Több mint fél tucat – a párt vezetésére és a kampányra rálátó – LMP-ssel beszélgettünk az elmúlt hetekben azért, hogy megértsük, mi zajlott a pártban a választások előtti fél évben. A párt egyes vezetői egyeztettek fideszes prominensekkel, a kampányt egy idő után elhanyagolta az irányítására szánt csapat, Ron Werbernek pedig szándékosan nem fizették ki a tiszteletdíját – állították forrásaink, akik közül többen attól tartanak, hogy jobboldali fordulat várható az LMP-ben. (Névvel ugyanakkor senki nem vállalta a nyilatkozatát.)
Ideológia mentén hasad
Az LMP-tagság egy részének már a párt létrejötte óta szent meggyőződése, hogy csak a külön utas politika vezethet sikerre, és az MSZP-vel együttműködni legalább akkora bűn volna, mint lepaktálni a Fidesszel. Ez a hozzáállás nem változott az után sem, hogy az új választási törvény tulajdonképpen kooperációs kényszert ró az ellenzéki pártokra, ha le akarják váltani a Fideszt. A párttagság másik része ugyanakkor az együttműködőbb LMP-ben látja a Fidesz leváltásának kulcsát, a két oldal közötti ellentét pedig kibékíthetetlennek látszik. A „sünök” – így nevezik párton belül azokat, akik a Schiffer András-féle külön utas politikában hisznek – úgy tartják, a párt alapértékeit árulják el azok, akik a kormányváltás érdekében együttműködnének akár a szocialistákkal is, míg a nyitottabb politikát hirdetők szerint a „sünök” akár tudatosan, akár nem, de a Fidesz szekerét tolják. Az erőviszonyokat jelzi, hogy az LMP kongresszusa még a kampányidőszak előtt úgy határozott, hogy a párt 106 egyéni jelölttel vág neki a választásoknak, és egyúttal kizárt bármiféle kooperációt olyan pártokkal, melyek voltak már kormányon – ideértve Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalícióját is.
A kampányt már külön stáb vitte, ahová nyár végén megérkezett Ron Werber. A korábban az MSZP-nek is dolgozó izraeli tanácsadó állítólag maga jelentkezett a pártnál, mert már régóta szeretett volna egy női miniszterelnököt felépíteni, és fantáziát látott Szél Bernadettben, az LMP társelnökében. Werber érkezésével Schmuck Erzsébet lett a kampánycsapat hivatalos vezetője, mondván, ő jóval tapasztaltabb politikus, mint a 27 éves Ungár Péter, aki Schmuck helyettese lett. Ennek ellenére Ungár volt a fő kapcsolattartó Werber és az LMP között (Ungár szerepéről lásd keretes írásunkat). Az első, szóbeli megállapodás szerint Werber az első pár hónapban ingyen, költségtérítés fejében dolgozott a pártnak. Mivel az ekkor végzett közös munkát eredményesnek találták, december 10-én szerződést kötöttek, amelyet az LMP részéről Ungár Péter írt alá – ennek még lesz jelentősége.
| ||
Arról, hogy valójában milyen munkát végzett a pártnál Werber, megoszlanak a vélemények. Volt olyan egyéni jelöltként induló LMP-s politikus, aki szerint a tanácsadó valódi teljesítménye messze elmarad a hírnevétől, „túl sokat beszélt a semmiről”, nagy csalódás volt a találkozás vele. Mások viszont alapos, jó szakembernek írták le Werbert, aki jól érti a magyar politikát: azok a tanácsai, amelyeket megfogadtak, mind be is jöttek, sőt jó néhány tőle tanult praktikát még a távozása után is alkalmaztak az LMP-ben. Azt viszont minden beszélgetőtársunk kiemelte, hogy nehéz személyisége miatt nem könnyű együtt dolgozni vele. A munkát az is nehezítette, hogy Werber az LMP-nél jóval nagyobb pártokhoz szokott. „Ez nem a 2002-es MSZP, nincs sem annyi aktivistánk, sem annyi pénzünk, amivel meg tudtuk volna valósítani Ron nagyratörő terveit” – vélekedett egyik forrásunk, s mondandóját mások is alátámasztották. A közvélemény-kutatási adatok mindenesetre arra utalnak, hogy Werber munkájának volt látszatja. Míg nyáron csak 3–4 százalékon mérték az LMP-t a biztos pártválasztók között, ez az arány az év végére 8 százalék fölé ment, sőt egy belső használatra készült Závecz-felmérés ekkor állítólag 12 százalékra taksálta a pártot.
