A Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete tapasztalatai szerint a nemritkán 40 százalékos kamat fölötti áruhitelekhez, személyi és hitelkártyakölcsönökhöz a legkönnyebb hozzájutni, éppen ezért ezek a hitelek dőlnek be a leggyakrabban. Utána jönnek az autóhitelek (amelyek januárig akár nullaszázalékos önrésszel hosszú futamidőre is elérhetőek voltak), és a legvégén a lakáshitelek - hiszen a lakását mindenki menteni próbálja.
"Számos kérdést felvet az idén várható, eddig nem látott méretű lakásvesztés - mondja Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) alelnöke, a Hajléktalanokért Közalapítvány elnöke. - Többek között azt, hogyan lehetett nulla forint önrésszel egy lakott lakásra hitelt felvenni, és vajon tényleg csak a hitelfelvevő felelős-e ezért. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a hitelbiztosítás nélküli jelzálog-hitelezés tömeges lakásvesztéssel végződhet, és sok esetben, főként az elmaradott térségekben előbb-utóbb összeér az uzsorával. Amikor a legszegényebb és egyben legsérülékenyebb réteg elveszti egyetlen vagyonát, a saját tulajdonú ingatlanát, az államnak mindjárt be kéne avatkoznia, hiszen a kilakoltatás a legdrágább az államnak, és tegyük hozzá, a legembertelenebb megoldás. (Egy hajléktalan-szálláshely évente 550 ezer forintba kerül a költségvetésnek - M. I.) Ha egy családot kilakoltatnak a tulajdonából vagy önkormányzati bérleményéből, hosszas várakozás után helyet kaphat valamelyik átmeneti otthonban. A történetnek gyakran az a vége, hogy a család szétesik, a gyereket állami gondozásba helyezik, az anya és az apa pedig hajléktalanszállóra megy" - mondja Vecsei Miklós, aki szerint az adósok megsegítésére haladéktalanul be kellene vezetni a magáncsődeljárást. Ez lehetővé tenné, hogy amennyiben az adós nem visszaélésszerűen, hanem önhibáján kívül nem fizet, akkor a hiteltartozás csak a fedezetként szolgáló ingatlan értékéig terhelné, és nem egy életen át. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a nyomott áron elárverezett ingatlanért kapott összeg nem fedezi az adósságot.
Egy eset
Persze nem mindenkin lehet segíteni. A budapesti háromgyermekes Csorba házaspár az elmúlt öt évben tizenkétféle hitelt halmozott fel. A férj hosszú munkanélküliség után elhelyezkedett egy építőipari kft.-nél, amely alvállalkozóként vállal épületfelújításokat Németországban. "A válság már decemberben beütött, az alvállalkozó a kinnlevőségére hivatkozva nem adott karácsonyi jutalmat, januárban pedig, öt év óta először, késett a fizetéssel. A férjemet márciusban elküldte, de még tartozik egyhavi bérével" - mondja Csorbáné. Három évig rendben törlesztettek, sőt közben újabb kölcsönöket is felvettek úgy, hogy a hitelkérő lapon nem tüntették fel addigi hiteleiket; azt gondolták, bírják majd fizetni a jelzálogot is, ám mára odáig jutottak, hogy a komfortos lakásuk kevesebbet ér az összes tartozásuknál. Már megkereste őket egy "magánhiteles", hogy ad egy nagyobb összeget áthidaló hitelre, és abból kifizethetik legalább az ötmilliós jelzálogot. Aláíratott velük azonban egy szerződést, miszerint ha nem fizetnek neki rendben, átkerül a hitelező nevére a lakás. "Ez már meg is történt - sírja el magát az asszony -, de megígérte, hogy albérlőként maradhatunk. Erről már nem írtunk papírt. Most csak havi húszezret fizetünk neki, plusz a rezsi, és még enni is kell. Egy fillérünk sem marad, pedig folyton kapjuk a felszólító leveleket a behajtócégektől, de mi nem bírunk többet fizetni. Fogalmunk sincs, mi lesz velünk, ha tényleg lebontják a házat, mert nagyobbat akarnak építeni helyette. Akkor mi az utcán végezzük."
