek az állításnak csak bizonyos részleteivel érthet egyet Deme Tibor Opel-márkakereskedő. Azzal, hogy AC-pumpa-probléma van. Munkatársai az elmúlt fél évben hatvanöt meghibásodott alkatrészt cseréltek ki. Kára ugyan nem származott az ügyletből, elvégre egy AC-pumpa-csere is - úgy harminc-hatvanezer forint - hoz valamit a konyhára, de könnyű szívvel lemondana erről a haszonról: "Jött már ide vásárló azzal, hogy hallom, szarok az AC-k, inkább másfajta kocsit veszek." A magát meggondoló vevő előtt széles a paletta, Miskolcon majdnem minden típusú autó kapható. Igaz, abból a fajtából van a legkevesebb, amiben nem AC-pumpa biztosítja a motor üzemanyag-ellátását.
Miskolc-egyetemváros - áll a táblán a felirat. BAZ megye alaptalanul szerény, az a régió, amely egy év alatt országos rendőrfőkapitányt és NB I-es csapatot adott a hazának, intelligenciaközpontjára azt is kiírhatná, hogy Szilícium-völgy. A campus építészetileg rendben van, késő fasiszta-szocreál design ural mindent, a hallgatókat az öngyilkosság mellett utolsó lehetőségként gyors levizsgázásra és eszeveszett menekülésre készteti. A f›épületben jó helyen, ám rossz időben keresem az AC-probléma megoldóját, a mechanikai-technológia tanszék adjunktusát. Várok, amíg a küldetéséről semmit el nem áruló gépjármű-forgalmazó cég befejezi a tárgyalást. Távozásuk után Szofira gyújt Sárvári József.
"Hétszázezer forintból olyan vizsgálatokat tudnánk elvégezni, ami perdöntő lehetne ebben az ügyben" - érzékelteti a felsőoktatási intézmények anyagi gondjait a tanár.
Bizonyítékok
persze már most is vannak Sárvári adjunktus kezében, ha gyakrabban nyitnám fel a kocsink motorháztetejét, talán nekem is ismerősek lennének a tenyerében tartott alkatrészek. "Kémiai reakcióról van szó!" A benzinben, ami az AC-pumpán halad át, túl sok a kén, korrodálja a vörösrezet, a bonyolult szerkezet meg leáll. "Elküldtem faxon a legnagyobb márkaképviseleteknek az árajánlatot, nem is válaszoltak" - kesereg az egyébként igazságügyi műszaki szakértőként is dolgozó Sárvári. Próbálom nyugtatni, hogy szerintem hamarosan lesz vevő a bizonyítási kísérletre, csak az eredménye ne kerüljön napvilágra. "Megvesztegetni engem? A Mol? Ugyan már, keresek én annyit, amib›l megélek, van egy méhészetem is, egyébként meg elnöke vagyok az igazságügyi szakért›k etikai bizottságának. A bizonyítás nekem csak játék, szórakozás. Maguk meg csak Gyöngyös után tankoljanak!"
"Nyolcvanöt forint" - közli a személyzet a megyeháza büféjében a sonkás szendvics és a hosszúlépés árát. Bár
a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
üzemanyag-vizsgálójára várok, mégis csak túlzásnak tűnik ez az angebot. "Tíz forintot kérek vissza" - nyújtok át egy százast, nézem a büfés arcát, szeme se rebben, amikor megköszöni a borravalót. Úgy csinál, mintha nem ő lenne a térség legolcsóbb vendéglátósa. Ráadásul a fele-fele arányban hígított borról azt hiszi, hogy az a hosszúlépés. "Tizenkét benzinmintát vettünk az elmúlt hetekben, mind megfelelt a szabványnak. Ha van probléma, akkor az a szabvánnyal van" - avat be néhány műhelytitokba a fogyasztóvédő. Kiderül, hogy Miskolcon nemcsak az egyetem szegény, de az érdekképviselet is: "Mi már beszélgettünk arról az autódealerekkel, hogy adjanak össze egy kis pénzt, ha komolyabb vizsgálatot akarnak, de nem történt semmi. Mi nem tudjuk a megye összes benzinkútját egyszerre ellenőrizni, arra még az olajszőkítők felderítésére adott ötvenmilliós plusztámogatás sem elég."
A város szívében három benzinkút egymás mellett. "Kockáztat?" - kérdem az egyik tankolót. "Tehetek mást?" - kérdez vissza a harmincon túli fordos, miközben a tankolás árát mutató számlálót kilencszázkilencvenen állítja meg. "Hiába fordulok panasszal az Autóklubhoz, azt is a Mol szponzorálja."
A Mol-székházból
huszonnégy órával később csak annyi szivárog ki, amennyit már egyébként is tudni lehetett. Szabványon kívüli problémával állnak szemben, kártérítésről - több mint kétszázötven tönkrement autóalkatrészről van szó, a legdrágább talán a Mitsubishié: százharmincötezer forint - korai beszélni. Az Aral vezérigazgatója, Makó András szombat reggel bejelenti, észak-magyarországi kútjait ezentúl schwechati telepéről tölti fel, és várja a megalapozott vásárlói reklamációkat, jogos követelés esetén fizet, a többit meg majd európai módon elintézi a Mollal.
Hétfőn este az Aktuálisban - szerencsés szerkesztés - a Mol logisztikai vezetőjét és az Autóklub elnökét próbálja Bocskay riporter egymásnak ugrasztani. Az első kérdés után kiderül, hogy az Autóklubot valóban a Mol támogatja. Kovács Kázmér elnök a műsor hátralévő részében diszkrét kunnilingvációt végez szponzorán. Ami kiderülhetett a tönkrement alkatrészek kapcsán, az kiderült.
Kérdések
persze maradtak. Lehetséges, hogy valakik a Tiszai Finomítóból kivezető csöveket megfúrják, és azon keresztül lopják a benzint? Lehetséges, hogy a rossz minőségű üzemanyagot a továbbiakban is eladja a Mol? Lehetséges, hogy Jockey Ewing beszáll a bizniszbe? Lehetetlen, hogy a Tiszai Finomító igazgatója takarékossági okokból tavaly decemberben leállította a benzinadalék gyártását, és külső cégtől vett szemetet kevert a benzinbe? Lehetséges, hogy ettől mentek tönkre az AC-k? Lehetséges, hogy nem tűzveszélyes a forgó motorban a benzin?
Pálinkás Szűcs Róbert