Januárra azonban fogyni kezdett a levegő Werber körül. Olyan fontos döntésekből kezdték kihagyni, amelyekbe még a szerződése szerint is be kellett volna vonni: előfordult például, hogy a tudta nélkül forgattak le és kezdtek használni egy kampányvideót. A helyzet odáig fajult, hogy Werber szerződésszegésre hivatkozva februárban otthagyta a pártot, a ki nem fizetett juttatásai miatt kialakult vitát valószínűleg bíróságon igyekszik rendezni (erről lásd a Werber szerződése c. keretes írást). Azt, hogy miért kerülték meg egyre több kérdésben a tanácsadót, nem tudtuk pontosan rekonstruálni. Többek szerint a Szél–Schmuck–Ungár hármas nem akarta átengedni másnak a stratégia megalkotását. Másoktól viszont azt hallottuk, hogy az LMP hirtelen megnőtt támogatottsága kezdett kellemetlen lenni a Fidesznek, ezért mindent mozgósítottak, hogy megakadályozzák az LMP áttörését. A kampányt belülről végigkísérő forrásunk szerint ennél prózaibb a magyarázat: annyira amatőr volt a kampány, hogy a tönkretételéhez nem volt szükség a Fidesz beavatkozására. Az LMP szervezetileg gyenge, egyszerűen nem tudták volna olyan színvonalon elvégezni a feladatokat, ahogyan azt Werber elvárta. Mindezt azonban nem merték beismerni a tanácsadónak, ezért kezdték el szabotálni a munkáját. Werbernek februárra lett elege abból, hogy a pártban nem működik semmi.
Hívja Schmidt Máriát!
Az a feltételezés, hogy az LMP és a Fidesz közötti kapcsolat nem a hagyományos ellenzéki-kormánypárti felállás szerint alakul, már korábban is felmerült. A 2016-os alkotmánybíró-választás során például a Fidesz megegyezett az LMP-vel a jelöltekről (a tárgyalásokat a zöldpárt részéről Schiffer András vezette), a plakáttörvény tavaly nyári vitájakor pedig Hadházy Ákos, a párt társelnöke arról beszélt a Hír Tv-ben, hogy Rogán Antal és Kósa Lajos személyesen győzködték az LMP képviselőit, segítsenek a kétharmados törvény megszavazásában. A párt volt társelnöke a választások előtt és után is tett olyan nyilatkozatokat, hogy az LMP-be is beágyazódott a Fidesz, és egyes LMP-sek akarva vagy akaratlanul a kormánypártot segítik.
Arról több beszélgetőtársunk is beszámolt, hogy a választások előtti időszakban is volt kommunikáció LMP-s politikusok, a kampánycsapat és egyes fideszes politikusok között. E híresztelésekben rendre Schmidt Mária, Orbán Viktor volt tanácsadójának neve bukkant fel, és nem csupán azért, mert ő Ungár Péter édesanyja. Azt, hogy Ungár lenne a „fideszes ügynök” a párton belül, senki nem állította, a legtöbb forrásunk szerint a volt elnökségi tag igenis szeretné leváltani a Fideszt. Azt azonban többen is elmondták, hogy Ungár szoros kapcsolatban áll az anyjával, aki hatással van a vele egy házban élő fiára. Ungár többször elmondta, politikai vitáik kimerülnek abban, hogy próbálja meggyőzni anyját a saját igazáról. Mások viszont arról számoltak be, hogy az LMP-s belső vitákban Ungár nemegyszer azokkal az érvekkel állt elő, amelyeket nem sokkal korábban Schmidt publikált a saját blogján. Ungár szerint ez a kapcsolat „túl nyilvánvaló” ahhoz, hogy pont ő dolgozna a Fidesz érdekében, ugyanakkor maga is azt nyilatkozta az Indexnek, hogy az ő személyes vagyona is a NER-ből jön. Erről pedig könnyen eszünkbe juthat például Spéder Zoltán esete, akitől – részben pont Schmidt és Ungár segítségével – a NER el is vette azt a vagyont, amit adott neki (lásd: A gazda áldásával, Magyar Narancs, 2017. július 20.).
