Krassó György megemlékezés címen nyilvános vitát, „nyílt tárgyalást” tartottak január 4-én az Aurórában, amely során arra a kérdésre keresték az emlékezők és érdeklődők a választ, kiérdemelte-e az 1991-ben elhunyt Krassó azt a „megtiszteltetést”, hogy porait 2014-ben teljes titokban kivegyék a családi sírból, és újratemessék a nemzet nagyjai közé.
Krassót és a családi sírban vele nyugvó szülei, nagyszülei maradványait tavasszal áthelyezték a Fiumei úti nemzeti sírkert 57-es parcellájába, úgy hogy az újratemetésről sem családját, sem senki mást nem értesítettek. (Az újratemetésről bővebben a 444.hu írt itt)
„Krassó a jogsértéssel, hogy a hozzátartozók megkérdezése nélkül történt az újratemetés, nem értene egyet. De ami ennél fontosabb – mi a hozzátartozók úgy gondoljuk – Krassó leginkább azt kifogásolná, hogy zárt ajtók mögött egy önkiválasztott elit csoport döntött egy nemzetet érintő kérdésről, hogy ki „a nemzet nagyja” – írta a Facebook-eseményben Háy Ágnes, Krassó valahai élet- és munkatársa.
A vasárnapi megemlékezés a szervezők Háy Ágnes, Háy Blanka (Krassó és Háy lánya), Bogád Zoltán, Nagy Kristóf illetve Oberth József bemutatkozásával kezdődött, majd a „Play Back” színházi formáció kritikán aluli produkciójával folytatódott, melynek során az ünnepelt ismerősei, barátai, egykori munkatársai idézték fel Krassó egy-egy jellegzetes cselekedetét, s a mondott társulat megpróbálta megjeleníteni az elmondottakat – botrányos színvonalon.
| ||
Az est második részét viszont az a nyilvános vita alakította, amely kapcsán az egész megemlékezés szerveződött. A kérdés az volt, hogy kiérdemelte, megérdemelte-e Krassó a nemzeti sírhelyt? Az épp csak provokatív kérdést Szőke Sándor, a tárgyalás moderátora tette fel, és a feladat az volt, hogy a tanúknak, vagyis az egykori barátoknak, bajtársaknak Krassó szellemében meg kellett győzniük Szőkét és persze egymást is pro vagy kontra. Volt, aki csak annyit mondott, hogy Krassó autonóm személyiségének méltóságáról van szó, hiszen Krassó lényével mindig is túlmutatott a jogon.
Míg abban látszólag sokan egyetértettek, hogy nem kérdés, hogy Krassónak a nemzet nagyjai között van-e a helye, addig Háy Ágnes azt firtatta, hogy szerinte az a fontos, ki dönti el, hogy megérdemelte-e Krassó ezt az intézkedést, vagy, hogy ennek a díszsírhelynek az „elnyeréséhez” milyen érdemekkel kell bárkinek bírnia.
Volt, aki azt kifogásolta, hogy ha már díszsírhelybe került Krassó, miért nem az 56-os parcellába helyezték újra nyugalomra. Hodosán Róza szerint Krassó kérlelhetetlenül vitte ’56 szellemiségét, ’56 ébrentartója volt, többek között a szamizdat kiadások életre hívásán keresztül. „A magyar nemzet hőse volt. De hogy mit kezd a magyar nemzet a hősével?”
Kőszeg Ferenc azt idézte fel, hogy ha volna olyan, hogy nemzeti pantheon – mint mondjuk Párizsban –, akkor egészen biztos, hogy nem lenne kérdés, Krassónak van-e ott helye. Krassó ötvenhatossága, forradalmisága (mások mellett) fontos szerepet játszott a múlt ébrentartásában. Ma ez viszont tisztán politikai ügymenet. „Kínos dolog, hogy Krassó sírhelyéről azok döntenek, akiknek ez aktuálpolitikai kérdés.”
Többek szerint nem is annyira az ’56-os, sokkal inkább a 79-től folytatott tevékenysége volt az igazán fontos (1979-ben egy szabadegyetemi előadáson beszélt például nagy nyilvánosság előtt először ’56-ről), és azért nem is releváns a kérdés, hogy megérdemelte-e, hogy a nemzet nagyjai közé került a Fiumei úti sírkertbe, mert már rég a nemzet nagyjai között volt, a fejekben biztosan.
Hogy miért felejtette el Krassót a magyar társadalom, arról Demszky Gábor szerint van egy nagyon aktuális megfejtés, amit csak kerülgettek az este során, de senki nem mondta ki, hogy tudniillik Krassó mindig megkérdőjelezte a rendszert.
Bár a „tárgyaláson” nem hirdettek ítéletet arra nézve, hogy megérdemelte-e Krassó a nemzeti díszsírhelyt, de ez az esetlegességében is szimpatikus rendezvény arra bizonnyal jó volt, hogy két dolgot tudatosítson a megjelentekben:
1. A porod is nekik szolgál.
2. Krassó György életművének megfelelő polcra helyezésével még adós magának a kollektív emlékezet.
