A budai vár, pontosabban a Budavári Palota és környéke mindig is a Fidesz szívügye volt. A második világháború után teljes egészében kulturális funkciót kapott palotaegyüttesbe, illetve a Szent György tér épületeibe a történelmi folytonosság nevében legalább részben vissza akarja költöztetni az államigazgatási és reprezentációs funkciókat.
A pincék és az elmúlt nyolc év
Az első Orbán-kormány alatt a miniszterelnökség számára újították fel a Sándor-palotát, ám a 2002-es választási kudarc miatt Orbán már nem költözhetett be példaképe, Bethlen István egykori hivatalába. Az új kormány úgy oldotta meg a gordiuszi csomót, hogy a köztársasági elnöknek utalta ki a klasszicista palotát.
| ||
Medgyessy Péter miniszterelnök 2004-ben nagyszabású, nyolcéves rehabilitációs tervvel rukkolt elő, amit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2006-ban készült tanulmánya is megtámogatott. A 2011-ben kiegészített koncepció egészen a hivatal megszüntetéséig érvényben volt. Eszerint a palotát a második világháború után olyan mértékben átépítették, hogy nem lehet helyreállítani az eredeti tereket (lásd keretes írásunkat). A Szent György tér nyugati térfalának elpusztult épületeit, mint az Udvari istállót és a Teleki-, majd József főhercegi palotát nem tanácsolták újjáépíteni, helyette kortárs beépítéseket támogattak. A romos Honvéd Főparancsnokság hasznosításáról soha nem döntöttek érdemben. Akkor sem, amikor a Budai Várgondnokság 2004-ben tervpályázatot írt ki, amelyet Kis Péter megnyert, de kortárs megoldásaitól, a „lebegő” tetőtől megriadtak mind bal-, mind jobboldalon. A többször átdolgozott terv – melybe később Zoboki Gábor is beszállt – 2008 folyamán négy ízben megjárta a tervtanácsot. Hiába támogatta a zsűri, végül Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester változtatási tilalmat rendelt el, így elúszott a 10 milliárdos uniós támogatás (erről lásd: Kicsinyes, szánalmas, kártékony, Magyar Narancs, 2008. november 20.).
A Várkert Bazárt hol uniós forrásból, hol pedig magántőkéből újították volna fel (egy kanadai-magyar üzletember épített volna kisebb plázát a Várhegybe, és cserébe renoválta volna a műemléket). Nagy Gábor Tamásnak mindkét verzió kútba eséséhez sok köze volt, minden erejével igyekezett a vár szimbolikus terét megőrizni a Fidesznek. 2008-ban a szocialisták megbíztak öt kiváló építészt, hogy – egymástól függetlenül – tervezzék meg a palota és környéke egyes részeinek felújítását, de aztán a megbízók nem tudtak a projektre uniós pénzt szerezni. Az MNV Zrt. a két választási forduló között még kiírt egy tendert a vár hosszú távú fejlesztésére, de ezt később visszavonták.
Nyolc év alatt annyi történt, hogy 2007-ben megnyílt a Szent György tér északnyugati részén feltárt középkori pincerendszer, ám az 1300 négyzetméteres, sok tucat helyiségből álló építmény az egymilliárd forintos rendezés után is alig használható.
Hamvay Péter teljes cikke a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható.