| ||
Noha a társelnöki posztról és országgyűlési mandátumáról Schiffer András már két éve lemondott, még a kampányidőszakban is volt befolyása a pártra. Schiffer jó kapcsolatot ápol a Terror Háza főigazgatójával, s a pártvezetés ügyeiben járatos egyik forrásunk szerint többször is egyeztetett Schmidttel, ha hatni akart Ungárra – akinek pártbéli karrierjét is Schiffer egyengette. Az LMP alapítója minden beszélgetőtársunk szerint megtartotta „újbalos, rendszerkritikus” nézeteit, és kizárt, hogy a Fidesz embere lenne, ugyanakkor a pártból való idei kilépéséig ő volt az egyik legelszántabb „sün”, és bármiféle együttműködést más pártokkal igyekezett megakadályozni. A választások után Hadházy pedig arról beszélt a 24.hu-nak, hogy egy időben Schiffer arra kérte, „ne nyomjuk teljes erővel a korrupciós történeteket, a rázósabbakat inkább írassuk meg újságírókkal”.
Schmuck Erzsébet, az LMP kampányfőnöke és jelenlegi parlamenti képviselője (aki a Medgyessy-kormány alatt államtitkár is volt) nem titkolja, hogy régóta jóban van Schmidttel. A párton belül már márciusban lábra kapott a szóbeszéd, hogy Schmuck a kampány ideje alatt többször is telefonon egyeztetett Schmidt Máriával. Mivel Schmuck sofőrje fültanúja volt a beszélgetéseknek, azok nem maradtak titokban. Több forrásunk is megerősítette, hogy a hívások miatt jelenleg fegyelmi eljárás zajlik Schmuckkal szemben, ami nyár végére zárulhat le. Az egyik forrásunk mindazonáltal nem tulajdonít valódi jelentőséget ezeknek a beszélgetéseknek: „Tudom, hogy ciki, de Schmuck annyira nem volt képben az LMP ügyeivel a kampányban, hogy még akkor sem tudott volna érzékeny adatokat megosztani Schmidttel, ha kifejezetten ártani akart volna a pártnak.”
Schmidt Máriával nemcsak Ungár és Schmuck, de Szél Bernadett is kapcsolatban állhatott – állította több forrásunk. De a pártot jól ismerők Sallai Róbert Benedeket, a párt volt titkárát és parlamenti képviselőjét is azok között emlegették, akikre hatással lehetett a Fidesz. Sallai 2017 őszén még a „csendes koordináció” híve volt, azaz amellett érvelt, hogy az ellenzéki pártok ne kampányoljanak azokban a körzetekben, ahol lehet tudni, hogy nem az övék az esélyes ellenzéki jelölt. Sallai plakátokat sem rendelt a saját körzetében, mert ott a jobbikos indulót tartotta esélyesnek. A taktika helyességéről nem tudta meggyőzni párttársait, de úgy tudjuk, a saját szakállára elkezdett más pártokkal tárgyalni róla.