Vecsei Miklós előtt nem ismeretlenek az ilyen és ehhez hasonló ügyek. Tapasztalatai szerint az uzsorából általában lakásvesztés van, hiszen az uzsorakamatot legfeljebb néhány hónapig lehet fizetni, és a család sosem fogja feljelenteni a kölcsönadót. "Egy bankkal szövetkezve olyan program létrehozásán dolgozunk, amelyben a végrehajtást megelőzve bekapcsolunk egy mentori szolgálatot. Az eladósodás mértékét megvizsgálva több megoldást is felkínálunk, például a piaci érték közelében segítünk eladni a bajba jutottak lakását azzal, hogy kiváltjuk a jelzálogot, és segítünk egy kisebbe költözni. Az adós a maradék pénzből visszafizetheti az adóssága egy részét. Igyekszünk elérni, hogy egy család ne veszíthesse el a lakását két-háromszázezer forintos tartozás miatt. Az MMSZ világosan deklarálja: nem arról van szó, hogy a nem fizetőknek átvállaljuk a hitelét, hanem lehetőségeket kínálunk fel: ez lehet munkahelykeresés, adósságátütemezés, előrefizetős órák felszerelése, esetleg az adósság átcsoportosítása" - magyarázza Vecsei Miklós, hogyan avatkozhat be a szeretetszolgálat azokban az esetekben, ahol van esély a visszafizetésre. Emellett, mint mondja, sürgősen át kellene ültetni a külföldi példát, és bérlakásprogramok keretében megvédeni a lakásukat elvesztőket az utcára kerüléstől - akár egy olyan alap létrehozásával, amely megvásárolja a fizetésképtelen ügyfeleik ingatlanjait, és ezeket később bérbe adnák nekik.
Egy másik eset
K. Sándor angoltanár feleségével és kislányával két éve költözött kényszerűségből egy nógrádi kistelepülésre. "Most is abban az általános iskolában tanítok a városban, ahol eddig - meséli a nagydarab férfi -, de most bejárósok lettünk. Korábban a tanítás mellett építkezésekre jártam segíteni, és otthon is vállaltam esténként tanítványokat. Szépen kerestem a tanári fizetésem mellett. Vettünk egy telket a város új részében, és építkezni kezdtünk. A lakásra, amiben laktunk, felvettünk nyolcmillió forint svájci frank alapú hitelt, fizettük is a mellékesből, de tavalyelőtt leestem az építkezésen, és eltört a lábam. Nem végezhettem fizikai munkát vagy fél évig, és azután nem tudtam visszakerülni. Tavaly én már éreztem a válságot, mert alig jött tanítványom. A városban is mindenki szegényedett, közben azt vettük észre, hogy negyven százalékkal többet kell fizetnünk a hitelünkért. Hirtelen rossz adósok lettünk, próbáltunk egyezkedni a bankkal, de a bank a valóságban nem tárgyal az ügyféllel. BAR-listára kerültünk. Nem vártuk meg a folytatást, sikerült eladni a házat, és visszafizetni a hitelt. Annyink maradt, hogy itt vettünk egy kis házat. Nagyon puritán, de majd összeszedjük magunkat, és rendbe hozzuk. Lassan egy éve, hogy kiköltöztünk, és azt látjuk, hogy gazdagnak számítunk. Olyan érzésem van itt, mintha az állam nem is létezne: nincsenek hivatalok, iskolák, buszközlekedés, rendőr. A legszegényebbeket, bármilyen furcsán hangzik, az uzsorás tartja életben, ő ad a legszükségesebbekre, ugyanakkor nem engedi játékgépezni, nem ad alkoholra. Aki valamennyire is normális viszonyok között él, nem ismeri a nyomor működését. Mi sem ismertük. A nyomor abszolút carpe diem. Ha a gyerek beteg, egy vagyonért taxival vitetik a kórházba, mert nincs autó és nincs busz. Ha hét végére nincs mit enni, nem foglalkoznak azzal, miből fizetik vissza az ötezer forintot kamatostul, és máris oda a ház. Időnként azt olvasom, a legszegényebbeket kevésbé sújtja a válság, mert nekik nincs lejjebb. Dehogy nincs. Aki tartozik, azt őrült dolgokra kényszerítik a hitelezői. Azt látom, hogy borzalmas gyorsan kéne beavatkozni, de nem csak úgy a tanulatlan szegények elé önteni a pénzt, mert abból biztosan nem ők fognak gazdagodni."
még Egy eset
"2008 júliusában Hajdúsámson-Sámsonkertbenvásároltunk egy társasházi lakást, amelyre a fiam 9800 000 forint hitelt vett fel 40 évre. A havi törlesztést, amely 51 000 volt, 2009 januárjáig ki tudtuk fizetni, ekkor azonban a bank drasztikusan megemelte a törlesztőrészletet, 90 000 forintra. Ezt az összeget sajnos már nem tudjuk kifizetni. A hitel a fiam nevén van, a lakás az én nevemen, mivel a kislányomra szocpolt tudtam így felvenni. A fiam időközben munkanélküli lett, én a kislányom mellett még egy 21 éves, súlyosan fogyatékos fiút is nevelek. 39 000 forint emelést már nem bír el a családom."
Egy elképzelés
Válságalap létrehozását sürgeti az MTA Gyermekszegénység Elleni Programiroda is. A Bajnai-csomaghoz készített javaslatuk szerint az a legfontosabb, hogy a gyerekes szegény családokat ne lehessen utcára tenni, vagy úgy szétszakítani őket, hogy a gyerek állami gondozásba kerüljön. Az iroda úgy látja, hogy akár az uniós források átcsoportosításával is gazdaságilag ésszerű közmunkaprogramokat kellene indítani a munkanélküliség, illetve a szegénység enyhítésére.