Év végére azonban Sallai 180 fokos fordulatot vett, s a koordináció és a visszalépések legnagyobb ellenzője lett. Mindez odáig fajult, hogy árulónak nevezte a visszalépőket, és sokmilliós perrel fenyegette meg azokat a jelölteket, akik végül nem indulnak a választásokon. Sallai ugyanakkor azt állította a 444-nek, hogy nem fenyegetőzött, csupán felhívta a jelöltek figyelmét arra, hogy aláírtak egy szerződést, amelyben vállalták, hogy ha az elnökség jóváhagyása nélkül lépnek vissza, akkor az LMP polgári perben követelheti tőlük azt az állami támogatást, amitől a visszalépésük miatt elesik. Mindezt a Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda jogi szakvéleményére alapozta. Arra is többen felhívták a figyelmünket, hogy titkári pozíciójával visszaélve Sallai egy idő után akadályozni kezdte az elnökség munkáját. Előfordult, hogy hetekig nem hívta össze az elnökséget, vagy nem tett fel szavazásra olyan beterjesztéseket, amelyek nem tetszettek neki. Ilyen volt például Hadházy Ákos társelnök azon javaslata, hogy a párt ne indítson pert a visszalépők ellen. (Hadházyval amúgy sem kedvelték egymást, ez a nézeteltérés vezetett oda, hogy egy fegyelmi tárgyaláson Sallai fellökte Hadházyt, és az erőszakos cselekedete miatt ki is zárták a pártból – egyelőre első fokon). Arra, hogy miért változott meg Sallai politikai magatartása, két magyarázatot hallottunk. Az egyik szerint csak tartotta magát a kongresszusi határozathoz, és mindenki mástól ezt várta el – azaz koordinálni és visszalépni csak akkor lehetett volna, ha erre a párt legfőbb döntéshozó szerve engedélyt ad. Többen viszont felhívták figyelmünket egy, az Átlátszón idén tavaszszal megjelent cikkre. A portál arról írt, hogy a Sallai vezette Nimfea Természetvédelmi Egyesület nyert egy 2,81 millió eurós (875 millió forint) uniós pályázaton, s a pénzből 240 ezer euró (mintegy 75 millió forint) jutott neki; a Nimfeán kívül az összes többi résztvevő állami szerv vagy nagy nemzeti park. Sallai tavaly tavasszal az Indexnek arról beszélt, hogy visszavonulni készül, többek között azért, mert a „Nimfea Természetvédelmi Egyesületet és a mintagazdaságát nagyjából csődbe viszik. Maradjunk annyiban, hogy mióta képviselő vagyok, pénzügyi gondok vannak a civileknél”.
Amatőrök, de tudják magukról
Az LMP igyekezett tehát tartani magát ahhoz, hogy ne legyen semmiféle együttműködés a többi ellenzéki párttal. Február végén azonban a hódmezővásárhelyi polgármester-választást megnyerte a független Márki-Zay Péter, aki mögött felsorakozott az összes ellenzéki párt. Ezt követően olyan nagy lett a nyomás a pártvezetésen a tagság egy része, a média és a választók részéről, hogy elkezdtek azon gondolkodni, miként lehetne mégis valami együttműködést tető alá hozni a többi ellenzéki párttal. Forrásaink szerint Ungár, Schmuck és Szél tárgyalásokba kezdett az MSZP-vel és a DK-val, jóllehet nem kaptak erre felhatalmazást a párttól. Március elején aztán az LMP Országos Politikai Tanácsa úgy határozott, ha két héten belül sikerül megegyezni a Jobbiktól az MSZP-ig az összes ellenzéki párttal, akkor lehet szó koordinált visszalépésekről. Mindenki tudta, hogy ez lehetetlen elvárás, de a „sün többség csak ezt a verziót fogadta el” – fogalmazott egyik forrásunk. A pártvezetés fél szívvel kezdte meg a tárgyalásokat, a DK-nál például az összefogást forszírozó Hadházy társelnök helyett Ungár Péter és Vágó Gábor vizitált, s a tárgyalás után Vágó azzal állt elő, hogy Gyurcsány részeg volt a megbeszélésen: ez a nyilatkozat pedig nem éppen a konstruktív hozzáállásról tanúskodik. Az LMP leült a Jobbikkal és az MSZP-vel is, ám ahogyan az előre sejthető volt, nem sikerült összehozni a megállapodást.
A választások előtti utolsó pár hétben a párt vezetői már személyesen győzködték az egyes jelölteket. Úgy tudjuk, Sallai mindenkit próbált rávenni arra, hogy induljon el a választásokon, míg Hadházy, Szél és Ungár nyíltan vagy kevésbé nyíltan a visszalépéseken dolgozott – bár Ungár szerepéről jellemző módon egymással ellentétes történeteket hallottunk. Állítólag ő intézte a koordinált visszalépéseket (így különösen büszke az V. kerület–Csepel cserére, hiszen az végül két mandátumot hozott a pártnak: az LMP-s Csárdi Antal nyert, és az együttes Szabó Szabolcs utóbb beült az LMP frakciójába). Eközben Ungár és Szél ellen is indult fegyelmi eljárás a pártban, mert elnökségi felhatalmazás nélkül buzdítottak visszalépésre jelölteket. Mások viszont arról számoltak be, hogy bár Ungár azt hangoztatta, hogy meggyőz egyes jelölteket a visszalépésekről, olyan
e-mailek kerültek elő, amelyekben óva intette a címzetteket a visszalépéstől.
| ||
Egyik forrásunk szerint az utolsó időszakban a kampánycsapat energiája is erre a játszmára ment el, ahelyett, hogy a valódi problémákkal foglalkoztak volna. Az eredmény pedig ismert. Sem a külön utas politikát elváró, sem az összefogást szorgalmazó szavazók nem azt kapták, amit szerettek volna, az ügyetlenkedő pártvezetés és a gyenge kampány pedig ahhoz vezetett, hogy az LMP támogatottsága 2017 végéhez képest visszaesett: 7 százalékkal ugyan bejutottak a parlamentbe, de a várt áttörés elmaradt. Noha az idén 150 ezerrel többen szavaztak a pártra, mint bármikor korábban, úgy tűnik, az LMP végleg beragadt a kispárti szerepbe.
Jobbra át!
Az LMP kampányának több résztvevője szervezetlenségről, a pontos feladatkiosztás hiányáról, dilettáns hibákról számolt be, arról, hogy nemcsak az eredmény, de maga a kampány is lelombozó volt. A pártnak legfeljebb 700 tagja van, az aktívak számát 100–200 körülire teszik forrásaink. Emiatt pedig – hiába a bázisdemokrata szervezet – a párt fejnehéz, az igazi erőközpont az elnökség és a frakció körül csoportosul – és a források is innen érkeznek. A helyi szervezetek hiányával tisztában van a pártvezetés is, a fejlesztésük mégis elmarad. Forrásaink szerint súlyos a pártban a káderhiány is, a vezetői és az alsóbb szinteken is hiányzik az utánpótlás. Találkoztunk olyan véleménnyel is, hogy a párt országos és helyi vezetői nem is szeretnék, hogy jelentősen megnőjön az LMP: sokan közülük – ideértve az elnökség tagjait is – tisztában vannak saját közepes képességeikkel, és tudják, hogy nagyobb versenyben könnyen elveszítenék a pozíciójukat.
A választások után nem csak Schiffer és Hadházy távozott a pártból. Mintegy húszan léphettek ki az LMP-ből, köztük aktív fiatalok – páran a pártban, az elért eredményben és a pártvezetésben csalódtak, mások pedig jobboldali fordulattól tartanak. A pártvezetésben ugyanis megerősödtek a jobbszárnyhoz tartozó politikusok. Ungár nem titkolja, hogy úgymond „nemzeti, konzervatív érzelmű”, és azt is többször elmondta, hogy nemmel szavazott a 2016-os kvótanépszavazáson. Önképe szerint ugyancsak „konzervatív értékeket vall” az LMP új társelnöke, Keresztes László Lóránt, ő is nemmel szavazott 2016. október 2-án. Pár hete egy parlamenti felszólalásában úgy beszélt a migrációról, hogy arra bármelyik fideszes büszke lenne. Keresztes egy ízben felidézte azt is, hogy 2015-ben az Orbán-kormány a Pécs melletti Martonfán próbált meg ideiglenes befogadóállomást felépíteni, amit részben az ő közbenjárásával sikerült megakadályozni – a Fidesz pedig populistának nevezte őt (róla készített portrénkat lásd: Fősodor, 2018. május 10.). Az új elnökségben még Angyal Károlyt, Józsa Lászlót és Hajdú Máriát tartják inkább jobboldalinak. Pálvölgyi Miklóst ugyan autonóm személyiségnek írták le, ugyanakkor ő a Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda egyik ügyvédje. A testületben Kendernay János és Turcsán Szabolcs lehetnek az Ungár-féle konzervatív irányzat ellensúlya. Az évekig a frakció mellett dolgozó Kanász-Nagy Mátét Ungár támogatásával választották meg az idén titkárrá, és immáron az ő köréhez sorolják, noha inkább baloldali érzelmű.
A választási fiaskó Szél Bernadett belső reputációjának sem tett jót. Forrásaink egybehangzó véleménye szerint Szél az operatív vagy a stratégiai ügyekhez kevésbé ért, nem is igazi vezető, sokkal inkább „politikai celeb”, aki szeret és tud is szerepelni a médiában, jóllehet saját, határozott elképzelései nincsenek. „Dettire könnyű hatni, és ezt ki is használják” – fogalmazott egyik forrásunk. Míg korábban Schiffer Andrásra hallgatott, most az új pártvezetés – elsősorban Ungár Péter – és Szél tanácsadói (főleg a Gimesi Gergely, Halász Ambrus, Janan Mirwais alkotta kommunikációs csapat) vannak rá hatással.
A jobboldali fordulat bekövetkeztéről nem, csak annak mértékéről tért el beszélgetőtársaink véleménye. A frakcióban többségben vannak az Ungárral rokonszenvező képviselők, míg a pártból távozók közt a jobbára a hagyományos, öko-baloldali nézeteket vallók. Az optimisták csak hangsúlyeltolódásra számítanak, arra, hogy a leszakadó fideszesek megszólítása érdekében „egy ideig többet fogunk hallani rendről, nemzetről”, s abban reménykednek, hogy az LMP sokszínű tagsága erős jogosítványokkal rendelkezik a komoly fordulat megakadályozásához. Mások szerint viszont „az LMP immunrendszere nem fogja tudni kivetni magából sem a nagyon is létező fideszes kapcsolatot, sem a párton belüli jobboldali kisebbség előretörését”.
| Ungár Péter útja Noha választott tisztsége már nincs a pártban, a befolyása erős maradt. A gyerekkorától politikusnak készülő Ungár Péter az idén bekerült az Országgyűlésbe, s forrásaink ezt megnyerő és közvetlen stílusának, remek kapcsolati hálójának és örökölt vagyonának tulajdonítják. „Mindenki tudja róla, hogy milliárdos, az emberek ennek megfelelően viselkednek vele. Nem kell használnia a pénzét ahhoz, hogy azzal erősítse pozícióját” – magyarázta egyikük, hozzátéve azt is, hogy előfordult, kisebb ügyekben – autó- vagy terembérlés, szórólapok megrendelése stb. – kisegítette a pártot. „Mindenkivel elhiteti, hogy párton belül és kívül el tud intézni bármit, így minden információ hozzá fut be.” Úgy tudjuk, rendszeresen hangoztatja is, hogy épp melyik miniszterrel vagy épp szocialista politikussal beszélt, ezekre a kapcsolataira büszke is. „Az ideológiai közelségnél fontosabb neki, hogy valaki az elit tagja legyen” – mondta egyik LMP-s munkatársa. Beszédes, hogy Ungár szerint minden pártnak kell egy oligarcha, önmagát pedig az LMP oligarchájának tekinti. Mindettől talán nem függetlenül „sok mindent megenged magának” forrásaink szerint. „Szeret a háttérben machinálni” és nem úgy politizál, ahogyan azt a bázisdemokráciára épülő LMP-ben megszokták. „Tiszta House of Cards” – hasonlította az amerikai sorozatban megénekelt politikai móreshez Ungár fellépését több beszélgetőtársunk is. De hozzátették azt is: nem biztos, hogy képességei alapján egy komolyabb szervezetben is ilyen magasra tudott volna jutni; túlvállalja magát, számos feladatot félbehagy, operatív irányításra nem alkalmas. A párton belül már nem hányják a szemére, hogy édesanyja befolyásolná a politikáját, csak a Figyelő miatt vonják kérdőre, amit azzal hárít, hogy a kormánylapban meglévő tulajdonrészét nem tudja eladni. Azt a vele nem szimpatizáló párttársai is állítják, hogy valóban szeretné leváltani a kormányt, csakhogy neki nem sürgős: „pénze és ideje van, családja nincs”. Az utóbbi időben szereti kommunista szervezetek jegyzőkönyveit olvasgatni, innen származik egyik kedvenc idézete is: Aczél György Kádár Jánosra mondott hasonlata nyomán önmagát is „a jó kompromisszumok robotosának” tartja. |
| Molnár Zsolt és a budapesti elnökség A választások után tisztújítás volt az LMP-ben, az elnökségi tagságért nem induló Ungár ezúttal a budapesti elnöki címért szállt ringbe. Információink szerint komoly egyeztetéseket folytatott az MSZP budapesti elnökével, Molnár Zsolttal arról, hogy miként osszák fel egymás között a fővárosi kerületeket a 2019-es önkormányzati választásokon – Ungár épp azért akart az LMP budapesti elnöke lenni, hogy végig tudja vinni ezt az elképzelést. Ungár azt elismerte lapunknak, hogy beszélt erről Molnárral, akivel amúgy baráti viszonyt ápol, de azt tagadta, hogy kész terveik lennének a főváros felosztására. Az egyeztetések ténye azonban még a szavazás előtt kiderült a párttagság számára, akik emiatt kérdőre is vonták a politikust. A budapesti elnökválasztáson Ungár egy szavazattal alulmaradt Moldován Lászlóval szemben, ám egy banális formai hiba miatt új választást kell kiírni, melyen Ungár már nem indul. |
| Werber szerződése Ron Werber tavaly nyár végén kezdett el az LMP-nek dolgozni, eleinte tiszteletdíj nélkül, csupán költségtérítésért. Úgy tudjuk, hogy mivel írásbeli szerződés ekkor még nem volt a tanácsadó és a párt között, Werber budapesti tartózkodásának költségeit személyesen Ungár fizette. Mivel a pár hónapos „próbaidőszakot” mindkét fél sikeresnek ítélte, az együttműködést az év végén formalizálták. Werberrel a párt részéről Ungár Péter tartotta a kapcsolatot, ő tárgyalt a szerződés részleteiről, és ő is írta alá a megállapodást. Csakhogy az elnökség forrásaink szerint csak a szerződés tervezetét látta, a végső változatot nem. Úgy tudjuk, az elnökség által megismert változatból hiányzott például a Werber tiszteletdíjára vonatkozó rész, amit Ungár teljesen egyedül tárgyalt le a tanácsadóval. A Werberrel kötött szerződést Ungár december 10-én írta alá, ám forrásaink egybehangzó állítása szerint ekkor még nem volt felhatalmazása arra, hogy a párt nevében eljárjon, ezt csak januárban kapta meg. A tanácsadói szerződést tehát úgy írta alá a párt akkori elnökségi tagja, hogy azt jogszerűen nem tehette volna meg. Amikor Werber távozása téma lett a pártban, Ungár egy belső fórumon elismerte, szándékosan írta alá felhatalmazás nélkül a szerződést. Mégpedig azért, hogy az ne legyen érvényes, és ne kelljen kifizetni a tanácsadó tiszteletdíját. Ahogy ugyanis arról korábban beszámoltunk, az LMP egy fillér tiszteletdíjat és költségtérítést nem fizetett Werbernek, aki az elmaradt, mintegy tízmillió forintnyi tartozás miatt jogi útra terelte az ügyet (lásd cikkünket: Az LMP vezetése elszabotálta a kampányt, és nem fizette ki Werbert, állítja a tanácsadó, magyarnarancs.hu, 2018. május 28.). A pártvezetésnek írott levelében Werber azzal is megvádolta az LMP-t, hogy Szélék folyamatos késésben voltak, minden döntést az utolsó pillanatra hagytak, ezzel „kulcsfontosságú kampányeseményeket téve középszerűvé, hatástalanná, sőt, néhány esetben kontraproduktívvá”. A választások előtt egy hónappal kelt levél szerint ezzel ellehetetlenítették a Werberrel való együttműködést, ráadásul „jelentősen csökkentik, de mindenképp veszélyeztetik a választási eredmények sikerét”. Werber szerint Szél és Ungár titkolózik a párt vezető testületei előtt, kulcsfontosságú információkat hallgatnak el. Azt, hogy végül miért nem fizettek Werbernek, nem tudni pontosan. Volt, aki határozottan állította, hogy a tanácsadót nem kedvelő Sallai Róbert Benedek utasította a párt pénzügyi igazgatóját, hogy ne utaljon. Ha az állami támogatásokból élő LMP a pártfinanszírozási szabályoknak nem megfelelő szerződés alapján lesz kénytelen kifizetni milliókat a tanácsadónak, könnyen felmerülhet a közpénzzel való visszaélés gyanúja. Ungár a bírósági tárgyalásra való tekintettel ezt az ügyet nem kommentálta a Narancsnak, Ron Werber pedig nem válaszolt az írásban feltett kérdéseinkre. |
